Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-19 / 195. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I Ara: 80 fillér XXII. évf. 195. sz. 1971. augusztus 19., csütörtök. 'm '• Öregek gond fa — gondunk as öregekkel B evezetőüi — és elgondolkodtatóul — álljon itt két adat: Magyarországon 1970 decemberében 704 ezren kaptak öregségi nyugdíjat (azóta ez a szám kevéssel emelkedett) és a 60 éven felüliek aránya megközelítette az ország lakosságának egyötödét. A két adat láttán könnyű volna azt a „tanulságot” leszűrni, hogy az ország lakossága elöregszik és hogy a munkaképes emberek villára mind nagyobb teher hárul, hiszen csaknem mjnden ötödik lakost öregsége miatt el kell tartani. Az ilyen sommás „tanulság” sem az egyik, sem a másik vonatkozásban nem áll helyt. A lakosság elöregedéséről már csak azért sem lehet szó, mert a születések száma az utóbbi időben örvendetesen emelkedik. Igaz viszont, hogy az orvostudomány fejlődése és hazánkban a legkorszerűbb orvosi-gyógyászati eszközök alkalmazása eredményeképpen emelkedik az átlag-életkor. S az is ide tartozik, hogy — éppen ezért is — mind több azoknak a 6(^ éven felülieknek a száma, akik jól bírják magukat, a bem is akarnak lemondani arról, hogy hasznos munkát 'végezzenek. A mi viszont a nyugdíjasok „eltartását” illeti — a nyugdíj nem a társadalomnak, a dolgozóknak valamiféle adománya az idős emberek számára, hanem a munkában töltött évek utáni járandóság, aminek ellenértékét — aktív keresőkorukban — maguk a mostani és a jövőbeni nyugdíjasok termelték meg. Mégis igaz, hogy ahol a család egyik tagja nyugdíjba vonul, csökkennek a családi bevételek, nőnek a gondok. A legtöbb üzem. vállalat lehetőséget ad saját nyugdíjasainak arra, hogy havi 500 vagy évi 6000 forintos kereten bélül további munkát kapjon. (S nem is olyan ritka eset, amit a közelmúltban a szatirikus hetilap karikaturistája tűzött ceruzájára: a nyugdíjas olykor egy-egy munkahely legszorgalmasabb dolgozója.) Rövidesen további intézkedések várhatók e téren, hiszen Fock Jenő miniszterelnök a közelmúltban jelentette be — á parlamentben és a szakszervezeti kongresszuson —, hogy a jelenleginél nagyobb lehetőséget kapnak a nyugdíjkorhatárt elértek a továbbdolgozásra, a nyugdíjasok több keresetre. Mindezzel feltétlenül csökkenni fognak a gondok. Az öregekéi is, s a családok gondjai is, ahol az összjövedelemben jelentős részt képvisel az idős apa vagy anya — esetleg mindkettő — keresete. A gondok azonban — nem csupán anyagi termé- szetűek. Amióta városokban laknak az emberek, mindig sok súrlódást, családi békétlenséget okozott, ha áz idősebb és a fiatalabb nemzedéknek egy fedél alatt kellett laknia. (Faluhelyen éppen ezért ősi szokás, hogy aki csak teheti, külön házba költözik, amikor megnősül — innen a szó is: házasodás. De — bár régen volt — nem szabad elfeledkezni arról, hogy a „hárommillió koldus országában” éppen a közös házban lakó nemzedékek súrlódása okozta a legszörnyűbb tragédiákat.) Más életformához szoktak a mai 65—70 vagy 80 évesek, s máshoz a mai középkorúak, mint ahogyan — bár nem szorosan ide tartozik — egészen más elképzeléseik vannak az élet különböző dolgairól a mai fiatal nemzedéknek is. A sokszor alapjaiban eltérő gondolkodásmódokat egyeztetni — nagyon nehéz dolog, olykor szinte lehetetlen. Mindenesetre igen sok türelem kell hozzá mindkét részről. S kell több lakás is. Az új lakásrendeletek kiadásakor az építésügyi és városfejlesztési miniszter beszélt arról Is, hogy — elsősorban Budapesten, de a többi városban is, így Szolnokon is — épülnek nyugdíjas házak, s kísérleteznek ennek a problémának valamilyen, mind az öregek, mind a fiatalabbak számára nemcsak elfogadható, hanem kedvező megoldási lehetőségeivel. Valami olyan megoldásra van szükség, hogy szülők és gyermekek, nagyszülők és* unokák úgy élhessenek: elég közel ahhoz, hogy segítsenek egymásnak, és elég távol ahhoz, hogy ne okozzanak