Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-06 / 157. szám

1 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. július 6. Barátoknál jártunk /. Az Észt SZSZK fővárosát 1964-től testvéri kapcsolatok fűzik Szolnok megyéhez. Az első években ez a kapocs csak kevesek számára jelentett a puszta tényeken túl is valamit. Az azóta eltelt hét esztendő alatt azonban megnőtt ez a ba­rátság, s ma már alig akad valaki megyénkben, akinek gaz­dasági, kulturális, vagy egyéb téren ne fűződne valamilyen élménye ehhez a kapcsolathoz. A szolnoki rádió műsoraitól baráti találkozásokig, kiállításóktól a Néplap hasábjain meg­jelent tudósításokig, TIT előadásoktól az itt fellépő észt kó­rusok programjáig, vetélkedőktől delegációk látogatásáig számtalan törekvésről beszélhetnénk, amelyek a két nép egymásról szerzett ismereteit itt is ott is bővítették. Mindez azonban még további mélyítésre, bővítésre szorul. Ezért érezzük szükségesnek, hogy egy hónapos tallinni tartózko­dásunk tapasztalatairól mi is beszámoljunk. Séta a régi Tallinnban Tallinnt a „bennszülöttek” és a külföldiek is gyakran nevezik múzeum-városnak. Az elnevezés nemcsak a szépszámú, különféle témá­jú múzeum miatt találó, hanem a régi városmag műemlékekben gazdag utca­sorai, terei, erődítményei szempontjából is. Tallinn pebben megmaradt középko­ri városa. Legrégibb része a 47 méter tengreszint feletti magasságban fekvő Felső­város, észtül Toompea. A néphagyomány szerint a halmot Linda, Kalevipoeg anyja hordta össze kövekből, hogy szeretett férjének, az észt nemzet alapító ősének, Kalevnek méltó síremléket állítson. 1952-ben a Toom- peán folytak az első régésze­ti feltárások. A korongolt agyagedény töredékek, tár­gyi leletek azt mutatják, hogy valóban itt emelkedett a 10. század körül az észt őslakók legnagyobb városa. A 15. században kezdődött meg Tallinn védelmi erődít­ményövezetének kiépítése. A tervek szerint 11 nagybás- tyát és 6, valamivel kisebb méretű földbástyát emeltek volna. A terveknek azonban csak egy csekély százaléka valósult meg. Az egyik, csak­nem teljesen elkészült In- gerszki bástya. — ma Harju domb — szolgált a Kik in de Kök bástya fedezésére. Utóbbi a legmagasabb vé­delmi bástya a Baltikumon, körülbelül 1475-ben épült. Elnevezése azt jelenti: Kuk­kants be a konyhába. Ugyan­is a közel 49 méter magas, hatszintes bástya felső emeletéről a strázsák köny- nyedén megleshették az Alsó város lakóinak életét. A bás­tyában ma a Városi Mú­zeum hadtörténeti kiállítása van. Romantikus kőtermei­ben gyakran rendeznek han­gulatos kamarahangverse­nyeket. A Harju dombhoz hason­ló védőbástya volt a Linda dombja. Az alatta fekvő park évszázados fái között áll Linda szobra, amely a ne­ves észt szobrász, August Weizenberg munkája. A Felső város tetején épült a Toompea kastély, amely középkori erődítmény falá­val, sarokbástyáival Tallinn legsajátosabb épületeinek egyike. Ez volt a Felső város úgynevezett Kis erődje, míg a Toompea többi részét Nagy erőd-nek nevezték. 1346-ban a Kis erődöt átépí­tették. Falaiból napjainkig megmaradtak a nyugati és északi részek, valamint a keleti fal egy darabja. Ezen kívül három sarokbástya, amelyek közül a legneve­sebb a „Hosszú Herman”. Aljában sziklába vájt kö­zépkori börtön van. A cel­láknak nem volt ajtaja, így a rabokat az első szint pad­lójába vágott réseken enged­ték le, mintegy 20 méter mélységbe. Itt az Kis erőd területén 1894 és 1900 között építették fel a cári politika hatalmas vörösfalú, zöld-arany hagy- makupolájú jelképét, az Alexander Nyevszkij székes- egyházat. A Toompea kas­tély teréről jutunk el a Nagy erőd központjához, a Dóm templomhoz. A 13. szá­zadban épült, háromhajós bazilika formában. A góti­kus stílusú épület egész Észt­ország vonatkozásában je­lentős. Különösen szép a kórusrészen elhelyezett re­neszánsz szarkofág, a svéd hadvezér, Pontus Delagardi és felesége, a svéd király lányának síremléke. A ne­ves tallinni kőfaragó és aranyozómester, Arendet Passer alkotása, aki a 16. század végén a 17. század elején dolgozott Tallinnban. Ö készítette a dóm keleti kórusának falában elhelye­zett sírlapokat is. Az északi kórusfalban a másik kora­beli tallinni kőfaragó, Hans van Aken reneszánsz sír­emléke áll. Az oltár és a szószék Tallinn legismertebb 17. századi faragójának, H. Akkermannak munkája, s egyike Tallinn legértékesebb barokk műemlékeinek. A dóm falait díszítő címerek és sírfeliratok egy része szin­tén az ő, illetve az ő műhe­lyének munkája. A Felső városból hosszú lépcső vezet le az Alsó vá­rosba. A lépcső kis térről indul, ahonnan szép kilá­tásban gyönyörködhet a Fel­ső várostól búcsúzó. Lát­hatjuk a tenger csodálatos kékjét, az öböl árbócrenge- tegjét, a Kopli, és a Pelgu- rand félszigeteket. (Folytatjuk.) Egri Mária — Szabó István / Uj rezervátumok Lengyelország különböző területein nemrég nyolc új természeti rezervátumot létesítettek. A krakkói vajdaságban levő Lopuszna folyó völgyé­ben például, több mint 100 hektár erdőterületet vettek védelem alá, ahol megma­radtak a kárpáti ősvadon egyes szakaszai. Védett er­dők vannak továbbá a Kiel- cei vajdasághoz tartozó Cy- syben és a „Pierkuc” ter­mészeti tájon (bialystoki vaj­daság). Lubonban (krakkói vajda­ság) védett területnek nyil­vánítottak egy sziklafor­mákban bővelkedő, vízszin­tes rétegű földomlást, egy másik geológiai védett terü­let, az úgynevezett „Gnómok sziklái” az alsó-sziléziai ter­mészeti tájon létesült. Még egy természeti neve­zetesség, a Bialystok kör­nyékén levő, rezervátummá átalakított Wadolek-tó, amelyen úszó szigetek van­nak, valamint a rzeczpóli (Rzseszówi vajdaság) védett fekete nyírfa erdő. Lengyelországban jelenleg 550 rezervátum van, s ezek­nek összterülete több mint 50 ezer hektár. Repülőtér a vízen Minthogy egyre nehezebb szabad földterületet találni repülőterek építéséhez, már régen felmerült az az ötlet, hogy a vúpen kell fel- és le­szállási pályákat létesíteni. Különböző szerkezetű úszó repülőterek vannak. Énülhet­nek mesterséges töltésen, mint Nizzában, Hong Kong- ban a jamaicai Kingstonban vagy cölöpökön, mint a New York-i La Guardia repülő­tér. Seattle-ben (USA) e cél­ból úszóhidat építettek. W. Müller svájci építész tervezte a Neuchateli-tavon nehéz re­pülőgépek számára létesített fel- és leszálló pályát. A sűrűn lakott központok­tól távoleső Neuchateli tó (hosszúsága 38 kilométer, szélessége 6 kilométer) szá­mára a mesterséges gát és az úszó-változat egyaránt al­kalmas. A repülőtérrel való gyors összeköttetés biztosítá­sára légpárnás vonat közle­kedésére alkalmas pályát szándékoznak építeni. Ez a vasút lehetővé teszi, hogy 24 perc alatt eljussanak Zü­richből a Neuchateli-tóhoz. Vive Tolli: TALLINN Észak-Európa egyik legé­cAz ismejwtLeji ^Uelenee A ladik mélyén fekvő va­dászpuskát letakarjuk nád­dal. Csákjával evezünk, nesztelenül surranunk a ta­von Dolmányos varjúra va­dászunk. A világ legoko­sabb madarára: fűzfabokron tanyázik, már lOo méterről észreveszi a puskát, de a fényképezőgéptől nem riad vissza, azza] akár 15 méter­re is megközelíthető. Persze nem a tárgyakat különböz­teti meg — ösztönével meg­érzi az ártó szándékot. Madárparadicsom A velencei madár-kem­pingben járunk: felfedezzük a titkos ismeretlen Velencét. Ki hinné a szürke, egyhan­gú tóról, hogy itt, a nyu­gati részén páratlan gaz­dagságú, ritka madárparadi­csom húzódik meg? Dinnyés határában, a Császárpatak hörzetében hétszáz hataszt- rális holdon terül él, mint­egy százötvenféle madárrit­kasággal. Köztük szürke- és kanalasgém, nyári- lúd, bö­lömbika, kormosszerkő, ná­disármány, réce, barkós, ci­nege, szárcsa, meg búbosvö­csök. De békés otthonra ta­lál itt a nyest, a róka, sőt a vidra és a vizipatkány is. Távcsővel szemléljük a nádas mozgalmas életét. A kanalasgémek barátságos, vi­dám, játékos állatok. Éppen „nádhúzósdit” játszanak. Egymás csőréből igyekeznek kötélhúzáshoz hasonlóan ki­rántani a száraz nádvesszőt. Amott gólyák vadásznak po­cokra. Szabályos csatárlán­cot alakítanak a. levegőben, így fésülik át a terepet. Né­ha lecsapnak a zsákmányra, egyetlen délelőtt nyolcat, tí­zet is lenyelnek fejenként. A réti héja is zsákmányra les: madárfiókákra vadászik. Gyenge, ügyetlen állat. Fej­letlenek a karmai, nem ké­pes nagyobb madarat elej­teni. A hatalmas csőr kevés az „üdvösséghez”: a ragado­zó madarak erőviszonyát nem a csőr, a karom dönti el. Bámulatos zuhanórepü­léssel portyázik a kabasó­lyom. Háromszáz kilométe­res óránkénti sebességgel zu­han alá: tulajdonképpen rá- zuhanással teríti le áldoza­tát. Szervezett őrködés A parton vadlibák ta­nyáznak: kicsinyeiket kisé­rik első sétájukra. A leg­okosabb madarak sorába tar­toznak, portya közben egy- egy magasra tartott nyakkal kémlel, az őrködés szerve­zettsége mesteri. Évszázados babona dől meg: a buta li­ba szólás-mondás igazságát a természetszerető egyetlen pillanatig sem fogadja el. Automtixálás — csokoládégyárban A kakaó a kakaófa termésének erjesztés útján nyert terméke. Az erjesztéssel érlelt és megszárított, tisztított, pörkölt hántolt, csírátlanított kakaóbabból aprítással és hengerléssel készült az ún, tészta, amelyből á csokoládét is készítik. A csokoládégyárakat a legtöbb európai országban, így a Szovjetunióban lis, nagymértékben automatizálták az el­múlt évtized folyamán. Az automatizálás ebben az ország­ban nemcsak a fejlett gépiparnak köszönhető, hanem annak a kutatómunkának is, amelyet az élelmiszeripar te­rületén működő 20 kutató és 40 tervező intézet dolgozói ki­fejtettek. Képünkön a kujbisevi csokoládégyárban az üzem vezér­lőasztalánál a kakaóbab elsődleges feldolgozását figyelik. A rozsda-szövetséges Ahhoz, hogy a festék folytonos, tartós réteget ké­pezzen a fém felületén, a fémet meg kell tisztítani a rozsdától. Valamennyi is­mert tisztítási eljárás meg­lehetősen munkaigényes. A Lett Tudományos Akadémia Szervetlenkémiai Intézeté­nek szakemberei ügyes meg­oldást találtak: ellenségből szövetségessé változtatták a rozsdát, a rigai Lakk- és Festékgyár bevezette^ „P— 1—T” rozsda-átalakító gyár­tását. Az átalakító anyag össze­tevői kémiai kölcsönhatás­ba lépve a rozsdával, szi­lárd, nehezen oldható kom­plex vegyületekből a fémhez kapcsolódó burkot alkotnak. A festést 5—7 nappal a fe­lületi megmunkálás után kell végezni. A várakozás­ra az átalakított felület tel­jes semlegesítése érdekében van szükség. A