Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-06 / 157. szám

W71. július 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Politikai műsorok a rádióban Politikai műsorokkal a tévében, rádióban — tömeg­kommunikációs jellegüknél fogva — természetesen nap mint nap találkozunk. Nem is ezekről, a hírekről, a kommentárokról, a jegyze­tekről akarok írni, fiem is a történelmet idéző politikai játékokról, hanem azokról a politikai műsorokról, melyek napjaink problémáival fog­lalkoznak. Mert ezek a játé­kok, irodalmi igénnyel, min­dig a legaktuálisabb, min­denkit foglalkoztató problé­mákról adnak értékes gon­dolatokat. A McNamara dosszié Legelőször is a szerzők P. Szabó József és Vértes Éva (no és a Rádió) szemfülessé- gét és gyorsaságát kell di­csérni. A Washington Post és a New York Times ha­sábjain Közhellyel élve: még alig száradt meg a nyomda- festék, amikor a Rádió már ezzel az anyaggal jelentke­zik. A két nagy amerikai lap az elmúlt napokban hoz­ta ugyanis nyilvánosságra azokat a részleteket a Mc­Namara dosszié titkos anya­gából, melyek ma az egész világ közvéleményét foglal­koztatják. Ezek az okmányok a vietnami háborúról, a há­ború kirobbantásának Körül­ményeiről mondanak el olyan részleteket, melyeket eddig csupán sejtett a világ. Fény derül arra, hogy tulajdon­képpen hogyan készítették elő az 1964. augusztus 4-i úgynevezett „tonkini inci­denst”, milyen meggondolá- sok és körülmények játszot­tak közre az amerikai fel­sőbb politikai vezetés részé­ről a háború eszkalációjá­ban. A Rádió három részben — mint egy tárgyalás három napja — mutatja be ezt a dokumentumjátékot. A szer­zők hatalmas munkával dol- goztáK fel az eredeti ok­mányanyagot, és jó drama­turgiai érzékkel válogattak, úgy, hogy a játék egyszerre legyen objektíve tényközlő, ugyanakkor drámai is. Hatok és Tizek Ha nehéz dolog volt a McNamara dossziéból hang­játékot készíteni, Lipovecz Iván, aki a fenti címmel a Közös Piac jelenlegi gond­jairól állított össze érdekes és tanulságos riportműsort, még nehezebbre vállalkozott. Azért nehezebbre, mert egy bonyolult és legalább alap­vető közgazdasági ismerete­ket feltételező téma össze­függéseire akart rávilágtani. Műsora azoknak, akik a külpolitikai, közgazdasági műsorokat szeretik, érdekes részleteket mondott el. _ N emcsak Anglia és a Közös Piac sajátos viszonyaira tért ki. hanem elmondta azokat a feltételezéseket, melyek a kelet és nyugat kapcsolatá­nak alakulásában várhatók. A műsorban — és ezért jó, ezért színes — nemcsak a szerkesztő véleményét hal­lottuk, szakértőket, belföl­dieket és külföldieket egy­aránt megszólaltat. Mint azt a svéd közgazdász-politikust, aki föltehetően minden el­fogódottság nélkül azt állít- ja, hogy Angliának elsősor­ban nem gazdasági, hanem politikai szempontból fontos a Közös Piac. Palánkai Tibor pedig Lon­donból jelentkezett. Érdekes fejtegetést hallottunk tőle arról, hogy a Közös Piac kebelében a tagállamok el­veszett nagyhatalmi pozíció­ikat szeretnék visszanyerni. összefoglalóan elmondhat­juk, hogy sokoldalú és rész­letes tájékoztatást kaptunk mind a két témában. — trömböczky — SzergeJ Obrazcov július 5-én töltötte be hetvenedik