goh- dot egymásnak. T öbb törődést, figyelmet érdemelnek azok az idős emberek is, akiknek nincsenek közeli hozzátartozóik. Elveiben és alapjában jó a szociális otthonok hálózata — de több emberi melegségre, együttérzésre van ott is szükség. Újabb és mind több helyen bevált intézmény az öregek napközi otthona, ahol rádióhallgatással, beszélgetéssel, sakk- vagy kártyapartikkal töltik az időt azokban az órákban, amikor otthon nincs senki. Ezeknek az otthonoknak a számát is kell — és lehet is — gyarapítani, ezek létrehozása és fenntartása ma már a helyi tanácsok költségvetésén, nemegyszer — csupán ötletességén, rugalmasságán múlik. Egyszer egy évben — immár hagyományosan — megrendezik országszerte az öregek napját. Ezen a napon — mi tagadás, kissé már formálissá valóan — úttörők köszöntik virágcsokorral a nagy- és dédmamákat és papákat, akik mosolyogva hagyják fényképezni magukat, amint kakaót iszik és kalácsot eszik. Ez a megemlékezés — még ha kevésbé külsőségesen tartanák is — egymagában kevés. Hiszen ez csak egy nap, s aa év másik 364 napján is gondolni kell az öregekre. P éldául úgy, hogy a családon belül a fiatalabbak kezdenék a kölcsönöset) megkívánt, egymás iránti türelmet. Meg úgy is, hogy a különböző hivatalokban — például az SZTK-rendelőkben, ahol ők a leggyakoribb páciensek — előzékenyebben, megértőbbén beszéljenek, bánjanak az öregekkel. Aztán Úgy is, hogy a gep- kbcsivezetők (értve ezen mindenkit, aki autót, motorkerékpárt vezet) nagyobb figyelemmel, körültekintéssel vigyázzanak a Városi utcákon és országutakon az idősekre, akik — talán azért, mert nem tudnak előrehaladott korban hozzászokni á nagy forgalomhoz — nem tudnak eléggé Vigyázni magukra. Régi mondás, hogy egy szülő fel tud nevelni akar tíz gyereket is. de tiz gyereknek is sok eltartani egy szülőt. Bizonvos, hogy ez az általánosítás így — mint minden általánosítás — túlzás. A humánum azt parancsolja, hogy áz öregek gondjai legyenek a mieink, a mai dolgozó nemzedék gondjai is. A szülők felnevelték, eltartották néháhy évtizeddel ezelőtt a mai „derékhadat” *— nekünk őket nem kell eltartanunk. De öreg napjaikat gondtalanabbá, vidámabbá tenni “ mindnyájunk kötelessége. _ _ Születésnap a jászberényi Áprítógépgyárban Kun Lajos asztalossal kezet rázott tegnap délután Kiss Ernő, a kohó- és gépipari miniszter helyettese. Dr, Horgos Gyula miniszter szerencsekívánatát adta át az ügyes asztalosnak, hozzá kitüntetést és a gyár jutalmát. Sok jászberényi munkásember járult az Aprítógépgyár jubileumi ünnepségén a díszemelvény elé. Az a nagyvenöt, húsz éve itt dolgozó asszony, férfi is, akik hűséggel kitartottak s még az első, mindössze kilencvenöt tagú munkásgárda képviselői, akik 1951. augusztus 20-án odaálltak az első tizenhat munkagép méllé, s a GANZ gyárban szerzett szakmájukkal termelni kezdtek. Húsz éve már. akkor történt, hogy Kalmár FrD gyes jászladányi munkást megszólította Wihdl László építőipari főmérnök: — Gyere kitűzzük a gyár helyét. Kalmár Frigyes felkapta a fejét. Hittek is, nem is még akkor, pedig hírüladtá már a Szolnok megyei Néplap is: „A jászberényi városházi MDP legutóbbi szabad pártnapján Beszteri Mihály polgármester bejelentette, hogy a városban ezer—eZer- kétázáz munkást foglalkoztató gyár épül az ötéves terv első két esztendejében.” Az akkori kohó- és gépipari miniszter 1951. január 16-án útjárá bocsátottá á 850 095/1951. sz. határozatot, amelyben kimondatott: á jászberényi libalegelővel szemben felépítik a Jászság első ipari nagyüzemét. AZ elsőt, s akkor még az egyetlent. Hiszen á harmincezer lelkes Jászberényben ik három téglagyár, egy asztalos műhelyecske dolgozott addig csupán. A százezer embernek kenyeret adó Jászságban sem volt igazi nagyüzem sehol. Emlék ez mára. A Lehel klubban megnyitott ünnepi kiállítás, az ünnepnapra a gyár szerkesztésében megjelentetett kis könyvecske őrzi a húsz esztendő nyomait. A fényképet a gyár