Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-14 / 191. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. augusztus 14. Veszélyes kézfogás Ciprus felett A Földközi-tenger egyik legfontosabb — és politikailag legrobbanékonyabb — támaszpont-szigete, Ciprus felett veszélyes hatalmi alku lehetősége teszi borússá a láthatárt. Különös módon ez a hatalmi alku egy olyan „békeajánlat” formájában jelentkezik, amelyet esztendőkkel korábban, vagy éppen más körülmények között örömmel lehetett volna üdvözölni. Az előzményekből annyit fel kell idézni, hogy Ciprus szuverén köztársaság, amelyet több mint 85 százalékban görögök laknak. Tizenöt százalék a török kisebbség. A két közösség igen hosszú ideig békében és egyetértésben élt egymással. Viszonyuk akkor kezdődött kiéleződni, amikor azt a NATO támaszpont érdekei megkövetelték. Cipruson évtizedek óta vannak brit támaszpontok, amelyek gyakorlatilag területenkívüliséget élveznek. A NATO azonban a szigetből (különös tekintettel annak stratégiai helyzetére és a közel-keleti térségben vitt utánpótlási szerepére) kifejezetten atlanti támaszpontot akart csinálni. Ehhez arra lett volna szükség, hogy öszezúzzák azokat az erőket, amelyek Makari ősz érsek-elnök vezetése alatt ellenezték Ciprus „at- lantizálását”, és ehelyett egy katonai blokkokon kívül- maradó, önálló ciprusi állam megerősítéséért szálltak síkra. Aknamunka kezdődött Bonyolult aknamunka kezdődött: sikerült felszítani a görög többség és a török kisebbség közötti lappangó nézeteltérések parazsát. Ennek az lett a következménye, hogy a török kisebbség visszahúzódott a sziget meghatározott körzetedbe (például a főváros, Nicosia egyik negyedébe) és valósággal elsáncolta magát. Ez a helyzet azóta is változatlan és Cipruson évek óta ENSZ-egységek ügyelnek arra, hogy a feszültség nyílt összecsapásban ne robbanjon ki. A korábbi helyzethez képest azonban 1971 tavasza óta jelentős különbségek mutatkoznak. Mégpedig nem magán Cipruson, hanem Görög- és Törökországban. A két korábbi szakaszban először Görögországnak volt reformista lehetőségeket latolgató, a polgári liberalizmus felé tekintő kormánya — amellyel szemben egy, a NATO szempontjából szilárdabb, keményebb török kormány állott. Ebben az időszakban az Atlanti Blokk rokonszenve inkább a törökök felé hajlott és Ankara kívánságának megfelelően elképzelhetőnek tartották a sziget kettéosztását. A másik szakaszban Görögországban katonai junta vette át a hatalmat. Ez politikai szempontból az amerikaiaknak kényelmetlen volt — de a NATO számára katonailag feltétlenül előnyös. Különösen azért, mert közben Törökországban bizonyos belpolitikai „lazulás” következett be és Ankara már nem volt olyan biztos partner, mint korábban. E második periódusban a NATO eltűrte, hogy az athéni rezsim a maga embereit küldje Ciprusra és ott szélsőjobboldali ellenzéket építsen ki Makariosszal és a függetlenségi politika híveivel szemben. Fordulat következett A fordulatot az hozta meg hogy Törökországban is megtörtént — a hadsereg ultimátuma nyomán — a katonai hatalomátvétel, s a jelenlegi kormány a hadsereg eszközének tekinthető. Az eseményekből arra lehet következtetni, hogy mind Athén, mind Ankara elérkezettnek látta az időt arra, hogy véget vessen a két, belpolitikai szempontból hasonló rezsim szembenállásának és „Ciprus testén át” megkíséreljék a kiegyezést! A terv hivatalosan mindmáig titok. A hamburgi Spiegel azonban június végén nyilvánosságra hozta Papadopulosznak, a görög rezsim vezetőjének Maka- rioszhoz intézett levelét. Ebben azt javasolta, hogy a ciprusi központi kormányban kapjon helyet egy, a török kisebbség érdekeit képviselő miniszter. Ebből kiindulva a szakértők joggal feltételezték, hogy a NATO-terv autonómiát biztosítanak a sziget török kisebbségének. Görög — török alku Normális körülmények között nem lehetne kifogásolni ezt a megoldási