Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-11 / 162. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. július 11. KÜLPOLITIKA' Varsó a számok tükrében A lengyel főváros lakossá­ga meghaladta a háború előtti szintet Az általános népszámlálás előzetes adatai szerint Varsóban 1308,1 ezer ember él, vagyis az ország lakosságának közel 4 száza­léka. A fővárosi lakosság számszerű növekedését nagy­mértékben befolyásolta a felvándorlás. Az utóbbi években folyamatosan csök­kenő tendenciát mutat q ter­mészetes szaporulat (1960- ban 7,2 ezrelék; 1970-ben már csak 1,4 ezrelék volt). 1969- ben a felvándorlás 15-szö- rösen meghaladta a termé­szetes szaporulatot. A főváros jelenleg 446 négyzetkilométeren terül eL Egy négyzetkilométerre kb. 3000 ember jut. Ez az ala­csony mutató azzal magya­rázható, hogy a közigazga­tási határok közé eső terü­let több mint 60 százaléka beépítetlen. Az olasz szőlőtermelők tiltakozása A dél-olaszországi szőlőter­melők tüntetésre készülnek, így akarják rávenni a kor­mányt problémáik megoldá­sára. Alapvető problémájuk a bor eladása. Az 1969. évi szüretből 40 százalék, a ta­valyiból pedig — állítások szerint — 80 százalék ma­radt eladatlanul. Az eladat­lan bormennyiségek elérik a félmilliárd litert, s ez legin­kább a kistermelőket sújtja. A kistermelők egyébként is eladósodtak. A dél-olaszországi borter­melők több oknál fogva ke­rültek nehé? helyzetbe. Az egyik ok az, hogy Észak- Olaszországban növekedett a bortermelés, s így csökkent a déli borok iránti kereslet. Ezenkívül az Európai Közös Piac határozata megengedte a palackozott borok szesz- tartalmának csökkentését tíz százalékról 8,5 százalékra, ami kedvezett a? északi ter­melőknek, de sújtotta a dé­lieket. Északon gyengébb szesz­tartalmú, de minőségileg jobb borok teremnek. Ezzel szemben a déli borok erősek ugyan, de' minőségük gyen­gébb. Mindemellett a dél­olaszországi bortermelők ér­dekeit csorbította az Európai Közös Piacnak az észak-af­rikai országokkal és Görög­országgal kötött szerződé­se is. Az olasz kormány, miután ilyen nyomással került szembe, a jövőben valószí­nűleg még jobban ellenzi majd az Európai Közös Piac országai borbehozatalának liberglizálásál. Működik a „halál osztag” A CEIVTROPRLSS Latin-amerikai kiilöntudósitása A legutóbbi héten Rio de Janeiro-i szerkesztőségek ötízben kaptak azonos tele­fonüzenetet. A vonal másik végén mindig a „Halál Osz­tag Tájékoztató Szolgálata” jelentkezett. Mindannyiszor bejelentettek egy-egy végre­hajtott kivégzést és a szer­kesztőségek tudomására hoz­ták, hogy a hulla hol talál­ható. A brazil rendőrségnek ez az önbíráskodó, kivégző osztaga, amely 1958 óita bün­tetlenül hajtja végűé ke­gyetlen gyilkosságait; immár mintegy 1500 ember ■ életének kioltásáért felelős. A gyilkos vállalkozás eleinte a rendőrök — úgy­mond — „igazságos bosszú­állási akciójának” indult. A „halál osztagról” olyan ké­pet festettek, mintha az igazságszolgáltatás szükséges kiegészítése lenne. Azokra az elvetemült banditákra súj­tana le, akik kihasználva a büntetőtörvények fo­gyatékosságait, kibújhatnak a rendes bírói felelősségre- vonás alól, vagy akiknek si­kerül idejében eltüntetniök a terhelő bizonyítékokat. A rendőrök e kivégzéseket sza­bad idejükben hajtják végre, s mint a nemhivatalos igaz­ságszolgáltatás amolyan pal­losai működnek. Ezt a pal­lost sok esetben majdnem szószerint is kellett érteni, hiszen gyakran csonkították meg a kivégzés előtt áldoza­taikat, sőt nem egyszer fe­jüket is levágták. A tömeges gyilkosság olyan hazai és nemzetközi felháborodást keltett, hogy tavaly Medici tábornokelnök kénytelen volt hivatalos vizsgálatot elrendelni. A nyo­mozás egy erélyes vizsgáló- bíró kezébe került, aki fel­tárta, hogy a másfélezer ál­dozat közül, kiknek kivég­zése a „halál osztagnak” tu­lajdonítható, csupán mintegy tíz követett el főbenjáró bűncselekményt. Előfordult az is, hogy Guanabara ál­lamban a rendőrök találom­ra kiválogattak egy tucat rabot a börtönökből é§ egy­szerűen halomra lőtték őket Hulláikat később Rio de Ja­neiro külvárosában találták meg. A "izsgálóbírónak azt is sikerült megállapítania, hogy sok kivégzésért Sergio Fleury rendőrfőnök és 15 társa felelős Bár külön kor­mánybizottságot hoztak lét­re az ügyben, Fleurynek és 15 társának vád alá helyezé­se elmaradt. , Már-már úgy látszott, hogy a rendőrségnek sikerül az ügyre fátylat borítania, ami­kor a vérszemet kapott kivégsők újabb kegyetlen gyilkosságai ismét felborzolták a kedé­lyeket. A halál osztag ugyan­is olyan személyeket tett el láb alól, akiknek semmifé­le rendőri priuszuk nem volt, vagy akiket valamilyen okból néhány, órára gyanú­sítottként rendőri őrizetbe vettek, de ártatlanságuk csakhamar kiderült. Most már a vádemelési javaslatot nem lehetett el­odázni. A rendőrség vezetői ugyan megpróbálták az egész ügyet elbagatellizálni és ki­mondani az ügyben a bíró­ság illetéktelenségét”. A fel­háborodás azonban már túl­ságosan nagy volt, s ezért a Legfelsőbb Bíróság elutasí­totta ezt a keresetet. A beavatottak azonban ke­vés reményt fűznek most is a „halál osztag” tagjainak felelősségre vonásához. Tei- xeira da Silva ügyész, aki most főszereplője az ügynek, kijelentette, hogy a nyomo­zás „rendkívül nehezen fo­lyik”, mert „túlságosan sok fontos, magas állású sze­mély”-! kevertek a „halál osztag” tevékenységébe. További problémát jelent — mint az ügyész célzott rá —Sergio Fleury, a főgyanú­sított „kényes politikai hely­zete”. Fleury, aki a katonai diktatúra politikai rendőr­ségének egyik vezetője, az­zal tette hírhedtté nevét, hogy könyörtelen hajtóva­dászatot folytatott mindazok ellen, akik szót merészeltek emelni a katonai junta ural­ma ellen. Fleurynek és tár­sainak vezetése alatt zajlott le sok brazil baloldali sze­mélyiség kegyetlen megkín- zása. Aligha valószínű tehát, hogy a diktatúra vezetői el­tűrnék, hogy uralmuk e nél­külözhetetlen támaszait meg­büntessék a „halál osztag­ban” viselt dolgaik miatt... Santiago de Chile, 1971. június. Arkus István Kelet-pakisztáni menekültek & Táborin elhelyezett menekültek szama (ezer fő) Éltem helyezett menekültek száma (ezer fő) t FlhalVBzásl kürzetfik ? 450A/ ' ASSAM 210 B,» A1000 ' ÍCooch Bihar b 70 ** Shillong,. AlAVAVkt! IIHAR 11 950/<£ *50011 gA- 1100A1 6001 IY-BENGAL! Calcutta* . Hassanabadj ORISSAJ (KELET) •DaeeaJ pChíttá BURMA ^Jnzqzé~lz^:ö-tr:ö-l==­Naponta több ezer ember hagyja el Kelet-Pakisztánt, hogy a szomszédos Indiá­ban kéressen menedéket, ahol napjainkban már több mint 6 millió menekült tar­tózkodik. A menekültek 90 százaléka hindu vallású, ami a zömében mohamedán, 69 millió lakosú Kelet-Pakisz- tgn 8 milliós hindu vallási közösségének mintegy két­harmadát jelenti. A határ mentén tartóz­kodó menekültek közül az indiai kormánynak csupán körülbelül 4 millió főt si­került táborokban elhelyez­ni, de még ezeknek az élel­mezése és egészségügyi el­látása is nehézségbe ütkö­zik. egyes határkörzetekben, mint például Cooch Behar környékén a lakosság fele pakisztáni menekült. India csupán az utóbbi néhány évben oldotta meg lakossá­gának élelmiszer-ellátását, de a leginkább érintett Nyugat-Bengálbgn a lakos­ság IQ százalék«* á mea^ kült probléma előtt is éhe­zett (Bár innen származik India ipari termelésének 14 százaléka, és az anyagi javak tekintetében negye­dik-ötödik helyen áll az in­diai államok között, mégis Calcuttában tízezrek alsza­nak az utcán.) A hirtelen lakosságnövekedés mellett gondot okoz a külföldi élel­miszer- és gyógyszerszállít­mányok eljuttatása a határ­körzetekbe a közlekedési há­lózat fejletlensége és szállí­tóeszközök hiányában. Szin­te megoldhatatlan problé­mát jelent a menekültek le­telepítése is, hiszen kilenc­tized részük teljesen szak­képzetjen rizs. és jutater­melő paraszt. Az ellátási zavarok és a kolerajárvány fellépése (mintegy 25 ezer ember be­tegedett meg, valamint 3650 halt meg júniusban) pedig további belpolitikai feszült­ség forrása, TERRA Ifjú munkanélküliek Olaszországban ) Hol lehet munkát találni — ez a megoldatlan problé­ma teljes nagyságában sok ezer fiatal olasz szakember elé tornyosul. „Elektron­technikus vagyok — írja az Avanti című újságban a 22 éves Giovanni T. Rómából. — Bárhová fordultam, min­denütt elutasító választ kap­tam. Már egész halom, jó félszáz ilyen elutasító választ gyűjtöttem össze. Semmi le­hetőségem arra, hogy akár egyszerű munkásként elhe­lyezkedjem.” A pesarói tartományból származó Lucilla D. már két éve keres munkát. Pedagó­gusi diplomája van. „A munkaközvetítő irodában — írja — azt mondták nekem, hogy ezer meg ezer ilyen nő van, mint én és sokan már több éve keresnek állást. Elhatároztam, hogy munkás­nőként beállók egy ruha­gyárba, de oda sem vettek fel. A gyár személyzeti osz­tályán közölték velem, \\ogy | tanult dolgozókra nincs szükségük, mert ezek állító­lag kellemetlenséget okoz­nak.” Ilyen példákat — mutat rá az Avanti —, sokat le­hetne idézni. Az újság adatai szerint, az olasz ifjúság kö­zött a munkanélküliek szá­ma elérte a 700 000-et. s emellett túlnyomó többsé­güknek középfokú, általános, vagy szakképzettségük van. A tanintézetekből évente ki­kerülő 230 000 diplomás szakembernek csunán a fele tud munkát találni, a többi­ek a munkanélküliek hadse­regét gyarapítják, amely, a szakszervezetek adatai sze­rint, egymillió főt számlál. Az olasz újságok nemrég közölték a 32 éves munkás Pietro Vecchio tragikus ha­lálát. Tarantói. volt, az or­szág déli részéből szárma­zott. ahol a munkanélküli­ek helvzete különösen sú­lyos. Múlt év végén tért vissza szülővárosába. mi­után néhány évet az NSZK- ban töltött emigrációban. A legutóbbi hónapokban meg­próbált munkát találni, de hiába, és