építkezéséről, az első munkások oktatásáról, az első export szállítmány útrakeléséről. És őrzik, beszélik a jászberényi munkások. Az aprítógépgyári munkáscsaládok, Szudi István, a gépgyár megbecsült szerelőlakatosa, felesége, telexke- zélő. István fiuk esztergályos, József, a legkisebb gyárista, szerelőlakatos, s ä Narika. adminisztrátor, velük dolgozik menyük is. Technológus. E szép valóságot, történeteket elevenítette fel tegnap délután a gyár ünnepi munkásgyűlése a nagy kultúrteremben. Arra a húsz esztendőre emlékezett Bar- tos Sándor gyáralapító raktáros, amióta a lánya is itt kapott kenyeret, darukézelő szakmát. Simon László méós is húsz éve kezdte, s azóta már a lánya is velejár az üzembe, mint műszaki rajzoló, technikumi levelező hallgató. Horváth József igazgató szólt arról ünnepi beszédében, hogy az első munkásokat még úgy kellett Jászberényből, s a környékbeli falvakból hathónapos átképzésre toborozni. Azóta mun- kásgertérációk nevelődték itt, s velük, vagy inkább két kezük szorgalma által naggyá lett az Aprítógépgyár. Export termékei huszonnyolc országba jutnak el. Az USA- tól Peruig, Marokkótól Indiáig. A Szovjetuniótól Lengyelországig és az NDK- ba is. Szót kért a tegnapi ünnepélyen egy fiatal szemüveges mérnök Hans Jürgen Clausseen, a magdeburgi Ernst Thälmann művek képviselője. Együttműködési szerződést kötöttek a jász- berén iekkel. Gratuláltak, jó partnerük az Aprítógépgyár — mondta a fiatal mérnök. — Elismerően szólt a gyárról Kiss Ernő minisz- térhelyettes is. A város nevében Semsei Imrai a párt- bizottság titkára gratulált az ünneplőknek. Sokan eljöttek vendégek, Váczi Sándor, a megyei pártbizottság titkára. Árvái István a Szakszervezeték megyei Tanácsának veeetőtitkára, Soós István, a megyei tanács elnökhelyettese is. Ott ült áZ elnökségben a gyár országgyűlési képviselője Oláh Istvánná munkásnő, ő is a gyár két évtizedes történetéhez tartozik. Vízműavatás Nagyivánban __ Méghívó adta hírül: „Nagyiván községben a lakosság összefogásával tanácsi és vízügyi támogatással megoldottuk a lakosság korszerű vízellátását. A vízműtelep és Ivóvízhálózat üzembehelyezését és ünnepélyes avatását 1971. augusztus 18-án 10 órákor tartjuk”. Régi, mortdhátni évszázados álom valósult meg ezzel Nagyivánban. Az elhatározás azonban öt évvel ezelőtt született: a hat elavult" közkút helyett vízmüvet kell építeni, A Vízműtársulat 1969 szeptemberében alakult meg és még az alakuló ülésen tagja lett a lakosság 81 százaléka. Azután elkészült a tanulmányterv, az építési program, amely az építési költséget 4,5 millió forintban határozta meg. És bekövetkezett az, amiről napjainkban nagyon ritkán írhatunk: a kivitelezés során nem volt költségtúllépés. Elkészült a vízműtelep, az 50 köbméteres hidroglóbusz- szal, 22 közkifolyóval és mintegy 11 kilométer hosz- szú vízvezetékhálózattal. A lakosság családonként 2 ezer forintot adott, ezenkívül 250 forint értékű társadalmi munkát végzett. A 11 kilométer hosszú vezetékeknél a földmunkát társadalmi munkában végezték el, összesen 20 ezer köbméter földet mozgattak meg. A termelőszövetkezet 1 millió 550 ezer forinttal járult hozzá a vízmű építéséhez, de ezzel megoldódott majorjainak Vízellátása is. A tanács összesen 1 millió 80 ezer forint hitelt vett igénybe az építkezéshez. A kivitelezést a Víz- és Csatornamű Vállalat végezte — kiváló minőségű munkát csináltak. A lakosság nagy örömmel fogadta a Vízmüvét, amelynek kútja percenként 400 liter vizet ad. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, högy eddig 130 család jelentette be, közművesíteni akarja házát. Jó hangulatban ünnepelt az Aprítógépgyár, szóltak a szép történelemről, szót váltottak a jövőről. A gyár kapujában yan egy bronzszobor, az öntő szobra, valójában csak jelkép volt eddig. Mert az idén taníttat a gyár húsz fiatalt öntőmunkásnak. Megépül áz új öntöde. Szépen halad a gyár. Ha nem is könnyen, de boldogulnak munkásai. Áz idén — mondta Horváth József igazgató — huszonötezer forint már az évi átlagkereset. Családokat nevelnek, házakat építenek ebből az emberek. Letelepszenek, a jásztelki, jászjákóhalmi, jászfénySzatui bejáró munkások, mert a környéké is a gyár. A Jászságé. Jászberényé, a miénk. Éljenek sokáig, sok húszesztendőn át! — borzák — Kína ENSZ-tagsága — Meghiúsult szabotázs — összeesküvési per Nixon a „nemzeti áldozatkészségre“ jcvólif fel B£UUl (KÜLPOLITIKAI TUDÓSÍTÁSAINK A Z. OLDALON) HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK Vashidroxidos szennyeződés a Maroson Elsőfokú vízvédelmi készültséget rendeltek el A román vízügyi szervektől néhány nappal ezelőtt értesítés érkezeit arról-, hogy vashidroxidos szennyeződés vonul le a Maroson. Az Al- sótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság elsőfokú vízminőségvédelmi készültséget rendelt el a folyó magyarországi szakaszára. Nagylaknál és Makónál vesznek rendszeresen mintákat. Az ellenőrző mérések szerint szerdán még csak egészen kismérvű volt a szennyeződés, ami azonban a következő napokban fokozódhat. Soborsinnál ugyanis g román vízügyi hatóság literenként 12 milligrammot meghaladó vastartaírrrat állapított meg, s ez a megengedhető határértéknek mintegy két és félszerese. A romániai jelentések szerint egy Cue ma patak mellett lévő üzemből került a nagymennyiségű vashid- roxid a patakba, s annak közvetítésével a Maros romániai szakaszán — keveredés, eloszlás, kicsapódás következtében — a káros vegyi hatások lényegesen Csökkennek. Ha a magyar szakaszon ennek ellenére á megengedhetőnél nagyobb arányú szennyeződést észlelnek, elrendelik a Maros mindkét partján lévő vízkivétel) művek üzemeltetésének átmeneti leállítását, hogy ne juthasson szennyezett víz az öntözőcsatornákba. Fehér Lajos látogatása a Phylaxiában Fehér Lajos, az MSÉMP Politikái Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettesé SZerdán látogatást tett a Phylaxia Oltóanyag és Tápszertermelő Vállalatnál. Fehér Lajos megtekintette á Phylaxia egyes üzemrészéit, majd meghallgatta á vállalat vezérigazgatójának be- számölóját a gyár fejlődésével, elsősorban a takarmánykiegészítők és a tápszergyártás fejlesztésével kapcsolatos tervekről. Beszámolt a vezérigazgató a Phylaxia fő vállalkozásában Mongóliában létesülő biokombinát építéséről és az üzemeléssel kapcsolatos tervekről, elgondolásokról. Egy óra — 2400 liter csomagolt tej A szölhóki tejüzem új géppel gyarapodott. Tegnap délután 3 órakor — német szakember jelehlétében — helyezték üzembe az új HM 3-ás NDK gyártmányú Po- lipack gépet, Nagy segítséget jelent a tejüzemnek, hiszen egy óra alatt 240Ö liter Csomagolt tejet ad. A modern géD kis helyet foglal el és a régi zajos gépsorhoz képest csendes. A kezelése könnyű, mindössze báróm ember munkáját Veszi ígéflybei az ára pedig 4?6 ezer foriht. A tejivók örömére eZütárt nemcsak egy, hanem fél és ttegyedliteres zacskós tejet is tehet majd kapni. „ — » Üj létesítmények Sárospatakon szerdán dr. Ladányi József, a Borsod megyei tanács elnöke átadta rendeltetésének a tizenkétmillió forintos költséggel épített új általános iskolát. A tantermeken kívül kémiai és fizikai előadótermek, szertá -ah, továbbá tornaterein áll az oktatás szolgálatában, ezenkívül háromszáz- ütven személyes napköz,! otthon is tartozik az intézményhez. Az egykori Duna- pentele, a mai Dunaújváros óvárosa, — ahol a ‘városalapítás előtt csak egyetlen orvos volt — egészségházzal gazdagodott. Üj autószervizt adták át rendeltetésének csütörtökön Miskolc egyik forgalmi csomőoontjában, a Búza téren, az Ózdra és To- kajhegyaljára, valamint a Csehszlovákiába vezető autó- öt találkozásánál. A 3.5 millió forintos költséggel épült új autószerviz évente mintegy tízezer géokocsi iavítását látja el. Az Alkoírp4yív náo- ja tiszteletére út könyvtárat avattak szerdán Lábatlanon. A 8000 kötetes könyvtár Komárom megye legnagyobb községi könyvtára:
