Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-10 / 187. szám
J9TT. augusztus í8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 fíohbzán Hallotta-e már Budapestet éjjel? Megszoktuk, hogy a hónap első hétfőjén kabaré van. De a rádió kabaré most nyári szünetet tart. Ennek pótlására a Magyar Rádió, a Növi Sad-i rádióval közreműködve állított össze egy vidám zenés műsort. Olyan nyári jó mulatságnak ígérkezett. Népes társasággal, egy tanfolyam, tévé híján kissé unatkozó résztvevőivel együtt készültünk a műsor meghallgatására. Aztán, ahogy a műsor haladt előre, egyre kevesebben figyeltek oda, végül szinte magamra maradtam. A többiek beszélgettek, nevetgéltek, de nem a rádió vidám műsorán. Mindezt azért mondtam el, mert úgy gondolom, hogy egy ilyen vidám összeállítástól, ha nem is várja az ember, hogy irodalmi igényeket is kielégítsen (bár az sem árt), de azt elvárja, hogy szórakoztató, figyelemre késztető legyen. Kétségtelenül volt a műsorban néhány nagyon jó ötlet, néhány kellemes perc. Mint Horváth Tivadar „Po- lip”-sanzonja a hiánycikkekről és a mindig kéznél levő „objektív nehézségről”. Szellemes volt Peterdi Pál jelenete is, a nándorfehérvári lakásfelmérésről, melyben Garas Dezső és Major Tamás remekelt. De ez az ösz- szeállítás... (s most azért estem gondolkodóba, mert nem tudom, hogy illik-e erre a műsorra ez a szó: ösz- szeállítás?) Szóval, ez az összeállítás valahol elhibázott, mert hiányzik a vezérfonal, mely a hallgatót egyik műsorszámtól a másikhoz vezetné, s hiába igyekszik az egyébként kedvesen konferáló Bodrogi Gyula is, mert az anyag hevenyészett, többnyire egymáshoz nem illő jelenetek kerülnek, kényszerednek egymás mellé. Kaposy Miklós és Mike Klári, a szerkesztők jobb műsorokat is szerkesztettek már. Nem tudom, hogy a kánikula rovására kell-e írni a mostanit? (T. i. az izzadság szag miatt.) Pedig a műgond a vidám műsornak sem árt. Zik övék A Rádiószínház Gorkij- ciklusának legújabb darabja egyben magyarországi ősbemutató. A magyar színházak eddig talán azért mentek el Gorkij e kevésbé ismert darabja mellett, mert a darabot általában nem a színész választja. Ez a darab ugyanis nagy színészi alakítások lehetősége. Gorkij a forradalom előtti Oroszország egy jellegzetes családjának életén keresztül mutatja be azt a pillanatot, amikor a darab hősei rájönnek arra, hogy képtelenek az eddigi, a régi módon élni, de nem találják a kiutat. Alkatuktól, karakterüktől függően mindegyiküknél másképp jelentkezik ez a folyamat. Ezért izgalmas, ezért figyelemre méltó ez a Gorkij-darab. Az ereje teljében levő idősebb Zikov nem tud önmagával mit kezdeni, tehetetlen, csak pusztításra képes. Fia. noha becsületes, s apjának szinte ellentéte, mégis képtelen az önálló életre, A darab egyetlen pozitív figurája Szófja, az apa húga. Szókimondó, a dolgok lényegét látó, de változtatásra ő is képtelen. Zikov szerepében Sinko- vits Imre talált magára, Szofját Vass Éva alakítja, már-már férfias sziklatömör alakot testesít meg, míg a magatehetetlen ténfergő Mihailt Tordy Géza formálta meg. — trömböczky ■— Vasárnap a Tisssali&etben a KISZ kongresszusi kupa megyei döntőjének résztvevői vették birtokukba a KISZ-tábort. Sokezer nézője és nagy sikere volt a női és