Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-04 / 156. szám
1071. július 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 —■ Á gátlástalan anyagiasság ellen A Néplap vitaindító cihhe T ársadalmunk közerkölcsének meghatározói azok a.milliók, akik az eszmét és a célt elfogadva, öntudatosan dolgoznak a szocialista építés, a munka frontján, akiknek létalapja becsületes munkával szerzett keresetük; nem pedig azok a kevesek, akik a dolgozó milliók mellett, mindenki szeme láttára, az átlagosnál úgy élnek sokkal jobban, hogy valódi teljesítmény nélkül húznak magas Jövedelmet. Az ilyen esetek, az ilyenfajta személyek most jobban szembetűnnek, mert a gazdasági élet általános fejlődésével számuk is szaporodott, hangjuk is megnőtt. A szocializmus az emberért van; célunk, hogy az emberek jobban, kultúráltabban éljenek, javuljon életük. Elutasítunk mindenfajta álszerénységet, aszkétizmust. De a szocializmus eszméivel, társadalmunk erkölcsi felfogásával ütköző anyagiasság szellemének elburjánzásával és a visszás jelenségekkel nem békülünk meg. (Kádár János által, az MSZMP X. kongresszusán elmondott beszámolóból.) A X. kongresszus határozatainak szellemében járt el a megyei NEB, amikor kiterjedt vizsgálatot folytatott annak felmérése érdekében, hogy a másodállások, mellékfoglalkozások, az egyszeri megbízás alapján történő foglalkoztatások során betartják-e a vonatkozó jogszabályokat. A hatalmas vizsgálati anyag alapján tárjuk azokat a tanulságos tapasztalatokat a közvélemény elé, amelyek — kellő következtetések levonása után — segíthetik. eredményesebbé tehetik az anyagiasság további elburjánzása elleni harcot. Az általában indokolt másodállások és mellékfoglalkozások között szép számmal akad olyan, amely főként azt szolgálja, hogy egyesek könnyebben jussanak magasabb jövedelemhez. Leginkább az egészségügy területén tapasztalható ilyen Jelenség. Amikor a NEB jelentés e megállapítását idézzük, semmiképpen nem azok ellen emelünk szót, akik — többnyire áldozatos munkával — az egészségügyi ellátás fehér foltjait segítenek felszámolni, akik néha még aránytalanul alacsony anyagi dotálás mellett is többlet- energiájukat és idejüket a gyógyítás szolgálatába állítják. Éppen az ő társadalmi megbecsülésük védelme, erősítése érdekében irányítjuk a figyelmet az elszaporodott visszás jelenségekre. A kórházi és rendelőintézeti szakorvosi órák elosztásánál sok esetben nem a lakosság jobb egészségügyi ellátásából indulnak ki. hanem szubjektív okokból. (Ismeretség, összeköttetés, stb.) A vizsgálat egyöntetű megállapítása: a legtöbb esetben az orvosok másodállása, mellékfogalkozása tulajdonképpen azt a célt szolgálja, hogy részükre magasabb jövedelmet lehessen biztosítani. Jó példa erre, egy karcagi körzeti orvos Szolnokon, a rendelőintézetben gyermekgyógyászi szak- rendelést lát el mellékfoglalkozásban. Ugyanakkor a rendelőintézet gyermekgyógyász szakorvosai a MÁV rendelőintézetében és a kijózanító állomáson végeznek mellékfoglalkozást Egyébként az emített karcagi orvos ily módon munkában eltöltött ideje — papíron — a 300 órát is meghaladta. (Hozzátéve: a MTVB egészségügyi osztállyá által engedélyezetten.) Általános tapasztalat, hogy a tervezőirodák képtelenek a jelentkező szükségleteket kielégíteni. A kisebb beruházó egységek, ÁFÉSZ-ek, KTSZ-ek, de főként a mező- gazdasági termelőszövetkezetek a tervezésre és a műszaki munkák kivitelezésének irányítására másodállásban, vagy