Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

1971. augusztus 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Csalogató csárda f?cm domboldalon, hanem a tiszaszőllősi Petőfi Tsz diny- nyeföldje szélén áll ez a kunyhó, benne a sok ízletes gö­rög- és sárgadinnye. S ha mindez így nem elég csábiló itt vannak ők ketten, márkás sztárfotók a dinnyereklámhoz. Új mikrobusz Filmjegyzet Az utolsó Leó Könyvtár a sebészeti pavilonban \ 1971-ben újtípusú, kényel­mes autóbuszt állítanak be a szovjet városi és távolsági autóbuszközlekedésbe: a ZIL —119 típusú mikrobuszt, amely felhasználható az ide­genforgalomban társasgépko­csiként, a városokban irány- taxiként és szolgálati autó­buszként. Az utastérben légkondicio­nálással az év bármely szakában biztosítják a meg­felelő hőmérsékletet. Leó maga a megtestesült jóság. És egyben a megtes­tesült tehetetlenség. Szám­űzött uralkodója valami meg nem nevezett operett­országnak, s öröklött lon­doni házában tölti hiábavaló idejét, megosztva egy ag­resszív szerető, egy trónja visszaszerzésére irányuló összeesküvés és hobbyja, az ornitológia között. Ezek köj zül voltaképp csak az utóbbi érdekli az is csupán mint az első kettőtől való mene­külés lehetősége. Leó érzé­keny, édesbús alkat, és tö­kéletesen tájékozatlan a va­lóság mibenléte felől- A kö­rülötte nyüzsgő léhütők moz­gatják az élőkéig társasági élet forgatagában, ám az ő befele néző szeme mindebből semmit sem vesz észre. Hanem egyszercsak moz­gásba jönnek a dolgok Leó körül, sőt őt magát is va­lami sete-suta aktivitásba lendítik. A változást az a számára korszakos felfede­zés hozza meg, hogy észre veszi: önmagán és társasá­gán kívül léteznek még em­berek. Történetesen Afriká­ból bevándorolt négerek, akik iszonyatos körülmények között tengődnek patkány- lyuk-szerű bérlakásaikban, és akik, bizony lopni kény­szerülnek olykor, ha enni akarnak, és akiknek leányai, bizony, ennen csokoládé-tes­tüket bocsátják áruba, más árucikkük egyáltalán nem lévén. Leó kétbalkezes megváltó hadjáratba kezd, és persze, hogy pórul jár. Részint sa­ját környezetével (mondhat­juk osztályának is) kerül állandó összeütközésbe jóté­konysági rohamai miatt, másrészt a megváltandó né­gerekkel se nagyon tud s2ót érteni. Mert lumpenek azok. inkább, mint proletárok, tu­lajdonképpen ugyanazok a farkastörvények élnek ben­nük még tovább torzulva, mint elnyomóikban, Leó absztrakt humánuma csak szenteltvíz nekik. Mélységesen szellemes, el­gondolkodtató szatíra ez a film. Méltán kapta érte John Boorman a tavalyi Cannes-i fesztiválon a Ren­dezés Díját. Bár úgy tűnik, hogy a gyülevész néger lumpenekben a felszabadí­tandó tömegek típusát óhajt­ja bemutatni, s ezzel sem­miképp sem érthetünk egyet, a tehetetlen polgári jóté­konykodás kigúnyolásával, a dekadenssé finomodott vagy állatiasodott előkélőekre és a huhogó politikai ámok- futókra zúduló élcekkel an­nál inkább. (Érdekes, hogy van egy alig észrevehető magyar vonatkozás a filmben. A Leó trónjának visszaállítására Szövetkező összeesküvők ve­zérét Lászlónak hívják. Így van leírva a szereposztás­ban, és így ejtik ki az angol szövegben is. Tudomásom szerint ez a név ebben a hang- és betűalakban a vi­lág egyetlen nyelvében sem fordul elő a magyaron kí­vül. Lehet, hogy egy király­párti vagy horthysta ma­gyar