Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-14 / 164. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T 1971. július 1£ Á francia baloldal ■ ■■ A ■ r | r ■■ I közös akcióra készül Marokkóban —; általános meglepetést okozott, hogy hétfő este lezárták a Rabat­tól mintegy 96 kilométerre délre lévő Casablanca kikö­tőjét. Az egész kikötő térsé­gét lezárták, és megkezdték az ott horgonyzó hajók át­kutatását. Politikai megfi­gyelők feltételezik, hogy a még mindig szabadlábon lévő lázadó katonák után kutatnak. Már korábban olyan hírek terjedtek el, hogy a sikerte­len államcsíny résztvevői közül többen a casablancai kikötőben kerestek menedé­ket azzal a céllal, hogy ten­geri úton meneküljenek el az országból. II. Hasszán hétfő este — egyébként legközelebbi ta­nácsadóival megvitatta az országban kialakult helyze­tet. Az ülés után hivatalosan közölték, hogy a király Ar- zaz El Hadzs vezérőrnagyot nevezte ki a királyi csend­őrség új parancsnokává. — Elődje, Buazza Bulhimez ez­redes a Skirate palotában szombaton kirobbant lövöl­dözés során életét vesztette. Bulhimezen kívül az állam­csíny-kísérlet közben 19 más magasrangú katonatiszt is meghalt, köztük négy tábor­nok és két ezredes. Rabatban hétfőn délután temették el a lázadók által megölt magasrangú tiszte­ket. A temetési szertartáson részt vett Hasszán király is, Husszein Jordániái uralko­dóval együtt, aki nemrég érkezett Rabatba, hogy a Észak-írországban hétfőn tovább folytatódtak a zavar­gások: Londonderryben tün­tetőtömeg támadott meg egy páncélkocsiból kiszálló két angol katonát, egyiküket a földre teperte és ütlegelte. A katona társai előbb fi­gyelmeztető lövéseket adtak le, majd a tömeg közé lőt­tek. Egy személy megsebe­sült. sikertelen államcsíny-kísér­let után személyesen tolmá­csolja jókívánságait Hasz- szánnak. Kivégezték a meghiúsult szombati államcsíny tíz ve­zetőjét — közölte a marok­kói tájékoztatási miniszté­rium. A hivatalos közlemény nem tett említést haditör­vényszéki tárgyalásról, ame­lyen ítéletet hoztak volna. Mind a tíz kivégzett sze­mély a marokkói hadsereg főtisztje volt, négy tábor­nok, öt ezredes és egy őr­nagy. a közlemény szerint a következők; Hamu tábor­nok, a rabati katonai körzet parancsnoka, Habibi tábor­nok, a marrakechi katonai körzet parancsnoka, Bugrin tábornok, a Fez-Gaza-i ka­tonai körzet parancsnoka, Musztafa tábornok, a kato­nai főiskola igazgatója, Se- luati ezredes, Feneri ezre­des, Belabszir ezredes, Abu Bari ezredes, Ammi ezredes és Manuzi őrnagy. A kivégzés kedden délben Rabat közelében egy katonai táborban történt. Az egyen­ruhás megbilincselt tiszte­ket tíz, egymástól egyenlő távolságra felállított pózná­hoz kötözték, megfosztották őket rangjelzésüktől, majd a tíz kivégző osztag sortüze végzett velük. Haláluk előtt állítólag ezt kiáltották: „Él­jen a király! Éljen Hasz- szán!