formát, hiszen nem vitás, hogy a nemzeti kisebbséget megillető jogokat tiszteletben kell tartani. A körülmények azonban nem normálisak! Az Athén—Ankara kézfogás ebben az esetben azt jelenti, hogy két, Ciprus vonatkozásában ellentétes érdekű, de egyébként sok hasonlóságot mutató jobboldali katonai rezsim összefog a szigetköztársaság önálló államiságának szétzúzására! Nem kisebbek a nemzetközi veszélyek sem. A NATO és maga az Egyesült Államok is minden erővel arra törekszik, hogy megfordítsa a földközi-tengeri erőviszonyok számára kedvezőtlen alakulásának folyamatát. Ebben a törekvésében a közel-keleti válsággóchoz közel fekvő és brit támaszpontokkal már rendelkező Ciprus rendkívül értékes tényező. Különösen azóta, amióta a máltai válság tovább gyengítette az amerikai befolyást a mediterrán medencében. Az amerikaiak által támogatott görög-török alku tehát létében fenyegeti a független Ciprusi Köztársaságot. (— i—e —) Jugoszláviából jelentem: 4. Gazdasági nehézségek—infláció Az utóbbi időben az alkotmány módosításán túl a lapok a legnagyobb figyelmet a gazdasági élet problémáinak elemzésére, a kézzel fogható eredmények összegezésére, de különösen a hibák, fogyatékosságok bírálatára fordítják. A cikk írói hangoztajták, hogy a gazdasági reform óta — 1955 — a fejlődés ütemét tekintve Jugoszlávia világviszonylatban is előkelő helyet foglal el, eközben azonban bizonyos gyengeségek és káros jelenségek is mutatkoznak. Az egykor Európa legelmaradottabb agrárországának számító Jugoszlávia az elmúlt évtizedek alatt a közepesen fejlett ipari államok sorába lépett. A felszabadulás óta — mind a hat köztársaságban — a gyárak és üzemek, utak és vasutak egész sorát építették. Űj iparágak keletkeztek, köztük a gépkocsi, a traktorgyártás. Megváltozott a gazdaság jellege. Miközben a múltban az ipar nemzeti jövedelmének mindössze egynegvedét termelte, most több mint 60 százalékát adia. A második világháborúig a lakosság 75 százaléka földműveléssel foglalkozott, ma már csak 40 százaléka. Évente 200 ezer lakos költözik faluról városba. Bár az ország gazdasági élete is gyors ütemben fejlődik, mégsem mentes a problémáktól. A beruházási terveket évek óta túllépték, bizonyos aránytlanságok keletkeztek. Egyes ágazatok, elsősorban a mezőgazdaság, a közlekedés, a nyersanyagipar elmaradt a többi mögött. A külkereskedelmi mérleg évek óta deficites. Az 50-es évek végén jelentkezett munkanélküliség tovább növekedett, annak ellenére, hogy sokan külföldön vállaltak munkát. Aránytalanul nagy a szakképzetlen munkások száma. Nyílt titok már az infláció. Az élelmiszer árak 12—14 százalékos emelkedése. Pénztelenség jelentkezik országszerte. A Szövetségi Gazdasági Kamarától és a Belgrádi Piackutató Intézettől származó adatok szerint a következő hónapokban csökkenni fog a kereslet a közszükségleti cikkek iránt. A csökkenés fő oka az, hogy a dinár devalválása miatt januárban, februárban kiköltekeztek az emberek, valamint az infláció. A másik ok a bankok pénztelensége, a hitelkölcsönök felvételének megszigorítása, mert emiatt olyan cikkek iránt is csök- ,kent a kereslet, melyeket eddig hitelre vásároltak az emberek. Ez elsősorban a bútor, tv, villanytűzhely, mosógép megvásárlására vonatkozik. A kereskedelem mind több hazai és egyre kevesebb külföldi terméket kap. az árak mégis emelkednek. Az Újvidéken megjelenő Magyar Szó arról panaszkodik; „Minden évben, az idén is nehézségeket okoz a jó termés. Nincs elég pénz a búza felvásárlására. Ezért a Köztársasági Végrehajtó Tanács felhívja a Szövetségi Végrehajtó Tanács figyelmét, hogy a jó termés és a terményárak növekedése miatt több pénzre lesz szükség. A becslések szerint a búza felvásárlására 700 millió dinárra.” Másutt pedig, mint Zomborban a hús árának megemelését kérte a mező- gazdasági ipari kombinát. Jelenleg a sertéshús ára Zomborban 17 dinár (34 forint), a dolgozók