kétségbeesésében végzete magával. Bábok marakodása A Saigont parlament­ben nemrégiben néhány sze­nátor megsértődött, mert Nguyen Van Thieu elnök nyilvánosan „gyáváknak” és „megvesztegethető népnyú- zóLnak” nevezte őket. A szenátorok hivatalos bocsá­natkérést követeltek. Amikor ez Thieu tudomására jutott, egykedvűen így nyilatko­zott: „Ha nem hallgatnak, katonákat küldök a nemzet- gyűlésbe”. Néhány nap múl­va kitudódott, hogy az egyik sértettel, Zoung Van Thuit alaposan helybenhagyták az egyik saigoni utcán. A „ki­oktatásban” — feltehetően — részük volt Thieu titkos- szolgálata embereinek. Ez a kis epizód némi előjátéka le­het az ősszel várható elnök- választási küzdelemnek. Va­jon megtartja-e pozícióját a jelenlegi elnök, vagy más kerül a helyébe? Rogers amerikai külügy­miniszter egyik dél-vietnami látogatása alkalmából meg­ajándékozta a saigoni rend­szer vezetőit: Thieu elnök­nek horgászfelszerelést. Ngu- 1 yen Kao Ky alelnöknek pe- j dig sílécet adott. A jelen- ; lévő amerikai újságírók azt találgatták, nincs-e szimbó- likus jelentőségűk ezeknek ; az ajándékoknak, nem gon- • dolnak-e Washingtonban ar­ra, hogy lemondjanak a kompromittált saigoni bábok szolgálatairól és „pihenőre” küldjék éket valahová a Délkínai tenger partjaira. Az ilyen feltételezések azonban, ha van is némi alapjuk, egyelőre még ko­raiak. Köztudott, hogy ,a két bábdiktátor jól együttműkö­dött a 77 éves amerikai nagykövettel, Bunkerrel, készséggel teljesítve Wa­shington minden követelését. És bár Thieu és Ky nem titkolják egymás iránt ér­zett ellenszenvüket, mégis számolnlok kell Washington véleményével és hivatalos estélyeken meghajlással kell köszönteniök egymást. Más lesz a helyzet az ok­tóberben sorrakerülö válasz­tásokon, amikor nyíltan ki­fejezést adhatnak érzelmeik- nak. Thieu feltehetőleg arra törekszik majd, hogy meg­tartsa székét a saigoni „Füg- letlenségi Palotában”, de nyilván Ky is mindent elkö­vet majd, hogy kitúrja on­nan régi vetélytársát. Saigonban úgy vélik, Thieu helyzete szilárdabb. Életrajzában washingtoni szempontból nézve, keve­sebb a megtámadható pont, mint Kyéban. Először: Thieu nem nyilvánította ki — Hit­ler elveihez való hűségét, mint Ky. Másodszor: Ngu­yen Kao Ky észak-vietna­mi származású, rokonai ma is ott élnek. Thieu Délen született, földbirtokosi csa­lád IróL 1946-ban a 23 éves Thieu beiratkozott a saigoni Kereskedelmi Tengerészeti Akadémiára, aztán pedig a Huéban működő „Nemzeti Katonai Akadémiára”. 1948 és 1954 között nem egyszer vezetett büntetőakciókat a vietnami hazafiak ellen és közben nagy üzleteket kö­tött a feudális földbirtoko­sokkal. Az 1954. évi genfi megál­lapodások megkötése idején Thieu ezredesi rangban volt. Az ötvenes években ameri­kai katonai akadémián egé­szítette ki tudását. Ezután katonai karrierje gyorsan emelkedett. A katonai aka­démia parancsnoka lett, a Dél-Vietnam északi tartomá­nyaiban ténykedő első gya­logos hadosztályt vezényel­te. 1962—1964 között pedig a Bien Hoában elhelyezett 5. gyalogos hadosztályt. Jellemző, hogy a CIA munkatársa, Joe O'neil hűéi amerikai konzul még 1964- ben mint „a kommunistael­lenes Vietnam legnagyobb reménységét” reklámozta Thieut, mint „zenitje felé haladó