Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-18 / 194. szám

1971. augusztus 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 LVASolNK A gabonafeldolgozó és az ÁFÉSZ megegyezhetne.. s hogy a láthatóan gazdátlan helyiséget és környékét az idén még nem is takarítot­ták. Az utasok a bűz miatt távol a megállótól kénytele­nek a buszra várakozni. Gere Lajos Szolnok Igazat kell adnunk olva­sónknak! Sajnos, nemcsak a papírgyári, hanem a cukor­gyári, a sporompónál levő, a Rózsa Ferenc úti — és ki tudja, még melyik — meg­álló is olyan koszos, piszkos, mintha gazdátlan lenne. Va­lóban azok? (A szerk.) került. Nagy József meg­említette válaszlevelében, hogy az ÁFÉSZ vezetősége sohasem tett ígéretet arra, hogy az új búza megjelené­se után már üzemel a csere­telep, amely mellesleg jelen pillanatban is a gabonafel­dolgozó vállalat tulajdonában van. Ismét más kérdés, hogy a cseretelep vezetője egy éve betegállományban van, s a gabonafeldolgozó illetékesei új cseretelepvezetőt nem akarnak alkalmazni. „.. .Az Á' ÉSZ vezetősége továbbra sem zárkózik el attól, hogy egy cseretelepet — tápárusítással együtt — átvegyen. Ehhez azonban feltétlenül szükséges az, hogy a gabonafeldolgozó vállalat maximális mennyiségben biztosítson táptakarmányt... Amennyiben ez a helyiség, amit jelenleg a gabonafel­dolgozó vállalat rendelkezé­sére bocsátottunk, nem felel meg a lisztesére lebonyolí­tására, úgy egy összerakha­tó—szétszedhető, nádbeton elemekből készült, 22 négy­zetméter alapterületű rak­tárt az illetékes vállalat ren­delkezésére bocsátunk, ha ennek az összeszerelését vál­lalják. ..” — írta a kengyeli ÁFÉSZ igazgató elnöke a csereteleppel, illetve a ta­karmányárusítással kapcso­latban. Ház hátán ház Mi, a Vosztok úti lakóit egyszerűen nem értjük. Mi* kor lakótelepünk felépült, azt hittük, hogy az épületek közötti területet parxosítják, gyermekjátszóteret létesíte­nek, a vasút felőli részt be­ültetik fával; tisza, egészsé­ges, kulturált környezetben élünk majd. Tévedtünk. Az építkezés mind a mai napig nem feje­ződött be, s ki tudja, még meddig folytatódik. Tudjuk, szükség van az orvosi ren­delőre, a bölcsődére, a szol­gáltatóházakra, az új lakó­épületekre, a most épülő ABC-áruháEra. — De ami újabban jelentkezik, az már kissé aggasztó. A szabad területeken — amelyekre mi virágágyakat, parkot álmodtunk — meg­kezdték a garázsok építését. Lassan nem lesz egy talpa­latnyi szabad hely, ha így megy tovább, még a levegőt is elveszik tőlünk, a laró­Kisújszálláson, a férfi fe­hérneműgyárban dolgozunk. Körülbelül másfélévé három műszakos volt az üzem. — Mi, vidékről — Fegyvernek- ről, Örményesről, Kunhe­gyesről, Karcagról, Püspök­ladányból — járók —11 órá­tól 17 óráig dolgoztunk, s rendben is volt minden. Szeptember 1-től kétmű- szakos lesz az üzem. Ez nem épületek végében garázsokat építettek, s most a garázsok közé újabb garázsokat. Gép­kocsik parkíroznak az abla­kok alatt, a friss levegő he­lyett benzingőz árad be a nyitott ablakon, motorzúgás és ajtócsapkodás altat el és ébreszt bennünket. Egyesek szerint ott épül a második Tabán, célozva ezzel a ren­dezetlenségre és a zsúfolt­ságra. Mások a függőházak építésének az elkezdését várják, s hogy teljes legyen a kép; a még meglévő sza­bad területre állítólag mozi építését tervezik. Ház hátán ház épül, s mi, Vosztok úti lakók azt sze­retnénk tudni, hogy ebbe nincs semmi beleszólásunk? A mi véleményünkre senki nem kíváncsi, bennünket nem hallgat meg senki? — Szeretnénk, ha erre vála­szolnának az illetékesek. — I. n. — Szolnok is volna baj, csak nekünk nagy gondot jelent a bejá­rás, ugyanis műszakkezdés­hez nincs vonatunk. Kértük a gyár vezetőségét: indítsa­nak autóbuszt a vidékiek ré­szére. — Sajnos, kérésünket nem teljesítik. Pedig mi to­vábbra is dolgozni szeret­nénk megszokott