életévét. Aligha akad a vilá­gon olyan hely ahol ne is­mernék a tehetséges szovjet színészt és rendezőt, a kitű­nő művészt, — a sokoldalú kultúrával rendelkező em­bert a Szovjetunió népmű­vészét. Ismerik, mint báb­művészt is. a moszkvai köz­ponti bábszínház alapítóját és jelenlegi vezetőjét. Ebben g. színházban a nézsket min­dig kellemes meglepetések várják. A vidám tréfás és életszerű mesevilágban a bábok a .szereplők” beszél­nek, lélegzenek, néha úgy tűnik, hogy szinte élnek és gondolkodnak. — Az egész 1931 nyarán kezdődött — emlékezik visz- sza Szergej Obrazcov. — Behívattak az országos mű­vészeti iskolába, amely a gyermekek művészi nevelé­sével foglalkozott akkoriban, és a művelődésügyi népbiz­tosság megbízott, hogy szer­vezzem meg az ország első állandó bábszínházát. — A bábszínház megalakult és 39 év alatt huszonhétezer elő­adást tartott a kicsiny és a felnőtt nézőknek. A képen: Szergej Obrazcov kedvenc bábújával. Jászdózsa talpra akar állni Nagyerejű szél pásztáz a szélűn. Kényszerpihenőre fogta a kazlazókat. A Bugyi brigád behúzódott a széna­boglyák tövébe. Beszélget­nek. Szikszai Béla adja a szót. — Milyen jól járt a nap­raforgónk. Ahogy bekapál­tuk, megkapta az esőt. Rédei Endre községi párt­titkár is emlegette már ezt a napot. Négyszáz hold napraforgót vetett a jászdó­zsai Tarnamenti szövetke­zet. Tavaly felverte a gyom. Az idén meg elrendelte a vezetőség egy napon: aki mozogni tud, ki a határba. Az irodától a műhelyig min­denki. Kétszázhatvan ember egy nap alatt rendbe tette. Gyakorlatilag az egész tsz leint volt, ha azt veszem, hogy háromszázhúsz dolgo­zója van csupán a 8 ezer holdas közös gazdaságnak. Sok a nyugdíjas Ilyen példát még nem is­mer a magyar szövetkezet­történelem: a háromszáz­húsz dolgozó tagra négy­száznyolcvan nyugdíjas jut. Kishíján a duplája. — A cilibulik alatt száznyolc ta­gunk megpattant — mondja Tajti István, az új elnök. — Márciusig a volt Petőfi szinte teljesen kiürült — te­szi hozzá. Tavaly év végére már bizonyos volt, mindkét tsz mérleghiánnyal zár. A volt Petőfi tagjai még máig sem kapták meg novemberi, decemberi járandóságukat Olyan káosz volt itt, amely_ re úgy emlékszenek az em­berek, mint az egykori ár­vízre. A tönk szélén egye­sült a két rossz szövetkezet. Üj vezetőséget választottak. — Nem igaz, hogy mit örököltünk — kesereg Tajti István. A példásan szerve­zett jászapáti Alkotmány szövetkezet üzemegység ve­zetője volt, onnan hívták el­nöknek. Ott rendhez, fegye­lemhez, igazi nagyüzemhez szokott évek óta. Itt? — Két esztendeje egy villa trá­gya ki nem ment a határ­ba. Négy éves szarvasok is vannak az ólak körül. Mil­lióba kerülne, ha most egy­szerre a háromezer vagon- nyi trágyát kihordanánk. A föld a legfőbb termelési eszköz. úgy elhanyagolva, hogy 800 hold elmocsaraso- dott. Nincsenek kiépítve az üzemi utak, nincs meg a belvízlevezető rendszer, még a táblásítás sem történt meg, fák, bokrok, elvadult tanyahelyek szerte a határ­ban. Más szövetkezet ezeken rég túl van. Itt járt a MEZÖBER-tői egy Ad amik nevű mérnök, azt mondta még ilyet nem látott a me­gyében — folytatja az elnök. / Évtizedes lemaradás Ahogy Tajti István véli, 50 millió