Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-21 / 170. szám
1971. július 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s APAK ÉS FIÚK Hozzászólás dr. Gombár József, a KISZ KB titkára, tlet és Irodalomban megjelent cikkéhez Sej, a mi lobogónkat korszakbéli gondolkodású barátommal betévedtünk a szolnoki Sport presszó kerthelyiségébe. Szép, csendes nyáralkonyat volt. De egy- szercsak „elszabadult a pokol’’. No, semmi különös nem történt, csak a jónevű beat együttes játszani kezdett, a fiatalok, főként tee- nagerek táncolni kezdtek. Jó hangulat volt, vagy kétszáz pár járta igen keményen a „beat csűrdöngölőt”. Nem sokáig bírtuk, kimenekültünk a kerthelyiségből. Nagy volt nekünk a zaj, a sivalkodás, a mozdulatok dinamikus monotó- miáját vadnak tartottuk. Borzasztó, mondta a barátom lehangoltan. Nem borzasztó, hanem ilyen, próbáltam egy, nesze semmi fogd meg jól mondattal, elfojtani a kitörését. Nem sikerült, kárhoztatni kezdte az egész beat divatot, summás, túlzó következtetéseket vont le a látottakból, a KISZ, a társadalom felelősségét feszegette. Aztán már nem is a ritmus-szeánsz volt a téma, hanem a felnövekvő generáció erkölcsi, politikai arculatának kérdése. Okfejtéséből az a bizalmatlanság érződött, amely helyenként, magánbeszélgetések során, a fiatalokkal szemben megnyilvánul. Az eset tipikus példa, hogy már a középnemzedék is hajlamos arra, hogy a fiatalok felületi szokásnormáiból (tánc, öltözködés, stb.) summás ítéleteket vonjon le. Egy másik, az előzővel homlokegyenest ellenkező véglet a struccmadár szemlélet. Ennek hívei fejüket a homokba dugva szajkózzák, hogy „minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve”. Ugye ez is mennyire hamis, operettszerű? Nem véletlenül kívánkozott ide az idézet a Csárdáskirálynőből, a valóságot felismerni képtelen operett-főherceg szájából. Különösen néhány évvel ezelőtt „dívott”, hogy a különböző, az ifjúsági munkával foglalkozó jelentések nem azt tartalmazták ami a valóság volt, hanem amit a jelentések készítői, vagy címzettéi látni szerettek volna. 2. Az Élet és Irodalom legutóbbi számában dr. Gombár József, a KISZ KB titkára Az ifjúság felelőssége — felelősségünk az ifjúságért című cikkében a fiatalokat, a társadalmat leginkább foglalkoztató lényegi kérdésekről értekezik. Lényegében, ha közvetve is, dr. Gombár is a jelen írásban megidézett végletekkel vitatkozik, elméleti síkon. Megállapítja — ezzel el is veti a fiatalokat mindenben elmarasztaló végletet —, hogy az ifjúság érdekei lényegében egybeesnek a társadalom érdekeivel. Fiatalságunk — egy jelentéktelen kisebbség kivételével önzetlenül, jó szándékkal dolgozik szocialista hazánkért. Ez így igaz, akik ezt tagadják, nem ismerik a valóságot, elefánttá fújják fel a bolhát (elnézést), vagy annyira és kizárólagosan saját fiatalságuk idealizált bűvöletében élnek, hogy nem látják a fától az erdőt. Mi mások voltunk, mondják. (Ez nagy igazság! A szerz. megj.) „Mi másképpen éltünk. .. stb ..., aminek lény ^ge, hogy apáink, nagyapáink ifjúkori magatartás- formája mennyivel különb volt a fiatalokénál. Ezen csak egyedi esetekben lehet vitatkozni, összegezve és általában csak annyit lehet modani, hogy az előző generációk tényleg másképpen éltek. A dialektikát mellőző gondolkodásmód követeli csak meg, hogy a mai fiatalok is úgy éljenek, mint 30—50 évvel ezelőtti elődeik. Változott az idő, a hely, a körülmény. Ma már a technikai forradalom korát éljük, 1971-et írunk, a mai város nem azonos a régivel, a falu meg különösen nem, a szakmunkástanulók nem zsebpénzes kisinasok, akik a mester feleségének, a T-s asszonynak vágták a tűzifát, stb. öntudatos fiatalságunk van — szakmailag általában jobban képzettek nálunk — egy . észük — ez kétségtelen — ilyen meg olyan divathóbortokkal, újmódi bogarakkal. .. Nálunk nincs nemzedéki konfliktus, — sőt nyugaton sem a nemzedéki ellentét a lényeges, hanem a társadalmi ellentmondások sora — de kétségtelen igazság Lenin megállapítása: „az ifjúság szükségszerűen másképpen kénytelen eljutni a szocializmushoz, nem azon az úton, formában, nem olyan viszonyok között, mint apáink”. Ehhez a klasszikus idézethez csatlakozva fejti ki véleményét dr. Gombár: „Ezt bizony nem ártana tudomásul venni azoknak, akik méltatlankodnak, hogy a fiatalok szóváteszik a visz- szásságokat, a kapitalista fogyasztói társadalom hatásának hazai utánpótlásait, s mindazokat a belső ellentmondásokat, amelyek egyébként többnyire a fejlődés természetes, bár olykor kellemetlen velejárói”. A megállapítás igazát magam is többször tapasztaltam. A fiatalok — általában — képtelenek minden olyasmi szemforgatásra, elvtelenkedésre, amivel bizony jó- néhányan az idősebb generációból „meg vagyunk áldva”. Náluk a fehér nertj egykönnyen fekete — még csak nem is szürke kompró- misszum. Egy szolnoki vállalatnál panaszkodtak a fiatalokra, hogy nem hajlandók eljárni a termelési értekezletekre, vállalati rendezvényekre. Beszélgettem néhány KISZ fiatallal. Érettségizett szakmunkások. Szószerint idézem a véleményüket: „Minek menjünk el a termelési értekezletre, a kollektív szerződés aláírására, hiszen semmibe, semmiféle beleszólásunk nincs. Ha mondunk, ha kérünk valamit, előszedik a rendeleteket, körülbástyázzák magukat. Minden úgy van, ahogy a Diri kigondolja. Azt mi tudjuk, hogy a szocialista demokrácia eljátszásához nekik emberekre volna szükségük, — de mi nem vagyunk bábok.” Passzív ellenállás? Az, de kikkel, mivel szemben? A képmutatással, a szocialista demokrácia megsértőivel szemben. Az említett vállalat vezetői nyilván nem ismerik be, hogy kérem a mi módszereink nem tetszenek a fiataloknak. Inkább azt mondják: a fiatalok ilyenek, meg olyanok. Ez nem nemzedéki vita? Nem, ez szemlélet, gondolkodásbeli különbség. Bizonyíték: a kérdéses vállalat pártalapszervezetében — az átlagéletkor 42 év — szóvá- tették, hogy a jelenlegi KISZ titkár helyett, „aki nem képes a fiatalok véleményével azonosulni (!) megfelelőbb fiatalt kell erre a posztra állítani”. 3. A KISZ a párt politikai tömegszervezete. A demokratikus centralizmus elve alapján választott vezetői vannak. A kérdéssel összefüggésben — egyes KISZ vezetőkről van szó — egy nagyhatású ellentmondást vet fel cikkében dr. Gombár József. Arról ír, „mi az oka, hogy sokan másképpen viselkednek a mozgalomban és a baráti körben? Sokszor találkozhatunk olyan ifjúsági vezetőkkel, akik bárhol vannak is, nyomban a társaság természetes központjává, vezéregyéniségeivé válnak, mert jókedvűek, ötletesek... de hivatalos minőségben elvárják, hogy — kizárólag beosztásuk miatt — körülvegyék őket, foglalkozzanak velük, ha megjelennek valahol.” Mennyire így van, menynyire igaz — ezt a fiatalok tudják legjobban. A már említett érettségizett szakmunkások elmondták, milyen visszataszító számukra az a KISZ funkcionárius, aki — idézet tőlük — „a politikai felsőbbrendűség nagy mellényével ellátogat az üzembe és levág egy frázisgöngyöleget”. Én falshangú gramafonle- mezhez hasonlítom az ilyenféle ifjúsági vezetőket — mennyire nem ifjúsági vezetők ők. legfeljebb valamelyik KISZ bizottságtól kapják a fizetésüket — akik mechanikusan érintkeznek élő, problémadús munkaterületükkel, az ifjúsági kollektívákkal. 