rozsda-át­alakító főként az agresszív közeggel érintkező fémkon­strukciók felületi megmun_ kálásánál elengedhetetlen. Tárcsás aprítómalom Lengyelországban a vegy­ipari gépgyártás központi tervezőirodája eredeti aprí­tómalmot szabadalmaztatott, amelyben az anyagok zú­zását két forgótárcsa végzi. Az anyag a középen lévő nyíláson keresztül jut az őr­lőtárcsákra; itt a legna­gyobb távolság a tárcsák között. A középponttól tá­volodva a tárcsák távolsága fokozatosan csökken. A kí­vánt aprítási finomságtól függően a tárcsák közötti távolság megváltoztatható. A tárcsák különböző sebes­séggel forognak, egyikük pe­dig a forgató tengellyel együtt rezgő mozgást is vé­gez. A jégfalak mellől Véget ért a tizenötödik szovjet expedíció munkája a Déli Sarkon. Leváltották a Mologyozsnaja és Vosztok állomásokon meg a Mirnij obszervatóriumban lévő kol­lektívát. A szolgálatot 16 fő_ nyi új expedíció vette át. A Mologyozsnaja, Vosz­tok, Novolazarevszkáia és Bellingshausen állomásokon és a Mirnij obszervatórium­ban a széleskörű, összetett légköri-meteorológiai és geot- fizikai kutatások a technika legújabb vívmányai segítsé­gével, nagypontosságú mű­szerekkel, mesterséges boly­gók útján és meteorológiai rakétákkal folynak. Ugyan­akkor maguk a sarkkutatók is orvosi megfigyelés alatt állnak. Az orvosok pszicho- szociológiai kutatásokat folytatnak. Ilyen jellegű megfigyeléseket antarktiszi expedíciónál először végez­nek ilyen méretben. Most az úgynevezett kül­ső munkákra került sor. A lánctalpas szánokból álló szerelvény befejezte útját a Mirnij megfigyelőállomástól a Vosztok állomás irányá­ban. 125 kilométer után bá­zist létesítettek és üzem­anyagot hagytak ott. A 12 szános vontatóból és tartály- kocsikból álló következő lánctalpas szerelvény majd eljuttatja az üzemanyagot a Vosztokra. Geológusok Kazahsztánban Jelenleg nyolcszáz geoló­gus expedíció kutat hasznos ásványok után Kazahsztán­ban, amelynek földjében tu­dósok véleménye szerint Mengyelejev periódusos rendszerének valamennyi eleme előfordul. Az alap­vető kutatások a Tien-san előhegyeire, a Kaspi-tenger partvidékére és a nagyte­rületű köztársaság közepén elterülő sztyeppékre össz­pontosulnak. Szakemberek prognózisai szerint ezeken a vidékeken új vasérc, réz és bauxitlelőhelyek feltárása várható. Ahol a sugár irányít Az Egyesült Államokban, Kanadában, Franciaország­ban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Olaszor­szágban és Angliában sza­badalmaztattak egy fénysu­gárirányítással működő mű_ szert, amelyet Sz. Zucker­mann, a leningrádi Finom- mechanikai és Optikai Főis­kola professzora alkotott. Az általa konstruált ké­szülék segítségévéi a fény­forrás fénynyalábját 2 kü­lönböző részre osztotta. Ha­tárvonaluk: az eszményi mértani sík. Éppen ez segíti a készüléket a gépek és a gépi berendezések irányítá­sában. A gyakorlati ellenőrzés — a többi között földásó­gépeken és nehézfém-meg­munkálóberendezéseken — az új találmány alkalmazás sának széles skáláját tanú­sítja. Az akvárium-kedvelők köre A trópusi halakat tenyész­tő akvárium-barátokat fo­kozottan fenyegetik a bőr­infekciók. Az utóbbi időben gyak­rabban megfigyelték, hogy a jelentéktelen bőrsérülések­ből, amelyek pL a medence tisztogatásánál könnyen ke. letkezhetnek, 2—3 hét után számos apró kelés és tályog fejlődött ki kezükön, alkar­jukon és könyökük táján. A sebváladékban ugyan­azok a baktériumok voltak; mint a fűtött akváriumban;

Next

/
Thumbnails
Contents