férfi kispályás labdarúgásnak, a kézilabda és a kispuska lövészet versenyszámainak. A KISZ megyei bizottsága, az MTS megyei tanácsa és az MHSZ rendezvénysorozatának legnagyobb sikerét mégis a női focisták aratták. A „férfiasán” szép küzdelemből a kisújszállási lányok kerültek ki győztesen. Képünkön: Jelenet a nap legnépszerűbb rendezvényéből. Szlovákiai munkásnők a nyergesújfalui Viscosagyárban Munkához kezdtek a nyergesújfalui magyar viscosagyárban az első szlovákiai munkásnők. A komáromi lenfonó példája nyomán itt is így enyhítették a nagy munkaerőhiányt, amely miatt a viscosagyár kibővített da- namidselyem üzemében az utóbbi időben már több gép állt. A komáromi üzemhez hasonlóan a nyergesújfalui- ak is a komarnói járásból szerződtették az új munkásnőket. Egyelőre kerülő úton — autóbusszal, az Esztergomnál küzlekedő kompon — jönnek át a Dunán. Néhány héten belül azonban elkészül a víz partján fekvő magyar gyár kikötője, s vele szemben a csehszlovákiai parton egy hasonló. Akkor már a gyár vízibusszal szállítja a lányokat, asszonyokat. v Illyés „Dózsa György” című drámája Szegeden Befejező szakaszához közeledik a Szegedi Szabadtéri Játékok idei programja. A szegedi játékok idei utolsó bemutatójának, a „Dózsa György”-nek a helyszíni Dóm téri próbái hétfőn kezdődtek meg Félix László rendező irányításával. A kőszínházhoz viszonyítva előnyösebb feltételek között adható elő a dráma, mert monumentalitása a szabadtéren nagyobb hatásúnak ígérkezik. A Dózsa 1956. februári Nemzeti Színház-i premierjéhez hasonlóan a címszerepet Szegeden is Bessenyei Ferenc alakítja. Partnerei Nagy Attila, Agárdi Gábor, Fónay Márta, Kállay Ferenc, Somogyvári Rudolf és sok más kiváló magyar művész lesz. A hajózók előiskolájában A meteorológusok 35 fokot jeleztek erre a napra. A repülőgép plexije mögött viszont 50-nél is nagyobb volt a hőség. Az ejtőernyő hevederje alól folyamatosan csörgött a verejték. Már ötszáz méterre emelkedtünk a békéscsabai MHSZ repülőtér fölött, amikor a rádión hallatszott a parancs: Rómeó kezdje meg az iskolagyakorlatot. Mögöttem egy berepülő pilóta fogta a botkormányt. Biztonságot, nyugalmat kölcsönzött ez a tudat. Kovács Pálnak számos kritikus helyzetben kellett már feltalálnia magát. Eddig mindig sikerrel. Néhány nappal ezelőtt például fél futóműre kényszerült letenni a gépet, nem sokkal utána egy szolgálatot felmondott motorral siklott be több száz méterről a vörös négyszögbe. Felgyorsult a gép és a következő pillanatban kisiklott alólam a Föld. Megfoghatatlan erő szorított az István és a kisújszállási Vadas Jenő. Éreztem a hangsúlyon, hogy mire gondoltak. Nem tagadom, szokatlan volt egy kicsit, de nagy élmény. Az újságírónak élmény, nekik viszont tananyag. Mind az öten harmadikos gimnazisták. Sok száz, ezer társuk tölti gondtalanul a vakációt, és Tóth Károly tiszt is, akiket a Kilián főiskoláról vezényeltek Békéscsabára, hogy segítsenek felkészíteni a növendékeket. S erősítették Miskolczi állítását a faliújságon látottak is. Az eki- page versenyben a Szolnok megyeiekből álló raj vezetett. Előnyük olyan nagy, hogy azt aligha hozhatják Balró jobbra: Miskolczi, Vadas, Bujdosó, Holczknecht, Guti, a kiváló raj ülésbe, néhány másodperc múlva pedig éreztem, hogy