Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-10 / 187. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. augusztus 10. Négyhatalmi tárgyalás Nyugat-Berlinről A Nyugat-Bérlinről folyó négyhatalmi tárgyalásokkal kapcsolatos különböző hí­resztelésekből arra lehet következtetni, hogy a diplomaták túljutottak a munka nehezén. Legalábbis, ami a munka meny- nyiségét illeti. Arról van ugyanis szó, hogy a tárgyalássorozat első jubileumi üléséig — a július 23-án lezajlott 25. ta­lálkozóig — a nagyköveteknek sikerült közös nevezőre jutniok a rendezésre váró kérdések többségében. A szakértők július 8-a óta hetenként több alkalommal is ta­lálkoznak, és a késő esti órákba nyúló megbeszéléseiken a megegyezés előtt álló akadályok elhárításán fáradoznak. Ez ugyan biztatóan hangzik, mégis ko­rai lenne belőle azt a következtetést le­vonni, hogy most már gyorsan és aka­dálytalanul jutnak el a megegyezésig. A még megoldásra váró problémák ugyanis nehezebb fajsúlyúaknak látszanak, mint az eddigiek, mert olyan területeket érin­tenek, amelyek minden érdekelt fél szá­mára rendkívül kényesek. Bizonyára ezt akarta érzékeltetni Abraszimov is a 25. találkozó utáni találó megjegyzésével: „Nincsen rózsa tövis nélkül” — mondta a szovjet nagykövet a nyilatkozatot kérő újságíróknak. Azt is hozzátette ugyan, hogy a csokor­ban több a rózsa, mint a tövis, a jelen­lévők közül azonban valaki megjegyezte, hogy az a néhány tövis még szúrósnak bizonyulhat. És ebben alighanem van va­lami igazság. Ez mindjárt kiderül, ha sorra vesszük a még rendezésre váró problémákat. Az egyik legfontosabb közülük az NSZK nyugat-berlini jelenléte. Megfigye­lők szerint a bonni kormány hajlik arra, hogy leépíti demonstratív nyugat-berlini jelenlétét. Ezzel szemben, és ez a második problémakör, jogot formál rá, hogy a nemzetközi fórumokon képviselje az ön­álló politikai egységet képező várost, il­letve annak lakóit. Mi több, azt szeretné elérni, hogy a város lakói nyugatnémet útiokmánnyal — útlevéllel — utazhassa­nak a szocialista országokba is. Ebben a kérdésben azonban még a három nyugati hatalom sem egységes. Végül, a tárgyaló feleknek mindezideig nem sikerült közös nevezőre jutniok a Nyugat-Berlinben létesítendő szovjet fő­konzulátus ügyében. E ponton a nyugat­németek részéről tapasztalható bizonyos engedékenység. Erre vall Brandt kancel­lár legutóbbi sajtónyilatkozata, amit vi­szont Bahr államtitkár egy későbbi tele­víziós nyilatkozatában szinte megkont­rázott. A nyugati partnerek — és itt első­sorban az Egyesült Államokról van szó — egyelőre vonakodnak. Az amerikaiak kezére játszik a bonni ellenzék is, amely a megegyezés késleltetésén fáradozik. Az ellenzék már a soron következő választá­sokra spekulál, törekvése tehát azzal ma­gyarázható, hogy a gazdasági és belpoli­tikai nehézségekkel küzdő kormány po­zícióit szeretné gyengíteni. Ebbéli igyeke­zetében attól sem riad vissza, hogy időről időre a nyilvánosság elé tárja a Brandt- kormány taktikai elgondolásait, vagy a tárgyalások ma még titkosnak minősített okmányait. Ez történt legutóbb is, ami­kor a Quick című nyugatnémet hetilap kiteregette a négyhatalmi tárgyalás bizal­mas anyagát. Nem kétséges, hogy ez az — enyhén szólva — tisztességtelen játék, bo­nyolítja a helyzetet, és azok kezére ját­szik, akik szeretnék elodázni a nyugat­berlini kérdés rendezését és megakadá­lyozni az európai feszültség csökkentését. A tárgyalás, az említett nehézségek el­lenére is úgy tűnik, jó ütemben halad. A dolgok mostani állása mellett elképzel­hető, hogy a négyhatalmi tárgyalás őszre befejeződik. Ha ez bekövetkezik, felgyor­sulhatnak az NDK—NSZK, illetve az NDK—nyugat-berlini megbeszélések. Az