Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-14 / 164. szám

1971. július 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Részlet a lábatlan! papírgy árból Klub a könyvek között Látogatás a kunszentmártoni járási könyvtárban Az egykori kocsma most merőben más választékot kínál. Könyvek, újságok, fo­lyóiratok sorakoznak a pol­cokon — néhány éve itt van a kunszentmártoni járási könyvtár, és itt nyílt várat­lan látogatásunk — legfőbb „okozója”, a könyvtár KISZ ifjúsági klubja. Az irodába valódi labirin­tus vezet Kétoldalt zsúfolt raktár, szinte megfordulni sincs hely. Végre egy tága­sabb terem! Sűrűn teleírt papírlapok hevernek szana­szét. Beszélgetőpartnereink, Csík Mihály igazgató és Szatmári József könyvtáros, a klub vezetője mintha meg­érezték volna érkezésünket: nagy munkába fogtak. Klub­juk egy eszetendős tevé­kenységét értékelik, s egy­ben megpróbálják a jövő legfontosabb feladatait meg­határozni. Nem ingyenes könyvesbolt Érdeklődésünk először ter­mészetesen az indulásnak, a klubalapítás körülményeinek szól. A gyakorlatban megle­hetősen kevés könyvtári ke­retek között működő klubot tart számon a közvélemény... — Valóban így van, külö­nösen a felnőtt könyvtárak területén — kezdi Csík Mi­hály. — Elfeledkeznek ar­ról, hogy valamennyi köz- művelődési könyvtár alap­vető feladatai közé kell, hogy tartozzon az ifjúság­gal való kiscsoportos foglal­kozás. — Magyarázat persze könnyen adódik: legtöbb helyen égető a helyhiány, és bizony a művelődési há­zak gyakran jóval előnyö­sebb helyzetben vannak a mi könyvtárainknál. A kettő együtt már nehezen megy — kicsi a klubtagság. Nem mehetünk el szó nélkül egy másik lényeges, sajnos hibás szemléletbeli probléma mel­lett sem. Sok helyen egy­szerű könyvkölcsönző hely­nek tekintik a könyvtárat, afféle ingyenes könyvesbolt­nak, s nem törődnek — tu­domásul sem veszik azt — nevelő funkciójával. Így na­gyon nehéz. — Ugyanezekkel a nehéz­ségekkel természetesen mi is megküzdöttünk — kapcso­lódik be hirtelen a beszél­getésbe Szatmári József. — Helyzetünk talán annyival könnyebb, hogy nálunk a könyvtárban szinte vala­mennyien fiatalok vagyunk, s jól ismerünk minden ben­nünket érintő problémát. Je­lenlegi klubtagjaink kivétel nélkül régi olvasóink és ré­gi beszélgető, illetve vita­partnereink. — Különösebb szervező munkára nem volt A könyv, a könyv­tár szeretete, az ismeretség, a barátság megoldott min­den problémát. Á legfontosabb adatok Beleolvasok a papírlapok­ba, s hamarosan megtudom a legfontosabb adatokat. Az indulási létszám 24 volt, és nagyjából most is ennyire tehető az aktív létszám. 19—■ 24 év közötti fiúk, lányok, — túlnyomó többségükben érettségizett, valamennyien dolgozók: szellemi, illetve fizikai munkán. A klubvezető Szatmári József mellett jelentős sze­repeit vállal a klub irányí­tásában két másik járási könyvtári munkatárs: Ko­vács Katalin és Gyalai Ta­más. Az előbbi ellátja a klub titkárának valamennyi teendőjét, az utóbbi főleg a foglalkozásokon segít. Szórakozva művelődni A Klub egy esztendős programjára terelődik a szó. Három író—olvasó találkozó — Bihari Klára, Fekete Gyula, Kammondy László —, színház- és mozilátoga­tások, könyvismertetések, vitaestek egész sora, s mel­lette temérdek kötetlen, já- téKos találkozás, öt fordu­latos szellemi totó, barkoch- ba és más társasjáték, le­mezjátszó és magnetofon felhasználásával közös zenei