* A hivatalos közle­mény szerint a kivégzést végignézték a hadsereg, a tengerészet és a légierő kép­viselőn Belfastban a katolikus ne­gyed tüntetői bombát dob­tak egy őrszolgálatot telje­sítő katonai járműre, amely tüzeléssel viszonozta a tá­madást, egy polgári személy megsebesüli Egy brit katona ugyan­csak hétfőn orvlövész áldo­zata lett. Ö volt a kilence­dik angol katona, akit eb­ben az évben Észak-lror- szagban megöltek. Az NBC amerikai rádió­társaság washingtoni értesü­lés alapján hétfő este közöl­te, hogy David Bruce nagy­követet néhány napon belül leváltják a Párizsban tár­gyaló amerikai küldöttség vezetőjének tisztségéből és helyére William Portért, az Egyesült Államok jelenlegi szöuli nagykövetét nevezik ki. A rádió tudósítója úgy tudja ,hogy Bruce visszahívá­sának nyilvánosan megadott oka a nagykövet gyenge egészségi állapota, de diplo­máciai források szerint a kormány elégedetlen azzal, hogy Bruce nem teremtett jó munkakapcsolatokat a VDK és a DIFK küldöttsé­gével a vietnami tárgyaláso­kon. A rádió azt is megjegyez­te, hogy Bruce visszahívá­sával kapcsolatos hírek né­hány órával azután terjed­tek el Washingtonban, mi­után Bruce Párizsban meg­beszélést folytatott Nixon el­nök tanácsadójával, Kissin- gerrel. Hírügynökségi jelentések szerint Porter utóda a dél­koreai nagykövetségen Philip Habib lesz, aki Bruce után a második ember volt a pá­rizsi tárgyalásokon résztve­vő amerikai küldöttségben. Szűkszavú, de jelentős hír érkezett Párizsból: a Fran­cia Kommunista Párt és a Szocialista Párt elhatározta, olyan közös szöveget dolgoz ki, amely meghatározza a két párt álláspontját a sza­badságjogok kérdésében, majd szeptemberben orszá­gos kampányt rendeznek e jogok védelmében. A hír jelentőségét az adja, hogy a francia baloldal két legjelentősebb politikai párt­ja elhatározta, összefog egy konkrét kérdésben és közös akciót indít a szabadságjo­gokat lépten-nyomon meg­sértő monopoltőkés hatalom ellen. Egy ilyen közös akció feltétlenül erősítené a bal­oldali, haladó és demokra­tikus csoportok összefogását más kérdésekben is. Ez pe­dig sokat ígérő lehetne az 1973-as parlamenti válasz­tások perspektívájában. Figyelemre méltó a hír azért is, mert még egy hó­napja sincs, hogy a régi szo­cialista pártból és a köztár­sasági intézmények konven­ciójából alakult új szocialis­ta párt alakuló kongresszu­sa olyan határozatot hozott, hogy 1973-ra halasztja a ta­nácskozás folytatását a kom­munistákkal. Emlékezetes, hogy az FKP és a régi szo­cialista párt csaknem egy éven át tárgyalt a két pár­tot elválasztó, együttműkö­désüket akadályozó kérdé­sekről. A vita első mérlegét tavaly decemberben vonták meg. A mérleg biztató volt. Kitűnt, hogy a jelenlegi uralkodó csoport politikájá­nak és az ország perspektí­vájának értékelésében köze­liek az álláspontok. Sok te­kintetben azonos álláspontra jutottak a szocializmusba való ámenet feltételeit és a szocialista társadalom építé­sének különböző problémáit illetően. A nézetazonosságok megállapítása mellett kitűn­tek a mélyreható nézetelté­rések is. Mégis megállapít­hatták, hogy ezek már nem jelentenének akadályt ah­hoz, hogy a két párt közösen irányítsa az országot. A két párt vezetői akkor megálla­podtak, hogy folytatják az eszmecserét. Erre azonban azóta se ke­rült sor, az új szocialista párt alakuló kongresszusának ha­tározatából pedig kiderült, hogy a szocialista párt jobb­szárnya szeretné minél tá­volabbi időre kitolni a tár­gyalások folytatását. Emö- gött az a régi, már oly sok kudarcot hozó törekvés hú­zódik meg, hogy a szocialis­ta párt a centristákkal fog­jon össze egy kommunista­ellenes koalícióban. Az FKP állhatatosságának