emigráns szolgáltatta a modellt Boormannek eh­hez a figurához? Találó cél­zás.) A gördülékeny, párhuza­mos jelenetekre énülő ren­dezésnél is nagyobb élmény Marcello Mostroiann; játéka a címszerepben. Sz J. Régi muzsika kertje Holnap este nyolc órakor a „Szolnoki nyár 1971” mű­sorában az angol reneszánsz zenéből kap ízelítőt a szol­noki közönség. Az előadást a múzeum udvarában ren­dezik. Dr. Falvy Zoltán kandi­dátus, zenetörténész, az Or­szágos Zenetudományi Inté­zet munkatársa mond beve­zetőt. A műsorban Jancsó Adrienne korabeli verseket ad elő, a dalokat Csengery Adrienne énekli. Közremű­ködik még Kecskés András (lant) Sallay Imre Máté és Stadler Vilmos (blockflőte). A jászberényi járási-vá­rosi könyvtár munkájára jellemző, hogy mindig újabb és újabb megoldásokat ke­resnek, amelynek segítségé­vel olvasókat nyerhetnek meg a könyv számára. Most ismét hírt kaptunk, hogy a város közkórházában letéti könyvtárat létesítettek ki­záróan a betegek részére. Eddig rendszeres könyvellá- tás nem volt az egészségügyi intézményben. A most lét­rehozott könyvtár azonban elválik a többi letéti könyv­tártól, mert állománya esz­tétikai követelményeken túl higiéniai szempontokat is kö­Bl 8 csirkéből a magánosok 6U kilót hoztak és magas áron. 33 forintért adtak. Kevéssé mérsé­kelte borsos árajánlatukat a vi­szonylag csekély, mindössze 279 kilónyi tsz-felhozatai. noha 5-tel kevesebbért. 28 forintért adták a csirke kilóját a tsz-árusok. A mindösszd 160 kilónyi élő tyúk sem volt olcsó, 24 forintos egy­ségáron kelt. A 70' liternyi tejfölt 28—30 fo­rintért mérték, míg a 127 liter tehéntúró 18—20 forintos egység­áron talált vevőre. A tojás da­rablát 1 ferint 50 fivérért adták s hiába volt 6539 belőle még 9 óra előtt sem engedtek az ala­csonynak egyáltalán nem mond­ható árból. Burgonyából a magánosok 4030 kilót hoztak, a tsz-felhozatal szintén kevés, mindössze 440 ki­lónyi volt, s ez a magyarázata, hogy a javát még 4 forintra is tartották. A legolcsóbb ára 2.50 forint volt kilónként. Petrezselyemből 502 kilogramm volt az egyéni és 208 kilogramm a tsz-kfnálat. 7 forintos egység­áron. Sárgarépát a magánosok 636. a tsz-ek 278 kilót hoztak és 6 forintért árusították. Vörös­hagymát az egyéniek 391. a tsz- ek csupán 100 kg-ot kínáltak: az egyéniek 5. a tsz-árusok 4.80 forintos egységáron. Feleskáposzta a magánosoknál 554 kg a tsz-árusoknál mindösz­Az első mikroszkópokat nemcsak fémből, fából, ha­nem kartonból, papírból is készítették. A ritkaságszámba menő karton-mikroszkópok­ból is található a kijevi mú­zeumban egy példány. Épp olyan nagy becsben áll, mint az a készülék, amelyet a hagyomány szerint Nagy Pé­ter cár hozott Hollandiából. A régi mikroszkópok kö­zött az orosz mesterek által vet. Csak új példányok sze­repelnek benne és azok is fóliaborításban. Könyvtár a sebészeti-, gégészeti pavi­lonban, a 23-as szobában! — hirdeti a felírás. Már hetven beiratkozott olvasója van a hasznos könyvtárnak. A vá­rosi könyvtár vezetői titok­ban azt is remélik ettől az új akciójuktól, hogy akik a gyógyulás folyamán bele­kóstolnak az olvasásba, la­kóhelyük könyvtárát sem kerülik el, sőt optimális esetben olvasókká válnak; Jászberényben éppúgy, mint a Jászság községeiben. eze 83 kg volt és 4 Ft-ért talált vevőre. A 235 kilónyi kelkáposz­ta 6—8 forintért kelt. Paradicsomot 3123 kilót hoztak az egyéniek. 