munkahe­lyünkön. Gazdátlan buszvárók Augusztus 6-án a papír­gyári megállóban vártam fe­leségemmel együtt az autó­buszra. Ügy vélem, köteles­ségem tájékoztatni Önöket a megállóban tapasztaltakról. Velünk együtt sokan vá­rakoztak délután két óra előtt a megállóban, főleg papírgyári dolgozók. Leírha­tatlan az a látvány, ami elénk, és naponta sok száz ember elé tárul. Több hóna­pos szemét az aránylag kor­szerűen megépített megálló­ban. Arra gondol az ember, Mező Imre kengyeli olva­sónk több társa nevében tet­te szóvá levelében: kevés a takarmánytáp az egyetlen el­árusítóhelyen a községben. Szeretnék, ha az ÁFÉSZ nyit­na még egy üzletet. Ezen kívül azt is említette: az ÁFÉSZ a cscreteleo helyén vendég­lőt építtetett, s emiatt a kengyelieknek 12 km-re kell vinniük a cserélni való ga­bonát. Ez esetenként 2—3 napot is igénvbe vesz, ami — főleg dologidőben — nem a legszerencsésebb megoldás. Mező Imre levelének egy részét „És ismét: a táp” címmel közöltük július 21-i lapunkban. A csereteleppel kapcsolatban az ÁFÉSZ igazgató elnökének vélemé­nyét kértük. Meg is érke­zett a válasz Nagy József­től, amelynek alapján az alábbiakat közölhetjük. Kezdjük talán a cserete­leppel. Az ÁFÉSZ azt a ro­mos házat, ahol a cseretelep korábban üzemelt, megvásá­rolta. Kifogás volt ugyanis, tanácsülésen is felmerült, hogy az ötezer lakosú köz­ségben nincs melegkonyhás étkezde. A ház — átírással együtt — 140 ezer forintba került. A megyei szövetség mintegy egymillió forinttal segítette a modern ven­déglátó egység létrehozását, amely a berendezéssel együtt végül is kétmillióba Megvédik a kis fákat D. F.-né szolnoki, az Ara­nyos utcában lakó olvasónk sorait augusztus 4-én közöl­tük „Tönkreteszik a kis fá­kat” címmel. Felháborodva írta, hogy a néhány évvel ezelőtt a vasútvonal mentén elültetett, és időközben meg­erősödött kis fákat veszély fenyegeti; a Kassai úti épít­kezéstől dömperrel hordják a fás területre a földet. A Szolnok Városi Tanács V. B. Építési és Közlekedési Osztályától kaptuk az alant idézett levelet: 1. .A kérdéses közterület rongálásáról mi is felhábo­rodással értesültünk. A terü­let feltöltés alatt álló részé­re engedély alapján szállított földet az ÉVM Építőipari Vállalat, illetve alvállalkozó­ja, a 21. sz. VOLÁN. A fo­lyamatos tereprendezésről azonban nem gondoskodtak, a lerakóhely megtelt, megkö- zelíthetetlenné vált, és így a szomszédos erdőterület is sorra került. A károkozó el­len szabálysértési eljárást indítottunk, kötelezve egyben az okozott kár helyreállítá­sára.” Gyalogolni jó, de nem éjszaka Augusztus 7-én Szegeden felvételiztem. Délután 16.45- kor indultam haza a miskolci gyorssal, s így 19.45-kor már Kisújszálláson voltam. Csatlakozást Kál-Kápolna felé csak 21.25-kor kaptam. Ezt a várakozási időt még el is lehet viselni. Mire azonban a kisvonat bedöcög (kb. 23 órára) Abádszalókra már nincs autóbusz, az 5—6 kilométerre levő faluba. Csak pénteken éjjel van, más napokon nem köz­lekedik. S ha valaki nem akar a váróteremben másnap reggel 5 óra 30 percig várakozni, elindul gyalog. Igaz, most még elviselhető egy kis késő esti séta. De jön majd a lucskos ősz, a csikorgó tél. S utaznak ám kis­gyerekes szülők is, csomagokkal, diákok, öregek, akik joggal bosszankodnak a kényszerű séta miatt. Most már csak az a kérdés, hogy ez a péntek éjszakai autóbuszjárat a szabad­szombatos dolgozóknak jutalom? A többiek meg járjanak úgy, ahogy akarnak? Sok abádszalóki nevében kérem, hogy a hét minden napjára rendszeresítsék az előzőekben említett buszjáratot! Sípos Erzsébet Abádszalók Nem tudunk eljutni munkahelyünkre 21 aláírás „Sétapartner” kerestetik Szeretném tudni, ki az illetékes '„sétapartner”, aki végig kísérne Szolnokon a Véső utcától a járműjavítóba vezető vasútvonalig, azon az útszakaszon, amely közvetlenül a sportpálya kerítése mellett