fejtetőre állítottak. Háton repültünk egy ideig, majd újra merőlegesen hasítottuk a nagy kék levegőtengert. Aztán a gép szinte megállt, átbillent a holtponton s hirtelen gyorsulással megindult a Föld felé. Közben egy függőleges orsó és ott lenn minden keringőzött. — Hű, de meleg van — léptem ki leszállás után a gépből. — Vagy inkább meleg volt — mondták mosolyogva a géphez futó földiek, a jászkíséri Miskolci József, a mezőtúri Holczknecht Zoltán, a fegyverneki Bujdosó László, az újszászi Guti ők pedig katonás fegyelem közepette tanulnak, készülnek a hivatásukra. Valamennyien hajózók szeretnének lenni, s egy év múlva a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola növendékei. Az orvosi vizsgán megfeleltek. Most még egy éven át a gyakorlatban is bizonyíta- niok kell, hogy megfelelnek a főiskola követelményeinek. — Ügy érezzük, nem hozunk szégyent a szolnoki MHSZ repülőklubra — mondta Miskolczi. — Eddig 35 egyéni felszállásom volt, s kisebb hibáktól eltekintve, jól sikerült valamennyi. Megerősítette ezt Kövecses Ferenc, Tarr Lajos főtiszt be a többiek a kiképzés végéig. Dicséri ez a fiatalok akarását, szorgalmát, de dicséri a szolnoki klub alapos munkáját is. Alkalmazkodás a katonai megterheléshez, tanulni aerodinamikát, navigációt, megismerni a műszereket, a motorokat. Ez az ő feladatuk, önként vállalták. Különben mehetnének, mint sok diáktársuk szórakozni, tenni a szépet a lányoknak. Helyette a tantermi foglalkozást, a tanulást, a felelést, a katonai rendtartást választották. Miért? Amikor ezt kérdésként megfogalmaztam, mosolyogtak. Holczknecht gyermekkori álmait látja megfogható közelségben, Bujdosó minél magasabbra szeretne jutni, repülőgéppel is és tudásban is. Vadasnak az édesapja szintén hajózó volt, ma is repül a növényvédőknél. Gutit az a tudat lelkesíti, hogy majd egy komoly gép ura lehet. Ok, indok mindegyiküknek akad bőven. Tudják azonban, hogy vágyaik beteljesedéséig sok van még hátra. Vállalják az áldozatot, és állítják, biztosak abban, hogy célbaérnek. Ök öten Szolnok megyeiek, és valamennyien, akik resztvettek a békéscsabai hathetes előiskolán. — mj — amit imádtak a nők. Csapó boldog volt, hogy a lánynyal beszélgethet. Este tízig ott ült velük az öreg parasztasszony is, ő takarította az iskolát. Tíz perc alatt a tűzbe ment volna Csapóért. A lány tartózkodóbb volt, látszott rajta, hogy örül Csapó látogatásának, de azért volt benne valami megközelíthetetlen. — Van magában valami kemény vonás — mondta Csapó — olyasmi, mintha valamit rejtegetne. Valami rosszat. Krisztina tiszta szívből nevetett. — Lehet, hogy néha nehézkes vagyok. De az nem rossz. Csapó hozott egy üveg konyakot is, Krisztina alig ivott belőle, ő sem sokat, de azért már kicsit meglátszott rajta. Persze, az is lehet, hogy csak a lánytól támadt jókedve. Csodálta KrisztiLázár Ervin: Zuhanórepülés — A szentségit! — Valami baj van? — kérdezte ijedten Krisztina. — Nem, nem, úgy látszik kicsit megdobta a szél. — Maguk barátok? — Azt hiszem igen — mondta Csapó. — Szereti a barátját? — Nagyon rendes emeber — válaszolta a férfi és elszomorodott. A következő forduló után elbúcsúzott tőlük a lány. Bíróhoz oda kellett menni a géphez, mert nem szállt ki csak akkor, amikor látta, hogy