mellékfoglalkozásban kénytelenek szakembert foglalkoztatni. A speciális képzettségű szakemberek így valóságos konjunktúrát élveznek, s egyesek a rendkívüli pénzszerzési lehetőséggel vissza is élnek. Jó példa erre az a tervezőmérnök, aki — munkahelyének engedélye nélkül — az egyik tsz-ben 1969- ben 29 500 forintot, 1970- ben 31 200 forintot vett fel. Munkájának értéke, az időráfordítás nem mérhető, mert a tsz-ben nem vezették a megfelelő bizonylatokat. A tsz 26 fős építőbrigádjának irányítása a főállás ellátása mellett mellék- foglalkozásban nem volt ellátható. de ha hozzátesszük, hogy még egy tsz-ben és egy Ktsz-ben is volt ugyanabban az időben mellékfoglalkozása (a megy© más-más helységeiben), jogos a kérdés: vajon mikor és mennyit dolgozott a főállásában? A végzett munka és a díjazás aránytalanságát veti fel a jászboldogházi Aranykalász Tsz szakértőinek és szaktanácsadóinak esete. A tsz ugyanis a nagyszámú mellékfoglalkozásban és másodállásban alkalmazott szakértő, szaktanácsadó, növényvédő jelenléte mellett is 35, illetve 29 százalékos csíraképességű fémzárolt vetőmagot szállított két másik tsz-nek. Jogos a kérdés, miért vették fel a szakértők a fizetést? Nem fordulhatnának elő ilyen esetek, ha követnék mindenütt a Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat példáját, ahol a mellékfoglalkozású szakértőktől havonta, feljegyzés formájában kérik be a végzett munka ismertetését, s azt a vállalat felelős szakreferensének igazolásával együtt fogadják el. A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy a fizikai munkásoknál a második állás pontosan és ténylegesen elválik a főfoglalkozás munkaidejétől. Ez így szabályos és tisztességes is. Egyeseknél az a veszély azonban fennáll, hogy a második állás túlzott igénybevételének fáradalmait a főállás munkaidejében „pihenik” ki. A szellemi munkásoknál már nem lehet így különválasztani a munkaidőt. Ez önmagában is szabálytalan, a munkaerkölcs megsértése. Jó példa erre a szolnoki cukorgyár, ahol a főfpglalkozású jogtanácsosnak mellékfoglalkozása van egy tsz-nél. Nyilvánvaló, hogy a tsz jogvédelme — bírósági tárgyalások, stb. — csak a főállás munkaidejében látható el. Talán ezért volt szüksége a cukorgyárnak arra, hogy mellékfoglalkozásban is alkalmazzon egy jogtanácsost? Mégegy, a fentihez hasonló példa: A Nggyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat mellékfoglalkozású szerződést kötött a megyei tervező iroda, a víz- és csatornaművek, valamint a vízügyi igazgatóság egy-egy vezető beósztású mérnökével. Az 1968 óta folyamatosan meghosszabbított szerződések ugyan mellékfoglalkozásra szólnak, azonban a feladatok elvégzése nagyrészt a főállás munkaidejére esik. Kérdés, hogy az említettek főállásában nélkülözhető-e az ily módon máshol eltöltött idő? Sok esetben derített fényt a vizsgalat a másodállások és mellékfoglalkozások díjazási aránytalanságaira. Említésre méltó ezzel kapcsolatban az az eüterjedt gyakorlat, hogy a tsz-ek a községi orvosokat mellékfoglalkozásban üzemorvosként alkalmazzák. Tekintettel arra, hogy a község lakosainak ellátása az orvosnak főállásából eredőe^ kötelessége, a napi egy-két órás üzemorvosi rendelésért — ahol „saiát” betegeivel találkozik — a kialakult 1000—1800 forintos díjazás aránytalanul magas. Hasonló díjazási aránytalanságot tárt fel a vizsgálat a TÜZÉP Vállalat esetében is. 1960 óta foglalkoztatják — egy NEB vizsgálat már kifogásolta is <— a KTSOSZ egyik dolgozóját másodállásban, jogtanácsos; minőségben. Nevezettnek főállású munkabéréhez és végzett munkájához viszonyítva túlságosan magas díjazást adnak. Ezen túlmenően maxi. malis Drémiumhan és nyereségrészesedésben is részesítik. így 1968-ban 37 ezer, 1969-ben 34 ezer forint jövedelme származott másodállásábólNem feltűnően gyakori; de előfordul, hogy egyes irányító. felügyeleti joggal rendelkező szervek vezetői, dolgozói az alárendelt intézménynél vállalnak mellékállást,. A MTVB egészségügyi osztályának vezetője és orvos dolgozói az általuk irányított kórházakban osztály- vezető orvosi, orvosi teendőket látnak el mellékfoglalkozásban. Egyes területi tanácsok építési osztályainak dolgozói a felügyeletük alá tartozó vállalatoknál, szövetkezeteknél mellékfoglalkozásban tervezési, műszaki ellenőri tevékenységet fejtenek ki. Az ilyen esetek egyeseknél ütköznek a főállás munkaidejével^ ezért megengedhetetlenek, de általánosabban a vezetéssel járó kötelességteljesítést is befolyásolhatják: a számonkérést, a felelősségrevonást, a munkafegyelem, az erkölcsi normák betartatását is akadályozhatják az ilyen elkötelezettségek. A vizsgálat több esetben olyan következtetésre Jut, hogy az adott rriásodállás mögött nincs konkrét munkateljesítmény, az csak formális, arra való, hogy bizonyos „szocialista összeköttetés” fejében nyújtson anyagi ellenszolgáltatást. Ez a feltevés különösen egyes „szakértői”, „szaktanács- adói”, „szakirányítási” fel- datpkjval kapcsolatban me. rül fel, amikpr a végzendő, munka, a teljesítmény nincs előre pontosan meghatározva, s utólag, a kifizetéskor adatszerűén dokumentálva. A konjunkturális helyzet, az öszefonódások, az oda- yissza tett kölcsönös jószol- gálatok egyeseknek a tisztes mellékjövedelmen túlmenő, megengedhetetlenül magas jövedelmet biztosítanak. Ilyen, aránylag magas jövedelemre elsősorban a tervezőknél, anyagbeszerzőknél, szakértőknél, kirakatrendezőknél, kórházi, rendelőintézeti orvosoknál találni sok példát. Íme néhány: Két karcagi kirakatrendező hathat mellékfoglalkozásból eredő jövedelme a főállásban kapott bérük 150—20Ü százalékát is eléri. Megemlíti a vizsgalat egy városi főorvos példáját, aki 3620 forint bérét másodállásokkal — kérdéses, hpgyan tud mindnek eleget tenni — 7100 forintra tornászta fel. Egyik kqrházi főorvosnak főállásában az elmúlt évben 97 000 forint volt a jövedelme. Mellékállásaiból még 24 000 forintot és ezenkívül konziliumi díj címén havonként egy gyógyintézettől 1500, egy másiktól 2880 forintot vett fel. Ez kirívó, b egyáltalán nem általánosítható példa, de jól illusztrálja, egyesek milyen aránytalanul magas jövedelemhez jutnak másokkal szemben. Akadnak kalandorok is. A besenyszögi Kossuth Tsz egy tervezőnek szaktanácsadói mellékfoglalkozásként 1969- ben 15 ezer. 1970-ben 8 ezer forintot fizetett ki- A tsz vezetőinek véleménye szerint ez utóbbi összegért az iliető már semmi munkát nem végzett. A szerződést is felbontották, mégsem hajlandó az összeget visszafizetni. A NEB értékes vizsgálati anyagából a legáltalánosabban előforduló visszás jelenségeket emeltük ki. Neveket egyelőre nem közöltünk, hisz az egyedi esetek mindegyikében a NEB vizsgálata után az illetékesek intézkedni kötelesek. Az illetékes szervek vezetőinek kötelessége, hogy szüntessék meg az összeférhetetlen, vagy Indokolatlan munka- viszonyokat; rendezzék a teljesítményekhez, a valóban elvégzett munkához mérten aránytalanul magas díjazásokat; úgy adjanak csak engedélyt dolgozóiknak, hogy az a főállásból eredő kötelezettségek maradéktalan teljesítését ne akadályozza; vezessenek áttekinthető, a munkát és a jövedelmet egyaránt figyelemmel kísérő nyilvántartásokat; szerezzenek érvényt minden tekintetben a vonatkozó munkajogi előírásoknak; a törvényes rendelkezések betartásán túl tartsák mértékadónak társadalmunk erkölcsi normáit. Ismételten hangsúlyozzuk, a másodállások és mellékfoglalkozások túlnyomórészt hasznosak, fontos társadalmi igényt elégítenek ki. A másodállást és mellékfoglalkozást vállaló fizikai és szellemi dolgozók nagy része becsületesen eleget tesz Vállalásának, így jut többletjövedelemhez. Az ilyen tevékenységet nem bírálat, hanem elismerés illeti. Megengedhetetlen dolog azonban, hogy amíg a dolgozók nagy többsége mindinkább tiszteletben tartja munkájával táró kötelezettségeit, s azt tarja erkölcsösnek — így igazítja egész életét —, hogy anyagi helyzete végzett munkája arányában javuljon, addig egyesek, többnyire érdemtelenül, a nagy többségénél aránytalanul magasabb jövedelmet élveznek. A gátlástalan anyagiasság további elburjánzása ellen csak úgy tudunk eredményesen védekezni, ha a gazdasági vezetés kellő határozottságot tanúsít, támogatást kap ehhez a társadalmi szervektől, s ha az ilyen jelenségeket a közvélemény erkölcstelennek, szocialista rendszerünkkel, igazságérzetünkkel összeférhetetlennek tartja. Éppen ezért a kérdést nem vesszük le e cikk megjelentetésével a napirendről. Várjuk olvasóink véleményét, hozzászólását a vázolt jelenségekkel kapcsolatban. Várjuk az érdekelt dolgozók, közte az érintettek észrevételeit is. hogy lapunk hasábjain e fontos társadalmi kérdés körül a pró és kontra érvek felsorakoztatásával vita bontakozhasson ki. Örömmel adunk helyt egy ilyen vitának, mert reméljük, hogy az szocialista erkölcsi normáink erősödését fogja eredményezni. Új búsát őrölnek a ssolnoki Tissa malomban A gabonabetakarítás a hét Végére újabb állomásához érkezett megyénkben: a szolnoki Tisza malomban szombaton megkezdték az idei első búza őrlését. Az acélos búzát a szolnoki járás rqezőgazdasági nagyüzemeinek terméséből a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat szolnoki tárháza szállította az őrlőüzembe. Ejsym llió zsák, félmillió méter ponyva a betakarításhoz A magyar mezőgazdaság az idén körülbelül egymillió gabonazsákot, s csaknem félmillió négyzetméter ponyvát igényelt az AGRO- TRÖSZT útján a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalattól. A vállalat dolgozói az első negyedévben több mint 250 000, a most lezárult második negyedév végéig pedig több mint 300 ezer zsákot bocsátottak a mezőgazdaság rendelkezésére Arra is gondoltak, hogy elsőként az aratást, betakarítást legkorábban kezdő déli megyéket lássák el ezekkel a cikkekkel. Az igényeknek megfelelően előreláthatólag lényegesen túlszárnyalják az éves tervet, s az előirányzottnál mintegy 160 000-el több zsákot adnak majd a mezőgazdaságnak. A takaróponyvákból is kellő mennyiséget szállítottak. Ennél 3 cikknél újdonság a BNV-n nagydíjat nyert trikoplán anyag. Ennek a szintetikus, műanyag cikknek a súlya csak fele, tartóssága pedig többszöröse a hagyományos ponyváénak. A színes, műbőrhatású ponyvákból egyelőre mintegy 20 000 négyzetmétert szállítanak az AGROTRÖSZT- nék. Információs csoport a városi tanácsnál Naponta fogadóórák Az utóbbi időben — különösen a tanácstagi jelölő- gyűléseken — sokszor elhangzott olyan észrevétel, hogy kevés a heti 23 fogadóóra a szolnoki városi tanácsnál. A végrehajtó bizottság megvizsgálta, hogyan lehetne az ügyfélfogadás jelenlegi rendjén úgy változtatni, hogy a kérések és a panaszok gyorsabb, kulturáltabb intézésével az eddigiéknél jobban szolgálják a lakosság érdekeit. A kérdéssel foglalkozva ugyanis kiderült, hogy a város lakói a legegyszerűbb ügyekkel is kénytelenek fo- godónapokra várni, ezért azok túlzsúfolttá yálnak, s a tanácsi dplgozók mind kevesebbet tudnak foglalkozni az időigényes ügyekkel. A végrehajtó hizottság az ügyintézés meggyorsítása, a munka színvonalának emelése és a jobb munkafeltételek biztosítása éhekében a városi tanács végrehajtó bizottságának szervezetében információs csoportot hoz létre. A csoport a gyorsan elintézhető, nem kizárólag egy- egy osztály hatáskörébe tartozó feladatokat lát el. Ilyenek: hatósági bizonyítványok kiadása, személyi igazolványokba történő bejegyzések, egyes, az. építkezésekhez szükséges igazolványok kiadása. A csoport adja ki vagy felújítja a hadigondozottak, vakok, közgyógyellátottak utazási igazolványait is. Kereskedelmi, ipari és pénzügyi ágazatban kiadja a különböző erkölcsi bizonyítványok beszerzéséhez szükséges igazolásokat, ingatlan adásvétele, csere esetén a szükséges okmányokat, ellátja a gépjármű eladások bejelentésével kapcsolatos feladatokat. A csoport feladatai közé tartozik még az igazgatás, az egészségügyi, az ipari és kereskedelmi, a mezőgazda- sági és a művelődési ágazatokban szükséges ügyfél tájékoztatás. Az információs csoport létrehozásáról és működéséről szóló határozat 1971. augusztus 1-én lép érvénybe. Szombati szemle a szolnohi piacon Ezen a hét végén a sok szolnoki vásárlónak elegendőárut kínáltak az eladók. Egyedül zöldborsóból volt kevés és az ára is háromszorosa a tavalyinak. A ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz először árusított ebben az évben a szolnoki piacon és 0,50—1 forinttal alacsonyabb áron kínálták a szép zöldségféléket. Továbbra is kevés a baromfi. Élőcsirkéből 370 kiló, élő tyúkból 188 kiló volt. Az elo-ríből 32,20 forintért, gz utóbbiból 24,70 forintért adtak egy kilót. A é700 tojás darabja 1,30—1,40 forintért kelt. A tejfel literjét 30, a tehéntúró kilóját 24 forintért kí- 1 ták. Juhtúrót is láttunk, mintegy 30 kilót, ára 40 forint volt burgonyából 110 mázsát hoztak, kilóját 4,50—5 forintért kínálták. Sárgarépából 723 kiló volt és 7,60 forintért. petrezselyemből 585 kiló és 6,70 forintért mérték kilóját. Kelkáposztából 800. uborkából 3500, zöldbabból 1300 kilót árusítottak és mindhárom zöldségfélét)?’ egy kilót 5—6 forintért mértek. Árultak mintegy 30 kiló fokhagymát 22 forintért, fő- zőhagymáoól 574 kilót, 7—8 forintért kilóját. Zöldborsóból 750 kiló volt és 12—15 forintért mérték. A karalábé kilója 3,80, a fejeskáposztáé 2.50—3 forint volt. A karfiol, a paradicsom és a zöldpaprika még mindig drága, bár mindháromból nagy volt a f lhozatal. Karfiolból 489, paradicsomból 1217, zöldpaprikából 1610 kiló. Kilónkénti óra sorban: 10—12, 15—16. 49 forint. A főzőtök volt a legolcsóbb, 1,20—2 forintért vásárolták kilóját. Az egres kilója 6,70. a savanyú káposztáé 6 forintba került. A sárgabarackból 1272, a körtéből 1290 kilót hoztak és egyaránt 6—8 forintba került egy kiló. Őszi barackból 1870 Miót árultak. 8—14 forintén kilónként A málna kilóiét 16—20. a ribizliét9— 12 forintért adták.