köszönhető, hogy a kong­resszus határozata ellenére, mégis kapcsolat jött létre a két baloldali párt kozott. Az FKP nyílt levelet inté­zett már az alakuló kong­resszushoz, majd a kongresz- szus utón a párt új vezető­ségéhez, annak első titkárá­hoz, Francois Mitterrand- hoz. Az FKP az eszmecsere folytatását szorgalmazta és javasolta: vegyék fel a ta­nácskozás napirendjére an­nak megvitatását, hogy a két párt indítson közös orszá­gos akciót a választási rend­szer reformjáért, nevezete­sen az arányos képviseleti rendszer visszaállításáért. A jelenlegi egyetértői egyelőre csak a szabadság- jogok kérdéséről kidolgozan­dó szöveg és egy közös akciá kérdésében jött létre. Ez lé­nyegesen kevesebb, mini amit az FKP javasolt éi amire ténylegesen szükség lenne ahhoz, hogy a francia baloldal hatásosan léphessen fel a politikai küzdőtéren, különösen a legközelebbi vá­lasztásokon. A baloldal ugyanis csak akkor léphetne fel a győzelem esélyével, ha valamennyi baloldali és de­mokratikus erőt fel tudná sorakoztatni. Ehhez — szim­bolikusan szólva — közös zászló, azaz közös kormány- program kellene, amely moz­gósíthatná az elégedetlen tö­megeket. A párizsi hír jelentősége tehát abban foglalható ösz- sze, hogy — a szocialista párt jobbszárnyának nyomá­sa ellenére — mégis csak létre jött a kapcsolat a kommunisták és a szocialis­ták között. Ez az összefogás pedig alkalmas lehet a két párt kapcsolatainak további javítására, bővítésére, amely összefogás megteremtheti egy újabb demokratikus rend megteremtésének lehetőségét. Kovács István Sorsolás az új Néplap- előfizetőket gyűjtők között második forduló Május hónapban indítottuk tavaszi játékunkat a lap olvasótáborának növelésére. A második íorduló véget ért és július 8-án került sor a hivatalos sorsolásra, amelyen az új előfizető gyűjtőkről szóló igazolószelvények vettek részt. Mindenki annyi szelvénnyel vett részt e sorsoláson, ahány új Néplap előfizetőt szervezett. A sorsolás eredménye: 1000 forintos vásárlási utalványt nyert Molnár Ferencné, Szolnok, Lándler Jenő u. 14., 500 forintos vásárlási utalványt nyertek: Bódi Mihály. Jászbe­rény, III. k. Gólya u. 10 sz., Juhász István, Abádszalók, Le­nin u. 3., 200 forintos vásárlási utalványt nyertek: Doma Sándor, Szolnok, Ságvári krt. 32. II. em. 2.. Nagy Andrásné, Szolnok, Bogár u. 1., Nagy Andrásné, Szolnok, Bogár u. 1., Kovács József, Karcag, Győrfi u. 2/a, Szűcs Andrásné, Szolnok, Füge u. 1. A vásárlási utalványokat postán küldjük el. ÉPSZER VÁLLALAT SZOLNOK. Ostor utca 1/a, azonnali belépésre felvesz gyors­és gépírókat Fizetés megegyezés szerint Jelentkezés: a munkaügyi osztályon. Tegnap esti helyzetkép a külpolitikában A bonni kormány új rendeletét közölték a kedd reggeli lapok. Hétfőtől kezdve a Német Szövetségi Köztársaság hi­vatalai és intézményei csupán a Német Demokratikus Köz­társaság elnevezést használhatják a másik német állam hi­vatalos elnevezéseként. Ritka eset, hogy egy rendeletet — hiszen rendelet min­den országban rengeteg születik egyetlen héten belül is — i aga a kormányszóvivő ismertessen sajtóértekezleten. Most ez történt: Conrad Ahlers, Bonn sajtófőnöke tartott sajtó- konferenciát ez ügyben. Ezzel is érzékeltették, hogy nem egy rendeletről van szó a sok közül, amely