a lány búcsúzni akar. Csapó kiszállt, azonnal. — Már megy? — Sietni kell a gyerekek miatt. — Maga ugye, Verebesen tanít? — Igen. — Meglátogathatnám egyszer? — Hát, ha van kedve persze. És az autós modorát hagyja otthon. Egymásra nevettek. — Legszívesebben már ma elmennék — mondta Csapó. — Hát jöjjön — mondta kedvesen a lány. Este a többiek kocsmába készültek, Csapó meg öltözködött. Bíró mogorván feküdt az ágyon, csizmás lábát a vaságy támlájára rakta. — Na, nem jössz? — kérdezte tőle Pálinkás. — Nem, nincs kedvem. — Mi bajod? — kérdezte Huszár csodálkozó arccal. — Semmi. Fáradt vagyok. Sötéten nézte Csapót, szeme résnyire szűkült. Csapó az ablakkilincsre lógatott tükör előtt kötötte a nyakkendőjét — kicsit meg kellett roggyantania a térdét, hogy jól lássa a bogot — és du- dorászott. — Mi az, apa, kiborultál? — kérdezte vidáman Bírót, de a másik nem is válaszolt, Csapó csodálkozva feléje fordult. — Dühös vagy valamiért? — Ha valaki szabálytalanul bokszol, a harmadik mélyütés után leléptetik. Mehet a francba. Csak ebben a rohadt életben nem. — Az életben, fiacskám mélyütésekkel kell dolgozni. Itt a szabályosan bokszolókat agyonverik. Bíró hallgatott. — A feleségeddel van valami zűr? Erre sem felelt a másik, dühösen felállt és fel-le járkált a szobában. Csapó már menni készült, mikor Bíró gyors szinte durvának tetsző mozdulattal megfogta mellén a kabátot, maga felé fordította. — És mégis azok győznek, akik betartják a szabályokat! Érted!? A többi mind a szemétdombon fog meg- dögleni. — Mit ordítozol velem? Megbolondultál ? Levette Bíró kezét a melléről és elment. A többiek jó későn jöttek meg, Bíró már feküdt. Csendben levetkőztek, lekapcsolták a villanyt. A levegő megtelt az alvók szuszogásával. Bíró forgolódott, vad tekintettel nézett Csapó üres ágya felé. Üvölteni szeretett volna. A tornácos iskolához tartozó keskeny kis szobában — itt lakott Krisztina — kellemesen telt az idő. Csapó értett a nők nyelvén, ezt meg kell hagyni, volt a modorában valami elbájoló, egyszerre gyerekes meg férfias, nát, mint valami különös ritkaságot. Üj világot ismert meg benne. Hiszen ez a lány annyira különbözött Csapó eddigi társaságától! Még a reflexei is mások voltak. Vidám, csapongó beszélgetés folyt köztük. Ismerkedés. Két ember között mindig ez tűnik a legizgalmasabbnak. — Szeret repülni? — kérdezte a lány. — Persze. — Miért mondta ezt ilyen szomorúan? — Szomorúan mondtam? — Igen. — Néha nagyon nem találom a helyem. Minden hiábavalónak látszik. — Ezt nem értem. — Most én sem — nevetett Csapó —, de előfordul, hogy legszívesebben lehánynám az egész világot. Még talán a repülés az, ami tartja bennem olyankor a lelket. Persze, ezt úgy sem tudnám megmagyarázni. Csak az érti, aki maga is repülő. — Na látja, akkor szerencséje van, hiszen minden den nap repülhet. — Igen — bólint Csapó lemondóan —, minden nap. Van olyan, hogy már az ötödik felszállás után pokolba kívánom az egészet. Ma láthatta, milyen süket munka ez. — Semmi örömet sem talál benne? — Örömöt?! Ha nagyon gazdag volnék vennék egy repülőgépet és nagyokat repülnék. Arra, amerre a szemem lát és úgy ahogy akarok. — A lányra sandított — Magát szívesen elvinném, (Folytatjuk.) A vezetés mellett ápolni iskell a gépeket