keresete havonta 500—1200 dinár (1000—2400 forint). Az új ár 19 dinár lenne kilogrammonként (38 forint). Ezek és más hasonló jelenségek arra mutatnak, hogy a baj a mellékajtón tör be. Azonban a Szocialista Szövetség, valamint a szakszervezetek erős befolyása a kormányt is sok mindenben újabb megfontolásra késztette. A szakszervezet abból a meggondolásból indul ki, hogy az infláció a munkásosztály legnagyobb ellensége. Szigorú, megtorló intézkedéseket kér azok ellen, akik közvetlenül vagy közvetve hátráltatják a stabilizációs intézkedések végrehajtását. A kormány a szakszervezet tiltakozása ellenére korlátozta a keresetet és rögzítette a lakbért, de nem engedte emelni valamennyi élelmiszer árát. (A javaslat szerint a liszt 8, a cukor 41, az étolaj pedig 53 Megjelent a Nemzetközi Szemle augusztusi száma A Nemzetközi Szemle új száma több tanulmányt közöl a szocialista világ és a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. A Szovjetunió és a tudományos-technikai forradalom, a „Bulgáriai változások részletes ismertetése" mellett érdeklődésre tarthat számot dr. Hidasi Gábor cikke „Kína ' gazdasága a 70-es évek elején” címmel. A szerző a gazdasági tények és számok elemzése alapján ad képet arról, hogyan áll most a kínai ipar, mezőgazdaság, és mi jellemzi Kína kereskedelmét. Külön cikkek foglalkoznak a kínai—japán és a kínai—jugoszláv viszonnyal. A folyóirat teljes terjedelmében közli az SZKP és a Francia Kommunista Párt közös nyilatkozatát, amely korunk számos elvi jelentőségű problémájában foglal állást. A napi- és hetilapoknál jóval részletesebben, a rádióban közölt részleteknél is sokkal széleskörű bb válogatásban ismerteti Vértes Éva és P. Szabó József a Pentagon nyilvánosságra került titkos dokumentumait, s ennek kiegészítéseként, ugyancsak teljes terjedelmében megtaláljuk e számban a 7 pontos vietnami békejavaslat szövegét. Két időszerű eseményt elemez Garai Róbert és dr. Marton Imre írása: az előbbi a jelenlegi indonéziai helyzetről fest körképet, s a most lezajlott választást ismerteti, az utóbbi — a szerző saját helyszíni tapasztalatai és több éves afrikai tartózkodásának élményanyagára támaszkodva — Algéria olajcsatáját és az algériai egyetemi oktatási reformot mutatja be „Kit szolgáljanak Algéria természeti és szellemi kincsei?" — címmel. százalékkal drágult volna meg.) A bérrögzítést azzal indokolják, hogy a külön jövedelmek már aggasztó mértéket öltöttek, összegük már az egész személyi jövedelem 52 százalékára ugrott. A kiskeresetű dolgozók helyzetének javítására külön intézkedések meghozatalát javasolja a szakszervezet. A jelenlegi helyzet állását Ribicic volt kormányelnök a Vajdaságban tett látogatásakor július 8-án mondta ki. Mitja Ribicic elismerte, hogy az élelmiszer gazdaság nehéz helyzetben van. Ennek oka szerinte részint a jugoszláv piac szervezetlensége, továbbá a gazdaságfejlesztési tervek hiánya. Másrészt a kormánynak az új árak megállapításánál tekintetbe kellett volna vennie, hogy a városokban élők, a kiskeresetű munkások aligha bírnák el az élelmiszerárak nagy mértékű emelését. Ezért véleménye szerint a kormánynak igen óvatos árpolitikát kell folytatnia. Elmondotta, hogy országszerte felhalmozódtak a problémák a gazdaságban és a gazdaságon kívül és türelemre intette a mezőgazdaság és az élelmiszeripar képviselőit, mondván: „Idő kell az álláspontok egyeztetéséhez és a nehézségek áthidalásához.” Pillanatnyi pénzügyi enyhülést hoz az állam számára a külföldön dolgozó jugoszláv munkásoktól befolvó dollár, valamint a jól fellendült idegenforgalom további bővítése. Azonban a kiutat mégis erőteliesen abban látják, amit jelentésem elején, véleményük alapján ismertettem: a kommunista szövetség által ajánlott feladatok megvalósításában. Rocskár János Következik: Külföldi munkavállalás — bérbeadott munkások. Nem kifizetődők a luxusszállók? Az elkövetkezendő