általuk kidolgozandó részmegállapodásokat azután a négy hatalom képviselői újabb tárgyalásokon szentesítenék. Ezzel lépne életbe a Nyugat-Berlinről szóló négyhatal­mi megállapodás. Ha e menetrend bevá­lik, akkor a megegyezést még az idén tető alá lehetne hozni. Ez azonban elsősorban attól függ, hogy a még meglévő vitás kér­désekben sikerül-e olyan kompromisszu­mos megoldást találni, amely az érdekel­teket egyformán kielégíti. Vagonok—gumikeréken... Az ipari forradalom az el­ső gőzmozdony „síp-szavá­val” kezdődött és most a tu­dományos-technika forradal- lom időszakában az áru- szállítás „teherviselői” meg­változnak. Ismét nagyobb szerepet kapnak a folyók, de legerősebb az előretörés, a közutakon. Az országutak forgalma sokszorozódik. Elég végig­nézni a 4-es főútvonalon, hogy ennek a változásnak a „röntgen-leletét” lássuk. Te­herautók ezrei tartanak a nap minden percében érté­kes terheikekkel a céljuk felé; robosztusságuk mellett is elegéns kamionok hozzák- viszik, feszített tempóban a fontos termékeket; valósá­gos gumikerekeken haladó vagon-sornak tűnik sokszor egy-egy teherautó oszlop. Lehet valamivel gyorsabb ? ... A közutakon bonyolódó áruforgalom növekedése azt jelenti, hogy ma már — át­lagosan — minden negyedik tonna áru gumikerekeken te­szi meg az útját rendeltetési helyére. A gazdasági számí­tások azt is igazolják, hogy még közepes távolságon is kifizetődő a teherautó alkal­mazása. A szállításra fordí­tott idő jelentékenyen össze­zsugorodik és a kényesebb árut — az esetek nagy több­ségében — biztonságosabban lehet eljuttatni. Mostani ötéves tervünk azonban még gyorsabb „fej­lesztési-sebességre” kapcsol. 1975-re már 120 ezer teher­gépkocsival számolhatunk és a közúti közlekedés által el­szállítandó áruk súlya 22— 23 százalékkal növekszik. Érdemes megjegyezni, hogy az elszállításra váró összes áruk mennyisége „csak” 18 —19 százalékkal emelkedik, tehát a közúti szállítás az átlagosnál gyorsabban fejlő­dik. Mindez azonban tenni­valókra is figyelmeztet. Csak a legfontosabbakat soroljuk fel: mindenekelőtt jó utak kellenek, aztán a járműállomány jobb össze­tétele következik, ha már az úton vagyunk a teherautó­val, akkor kell a szolgálta­tás, mert bizony az áruszál­lításnál még mostohább a szerviz, mint a személygép­kocsiknál és végül rangot kellene végre adni a szak­mának. Ha a tennivalóknak ez a „négy-hengere” zavar­talanul működik, akkor zök­kenőmentes lesz a teher­szállítás is. öt év alatt a költségvetés 30 milliárdot szán a közút­hálózat fejlesztésére. Az út­építés minden kilométerét csak millió forintokban le­het mérni és utána is jelen­tős összeget követel a kar­bantartás. A terv-törvény szerint minden 200 lakosnál nagyobb települést be kell kapcsolni az országos útháló­zatba. Az elkövetkező évek teherautó vásárlásainál job­ban figyelembe kellene ven­ni az eddigi tapasztalatokat, és elsősorban a már jól be­vált típusokhoz ragaszkodni. Az is igaz, amit sokszor fé­lig tréfásan, félig keserűen mondanak a „pilóták”, hogy rozoga autóval nem lehet célba érni!... A szervízellá­tás hű „tükörképe” az or­szágút, ahol tehetetlenül vesztegelnek az árukkal meg­rakott gépkocsik. A teher­gépkocsi javító műhelyekből sorra mennek el a szerelők, mert a személygépkocsi-ja­vításnál jobban megtalálják a számításukat. S végül a régi gondok ismétlése; a gépkocsivezetők szakmai el­ismerése. Tulajdonképpen nem is a pénzzel van leg­többször baj, mert, aki so­kat dolgozik, tisztességesen is keres. De, mégsincs meg­felelő rangja a szakmának... A korszerű termelés szimbóluma Korunk egyik szimbóluma a gépkocsi. Nemcsak a se­besség, a XX. századi tem­pó jelképe, hanem a korsze­rű ipari termelésé is. Ugya­nis