Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-18 / 194. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. augusztus 18; Húszéves Fegyvernek egyetlen kisipari termelőszövetkezete Kicsi a bors — Negyvenkét sokat bíró ember — íJj ipartelepük lesz a negyedik ötéves tervben — Majdnem minden tag szocialista brigádban dolgozik Fegyvernek nagyközség történetéről nemrég készült el egy szerény kis „történelemkönyv”. írója Kézsmárki Zoliin, — a községért sokat dolgozó párttltkár — ebben á műben is külön elismeréssel említi az, iparos szövetkezők a vegyesipari ktsz gazdag múltját, s fejlődését. Igaz is, ez a község inkább a paraszt szövetkezetekről, — mezőgazdasági és földművesszövetkezetekről volt híres. Az egyetlen iparos szövetkezet szerényen, de jó eredményekkel dolgozott, dolgozik. Már egyre többet hallat magáról s nem is véletlenül. Rövidesen a négyes út mellett szép ipartelepen dolgoznak emberei, s szolgálják nemcsak a nagyközség lakóit, hanem az átutazókat is. 1951. augusztus 19. — ez az alakulás pontos dátuma. Tizenöt fegyvemeki kisiparos döntött azon az ünnep előtti estén, hogy szövetkezik, együtt keresi élete boldogulását. Hét borbély, két bádogos, három kalapos, két lakatos és egy szíjgyártómester írta alá a belépési nyilatkozatot. Nagy szó volt ez akkor, s figyelő tekintetek kísérték a szövetkezetiek minden lépését. Nem csoda, ötvenkét kisiparos maradt „kívül” a községben. Hogy nem bíztak, vagy bennük nem — ma már nem köny- nyen megválaszolható kérdés. A ktsz első elnöke Vass László bádogos volt. Az elnök szakmája is a megmondhatója, mi volt akkor a legtöbb munka a ktsz-ben: árutermelést folytattak, vasipari termékeket és kalapokat készítettek. Régesrégi híres szakma Fegyverneken a kalaposság. A környékbeli piacokon, vásárokon ára volt a kalapnak, ha a vevő tudta, hogy fegyverneki mesterember hozta. Egy tucat műhely a községben már „műszaki beruházás” volt. Sajnos, 1958-ig ennyi, s ez maradt annak. Csiga József nemrég elnöke a kisipari szövetkezetnek. Ezért kéri az egyetlen, még dolgozó alapító tagot, Sebella István párttitkárt, hogy együtt beszéljünk a múltról, a húsz év történetéről. — Emlékszem jól mindenre. Az örömünkre, amikor az ipartestületben kaptunk egy csöpp kis irodát, amikor végre odafejlődtünk, hogy megvehettük ezt a nagy házat, magtárral, udvarral, s megcsináltuk magunknak. Pedig sokat kínlódtak. Az első teljes évben, 1952-ben egy dolgozó tag átlagbére mindössze hétezer forint volt. A szövetkezeti vagyon meg még százezer forint se. 1968-ban a szövetkezet álló és forgóeszközeinek értéke pedig már jóval meghaladta a kétmilliót. Mert kicsi ez a szövetkezet, negyvenkét dolgozó tagja, 14 irodai és kisegítő munkása van, együtt az ipari tanulókkal. Kicsi, de erős, mint a bors. egyikre-másikra: építette a községi vegyesipari ktsz. Szépek, lakályosak. Az építők után az asztalosok, a bútoripar következik. Most is szép rendeléseik vannak. A pesti szolgáltató ktsz-nek náluk készül sok egyedi bútordarab — fodrászszekrények, pultok. Egyik szebb, mint a másik. A kárpitosok, üvegesek, vízvezetékszerelők és a mázolok már tekintélyes szakipart jelentenek. És a fodrász szalonban cseppet sem vidéki színvonalon fésülnek. Ezerkilencszázhatvannyolc- ban 26 szakmunkás és két mester dolgozója volt a ktsz- nek. Azóta megduplázódott a szám. A termelékenység mutatója is igazolja, az újakkal is tudnak dolgozni: — 1952-ben egy dolgozó 23 ezer forint értéket készített, — 1961-ben 71 ezer, — 1970-ben 112 ezer forint értékű egy tag munkája termelési értékben. Csiga József azt mondja: „El ne felejtsük, hogy munkája van ebben az eredményben az előző elnöknek, aki tizennégy évig irányiközgazdasági technikumot, mérlegképes vizsgát tett, most meg a marxizmus—le- ninizmus esti egyetemének utolsó évét kezdi szeptemberben. És dicséri a munkaverseny legjobbjait. A szövetkezetben már a hatvahas évek elején felfigyeltek a szocialista munkaverseny új formájára, a brigádmozgalomra. Ezért van, hogy most a 20. évfordulón