Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-21 / 170. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. július 2Í1 Árvíz zúdult a franciaországi Toulouse körzetére. Képűnkön: csónakon mentik ki egy elakadt busz utasait. (Telefoto — AP—MTI—KS) Faji in egk ü lön bft* tel és iVyiigat­Németországban A NAACD (a Színesbőrű- ek Haladását Előmozdító Országos Szövetség) nevű amerikai polgárjogi mozga­lom egy bizottsága három­hetes tájékozódó utazást tett a Német Szövetségi Köztár­saságban; ennek tapaszta­latait a következőképpen) foglalta össze: a 25 000 szí­nesbőrű amerikai katona többsége és ezek családtag­jai azt állítják, hogy a disz­krimináció itt még élesebb és tökéletesebb, mint az Egyesült Államokban. A színesbőrű katonák a legkeserűbb tapasztalatokat lakáskeresés alkalmával, va­lamint bárok és éttermek látogatásakor szerzik. A legtöbb néger katona ma­gánlakást kénytelen keresni, mert az amerikai hadsereg túl kevés szolgálati lakással rendelkezik. A lakáskeresés során a színesbőrű katonák igen rossz tapasztalatokat szereznek: a közvetítők rá­szedik őket, a tulajdonosok udvariatlanul bánnak velük. Főleg azonban a széles kör­ben elterjedt faji megkü­lönböztetés ellen kell har­colniuk. Így például előzetes megegyezés ellenére sem kapta meg egy fiatal őr­mester Heidelbergiben a megállapodás szerinti la­kást, mivel a ház többi la­kója, valamennyien fehér amerikai katonák, kiköltö­zött onnan. Egy tiszt kér­dőre vonta a lakás tulajdo­nosát, aki a történteket ’’félreértésnek” nevezte, majd száz márkával maga­sabb bérért ismét felkínálta a lakást az őrmesternek. Más néger katonák csak messze a városon kívül tud­nak elhelyezkedni. Gyerme­keiket bántalmazzák, a fe­leségüket az üzletekben és áruházakban gyakran nem szolgálják ki. Egy Heidelbergben folyta­tott vizsgálat során kide­rült, hogy az amerikai ka­tonai hatóságokkal együtt­működő háztulajdonosoknak több mint 85 százaléka hát­rányos megkülönböztetést alkalmaz a néger katonák­kal szemben. Ez a vendég­lők és bárok látogatására ugyanígy érvényes. A mu­latóhelyek legtöbbjét csak fehérek vagy „tagok” láto­gathatják. A panaszok nemcsak a né­metek ellen irányulnak, ha­nem az amerikai haderők parancsnoksága ellen is, amely alig tesz valamit a megkülönböztetés megszün­tetéséért. A színesbőrű ame­rikai katonáknak egyre na­gyobb része tekinti Nyugat- Németországot „ba ró tságta • lan országnak” — mondja a NAACD jelentése. VOLT EQYSZER EQY MUZSIKUS... Negyven évvel ezelőtt, 1931. nyarán harmadszor tört be a magyar operett a világ zenei színpadjaira: Lehár Ferenc és Kálmán Imre után Ábrahám Pál in­dult meg a világhír útján, a Hawai rózsája németor­szági sikerével. Ábrahám Pál életútja ép­pen olyan gazdag váratlan fordulatokban, mint egy operettlibrettó, habár életé­nek a harmadik felvonása, sajnos, egyáltalán nem vég­ződött hepienddel... Ábra­hám 1892-ben született Apá­ti nban és gazdasági pályára szánták szülei; el is végez­te a kereskedelmi akadé­miát. Ám jött az első for­dulat: az ifjú gazdasági szakférfiú beiratkozott a Ze­neművészeti Főiskolára. — Herzfeld Viktor, Siklós Al­bert és Molnár Géza voltak a mesterei. Komoly zene ígéreteként kezdte, de má­sodik fordulatként a kama­ramuzsika helyett hamaro­san a tisztviselői pályát vá­lasztotta, majd fölcsapott tőzsdebizományosnak. Ennyi fordulat után már nem volt meglepő, amikor aztán visszapártolt a zene- művészethez, s ezúttal a könnyűmúzsával a karján tette ezt. Mint operettszerző mutatkozik be és az Ope­rettszínház karmestere lesz. 1928. és 1938. között a film­zenéken kívül 11 zenés já­tékát játszották nálunk és a legtöbbet külföldön is: Az utolsó Verebély-lány, a Szeretem a feleségem jel­zik az indulást, majd a Ze­nebona és a Viktória a be­érkezést. Az utóbbiból való az örökzöld sláger, a Nem történt semmi, csak elvá­lunk csendben. S tényleg elváltunk: 1931-ben, a Ha­wai rózsája és a Bál a Sa- voyban külföldi sikere után Ábrahám Berlinbe költözik. Ettől persze a Hawai ró­zsájának nagy slágerét a My golden Babyt fütyülik a pesti és vidéki suszterinasok és zengik a verklik orszá­gosan, de Ábrahám azért érezheti, hogy a villa a ber­lini Fasanen-Strassen nem minden. 1932-ben a Hawai rózsája pesti bemutatója után így nyilatkozik: Őszin­tén megvallom, a Hawai rózsája sikereinek minded­dig nem tudtam igazán örülni. Budapest közönségé­től várom az alázatos enge­délyt: örülhetek-e teljes szívvel igazán?” Nos, a magyar közönség szeretettel fogadta az ope­rettet, mint ahogy siker volt itthon a Történnek még csodák, a Mese a Grand Hotelben, a 3:1 a szerelem javára, s Júlia és a Fehér hattyú is. Közben azonban Berlint elöntötte a barna téboly, Ábrahám először Párizsba menekül Hitlerék elől, majd Kubában bukkan fel, ké­sőbb pedig New Yorkban ápolják súlyos idegössze­roppanással. Félig gyógyul­tan tér vissza Amerikából a németországi Hannoverbe, ahonnan jó hírek kezdenek érkezni egészségéről. Ezekre cáfol rá azonban I960 má­jusában az eppendorfi egye­temi klinikáról érkezett ha­lálhíre... A MODERN TUDOMÁNY ES TECHNIKA LEXIKONA Tüzelőanyag­cella Azokat a készülékeket ne­vezik tüzelőanyagcelláknak, amelyek kémiai energiából közvetlenül állítanak elő villamosenergiát. A különböző energiaátala­kítási módszerek (hőből mechanikai, mechanikaiból villamos stb.) általában rossz hatásfokúak. Ezért igen régi törekvés, hogy pl. a szén oxidációjakor felsza­baduló energiát közvetlenül villamos energiává alakítsák, a közbenső hőerőgépek kiik­tatásával. E célra elvben olyan galván-elemre volna szükség, amelynél a kérdé­ses tüzelőanyag elégése egy­úttal áramtermelő folyamat. Az ilyen galvánelemet tü­zelőanyag-elemnek nevezzük. A hatásfok-problémák, va­lamint a közvetett tárolással és hordozással . kapcsolatos nehézségek irányították a figyelmet azokra a kutatá­sokra is, melyek a hőnek — nem forgó alkatrészes gé­pekkel — ún. közvetlen vil­lamos energiává való átala­kítására irányulnak. Nagy beruházáson alapuló kutatások eredményeként szénre, szénhidrogénekre, szénmonoxidra, propánra, hidrogénre és különböző pa­lackokban tárolt gázokra ma már sok esetben 80 szá­zalékos hatásfokot is elérő tüzelőanyag-elem rendszere­ket sikerült kidolgozni és tartósan működtetni. Több megoldásnál a fenntartható áramsűrűség többszörösen meghaladja a hagyományos állandó üzemű telepek tel­jesítőképességét. Az új típu­sú tüzelőanyag-elemek szá­mításba jönnek a híradás- technikai felhasználásra, a repüléstechnikában, az asztronautikában, az elekt­romos vontatásnál (elsősor­ban a vasúti vontatásnál), sőt egyes típusok a villamos erőművekkel való együttes áramtermelésnél is. Ezen utóbbi lehetőségeknek az a nagy gyakorlati fontossága, hogy lehetővé teszi az erő­műnek az átlagfogyasztásra való méretezését, ezáltal a hatásfok jelentékeny emelé­sét. A tüzelőanyag-telepek­nek ugyanis az a jelentősége, hogy csúcsidőben tehermen­tesíteni tudják a hagyomá­nyos erőművet különféle nagy fogyasztású elektroké­miai üzemek (pl. az alumí­nium gyártás) áramszükség- 1 létének fedezésével. A tü­zelőanyag-elemek ilyen célú felhasználása többek között azzal az előnnyel is jár, hogy lehetővé teszik a hálózati váltakozó áram transzformá­lásáról és egyenirányításá- ból eredő költségek, veszte­ségek megtakarítását. ... . ■■ . A . : Egy ogyesszai üzem állítja elő a képen látható akasztós, egytestű ekét, mely bokrokkal benőtt vagy fahulladékos, mocsaras szűzföld feltörésére alkalmas. Ez a nem nagy és egyszerű mezőgazdasági gép lehetővé teszi a tuskózógépek és buldóze­rek használatának mellőzését, amelyek földhányásokat hagynak maguk után. Az ekét terepjáró traktor után kapcsolják. Egy menetben 1 méter szélességű sáv- ■ fog át. Az ekevas 40 cm mélyre hatol a talajba, maga alá gyűri és beszántja a 4—5 méter magas bokrokat. Ezután tárcsás boronával elsimítják a talajt, s a terület máris alkalmas a mezőgazdasági kultúrák termesztésére. Egy óra alatt az ekével egyharmad hektárnyi területet lehet feltörni. KÉPERNYŐJE ELŐTT A két Madáchiié Madách Imre életében nem bocsájtott meg hűtlen feleségének; Fráter Erzsit úgy hagyta itt e világban, hogy a házasság szentsége ellen elkövetett bűne alól nem nyerte el a férji, hites­társi feloldozást. Pedig Ve­res Pálné szavai szerint, aki a bűnbocsánat közvetítője- ként jelent meg Madáchék kúriáján, a halálosan beteg férj anyjánál — Fráter Er­zsi megbűnhődött már vét­keiért. íme néhány mondat­ban a kezdet és a végered­mény. A tévéjáték indulása és befejezése, ami közötte van, az jelentette a két asz- szony küzdelmét: az össze­férhetetlenségből származó konfliktusok sorozatát és vé­gül a szánalmas tragédiát. Amelynek végtére is Madách Imre itta meg a levét: hoz­zá teszem: keserű levét. Sokan foglalkoztak már eddig is azzal — regények születtek róla és tanulmá­nyok, részletesek, okosak — hogy vajon mi okozta e sú­lyos házassági tragédiát? Volt idő — én is így tanul­tam, hogy minden baj for­rását és okozóját a kicsapon­gó, szeszélyes asszony termé­szetében vélték megtalálni: egyoldalúan eltúlozva a le­csúszott nemesi család sar­jának felelőtlen, költekező életmódját és kicsapongásait. Most Székely Júlia gondolt egyet, és Fráter Erzsi párt­jára állt; drámát írt arról, hogy valójában Fráter Erzsi pusztán az anyósi gyűlölet­nek és a kialakult, áldatlan körülményeknek az áldozata: akit Majtényi Anna rigoró­zus szigora, nagyasszonyi rá- tartisága és oktalan gyűlö­lete már-már az őrületbe kergetett. Megtörtént tehát a televízióban Fráter Erzsi tisztára mosdatása. S ha Madách nem is bocsátott meg életében feleségének, a tévéjátékban most Székely Júlia írói segédlettel az utó­kor „megbocsátását” akarja elősegíteni. Nem kétséges, hogyha egyéniségének megfelelőbb környezetbe kerül „Lidérc- ke” — (levelében nevezte így Madách Erzsikét); olyan­ba, ahol „a felfogás felüle­tesebb, a hang szabadabb, a szórakozás módja zajosabb” — a beilleszkedés is köny- nyebb lett volna számára. De azért Fráter Erzsi sem volt ám angyal! Elég bele­olvasni azokba a levelekbe, amelyeket bizony egyáltalán nem a hitvesi szeretet szült, s amelyek alighanem Ma­dách életének legszomorúbb dokumentumai. Szinte egyet­len kórust alkotva unisono harsogják, követelik: pénzt, péúzt, pénzt. És mire? Di­vatra, öltözködésre. És a férj — rabságban. Ízelítőül ime egy darab az egyik levélből: „Atyám magához hí; mité­vő leszek, megyek-é vagy nem, ez majd attól fog függ­ni, hogy a jövendőben mily helyzetem lesz.” Mi ez, ha nem zsarolás, múlt századi módra. A finomkodás mázá­val bevonva! Ezeknek a le­veleknek a hangulatából, fő­ként pedig hangvételéből már-már arra lehetne kö­vetkeztetni, hogy szegény férj talán csak azért tartóz­kodik Pesten, hogy a fele­sége divathóbortjainak ele­get tegyen. „A ferslagban van egy selyemruhám, csi­náljon Mutschenbacher más derekát, mert így már nem hordhatom” — szól a levél­beli utasítás. Ezekről a ki­csinyes zaklatásokról azon­ban nem esik szó, csak na­gyon áttételesen Székely Jú­lia romantikus fogantatású történetében — sokkal in­kább a szívtelen anyósról, aki szüntelen megtagadja —■ fia távollétében az árván ma­radt család anyagi támoga­tását. Ezzel az egy adalék­kal csupán arra szerettem volna rámutatni, hogy a Fráter Erzsiről alkotott tele­víziós kép kissé egyoldalú: szentimentálisán hamis. Ami a másik Madáchné megformálását illeti, az okos, művelt Majtényi Annáét, itt a tévéjáték már közelebb jár az igazsághoz, a törté­nelmi hűséghez. Jól mutat­ta meg benne azt az anyát, aki önző szeretetével útjába áll fia boldogságának. A fu­kar nagyasszony alakjában érdekes típust teremtett: a nemesi érzelmeire büszke asszony márványszobrát. (Sulyok Mária egyéniségére szabott szerep.) Nem használt a játéknak a didaktikusán életrajzú szándék sem, amely a mé­lyebb és a teljesebb dráma kibontását akadályozta meg. Érezhetően — terhesen — az írónő törekedett arra, hogy egyetlen lényeges élet­rajzi elem sem maradjon ki a drámából. Ami nem len­ne baj — sűrítésre joga van az írónak; ám hogyha ezek az elemek úgy lógnak a dráma testén, mint valami kölönc — szebben kifejezve, mint karácsonyfán a díszek — akkor feleslegesek. Za­vart a patetikus játék is — Veres Pálné olyan magaszto­san beszélt szegény Madách Imréről, hacsak a nevét ej­tette is ki, mintha már a költő életében a világiroda­lom klasszikusa lett volna. Ezt az álpatetikus hangvé­telt nem mentheti az sem, hogy Madách kora a roman­tika ideje is, és hogy a köl­tő nemesi környezetében élt a nemesi múlt dicsőségén érzett büszkeség pátosza. Mindent összevetve: szá­momra az A két Madáchné csalódás. Elsősorban az írói ábrázolás gyengeségei miatt és kimondom — felszínessé­géből következően. Hajdúffy Miklós rendező ezeket az alapvető hiányosságokat nem is tudta semmi egyébbel pó­tolni. Nem is pótolhatta. Röviden Helyszíni közvetítéssel adózott a 125 éves vasút ün­nepének a televízió. Három külső helyszín bekapcsolásá­val készített élő, helyszíni riportot Vácról, a Nyugati pályaudvarról és az ország legnagyobb vasúti kapujáról, Záhonyból. Az előadás kel­lemes izgalmakat jelentett — jóllehet akadt a közvetítés során nem egy váratlan ki­térő — szerencsére a nagy technikai apparátussal ké­szült műsor holt vágányra nem futott. A Telitalálatban végszóra megszületett a meglepetés: kikapott Morvay László. Ezúttal nem jött be az az egy találat. A műsor viszont annál inkább belopta ma­gát a nézők szívébe. Ezt a játékot vétek volna abba­hagyni — sőt bővíteni kel­lene a köreit és a kereteit. Erényei révén megérdemel­né, hogy nyári szünet után ősszel új köntösben, egy nagy országos játék igényé­vel lépessen a közönség elé. Bemutatkozott az új, szovjet tévéfilmsorozat; té­mája a szovjet hatalom megteremtése. A hősi küzde­lem epizódjait mértéktartó forradalmi romantikával mutatja be Jevgenyij Tas- kov filmje, elkerülve a se­matizmus veszélyeit. Egy irodalmi folyóirat műhelytitkaiba avatta be a nézőket, az Alföld, szerkesz­tőségében készült riport, Kovalik Károly beszélgetése a szerkesztő bizottság tag­jaival. Az egyre rangosabbá váló orgánum sajátos hely­zetét, új kezdeményezéseit és eredményeit tárta fel a negyven perces beszélgetés. Molnár Margit tiszteletre­méltó szándékkal keresi, ku­tatja a nők egyenjogúságá­nak megoldási módjait; tár­ja fel a megvalósulás útjá­ban álló akadályokat. Kér­dezési módja azonban kissé idegesítő. y. h i

Next

/
Thumbnails
Contents