977 kilót a tsz-ek s 2—3.56 forint kö2ötti áron ad­ták. Zöldpaprika a magánosok­nál 3413 a tsz-árusoknál 1423 kg Volt. és 3—8 forint közötti egy­ségáron kelt. Uborkát az egyé­niek 1164, a tsz-ek 446 kilót hoz­tak és a szép. elrakni valónak 9 forint is volt kilója, míg a legalacsonyabb egységár 3.50 Volt. Körte a magánosoknál 2697, a tsz-eladóktiál rendkívül kevés: 43 kiló volt és 5—8 forint közöt­ti egységáron kelt. Őszibarack­ból a tsz-eiadók mindössze 70 kilóval „dicsekedhettek”, mig az egyénieknél 2092 kg volt s az ára is széles skálán mozgott 3- tól 10 forintig. Az 1579 kg szilva 2—5 forint közötti egységáron kelt. A kereslethez mérten nem volt sok szőlő, de az egy év előtti 83 kilóhoz képest a tegnapi 772 kilogramm soknak Is tűnhet. Az ára most 8 és 15 forint között mozgott kilónként. — Egy mázsa sárgadinnye Volt tegnap a pia­con s kilója 2.80 forintért kelt. Drágább volt a görögdinnye, amelyből a magánosok 14. a tsz- ek pedig 100 mázsát hoztak, a nagy kereslet következtében azonban 3—4 forintért adták ki­lóját. készített műszerek is ott so­rakoznak. Ezek, a mikrosz­kópok használatának kezdeti időszakában, csakhamar ver­senyképesekké váltak a hol­landiai mikroszkópokkal, amelyek pedig a legnagyobb világhírnévnek örvendtek. A különleges gyűjtemény koronája a legutóbbi idők szerkezete, az elektron-mik­roszkóp, amely faivastagsá­gúra nagyítja az emberi haj­szálát. Szombati szemle a szolnoki piacon Mikroszkóp—kartonból Lázár Ervin: Zuhanórepülés 35 Részeg zajok, bizonytalan röhögések közepette ültek a szőnyegen, egyik-másik már majdnem ruhátlanul, egy üres palackot pörgettek kö­zépen, aki felé a palack Szá­ja mutatott, annak le kellett venni magáról egy ruhada­rabot. Éppen azon vitatkoz­tak, hogy a karóra ruhada­rabnak számít-e? Egy-két pár már régen le­mondott arról, hogy bevárja a „társasjáték” végét, már a szomszédos szobákban hen­teregtek, valaki az előszo­bában hányt, a háziasszony kombinéban és melltartóban, kibomlott hajjal kiüvöltött; „A klozetba okádjál, hülye!” Csapó elemében érezte ma­gát — már részeg volt, me­leg áramlatok futkároztak a testében, nem érzett semmi undorítót ebben a játékban. Aztán a szőke lány miatt egyszerre elkeseredett. Addig nem figyelte ezt a lányt, föl sem tűnt neki, sá­padtan, kombinéban ült a körben. A palack szája rá­mutatott. Kórusban üvöltöt- ték: „Levenni!” A lány elpirult, fölállt, „ijedten nézett rájuk. Először csak nevették, aztán valaki ingerülten rászólt: — Na, ne játszd meg ma­gad kicsike, elő a biluxok­kal! De a lány akkor már sírt, védekezőn tartotta maga elé a kezét. A kisminkelt torz arccal nekiesett, trágár sza­vakkal szidta: — Mi az anyád hétszent­ségének jöttél ide, azt hi­szed, hogy ettől kisebb kur­va leszel? — Kolostorba a szende szűzzel — üvöltöttük a ré­szegek. Valaki a lánynak esett, tépni kezdte róla a kombinét és átcipelte a má­sik szobába. Most már véget vetettek a „társasjátéknak”, lekap­csolták a villanyokat, a pá­rok eltünedeztek. Csapó akkor már a ruháit kereste. erős hányingerrel küszködött. A sminkelt ott dorombolt körülötte. Először nem látta, mit csinál, aztán meglátta, hogy öltözik. Cso­dálkozott. — Mi az, rosszul vagy? — Rosszul — mondta kur­tán Csapó és azonnyomban elindult az előszoba felé. — Itt