megünnepelhetik a brigádok jó munkáját is. Ezerkilencszázhatvannyolc- ban már négy szocialista brigádban 34 ktsz-tag dolgozott. A brigádmozgalomban most is ennyien dolgoznak — bár meglehet, a napokban szaporodik a számuk. Éppen a megalakulás 20. évfordulója tiszteletére. A központban most erről tárgyalnak az emberek, új brigád-alakítás a legközelebbi terv. A községi pártszervezet titkára, Kézsmárki Zoltán is csupa jót mond az iparos szövetkezetről. Megkapó az érdeklődés, a segítség, amellyel a nagyközség vezetői a szövetkezet mellett állnak. Azt mondják, közös érdek, az egész, több mint Ilyen szekrényből 150-et csinálnak budapesti megrendelésre. mint száz iparos tagja lesz ennék a ktsz-nek. Ezért a négyes műút mellett, a község bejáratánál ipartelepet épít a vegyesipari ktsz. Nem is akármilyet. Gépkocsi szervizt is akarnak. A négyes műút mellett jó elképzelés, vagyont már döntött, ott a hivatalos levél, miszerint 1971—75 között 2,2 milliót ad a beruházás támogatására. Legalább kétmillió kellene még a KI- SZÖV kölcsönös támogatási alapjából is. Akkor is eny- nyi, ha a központi műhelyek kitelepítésére 1972—73 köAz alapítók, törzsgárda tagok és brigádvezetők. Balról jobbra: Sebella István alapító-tag, Strapecz Pálné főkönyvelő, Balogh Pál és Hájer Gyula szocialista brigádvezetők és Csiga József, a ktsz elnöke. Az indulás náluk is olyan volt, mint bármelyik ipari szövetkezetben. A belépő mesterek adták szerszámaikat, gépeiket, műhelyeiket. Így érthető, hogy 1954-ig egy tucat műhelyben dolgoztak, szerteszét a faluban. Addig nem vásároltak gépeket, jó terméket készítő berendezéseket. Dolgoztak a régi műhelyekben, a megszokott módon. Öröm volt egy új gyalugép, meg egy használt szalagfűrész megszerzése. Az 3S családi ház a hatvanas években A ktsz legrangosabb, s legtöbb eredménnyel gazdálkodó részlege az építőké. Csak a hatvanas években 35 családi házat építettek ők a nagyközségben. Az idén csak öt új otthon felépítése a terv — mert egyre több tatarozást, felújítást rendelnek náluk a községbeliek. Büszkék a szép családi házakra, s nem önteltségből. Akár táblát is tehetnének tóttá a munkát. Kovács László volt az az elnök. És az új elnök, aki most ízlelgeti, tanulja a munkát? Keveset kell neki tanulnia. Mindig a szövetkezeti mozgalomban dolgozott Fegyverneken. Volt mező- gazdasági termelőszövetkezeti vezető, megszervezte a Vörös Csillag műszaki gárdáját, — műszerész ember, érti az ipart. Dicséri közvetlen munkatársait. Strapecz Pálné főkönyvelőt, aki elvégezte a hétezer lakosú nagyközségé. Hiszen ez a ktsz valóban szolgálatukban dolgozik. Nem is így mondják, hogy jó tervek, hanem azt, „reménykedünk a jövőben!” Miért kell reménykedni, miért nem biztos még a jövő? A község szívében, ahol rhost a központi telep van a tanács valóban nem engedi a további fejlesztést. Nem is lehet ott terjeszkedni, hely sincs hozzá. Márpedig kellene a hely, új műhelyek, épületek, mert 1975-re több érő lenne az. Ügy építenék meg a telepet, hogy a negyedik ötéves terv végén még csak egy, az ötödik utolsó esztendeiben pedig már két műszakban dolgozhatnak a szerelők, szakiparosok. Gazdaságos építkezés, beruházás lenne így. Igenám, de közben szolgáltató házat is építenek, a negyedik ötéves tervben, s a központi telep, a gépkocsi szerviz beruházása kereken kétmillió forint. Ezért a reménykedés. A megyei tanács zött a KISZÖV 2,3 millió forintot ad. A kis közösségnek kell a segítség, mert anélkül már nem boldogulnak, a további terjeszkedés önerőből nem lehet. ötvenhat ember ünnepel augusztus 19-én Fegyverneken. Azt mondják a nagyközségben, hogy nemcsak ötvenhaté, a vegyesipari ktsz tagjainak ünnepe ez, hanem a nagyközség minden egyes lakójáé. ' (X) Az asztalosok szocialista brigádja, a legrégibb, s igen jó eredménnyel dolgozó közösség. Akár táblát is tehetnének rá: építette Fegyverneken, a község egyetlen kisipari termelőszövetkezete, a vegyesipari. Az építési részleg vezetője ölömmel áll a tanjtóház kapujába. Büszke emberei munkájára.