forint beruházás maradt el évek alatt. A szö­vetkezetek átlaga mögött egy évtizeddel lemaradt ez a tsz. S ha az állam nem segít a tavaszon, teljesen tönkremegy a dózsai közös gazdaság. Az állam kinyitot­ta a pénztárcát Négymillió forintot adott. Egymillió hétszázezret visszatérítési kötelezettség nélkül, a töb­bit három évi hitelre. Nagy pénz. De a lerobbant szö­vetkezet úgy nyelte, mint a lyukas zsák a vizet. Csak gépekre kellene ötmillió, nincs műhely, megfelelő épületek kialakítása újabb 15 millióba kerülne. — Az Alkotmány Tsz, meg a szolnoki MEZŐGÉP nélkül befulladnánk — mondja Jancsi kovács, Gyurkó János. Névrokona és szakmabeli társa Gyurkó László hozzáteszi: — Jelölő_ bizottsági tag voltam a Nagyhalmon. Ott vetették fel az emberek, negyvenki­lencen, jelöljük a jászapáti TaJti Istvánt és rokonságba kerülünk az Alkotmány Tsz­szel. A jászapáti Alkotmány a járási pártbizottság felké­résére jó segítője a jászdó- zsai tsz-nek. — Még a saját rovásukra is jönnek, ők vé­gezték el a vegyszeres gyomirtást. A tavaszon volt, hogy hat géppel is itt dol­goztak. Az elnökünk már egyezkedett aratásra is, mert Jászdózsa a maga erejéből még soha le nem aratott — sorolja Gyurkó József szö­vetkezeti párttitkár. A ha­tárban egy cukorrépatáblát mutat: ezt meg átvette az Alkotmány. Nem sokat, száz hold cu­korrépát vetett a dózsai tsz. De hogy a tagok sokasága elment, nem tudták művel­ni. Ötvenhét holdat átvál­laltak az Alkotmány tagjai. Művelik, betakarítják, a termésért 4 ezer forintot fi­zetnek holdanként és itt hagyják a répafejet takar­mányul a dózsaiaknak. A szolnoki MEZŐGÉP szocialista szerződést kötött velük. Ahogy VaJda Pálné műhelyadminisztrátor figye­li: — Nem tudunk mi olyat kérni, amit meg ne tenné­nek. Kijavították a kombáj­nokat, a gépeket. Hetekre lejönnek a szerelők. Most is itt vannak. Huszonöt hóid föld jut át­lagban egy-egy dolgozó tagra Jászdózsán. Azzal a gépesí­téssel, ami náluk van, meg se tudnának moccanni. — Pedig most már szombaton­ként, vasárnaponként is dol­goznak az emberek. Nagy most a szorgalom — sorolja ismét a párttitkár. Még a pártszervezet is csodálko­zott,, hogy könnyen megsza­vazta a közgyűlés, térjenek át az egyéni művelésről a közösre. így mindig oda irányíthatják az embereket, ahol legjobban szorít a munka. Akármilyen furcsán hangzik, Jászdózsán ezideig ismeretlen volt a lucerna gépi betakarítása. Úgy ka­száltak. az emberek, mint egyéni korukban. Most pró­bálták meg először és jól sikerült. Á munka mindent újjá teremt Az állam — mint gyenge tsz-nek — 15 ezer forintra kiegészíti az évi jövedelmet. — A pénzt eddig rendesen megkaptuk havonta, ez is ösztönzi a szorgalmat — új­ságolja a meggyszedőknél Krista János vezetőségi tag. Van bizodalom, csak már oly sokszor becsaptak ben­nünket — ezt meg Kosak- nyeri Jánosné teszi hozzá. — Valóban annyiszor be­csapták már a dózsaiakat, hogy csodálom hitüket, erő­sít meg Tajti István is. — Nem szeretnénk visszaélni ezzel. Akármerre Járunk, teli van a jászdózsai határ. Az emberek tudják, csak a munka teremthet újjá min­dent Igazságérzetüket vi­szont bántja, hogy nem tör­tént felelősségrevonás. Most fejeződött be a járási