megbújik a többi között a hivatalos közlöny hasábjain, s azt onnan vagy átveszik a nagyközönség számára a készülő lapok, vagy nem. Ko­molyabb ügyről van szó, ismét egy korszak végéről, annál is inkább, mert — ezt bizonyára kevesen tudják, hinnék a régi adenaueri kormányzat ugyancsak rendeletet adott ki a problémáról, mégpedig éppen ellenkező előjelűt. Abban az időben rendelet tiltotta hivatalos szerveknek az NDK kifejezés használatát. Sokan, akik kevéssé járatosak a külpolitikában, vagy a német nyelvben, talán nem is tudják, milyen elszántan és „többszólamúan”, milyen görcsös és egyre dühödtebb igye­kezettel próbálták megkerülni a nyugatnémet keresztény- demokrata politikusok az NDK kifejezés kiejtését. Beszéltek „szovjet zónáról”, „zónáról”, később, enyhítésként, „Közép­Kivégezték a marokkói államcsíny vezetőit Németországról” s már csak uralmuk végefelé merészkedett el Kiesinger ex-kancellár odáig, hogy „a másik Németor­szág nevű jelenséget” emlegetett. Attól még persze, hogy Bonnban húsz évig a nevét sem voltak hajlandók kiejteni, az NDK azért vidáman lé­tezett, sőt gyarapodott és fejlődött is, természetesen Német Demokratikus Köztársaság néven. Mégis, jelentősége, jel­képes értéke van az új bonni rendeletnek, amely a régi struccpolitika egy újabb mozzanatát számolta fel, becsüle­tes nevén nevezve azt, ami létezik és amelynek van becsü­letes neve: a másik német államot. A józan logika ezek után természetszerűleg veti fel a kérdést: ha most már rendeletileg, minden hivatalos okira­ton, tankönyvben (mert feltehető, hogy a rendelet a tan­könyvekre is vonatkozik), magán- és közbeszélgetésben el­ismeri az NSZK, hogy az NDK létezik, sőt egyenesen tiltja, hogy a létező NDK-t másképp nevezzék —, akkor vajon mi értelme, célja van a hivatalos diplomáciai elisme­rés további késleltetésének? Vagy szemfényvesztés csupán az. a rendelet, hogy ezzel újabb időt nyerjenek. Vagy pedig logikus lépcsőfoka a következő foknak, ami a diplomáciai kapcsolatfelvételt jelenti. Akkor meg mire kell még várni? Vagy így, vagy úgy — a választ csak Bonn adhatja meg. Most már nemcsak a világ haladó közvéleménye és maga a történelem sürgeti, de saját politikájának logikája is. Mint minden évben, az idén is megtartották — Orániai Vilmosnak a katolikusok fölötl aratott győzelme emlé­kére — hagyományos felvonulásukat az észak-írországi protestánsok. A zavargások megelőzésére erős katonai és rendőri erőket mozgósítottak. A képen: Londonderry tői mintegy húsz kilométerre, Strabaneban brit katonák „vé­dőőrizete” mellett vonul a menet. (Telefoto — AP—MTI—KS) Nyikolaj Patolicsev (Jobbra), a Szovjetunió külkereske­delmi minisztere hivatalos látogatásra Brüsszelbe érke­zett. A repülőtéren Henry Fayat, Belgium gazdasági és külkereskedelmi minisztere fogadta. (Telefoto — AP—MTI—KS) II. Hasszán, Marokkó királya (mögötte Husszein, Jordá­nia királya) gyászol egy koporsó felett, amely a meghiú­sult puccskísérlet egyik halálos áldozatát rejti magában. A felvétel a temetésen készült. (Telefoto — AP—MTI—KS) Újabb zavargások Eszak-lrországban Népviseletbe öltözött vidám fiatalok felvonulása Ros­tockban, a Balti tengeri héten. (Telefoto — AP—MTI—KS) Uj küldött a párizsi tárgyalásokon

Next

/
Thumbnails
Contents