a vécé — mondta a nő. Megfogta Csapó kezét, „vezetni akarta a sötétben. — Hagyjál! — ordított Csapó és kirohant a la­kásból. A parkban megállt, át­karolt egy fát és hányt. Hör- gött, nagy fájdalom neheze­dett rá. Tudta, hogy nem a részegségtől hány. Felegyenesedett. Valaki szólt a háta mögött. Egy részeg ült a pádon — rongyos öregember —, m _- róen nézte őt és közben vi­gyorgott. — Bepiáltál hapsikám! Rokonszenvesnek tűnt ez a magányos csavargókülsejű öreg. Mellétottyant a padra. — Szétverem a pofáját — mondta harciasán a részeg. — Érted? Odamegyek, és zutty, behúzok neki egyet! — Helyes — mondta Csa­pó, és köpött. — Zutty, húz­zál be neki egyet! — Azt hiszi, hogy nélkü­lem is valaki — mondta a részeg. Csapó felé nyúlt, be­lekapaszkodott á nyakába és suttogva folytatta: — Nél­külem! Csapó meg sem próbált elhúzódni, pedig rosszul érezte magát a részeg kar­mai közöt\ — Én szedtem ki a mo­csokból, érted? — morogta a részeg. — Mert mi volt? Egy büdös ká, zabigyerek- kel. Hát csak várjon, nem igaz!? Csak üljön abban a rohadt konyhában és várjon! Én szedtem föl a trágya- dombról, nem igaz?! Mit mondasz koma? Nem igaz?! — De igaz — mondta Csa­pó. — Na látod! Csak bőgjön. — A részeg felállt a padra, imbolygott. — Mert mindent megtettem érte. Nélküle csak egy szajha lenne! — ordította. — Mit üvölt, papa? — mondta szelíden Csapó. — Ne üvöltsön, mert elkapják a zsernyákok. — Megint elkapnak? — kérdezte ijedten a részeg és hirtelen átmenet nélkül sír­ni kezdett, a pad támlájára borult és zokogva mondta; — Kérem, én nem csináltam semmit. Nem csináltam sem­mit. Csapó felállt, bizonytala­nul elindult a fasórban. ' Taxival ment haza. Az úton egyre sürgette a sofőrt: — Zavarja ezt a kasznit! Siessen! — Nem lóverseny ez, uram — mondta nyugodtan a sofőr. — Akit keres, azt megtalálja. De Csapó tudta, hogy a lány már visszautazott, me­redten bámult maga elé, mi­kor elment az istállók között, a szállásuk felé. Aztán észrevette az akác­fák alatt a lányt, megdob­bant a szíve, mindent elfe­lejtett, futni kezdett. Szeplős arc nézett rá, a csenevész kis varkocsokon csillogott a holdfény. A kis vízhordó lány állt az akác­fák alatt, Ijedten összehúz­ta magát, amikor Csapó oda­ért. — Hát te? —■ kérdezte csalódottan. — Csak... csak sétáltam — dadogott a lány, a kezét védekezőén maga elé emel­te, mintha attól félne, Csa­pó meg akarja ütni. Egy darabig nézte a vézna kislányt, nagyon szánalmas volt a szeplős arc, de Csapó nem érzett szánalmat. Sem­mit sem érzett. — Engem vártál, ml? — kérdezte végre támadóan. A lány kis csend után felelt; —• Igen. — Mit akarsz — kérdez­te Csapó. Az indulat most nem érződött a hangján, pe­dig dühében csikorgatta a fogát. — Vigyen el egyszer re­pülni. Ugye elvisz? Csapó összehúzta magát, egyszerre gyenge lett. Meg­simogatta a lány karját. —- Átfáztál — mondta — feküdj le. Majd egyszer felviszlek. A lány elszaladt. Magas­sarkú cipő volt rajta, és új ruha, a bokája meg-megbi- csaklott. Csapó lekuporodott egy akácf' alá és bamba tekin­tettel bámulta a tenyerét. Mintha megfojtott volna va­lakit. Ettől kezdte sokat volt egyedül. Otthon heverészett az ágyon, vagy egymagá­ban rexe2ett a kocsmában. Nem figyelt oda. , fásultan hallgatta a csontgolyók koc­canásait. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents