Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-28 / 176. szám
1971. július te. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Szolnok megyei Tanács Tervező Irodájának kollektívája ebben az évben már több mint 2,5 százezer forint értékű tervet készített a megyeszékhelynek társadalmi munkában. Többek között így alkották meg a tervezők a szolnoki sportcsarnok tanulmánytervét is. Az 50 méter átmérőjű sportcsarnokban czerkélszáz ülőhely és legalább ennyi állóhely lesz. A küzdőtér mindenféle teremsport igényeket kielégít és alkalmas nemzetközi mérkőzések, sporttalálkozók lebonyolítására is. Nincs nyári szünet a pályaválasztási tanácsadóban A gátlástalan anyagiasság ellen Mi Tan a borítékban? A kívülálló azt hinné, hogy a tanév befejezése után csökken a forgalom a pályaválasztási tanácsadóban, hiszen a nyolcadikosok és az érettségi előtt álló középiskolások már eldöntötték, her- gyan tovább. — Szó sincs róla — mondja Verők István, a tanácsadó vezetője. Bizonyítékként nagy halom levelet mutat — Igen sokan jelentkeznek vizsgálatra. — Nemcsak Szolnok megyéből, de az or- ;zág távolabbi vidékeiről Is. 'zekszárdról. Nyíregyházáról s kapunk leveleket. Annak ellenére, hogy a for- <alom nem csökken, kissé ‘»llélegezhettek a tanácsadó tolgozói — A könnyebbség ka, hogy az utóbbi időben elentősen növekedett a műszerállomány és növekedett i munkatársak létszáma is. A legújabb műszerek kőiül különösen kettő kap fontos szerepet a vizsgálatokban: a bőrgalvanométer. — amely stresszhelyzetek vizsgálatára szolgál és a tanulékonyságot vizsgáló műszer, amelyen lámpák felgyújtanának sorrendjét kell megegyezni a vizsgált személynek. _ A bői galvanométer e gyébként ugyanolyan elv alapján működik, mint a írtmikből ismert hazugság- ••’Z.Sgéló p,ép, bár p. tanácsadóban más célra használók. A nagyobb létszám végre ehetővé tette, hogy megkezdődjék az intenzívebb kutatómunka. Jelenleg két nagyobb téma Van napirenden. Megvizsálják. hogy különböző szakmák milyen szemé- tyiségtulajdonságokat fejlesztenek ki az illető szakmában bevált dolgozókban. Eddig három szakmában folytattak vizsgálatot, összesen pedig tizenöt—húsz szakma vizsgálatát tervezik. A nyert adatok a tanácsadóban folyó munka korszerűsítése mellett más területeken is felhasználhatók. A másik vizsgálat során arra keresnek választ, hogy a fáradság, a megterhelés és a teljesítmény hogyan alakul sürgetés hatására. Ennek a kísérletnek az eredményei többek Között az üzemi és iskolai munkában is hasznosan alkalmazhatók. Erről a témáról Verők István cikket írt a „Pályaválasztási Tanácsadás” című folyóirat taAz utóbbi hetekben egyre gyakoribb jelenség, különösen az alföldi utak mentén, dűlőutak szélén a megperzselt levelű akác és a nyárfa. Egyes szórványgyümölcsösökben is csupasszá váltak a gyümölcsfák. Mivél magyarázzák a szakemberek ezt a növénypusztulást*? A növényvédelmi szolgálat munkatársai elmondották, hogy a levélpusztulásnak, a perzselésnek több okozója is van. Az Alföldön a nagyüzemi táblák szélén a repülőgépes növényvédelem „mellékhatásait” érzik a fák, a dikonirt gyomírtószef ugyanis megégette a fák lombozatát. A szórványgyüvalyi második számába, s a cikk nyomán kapcsolatot teremtettek a Szegedi Orvos- tudományi Egyetemmel, ahol hasonló vizsgálatokat folytatnak. A műszerek gyarapodásával lassanként szűk lesz a hely a tanácsadóban, bár bizonyos átrendezéssel, belső átalakítással még lehet növelni a hasznos területet Változatlanul sok érdeklődő szakember keresi fel. a szolnoki tanácsadót — Legutóbb román pszichológusok jártak itt, s szereztek hasznos tapasztalatokat. B. A. mölcsösökben azonban a hiányos növényvédelemmel magyarázható a jelenség, hiszen ott nem a növényvédő- szer, hanem az amerikai szövőlepke kopasztotta le az ágakat. A legfrissebb sérülések a gombaölő szerek megfelelő adagú használatára figyelmeztetnek, e tömény permetezőlevek ‘ugyanis nemcsak a kártevőket pusztítják el, hanem veszélyeztetik a levelek épségét is, A különböző kártevések azonban a szakemberek véleménye szerint nem végzetesek. A megperzselt fák jövőre újra kihajtanak, a gyümölcsfák termése viszont színtelenebb, ízetlenebb lesz. A gátlástalan anyagiasságról szóló cikkünk hullámai a karcagi kórház falai között is gyűrűznek. Az írás visszhangjáról, olvasása során támadt gondolatokról beszélgettünk a kórház dolgozóival. Bár a cikkben konkrétan a másodállások, mellékfoglalkozások hajhá- szásáról esett szó, alaphangját illetően azonban elítélt minden olyan juttatást, amely mögött nincs arany- fedezetként ott a végzett munka. Az egészségügyi berkekben pedig gyakran esik szó ilyenekről... Valóban sértés lenne? — Minket a cikk csak any- nyiban érintett, hogy az egyik orvosunk másodállására utaltak benne, de úgy tudom, ez a kérdés azóta már megnyugtató módon rendezve lett, — kezdte a beszélgetést dr. Volosin Antal, a kórház igazgató főorvosa. — Tud-e arról, hogy a kórház dolgozói pénzt fogadnak el a betegektől? — Ilyesmi még nem jutott tudomásomra, egyébként a SZOT illetékeseitől egyszer megkérdezték, mi ezzel kapcsolatban az álláspont és a válasz az volt, hogy sem kérni, de még utalni sem szabad rá, ám ha a beteg honorál... Nem egyszer összehívtuk dolgozóinkat és közöltük velük, hogy a pénzbeli juttatásra már csak célozni is fegyelmi vétség. — Önt például „kísértették” már meg pénzes borítékkal? — Természetesen. Előfordult, hogy a beteg így fejezte ki háláját, de hogy mennyire nem törődöm vele, azt bizonyítja, hogy gyakran egy nap is eltelik, míg megnézem, mi van benne. Olyan beteggel pedig, aki előnyök reményében ajánl fel bizonyos összeget, szóba sem állok. Az anyagiasság különben is inkább a fiatalokra jellemző. Egy idős kolléga mondta róluk, hogy néhá- nyan közülük először keresni akarnak, aztán dolgozni. Egyébként panasz ezzel kapcsolatban dolgozóinkra nem érkezett. — Eltévedt forintokhoz kevesen jutnak, társadalmunkban legtöbben ajándékok nélkül Is tisztességesen dolgoznak. — Ami az elfogadás erkölcsi részét illeti, véleményem szerint a honorárium vi-szautasltásával nem sérthetjük meg a beteget. Szerintünk viszont igen. Hálálkodni úgy is a kórházból távozók szoktak, őket tehát már nem veti vissza a gyógyulásban a „sértés..." Őszintén, de névtelenül Két emelettel feljebb a szülészeten egy fiatal orvosOrszégszerté befejeződtek a szakmunkásvizsgák, az idei évben összesen 71 000 fiatal kap szakmunkás-bizonyítványt. Ez volt a második alkalom, hogy az 1970-ben érvénybe lépett új szabályzat szerint bonyolították le a vizsgákat, s miután most már kellő tapasztalat állt a2 Intézet rendelkezésére, lényegesen jobban érvényesültek az új vizsgáztatási módA szóbeli vizsgákon társadalmi ismeretekből lényegesen jobbak az ismeretek, mint egy évvel ezelőtt, a fiatalok a történelmi és az általános politikai tananyagban tájékozottabbak. A munka- védelmi és az anyag-ismeretek tantárgyaiból a fiatalok sál folytattuk a beszélgetést az anyagiasságról, a nem mindig megszolgált juttatásról, a jogtalan haszonszerzésről. — Azzal kezdem, hogy ritka Magyarországon az az orvos, aki nem fogadja el azt a honoráriumot, amit a beteg gyógyulása után ad. Viszont nem a mi korosztályunk az, amelyik erre kimondottan utazik. Más kérdés, hogy mennyire vagyunk ráutalva az ajándékokra. Itt volt például a fizetésrendezés. A főorvosok általában ezer forint fölött részesültek béremelésben; a fiataloknál viszont csak két-háromszáz forint volt ez az összeg. Pedig mi is szeretnénk úgy élni, mint amilyen követelményt az orvosokkal szemben a társadalom támaszt. Az emberek eleve úgy néznek ránk, mint akiknek még a bőrük alatt-is pénz van. Pedig nincs tele minden zsebünk —, különösen a fiataloknak nincs. A pályakezdő orvosokat az bántja leginkább, hogy a több keresetért sem hagynak nekik többet dolgozni. A mi osztályunk kivétel, mert a napló tanúsága szerint nálunk a főorvos operál a legkevesebbet. » — Visszatérve még egyszer a borítékra: ön úgy érzi, hogy el kell fogadni? — Nem látok benne semmi rosszat, hiszen azok szoktak adni, akikkel az ember többet foglalkozik. Már a szülés előtt hozzá jár felülvizsgálatra és legtöbbször a szülés levezetésére is felkéri az orvost a kismama. Néhány kirívó példától eltekintve a honoráriumok ösz- szege sokkal kisebb, mint amennyire az emberek gondolnak. Bár ez az, amit az orvosok nem kötnek egymás orrára. Minden esetre én öt éve gyógyítok, és se kocsim. se motorom nincs. Egyébként az az érzésem, hogy az állam ezeket a juttatásokat az egészségügyiek egy részének fizetésébe békáik’ lálja. Éppen ezért nem ts értem, miért az ágy mellettiek bérét emelték jelentősebben, és miért nem a műtősöket, akik nem találkoznak a beteggel. — Ha ebből a beszélgetésből cikk lesz, nagyon kérem, a nevemet ne írja meg... Oktalan népbetegség A nővérek mind a hárman bemutatkoznak. Véleményük az anyagiasságról, a harácsolásról elítélő, de csak úgy általában. Ilyeneket mondanak: — Természetesen nem helyeseljük azt, hogy valaki a pénzéért gyógyítsa meg a beteget, — bár ilyenről nem Is tudunk — teszik hozzá sietve. Nekünk csak nagyritkán adnak valamit a betegek, legtöbbször úgy elsősorban a munkahelyükhöz kapcsolódó kérdésekre adtak jó válaszokat, de munkahelyi gyakorlatuktól eltérő — tankönyv szerinti — elméleti kérdésekre vonatkozó feleleteik már kevésbé sikerültek. A gyakorlati vizsgákon — az új szabályzat szerint — a fiatalok szaktudásának alaposabb megismerésére nyújtott lehetőséget, hogy a vizsgabizottság nemcsak a teljesen elkészült munkadarabot „vette nagyító alá” hanem menetközben, a munka folyamatban is ellenőrizte a szerszámok kezelését. Egyúttal nemcsak a kész munkadarabok minőségét vizsgálták, hanem a fiatalok munkateljesítményét is mértéit, mennek el, hogy azt se. ; mondják, köszönjük. De me az utcán sem ismer meg bennünket a legtöbb. — Helyeslik-e azt, hogy valaki piroshasú bankókkal hálálkodik? — Ez már népbetegség — mondják. —- Igaz, oktalan népbetegség, mert az orvos nem tud semmi rendkívülit tenni a forintért sem. Egyébként nem tudunk, nem hallunk itt a kórházban ilyesmikről. Az ápolónők — bár semmi „rázósat” nem mondanak —, mégis kérik, hogy nevüket hagyjuk ki a cikkből. (Különben annak az elemzése is megérne egy „misét”, miért akarnak a megnyilatkozó kórházi dolgozók mindannyian a névtelenség homályában maradni.) És, akik adnak Szülés előtt álló kismamákkal beszélgettünk. Már valamennyien készítik a pénzt. Kulcsár Jánosné 4—500 forintot számít adni, ennyit adott az előző gyermekei születésekor is. Csáti Lajosné hatszázat ad majd, az előzőnél 500 forinttal honorált. Gyűrjön Andrásné az egyik csecsemősnek rój ja majd le a háláját — ha az elfogadja. Egyébként az anyagiasságot szintén elítélik valamennyien. Véleményük szerint mindenki annyi fizetést kapjon, amennyiért megdolgozik. Fazekas Mihály portást nem is kell kérdezni, ő állít meg minket. — Olvastam a cikket az anyagiasságról, nagyon jó volt, Igaz volt. — Divat-e itt a kórházban a borravaló? — Azt nem tudja senki, csak az, aki adja, meg aki kapja. — ön szokott-e kapni? — Nagyon, nagyon ritkán. Csak a cigarettára elég, — különösen úgy, hogy nem is dohányzom — mondja és hamiskásan mosolyog hozzá. — Pb — Megállapítható, hógy a vizn- gázók általában elérték a szakmunkásnorma 75 százalékának megfelelően előírt teljesítményt. Végeredményben megállapítható —- bár a teljes statisztikai felmérés, összegezés még nem készült el —, hogy az idei szakmunkás vizsgák általános fejlődést mutattak, a fiatalok lényegesen jobb szakmai felkészültségéről tanúskodtak. Az eredményesen vizsgázott fiatalok megkezdték jól megérdemelt nyári pihenőjüket, s rövidesen az utánpótlásból többek között 5000 forgácsolót, 12 000 gépszerelőt, 4000 villanyszerelőt, 3500 autószerelőt és 3800 kőművest kap az ipar. Megperzselt levelek Lezárultak a szakmunkásvizsgák, alaposabb felkészültségről, nagyobb tudásról adtak bizonyságot a fiatalok