ahhoz, hogy egy gépjár­mű elkészüljön többszáz vál­lalat óramű pontosságú együttműködése szükséges, ezért sokan a járműgyártást egy ország ipari fejlettségé­nek, szervezettségének mér­céjeként is emlegetik. Az elmúlt esztendők beru­házásai — a közúti jármű- gyártásra fordított erőfeszí­tések — hazánkban most kezdenek beérni. Külföldi szabadalom alapján már so­rozatban készülnek a nagy­teljesítményű motorok, euró­pai méretekben is figyelem- érbesztő autóbusz gyártás formálódik és a tehergépko­csik speciális fajtáira or­szághatáron túlról is gya­rapszik az érdeklődés. De, ehhez éppen az kellett, hogy ennek az üzemi alapját előbb megteremtsük! erre aztán le­hetett építkezni... A közúti járműgyártás termelési kul­túrában is magasabb szin­tet jelent. Az egymáshoz kapcsolódó alkatrészek ez­reiből áll össze a végter­mék és egyetlen hanyagság és elmaradás „defektessé” teheti az egész termelést. A Az ősszel hazánkban meg­nyíló Budapesti Vadászati Világkiállítás emblémájával díszített tálakat készít Páz­mány József balatonfüredi népi kerámikus. (MTI foto: Jászai Csaba felvétele — KS) Harmincezer látogató Szegeden A Szegedi Idegenforgalmi Hivatal jelentése szerint a hét végén mintegy 30 000 lá­togató érkezett a városba a szabadtéri játékok soronlévő előadásaira, a képzőművé­szeti, a foto-tárlatokra, a mezőgazdasági jellegű nö­vény- és állatbemutatókra. A menetrend szerint közle­kedő járművek mellett Nyír­egyházáról különvonat, Győr­ből, Budapestről, Tatabányá­ról és több tucat más város­ból különautóbuszok vitték az érdeklődőket Szegedre. Bolgár, lengyel, osztrák, szovjet, finn, jugoszláv ven­dégeket is nagy számban fo­gadott a város. gyártási fegyelem megszi­lárdítása többszörös haszon­nal is kecsegtet, nem csu­pán a járművek elkészülésé­re garancia, hanem ennek előnyeit saját üzemen belül is érezhetik. A gépjárműgyártás „tálcán kínálja” a nemzetközi együttműködés előnyeit is. Azt nem is kell bizonygat­ni, hogy hazánk például képtelen lenne az összes igénynek megfelelő „autó­parádét” felvonultatni a ve­vőinek; de az országhatá­ron túltekintés a termelésre is vonatkozik. Egy-egy or­szág egy-egy termék gyár­tására specializálhatja ma­gát és abból elátja — a ha­zai igények mellett — a külföldi érdeklődőket is. Ha a közúti áruszállítás­ról, a gumikerekeken szágul­dó „vagonokról” beszélünk, akkor nem elegendő csak ezekre a modern és egyre nagyobb teljesítményre ké­pes gépjárművekre gondol­ni, hanem mindarra, ami le­hetővé és indokolté tette, hogy a szerepük a jövőben még jobban növekedjék.., Barlang szanatórium 1952-ben fedezték fel az öt és fél kilométer hosszú „Bé­ke” barlangot Jósvafőn. Száz százalékos relatív nedves­ségtartalmú levegő gyógyítja az asztmás és idült hörghu­rutos betegeket. 11 éve gyógyászati célra használják a barlangot. (MTI foto — Kunkovács László felv. — KS) „Atom órák” Vajon hány évesek a Szu- déta hegység gránitsziklái ? Hogyan határozzák meg a mazowiai, vagy podlasiei vidéken folytatott mélyfúrá­sok helyét? A varsói Geo­lógiai Intézet geokronológiai részlegének munkatársai ilyen és hasonló kérdésekre keresik a választ. Ez a né­hány éve működő tudomá­nyos részleg a földrétegzés életkorának meghatározásá­val foglalkozik. A sziklák korát viszony­lag egyszerű megállapítani. Megtalálhatók ugyanis az adott korra jellemző nö­vény- és állatmaradványok. Ezek alapján a sziklát be­sorolják a megfelelő cso­portba. A földrétegek korá­nak meghatározása már jó­val nehezebb. Ilyenkor az izotopok és a geokronológia siet a tudósok segítségére. A varsói Geológiai Intézet „atomórája” segítségével meg tudják határozni a 100 millió évesnél régebbi szik­lák életkorát. A közeljövő­ben az intézet még korsze­rűbb műszereket kap. Ezek segítségével megállapíthat­ják majd az időszámításunk előtt kb. 1 millió évvel ke­letkezett kőzetek korát is. Technika és a művégtagok A művégtagok szerepe napjainkban jelentősen meg­növekedett. Nemcsak a gyó­gyászatban használják eze­ket az elveszített emberi szervek pótlására, de egyes iparágakban, különösen az atomiparban, nagy szerepet kapnak a távvezérelt műke­zek olyan sugárveszélyes te­rületeken, ahol az ember hoz, vezérléséhez az Izomra elektródákat rögzítenek, amelyek a bőr alá helyezett tekercseket táplálnak. A te­kercsekben folyó árammal keltett mágneses teret a bő­rön kívül elhelyezett másik tekercs érzékeli. Az ebben keltett feszültség tranziszto­ros erősítőn átvezetve már használható. személyes jelenlétét helyet­tesíthetik. Német kutatók az utóbbi években mind a gyó­gyászat, mind az atomipar számára jól használható kü­lönféle műkéz típusokat fej­lesztettek ki. A művégtagok mozgatásá­’lOKúm Képünkön új típusú mű­kezek láthatók. A jobb ol­dali „kibernetikus kéz” ér­zékelő szervvel van ellátva, míg a bololdalj bio-áram­mal vezérelt műkéz érzéke­lés nélküli. Művese-központok az NDK-ban A Német Demokratikus Köztársaság Egészségügyi Minisztériuma 1967-ben hoz­ta létre a művese-állomáso- kat és a veseátültetési köz­pontokat Bevezette az új diagnosztikai eljárásokat is. Az állomáshálózat 1970-ben tovább bővült: az év végén 25 ilyen dialízis központ (művese-állomás) működött az NDK-ban. Á központok egységes műszerekkel törté­nő ellátásában jelentős té­nyező, hogy az NDK orvos­műszaki ipara minden te­kintetben elsőrangú műve­séket gyárt. A felhasznált anyagok költségeit az álla­mi biztosító fedezi, így a betegek kezelése teljesen ingyenes. A speciális klinikai és kórházi vesegyógyászati osz­tályok száma 1967 óta éven­te megkétszereződött és 1970-ben már 96-ra emelke­dett. Ezek az osztályok fő­ként a terminális veseelég­telenségben szenvedő bete­geket kezelik, ismét munka­képessé teszik őket. A fel­állított dialízis-osztályok az akut veseelégtelenségben szenvedők (a kezeltek 10 százaléka) gondozását vet­ték át. Függő autósztráda a sivatagban Az észak-iraki Tikrit kör­nyékén a lengyel plocki hídépítő vállalat szakembe­reinek vezetésével építik a Tigris folyó legnagyobb híd- ját. A bekötőutakkal ellá­tott híd a sivatag közepén helyezkedik el. A Tigris folyó ezer kilométer hosszú­ságú „függő-autósztrádája” rendkívül nehéz geológiai körülmények között épül. A vastag homok és a kavics­réteg alatt iszap van. Ezért a hídlábakat és a pillére­ket UO darab, másfél méter ámérőjű vasbeton oszlopra támasztják, ezeket a folyó medrébe és az iszapos par­ton 25 méter mélységben helyezik el. A vasbeton cö­löpöket acél védőpáncéllal látják el. A híd építése a befejezéshez közeledik. A 200 helyi iraki hídépítő 60 lengyel szakember vezetésé­vel dolgozik. A szénpor feldolgozása A „Bergbauforschung” és „Lurgi” cégek, valamint Klaustahl város egyeteme (NSZK) olyan módszert sza­badalmaztattak, mellyel szénporból kokszolható sze­net lehet nyerni. Az eljárás lényege a következő: a kokszolásra alkalmatlan, gyenge minőségű szenet el- porlasztják és 750 Celsius fokra felmelegítik. Ekkor kokszolható szenet kevernek hozzá. 500 Celsius fok hő­mérséklet esetében a kok­szolható szén plasztikus ál­lapotban van és a keverék­ből könnyen lehet brikettet képezni, melyet aztán a szo­kásos módon kokszosítanak. Az így készült brikettek fi­zikai jellemzői — szilárd­sága, ellenállóképessége, po­rosodása, stb. — nem kü­lönböznek a kokszétól és ki­elégítik a kokszolható szén­nel szemben támasztott kö­vetelményeket, — írja a New Sciencist című angol újság.; • «r __...J

Next

/
Thumbnails
Contents