est, kirándulások. Vendé­geik között üdvözölhették a jászberényi városi könyvtár dolgozóinaK egy csoportját, a Neoton együttes tagjait és a környező üzemekben szak­mai gyakorlatot végző fő­városi egyetemisták képvi­selőit. — Ami a változatosságot illeti, nem érheti a klubot panasz — veszi át ismét a beszélgetés fonalát a könyv­tár Igazgatója. — Igyekez­tünk megfelelő programról gondoskodni, és ez úgy vé­lem sikerült. Könyvtárunk klubja népszerű lett, bár — talán éppen ezért — egyre nehezebb a munkánk. Most válik el, hogy valójában mit bírunk, mennyit érünk. Vál­tozatlan türelemmel dolgoz­ni kell tovább. Szatmári József akaratla­nul és a beszélgetés végső sommázását adja összefog­lalójával: — Igen, dolgozni tovább. Javítani a meglévő hibákat, újabb és ’ újabb ötletekkel gazdagítani, színesíteni a klub programját, ösztönöz­ni, biztatni másokat és köz­ben nem feleiteni legfonto­sabb célkitűzésünket: szóra­kozva művelődni. A hang­súly az utolsó szón van.... i H. D. A tervezett beruházások befejezéséhez Az ártámogatásokat és hiteleket átcsoportosították Csökkent az állami támogatás a melori/ációs munkákhoz Megyénkben az ötéves terv alatt 280 millió forint állami támogatást terveztek melo- rizációs munkák elvégzésére: talajjavításokra, belvízren­dezésre, valamint rét- és le­gelőjavításra. Az állami tá­mogatást azonban e tervek­hez képest 10 százalékkal csökkentették. Az idén ter­vezett 54 millió helyett 26 millió forintot tud elosztani a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztá­lya. Nemcsak megyénket érin­ti az állami támogatások csökkentésére hozott Gazda­sági Bizottsági intézkedés, hanem az egész ország me­zőgazdasági üzemeit. Az in­tézkedéstől azt várják, hogy mintegy 6—7 milliárd forint értékű beruházás valósul meg ebben az évben.' Ugyan­is a még el nem kezdett tsz-beruházásoktól megvon­ják, vagy csökkentik az ál­lami támogatást és a felsza­badult pénzből a folyamat­ban lévő építkezéseket fe­jezik be. Lényegében az ártámogatások, hitelek át­csoportosításáról van szó. A beruházások tervezése­kor pontosan meghatározták, a költségeket és az elkészü­lés időpontját. Azonban tervmódosítások, áremelke­dés és szállítási drágulások következtében a költségek megnőttek, a beruházások nem fejeződtek be a terve­zett időre. Szarvasmarha-, sertéstele­peknek és egyéb létesítmé­nyeknek az idén már üze­melni kell. Állami és gaz­dasági szinten esetleges hi­ányuk veszteséget okoz. Ezért helyeselhető, hogy ezek be­fejezését a Gazdasági Bizott­ság intézkedése hitelátcsopor- tositással lehetővé teszi. Ennek következtében a tervezett talajjavítási, bel­vízrendezési rét- és legelő­javítási munkák átmenetileg nem valósulhatnak meg ál­lami támogatással. Az intéz­kedések megyei vonatkozá­sáról Dudás Jánossal, a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályá­nak csoportvezetőjével be­szélgettünk: — A rendelkezésünkre ál­ló 26 millió forint állami támogatásból 6,5 milliót jut­tatunk a kémiai talajjaví­tások befejezéséhez — mond­ta. — Csak azoknak a gaz­daságoknak tudunk ártámo­gatási okiratot kiadni, ame­lyek már előkészítették a munkát, kivitték földjeikre a javítóanyagot, mésziszapot, gipszet, mészkőport. Az ed­dig kiadott okiratok érvé­nyesek, a többi 1971-re jó­váhagyott állami támogatás összege 1972-ben használható fel. A talajjavítás egyik leg­hatékonyabb módjára a di- gózásra nem jut az állami támogatásból. Az intézkedés sok gazda­ságot érint hátrányosan. A korábban elvégzett talajjaví­tás! munkák eredményessé­gét csökkenti, hogy az idén azokat nem folytatják. Az egyébként is gyenge gazda­ságok — amelyeknek földje termőszikes, kötött réti­agyag — jövő évi termés- eredményt növelő szándéka nem valósulhat meg. — A belvízrendezésre sem jut elegendő pénz, csak mintegy 7 millió forint — mondta Dudás elvtárs. — Kedvezőtlen időjárás hatá­sára a jövő tavaszon sok üzemben okozhat ismét gon­dot a belvíz. A rét- és le­gelőfelújításra, is csak 1,8 milliót tudtunk adni. .... .» ...... — esi —■ Porban, okuláréval Előzetesen e hasábokon igyekeztünk megértetni a szolnoki vasútállomás rekonstrukciójának félidejében esedékessé vált vonatforgalom átterelésének szüksé­gességét. „Most az a legfontosabb — írtuk március 6-án —, hogy a bekövetkező változást — a vonatfor­galomnak a hátsó, új vágányokra történő átterelését — olyan intézkedésnek tekintsük, amely az új szolnoki személypályaudvar felépítésének elkerülhetetlen ve­lejárója.” Hírt adtunk akkor arról is, hogy az első 16 átépítendő vágány fölött mintegy 80 méter hosszú bejárati utat létesítenek — a nagyobb biztonság cél­jából — mindkét oldalán korláttal. Nem jósolgattuk részletesebben, hogy milyen is lesz ez a bejárati út. Annyira természetesnek vettük, mint a kétszerkettőt, hogy nem porból vagy napok alatt elporló anyagból készítik majd. Kár volt bízni ebben, mert porból van az egész, s ha eső áztatja, sárból lesz. Száraz időben bokáig tapossuk a port, s ha a szél is fúj, piorfelhőt kavar lépteink nyomán. Az új vágányokra befutó vonatok is azt kavarnak. Ha már e vágányok térségének pormentesítéséről legfeljebb csak álmodozhatunk, az elvárható, hogy a bejárati utat mielőbb fedjék le olyan anyaggal, amely­ből sem por, sem sár nem képződik! Méltányos óhaj, hogy ne nagy kődarabokat „vigyenek fel” rá, amelye­ken bukdácsolni kell. S ha majdan — mint tudjuk — áthelyezik a bejárati utat, az is olyan legyen, hogy ne érhesse kifogás. Az átterelés kezdetéről lapunkban tájékoztatást adtunk. A többi között az állt benne, hogy az új vá­gányok fölött megflelelő sorszámokat helyeznek el. így is történt. Ámde a számtáblák s a rajtuk lévő számok olyan kicsinyek — ráadásul jó magasan is vannak —, hogy derült időben, napfénynél is csak éppenhogy fel­ismerhetők. Gyengébb látásúaknak ehhez az okuláré nélkülözhetetlen. Hogy miként láthatók szürkületben vagy majd ködös időben — az éjszakai sötétről nem is szólva —, ennek talán csak azok a megmondhatói, akik a táblá­kat kreálták. Szép dolog és helyeslendő is az anyag­takarékosság, de nem ilyen esetekben. A megfelelő nagyságú számok megfelelő megvilágítását sem tekin­tenénk luxusigénynek. Annál kevésbé, mert ezeken a vágányokon évekig zajlik a vonatforgalom, amelynek részleteiről az utasok kellő tájékozódást kívánnak — úgy véljük, joggal. A vasútállomás rekonstrukcióját irányító beruhá­zási felügyelőség vezetője lapunk munkatársát koráb­ban arról is informálta, hogy a 17-ik vágány előtt ideiglenes perontetőt építenek avégett, hogy az idő­járás viszontagságaitól — például az esőtől — az alatt az utasok védelmet találjanak. Okuláréval is kerestük ezt a perontetőt és a bejárati út korlátját is, de sajnos, azzal sem tudtunk rátalálni. Lehet, hogy rossz az okulérénk? . . e , (m — r — n) Harminckét fokban 152 százalék Bács- és Heves megyeiek a fegyverneki építőtáborban Déli tizenkét óra. A hő­mérő árnyékban is 32 fokot mutat. Ilyenkor, aki teheti, a strandon keres menedéket a rekkenő hőség elől. Sokan azonban nem a vízparton hűsölnek, hanem most is dolgoznak. Kik a gyárak­ban, üzemekben, kik az iro­dákban, kik pedig a tűző napon. Gépkocsink alig hagyja el Törökszentmiklósi, az út egyik oldalán fürdőnadrágra vetkőzött fiatalokkal talál­kozunk. Ásóval, kapával a kezükben, serényen dolgoz­nak, egyengetik az útpad­kát. A száznegyvenhat ifjú — Bács és Heves megyei középiskolás, illetve szak­munkás tanuló — a 4-es számú főútvonal rekonstruk­cióját segíti. Majdnem két hete vannak már a fegyver­neki Rózsa Ferenc építőtá­borban és amerre eddig „el­vonultak”, szépen rendezett lett az út mindkét oldala. — Nagyon elégedett va­gyok a fiúkkal, őszintén szólva nem vártam ilyen munkát tőlük — dicséri a fiatalokat Papp Sándor mű­vezető. — Fegyelmezetten és mi több, gyorsan, szépen dolgoznak. Hasonló a véleménye a táborparancsnoknak, Szécsi Gyula tanárnak is: — Most vagyok hetedszer építőtáborban és megmon­dom őszintén, hogy kelle­mesen csalódtam a gyere­kekben. A munkában is de­rekasan helytállnak, de a táborban sem lehet semmi panasz rájuk. Fegyelemsér­tést például még senki sem követett el. Közben letelt a munka­idő, a gyerekek szerszámai­kat összeszedve a tábor fe­lé indulnak. A tábor prog­ramjáról már a fegyverneki gimnázium tanári szobájá­ban — most itt van a tá­borparancsnokság — beszél­getünk. Reggel fél ötkor van éb­resztő és hat órától fél egyig tart a munkaidő. Mivel töl­tik a fiatalok a szabadide­jüket? — Igyekeztünk olyan prog­ramot összeállítani a tábor­tanáccsal, hogy mindenki jól érezze magát — mondja Pataki Mihály táborvezető­helyettes. — A különböző sportversenyeken kívül is­merkedési est volt a falu fiataljaival, a járási rendőr­parancsnokság pedig jól si­került KRESZ vetélkedőt rendezett. Volt honvédelmi lövészverseny, korszerű ha­ditechnikai bemutató és gya­koriak a filmvetítések. Ezenkívül szerveztünk ifjú­ságvédelmi előadást, majd a járási pártbizottságtól volt itt Kovács Sándor elvtárs, aki aktuális politikai kérdé­sekről tartott tájékoztatót. A programmal — mint el­mondták a fiúk — elégedet­tek, de azért akad kifogá­solni való is. Batki István például az ellátásra panasz­kodik. — Sajnos a reggeli men­nyiségével és a minőségével elégedetlenek vagyunk. Tíz óra felé, amikor megkapjuk a tízórait, bizony már kopog a szemünk az éhségtől. Viz sincs mindig a táborban, Így aztán előfordult, hogy visz- szatérve a munkából, mosa­kodni sem tudtunk, és poro­sán, koszosán voltunk kény­telenek ebédelni. — Ehhez még hozzá kell tennem azt is, hogy egész­ségügyi szempontból sincs minden rendben — szól közbe dr. Lukács György, a tábor orvosa. — A gimnázi­um pincéjében áll a szenny­víz, ami ebben a hőségben nemcsak borzalmas bűzt áraszt, hanem könnyen fer­tőzést is okozhat. A háló­szobákká kinevezett tanter­mek zsúfoltak, meleg víz nincs, sőt még hideg víz sem mindig. Mihálovics István, a bajai III. Béla gimnázium tanu­lója viszont a gondok elle­nére is jókedvű. Nem vélet­len, hiszen brigádjuk 152,6 százalékos teljesítménnyel az élen áll, — Zámbó — ÜJ síküveggyár épül Orosházán az üvegipari Művek szomszédságában. A majd m ásfélmilliárd forintos beru­házás 1973-ban fejeződik be. (MTI foto; Erezi K. Gyula felvétele — KS). j

Next

/
Thumbnails
Contents