csillagot”. O’Neil jós­lata bevált: 1967. szeptember 3-a óta Thieu áll a saigoni bábrendszer élén. 1968 márciusában, amikor a dél-vietnami hazafiak ál­talános támadása idején az agresszorok súlyos vereséget szenvedtek, helyzete mege- erősítésére Thieu megtette az első kísérleteket egy reak­ciós politikai tömb össze­kovácsolására. Először tu­catnyi kis csoportosulásból létrehozta az úgynevezett „Nemzetnientő Frontot”. Ezt követően saigoni beosztott­jai segítségével előmozdí­totta a „Szabad Népi Erők” és „líépi Szövetség a Szociá­lis Forradalomért” néven is­mert reakciós szervezetek­nek a létrejöttét. 1969-ben végül a sai­goni Treko mozi helyisé­gében Thieu „alapító kong­resszust” rendezett azoknak a dél-vietnami politikai pár­toknak részvételével, ame­lyek készek voltak belépni a „Nemzeti Szociáldemokrata Front” elnevezésű kommu­nistaellenes kormány-szö­vetségbe. E politikai csopor­tosuláson belül a vezéri poszt tekintetében Thieu legnagyobb konkurrense Nguyen Kao Ky. Saigonban ma mind gyak­rabban esik szó az elnöki szék egy harmadik igénylő­jéről, . Zuong Van Minhről, vagy a Nagy Minhről, amint Dél-Vietnamban nevezik, ö szervezte annakidején a volt diktátor, Ngo Dini; Diem el­leni puccsot. Később azon- baj a „fiatal” tábornokok kiszorították és kénytelen volt Thaiföldre emigrálni. 1968-ban az amerikai „ta-v nácsadök” elérték, hogy. Minh és Csan Thien Khiem1 — a jelenlegi miniszterel­nök — visszatérhetett Dél- Vietnamba. Az amerikaiak így akartak nyomást gyako­rolni a Thieu—Ky juntára. A Nagy Minh Dél-Vietnam úgynevezett semlegességének híve, persze <— amerikai égisz alatt. Washingtonban nagy re­ményeket fűznek a 47 éves miniszterelnökhöz, Khiem tábornokhoz is, aki az 1964. évi államcsíny után beke­rült az uralmon lévő trium- viráti sba. Később „szám­űzetésbe” küldték' washing­toni, majd tajpehi nagykö­vetté nevezték ki. Az elnöki tiszt számbajöhető igénylő­jének tekintik Saigonban Csan Van Don altáborna­gyot is. A választásokig már nincs sok idő hátra. Az ellen­felek teljes fegyverzetben ké­szülnek az összecsapásra. Az országban pedig eközben szélesedik a katonai és a po­litikai harc azért, hogy ki­űzzék Dél-Vietnamból az intervenciósokat és csatló­saikat. A hazafiak követelik, alakuljon Saigonban, ideig­lenes jelleggel, széles körű koalíciós kormány, amely­ben a békéért, szabadságért, Dél-Vietnam függetlenségé­ért és semlegességéért küz­dő valamennyi demokratikus közösség képviselői részt vennének. Ennek a kormány­nak tárgyalásokat kellene kezdenie a Dél-Vietnami Köztársaság Ideiglenes For­radalmi Kormányával és igazi választásokat kellene előkészítenie. %. t Főiskola — falun A lengyel Wymyslin falu­ban ez év júliusában meg­alakult Lengyelország első falusi főiskolája: a Pedagó­giai Főiskola. Elődje a Me­zőgazdasági Tanárképző Is­kola, amely három szomszé­dom vajdaság számára képzett ki alapfokú mezőgazdasági pedagógusokat, A falu új fő­iskoiá a az itteni tanítókép­ző szeminárium alapításának 100. évfordulóján kezdi meg működését Ennek a falunak környékéről származott No- wojka. a lengyeV egyetemek első női hallgatója: a XVI. században ő volt az első len­gyel nő. aki a krakkói Ja­gelló Egyetemen tanult.

Next

/
Thumbnails
Contents