vezet el, mintegy 300—350 m hosszúságban. Történt ugyanis, hogy ezen az útszakaszon a sport­pálya kerítésének betonoszlopait helyezték el körülbelül kétméterenként. Az oszlopok gödrei időközben ülepedtek, utánegyengetés nem történt. Ezen felül itt szállították a vontatók hosszú hónapokon keresztül a sódert és a homo­kot az új fűtőház építéséhez. Az utat teljesen felszántották. A közlekedés még nappal is, felnőtteknek is nehézkes. Elképzelni is rossz, mi lesz itt később, esős időben. Külö­nösen, amikor korán sötétedik. Az itteni állapotokat fel­tétlenül látni kell. Éppen ezért hívom sétára még jó dobén az illetékeseket. Később ugyanis már nem tudnánk ezt a sétát megtenni a feneketlen sárban és gödörben. Ki az illetékes? A sportegyesület-e, amely kerítés- építésével hozzájárult az út romlásához. A fuvarozó válla­lat-e, amelynek vontatói felszántották az utat? Az építtető-e, akinek hordták az anyagot? Vagy a tanács építési és köz­lekedési osztálya? Ennek eldöntését és a panasz mielőbbi orvoslását kéri többszáz környékbeli lakó, valamint isko- lásgy er m ek nevében: Achim Pál Szolnok Vízvezetéket kaptunk E sorokat azért írom, hogy ezúton is dicsérő és elisme­rő szavakat mondjunk a zagyvarékasi tanácsnak és a községi vízmű igazgatóságá­nak, valamint mindazoknak, akik elősegítették, hogy a vasútállomási új települést bekapcsolják a helyi víz­műbe. Nagy öröm a telep dolgo­zóinak, lakóinak, hogy szin­te napok kérdése, és eljut hozzánk is a jó ivóvíz, sőt mi több, már az ősz folya­mán a házakhoz is be lehet kapcsolni. Most már elmond­hatjuk, hogy a telep teljesen közművesített. Van víz, vil­lany, és az utak is rend­ben vannak. Gaál Mihály Zagyyarckas Épül a Il-es vízmű Szabó Béláné jászberényi olvasónk azt panaszolta hoz­zánk küldött levelében, hogy a bérházban, ahol lakik — s másutt is — időnként nagy gondot okoz a vízhiány. Sorait „Kevés a víz” címmel közöltük július 14-i számunkban. Fentiekre Böjti Jánostól, a jászberényi városi tanács elnökétől kaptunk részletes választ. Leveléből megtudtuk, hogy panaszosunk a vízellátás elégtelensége miatt a szer­kesztőséget megelőzően, június 8-án a tanácshoz fordult, s választ is kapott június 15-én, amelynek lényege: A város vízellátási gondja nem újkeletű. Felszámolásá­hoz nagy erővel hozzáfogtak. Mintegy 50 millió forintos költséggel 1973 végére megépül az úgynevezett II. számú vízmű, melynek üzembehelyezésével napi 5000 köbméter vizet tudnak biztosítani a városnak. Erről a városi tanács elnöke egyébként június 6-án a Kossuth Rádió „Híres hely­ségek” című adássorozatában is beszámolt. Az egészet summázva: hosszú évek mulasztását egy-két év alatt semmi esetre sem lehet „behozni”, annál is inkább, mivel olyan nagy volumenű beruházásról van szó, amelynek kivitelezéséhez és üzembehelyezéséhez a hatalmas összegen túl időre is szükség van! _ A takarék§*övetkezekekről A takarékszövetkezetek társadalmi és gazdasági fej­lődésének elősegítése, vala­mint önállóságuk fokozása érdekében a pénzügyminisz­ter a 29/1971. (VII. 23.) PM. számú rendeletével hatá­lyon kívül helyezte a tárgy­körben rendelkező, s több mint 10 éve kiadott jogsza­bályt, s ugyanakkor a ta­karékszövetkezetek megala­kulásának és működésének feltételeit újonnan szabá­lyozta. Az új szabályozás szerint a takarékszövetkezet az ál­lampolgárok önkéntes tár­sulása abból a célból, hogy a lakosság megtakarított pénzét összegyűjthesse és a tagok hitelszükségletét a kölcsönös segítés elve alap­ján közvetlenül kielégíthes­se. Takarékszövetkezet ala­pítása elsősorban ott indo­kolt, ahol a lakosság pénz­ügyi szolgáltatások iránti igényei nincsenek megfele­lően kielégítve, illetve ahol ilyen irányú igényeinek jobb kielégítése érdekében ez szükséges. Tevékenysé­gét az önsegély és a kölcsö­nös segítségnyújtás elve alapján — tagjai