hiva­tal és a pénzügyi szervek revíziója és tsoiálni való, hogy a múlt évben történ­tekért senkit nem találtak vétkesnek. Hiszen az akkori mulasztásokért keserves árat fizet a dózsai tsz. Vasaka­rattal dolgoznál: az embe­rek. A határ sose volt még ilyen rendben. Úgy tűnik, hosszú idő után talpra áh a dózsai szövetkezet. — borzák —> Alapvető cél a munkaerő megtartása Cikkünk cime a leg­fontosabb tanulságát össze­gezi annak a vizsgálatnak és értékelésnek, amelyet Szol- noK város 15 gazdasági szerve­zetének munkaerőhelyzeté­ről, a fluktuáció okairól és a kilátásokról folytattak, — majd summázták testületi fórumokon — legutóbb a vá­rosi párt-végrehajtóbizottság ülésén. A mintegy hatvan részve­vő— pártaktivisták, népi el­lenőrök — közreműködésé­vel folytatott vizsgálat ta­pasztalatai, megállapításai igen sokrétűek. A vállalati átlaglétszám például szinte mindenütt nőtt, ezenbelül a nők aránya nagyobb mérték­ben, s ez jó dolog. A vizs­gált szerveknél a 40 éven felüli dolgozók vannak leg­többen, a 20 év alattiak pe­dig legkevesebben. Az összlétszámhoz mérten igen magas a fluktuáció, amely a vizsgált három év közül 1969-ben érte el csúcs­pontját, tavaly már valame­lyest mérséklődött. Kik vál­toztattak leginkább munka­helyet? — Legtöbben azok, akik 5 évnél rövidebb ideje dolgoztak egy cégnél. A két nem közül a férfiak többen, mint a nők, de az utóbbiak aránya tavaly is emelkedett, a férfiaké viszont csökkent. A legtöbb munkaviszony a dolgozó kezdeményezésére szűnt meg. Milyen okok hatására? Jó­részt a nagyobb kereseti le­hetőség reményében, — de nemcsak emiatt. Igaz, a ki­lépőknek mintegy kétharma­da a vállalati átlagbérnél kevesebbet kapott otthagyott munkahelyén, ámde — a sta­tisztika tanúsága szerint — a belépők többsége Kisebb munkabért kap az üj helyen is, mint akik már hosszabb ideje ott dolgoznak. Előfor­dul persze, hogy ez is több, mint az előző cégnél kapott bér. A munkaerő mozgását ki­váltja a kereslet, amely nőt- tön nő. S nem csupán a nagyobb múltú cégek foko­zódó igényei miatt, hanem annak a rendkívül nagyira­mú fejlődésnek a hatására is, amelynek szinte az or­szág minden pontján, váro­son és falun egyaránt tanúi vagyunk. Ez a legfőbb oka a mozgásnak — állapította meg a párt-vb ülésén az egyiK felszólaló. Hozzáfűzte: Szolnok esetében a vidék visszaszívó hatása — újab­ban a mind nagyobb Iparo­sodás révén — igen erőteljes. Így igaz. A munkaerő mozgását előidéző okok közt a munkahelyi légkör és a munkakörülmények is na­gyon jelentősek. A Május 1. Ruhagyár szolnoki gyáregy­ségébe például kevesebb bérért mennek máshonnan szakmabeli nők, mert tud­ják, hogy ott a munkaidő 8 óra, s az egyéb feltételek is jobbak, mint addigi he­lyükön, ahol többet keres­tek. Kétségtelen, hogy a munkahely tisztasága, kul­turáltsága is vonz — hang­zott a másik vélemény —, de csak bizonyos határig marasztal vagy csábít. A vizsgálat fő célja a munkaerővándorlás szubjek­tív okainak keresése volt. Ehhez kapcsolódott a meg­állapítás: minden vállalat és gazdálkodó szerv vezetőjé­nek kötelessége, hogy az ér­zelmi kötődés feltételeit Ku­tassa és megteremtse a mun­kahelyen. Ha a dolgozó ér­zi, hogy szükség van rá, hogy nem nélkülözhetik, sokszor az ilyen helyen még keve­sebb pénzért is marad, em­beri ragaszkodása erősebb­nek bizonyul az anyagiaKnál. Nagy igazsága van azon­ban annak a véleménynek is, hogy a munkahely lég­körét nem az igazgató egy­maga határozza meg. Akár hetenként többször is járhat egy-egy üzemben, szót vált­hat az ott dolgozókkal, — ha a művezető gorombán bániK velük, az eleve riasz­tó. A munkahely úgyneve­zett mikroklímáját pedig el­sősorban a közvetlen irányí­tók határozzák meg, akik állandó felügyelettel vezet­nek egy-egy műhelyt, brigá­dot, Közösséget. Különösen nehéz Szolno­kon a folytonos üzemű, há­romműszakos munkarend­ben dolgozó gyárak helyzete, mert az éjszakai műszakot az emberek úgymond, mesz- sze elkerülik. A bérhez ma­gas pótlékot Kínáló üzemek­ben is szinte lehetetlen mun­kást kapni az ilyen techno­lógiai posztokra. A nőknél pedig a váltóműszak még több problémával jár, az ő esetükben ez még riasztóbb. Megyeszékhelyünkön hosz- szútávon kell számolni a munkaerőhelyzet ilyen ala­kulásával, ezért gazdasági szervezeteknek nagyon át­gondoltan és tervszerűen kell gazdálkodniuk az élő­munkával — ez az egyetlen lehetőség. Alapvető cél a munkaerő megtartása le­gyen — hangsúlyozta a vá­rosi párt-végrehajtóbizott­ság. Azt is megállapította: a munkaerőhiány a belső tartalékok hasznosítására, a munka hatékonyságának és termelékenységének növelé­sére késztette az üzemeket. Szolnokon csak az inten­zív iparfejlesztés útja jár­ható — hangzott a legfőbb következtetés, amelynek tük­rében különösen elgondol­koztató az a megállapítás, hogy a városban dolgozók több mint fele kizárólag kézi munkát végez, s mint országosan, itt is sok embert köt le a kézi anyagmozga­tás. A gépesítés tehát nagy tartalékot szabadíthat fel, amellett, hogy megsokszo­rozza a munka hatékonysá­gát. A dolgozók megtar­tásának fontos feltétele a munkahelyi és szociális kö­rülmények javítása, korsze­rűsítése is. A törzsgárda tag­jainak fokozott anyagi és erkölcsi megbecsülése a leg­több helyen már felismert Követelmény, amelyet lehe­tőség szerint teljesítenek is. A munkaerőgazdálkodás­ban azonban különösen nagy gonddal kell törődni a fiatal­ság üzemhez, munkahelyhez kötésével, megtartásával. En­nek is vannak anyagi és er- Kölcsi feltételei. Manapság a régi és az új generáció megbecsülésének a helyes arányait sem könnyű kiala­kítani. Mindehhez a megala­pozott és gondosan megter­vezett létszámgazdálkodás éppoly nélkülözhetetlen, — mint a termelési, gazdasági eredményeket biztositó éves és középtávú terv. Magyar István Hétvége a magyar tengernél Elnéptelenedtek a stran­dok a Balatonnál az esős, szeles időjárás annyira le- hűtötte a tó vizét, hogy für­désre szinte gondolni sem lehetett. Ez volt a jellemző hétvégi kép és a vasárnapi helyzet is. A lubickolásnak és a für­désnek^ ugyan befellegzett a vendégforgalom azonban mégsem csappant meg a Balaton környékén. Az ide­vezető országutakon — most már a fővárostól Zamárdiig . húzódó M 7-es új autóúton is — hosszú autósorok kígyóz­tak a magyar tenger felé. A szállodák, tounne-hotelek egyikéről sem lehetett be­venni a „telt ház”; táblát.

Next

/
Thumbnails
Contents