öt évben a jugoszláv tengerparton nem építenek újabb luxusszállókat, hanem tö- leg C kategóriájú szállodák férőhelyeinek számát kívánják bővíteni. E döntésben részük volt azoknak az adatoknak, amelyek a luxusszállodák építésére \ fordított beruházások lassú megtérüléséről tanúskodnak. A luxusszállodákban egy férőhely beruházási költsége gyakran elérte a 200 000 dinárt is. E szállodák a magas árak miatt kongtak az ürességtől, különösen szezon után. A döntés figyelembe vette azt is, hogy a szomszédos Olaszországban és Spanyolországban, anol nagy számban állnak rendelkezésre kényelmes és viszonylag olcsó C kategóriájú szállodák, e szállodák jóval több devizát „hoznak”, mint az ún. szuperszállodák. A költséges luxusszállodák építésének leállításával és az olcsóbb szállodai férőhelyek bővítésével a jugoszláv tengerpart szállodai férőhelyeinek száma 1975-re előreláthatóan további 70 000-rel emelkedik és eléri a 600 ezret. Stadion a hegyoldalban Űj központi stadion épült az örmény SzSzK fővárosában, Jerevánban, a Razdan folyó festői szépségű, szaka- dékos partján. A stadion neve — „Razdan”. A hatalmas sportkomplexum nézőtere 75 ezer ember befogadására alkalmas. A Szovjetunióban ez a negyedik legnagyobb befogadóképességű stadion. A tervezői megoldás és építészeti formák tekintetében egyedülálló. Az örményországi „Goszprojekt” intézet építészeinek és tervezőinek maga a* természet, — a raz- dani szakadékos lejtők asz- szimetriája — sugallta a kompozíciót. Az űj jereváni sportlétesítmény alkotói a tervkészítés során ügyeltek arra, hogy a pálya tribünjei ne takarják el a hegyi szakadék festői lejtőit, a jerevániak egyik kedvenc kirándulóhelyét. Ennek érdekében alapvetően új, eredeti szerkezeteket használtak fel a kivitelezésnél, ezáltal lerövidítették az építkezés idejét egy évre, s ugyanakkor sikerült modem vonalakat, formákat adni a Razdannak. A jereváni „Razdan” fut- ballpálya megfelel a nemzetközi szabványnak. A stadion elektromos eredményjelző tábláját magyar szakemberek készítették. A kép: a „Razdan” stadion. Libanon pénzügyi helyzete A Banque du Libán jelentése szerint a bankkölcsönök 13 százalékkal, a devizatartalékok 13 százalékkal emelkedtek 1971 első négy hónapjában. A Banque du Libán arany- és aranyra konvertálható devizakészletei 1968. december 31-én 1020 millió libanoni fontot tettek ki, 1970 december 30-ig 1077 millióra, 1971. április 30-ig 1290 millióra emelkedtek. Tehát az első szakaszban a tartalékok 5,6 százalékkal, míg a második szakaszban 19,18 százalékkal növekedtek. Ennek következtében a forgalomban lévő libanoni pénz arany- és konvertábi- lis devizafedezete 140 százalék. A jelentés rámutat, hogy a fizetési mérleg megjavuiá- sának egyik következménye a monetáris és quasi monetáris készletek növekedése. Az infláció elkerülésére az államnak koordinálnia kell az ország pénzügyi és monetáris politikáját. A japán—burmai gazdasági kapcsolatokról A japán külkereskedelmi- és iparügyi minisztérium „pénzügyi és műszaki segítséget” nyújt Burmának az ország ásványkincseinek feltárásához és kitermeléséhez; a határozatot a „Colombo terv” keretében szándékoznak megvalósítani. A minisztérium azután hozta meg döntését, hogy meghallgatta a Burmából visszatért japán geológus csoport je- > lentését. A szakértők szerint az általuk vizsgált lelőhelyek 'legkevesebb 11 millió tonna 1,5 százalékos réztartalmú ércet tartalmaznak. A lelőhelyek valószínű készletei 35—40 millió tonna rézércre tehetők. Az ércet az esetek többségében külszíni fejtéssel lehet kitermelni. Burmában ólom- és cinklelőhelyeket is feltártak közülük a legnagyobb perspektívával a bordvini lelőhely kecsegtet: készleteit 7 millió tonna ércre becsülik (ólomtartalom 8,5 százalék, cinktartalom 5,5 százalék). A japán szakértők véleménye szerint igen sokat ígérő a burmai ón-, wolfJ ram- és antimon-lelőhelyetí kitermelése is. í