személyes és vagyoni közreműködésé­vel — fejti ki. Takarékbetéteket gyűjt A takarékszövetkezet fel­adata elsődlegesen az, hogy működési területén takarék- betéteket gyűjtsön, hatéko­nyan közreműködjék tagjai és a helyi lakosság takaré­kos életmódra való nevelé­sében, továbbá, hogy saját alapjaiból és az összegyűj­tött takarékbetétekből tagjai részére kölcsönöket nyújt­son. A takarékszövetkezet meg­alakulásához és működésé­hez a legfeljebb 10 ezer lélekszámú helységekben a lakosság legalább 5 száza­lékának tagként való belé­pése és legalább 120 ezer forint részjegyalap befize­tése, a 10 001—20 000 lélek­számú helységekben a la­kosság legalább 4 százalé­kának tagként való belépé­se és legalább 300 000 fo­rint részjegyalap befizeté­se, a 20 001—30 000 lélek­számú helységekben a la­kosság legalább 3 százalé­kának tagként való belépése és legalább 1 millió forint részjegyalap befizetése szükséges. A takarékszövetkezet léte­sítéséről az alakuló köz­gyűlésen döntenek. Ugyan­csak a közgyűlés határoz a belépésre jelentkezők felvé­teléről, az alapszabály elfo­gadásáról is. A közgyűlésen választják meg a takarék- szövetkezet vezető- és ellen­őrző szerveit, valamint a tisztségviselőit. A tagok alapvető jogait és kötele­zettségeit, különösen a va­gyoni hozzájárulás mérté­két, a választott szervek tagjainak számát és válasz­tásának módját az alapsza­bály határozza meg. A ta­karékszövetkezet szervei: a közgyűlés, az igazgatóság, a felügyelő bizottság. Lehet­nek a takarékszövetkezet­nek helyi önkormányzati szervei is. Ilyenek: a helyi részközgyűlés, a helyi inté­zőbizottság, s a helyi ellen­őrző bizottság. Legfőbb tisztségviselője a takarék- szövetkezetnek is az elnök. Tagként olyan nagykorú személyek léphetnek be, akik a takarékszövetkezet működési területén laknak, vagy ott van állandó mun­kahelyük. További feltétele a belépésnek az, hogy leg­alább egy részjegy ellenér­tékét a belépő tag befizes­se. A részjegy névértéke 100 forintnál kevesebb nem lehet. Felvételre keresünk! Közgazdasági érettségivel rendelkező — le­hetőleg gépírni és könyvelni tudó — munka­társat admf nisztrátori munkakör betöltésére. Munkahely: a Szolnokon alakuló társadalmi és családi eseményeket rendező intézet Alkalmazás: 1971. szeptember í-től. Jelentkezni lehet: a városi tanács igazgatási osztályán, 1971. augusztus 20-ig. A takarékszövetkezet fő tevékenységének egyike az, hogy az állampolgároktól takarékbetéteket fogadjon el. Az elhelyezett takarék- betétek visszafizetéséért az állam szavatol. Fő te­vékenysége a takarékszövet­kezetnek az is, hogy tagjai részére, hiteligényük kielé­gítésére — természetesen megfelelő fedezet mellett — a mindenkori hitelpolitikai irányelveknek is megfele­lően rövid- és középlerája- tú hitelt nyújtson. A köl­csönök engedélyezése a ta­karékszövetkezet igazgató­ságának hatáskörébe tarto­zik, amely a pénzügymi­niszter által megállapított ügyviteli szabályzat szerint köteles eljárni. Ha az igaz­gatóság valamely kölcsön engedélyezésénél e szabá­lyoktól eltér, a kölcsön visszafizetéséért az igazga­tóság tagjai készfizető-ke­zesként felelősek. Ilyen eset­ben a kezes nem követel­heti azt, hogy a jogosult a követelést először a kö­telezettől hajtsa be. A közgyűlés határozatá­val a kölcsönök engedélye­zésének jogát a helyi intéző bizottságra, a takarékszövet­kezet, illetve a helyi intéző bizottság elnökére, az ügy­vezetőre, vagy kivételesen más alkalmazottra is át le­het ruházni. A takarékszö­vetkezet hitelfolyósítási le­hetősége nem korlátlan. Csak annyi kölcsön nyújt­ható, amennyire a takarék- szövetkezet részjegy- és tar­talékalapjának egyéb célra fel nem használt összege valamint a betétállomány­nak meghatározott része er­re lehetőséget ad. Dr. Cs. I. A kölcsönök engedélyezése Közgyűlés, alapszabály

Next

/
Thumbnails
Contents