4. Unalmas-e a KISZ? — teszi fel a kérdést a cikkíró is, de rögtön hozzáteszi és a tanulmány más helyén is írja, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség nem második Országos Rendezőiroda, amely kizárólag arra hivatott, hogy a fiatalok szórakoztatását biztosítsa, hanem politikai tömegszervezet. így igaz, mégis, mégis... Tapasztalataimmal is csatlakozom dr. Gombár későbbi, irányt is adó megállapításához: bizony a KISZ alap- szervezetek belső élete általában szürke, unalmas. A KISZ alapszervi élet — tisztelet a kivételnek — ' sokhelyütt — sajnos ez látszik többségnek — kimerül az tdőnként összeverbuvált taggyűlésekkel, ahol elhangzik a beszámoló, majd a nógató „szóljatok már hozzá” — g va—* van hozzászóló, vagy nincs. Ez sem a fiatalok rovására írandó, mert ugyanők lelkesen jelentkeznek a kommunista szombatokra, vasárnapokra és dolgoznak a jól megérdemelt pihenés helyett. Vagy gondoljunk csak arra, hogy a KISZ fiatalok milyen becsülettel állják a különböző védnökségvállalásokra adott szavukat. Emlékezzünk az árvizes építőtáborokra, a termelési gyakorlatokra, a szüretekre, az útépítésekre, stb. A részkövetkeztetés tehát: az értelmes program lelkesedést vált ki a fiatalokból, az unalmas céltalanságot pedig nem bírják elviselni. S ezzel megint vissza kell kanyarodnunk az ÉS cikkében tett, már idézett megállapítások igazához. Először: a magyar ifjúság az élet értelmét abban látja, hogy a szocializmus érdekében tevékenykedjék, értelmes feladatokat oldjon meg és létrehozza az emberi viszonyok új, magasabbrendű formáját, másodszor: valóban igaz, hogy több változatosság, vidámság, szellemi Izgalom, egészségesen fiatalos pezsgés kellene programjaikba. „Ehhez azonban nem a szórakoztató központ helyettesítésének, hanem egész munkánk szellemének, stílusának és módszereink megújhodásának útja vezet” — írja dr. Gombár József. Arról értekezik a továbbiakban a cikkíró, hogy vissza kell nyúlni a mozgalom hagyományaihoz és példázza, hogy lehet megteremteni a politika — termelés — szórakozás — nevelés szintézisét „méghozzá olyan szintézisét, amely alkalmas arra, hogy elnyerje az egész magyar ifjúság ro- konszenvét és cselekvő részvételét”. Ügy hiszem a kérdésről kibontakozó vita az első lépés a KISZ munkamódszerei megoldódása felé. A vitában biztosan teszünk téves megállapításokat, nehezén megvalósítható javaslatokat is, — mindig így van ez. amikor valami új születik. Tiszai Lajos Film készül az MHSZ életéről Tegnap műteremmé változott a MHSZ szolnoki gép- járművezető iskolájának tanterme. A jupiterlámpák vakító fényében a délutáni órákig zümmögött a filmfelvevő gép. Ott forgatták Bárány György rendező készülő filmjének egyik epizódját. A forgatás szünetében beszélgettünk a rendezővel, aki elmondta, hogy a film az MHSZ életét mutatja be a repülőmodellező gyerekektől a tartalékos tisztek munkájáig. — A Magyar Honvédelmi Szövetség munkájáról valószínűleg mindenki hallott már, nagyon sokan azonban nem tudják, milyen sokrétű oktatás, képzés folyik itt — teszi hozzá Bárány György. — Ezt a „hiányt” igyekszünk most pótolni ezzel a filmmel, amelyet az MHSZ filmstúdiója készít. — Hol készülnek a felvételek? — Többek között Budapesten, Siklóson, Pécsen, Békéscsabán, Győrben, Sopronban, a gépjárművezető iskolát bemutató rész pedig Szolnokon. — Az országban nagyon sok gépjárművezetőképző iskola van. Hogyan esett a választás éppen Szolnokra? — Ez az iskola országos viszonylatban is a legjobbak közé tartozik. Korszerű a felszerelése, ráadásul az oktatók is kiválóak. — Milyen időtartamú lesz a film és körülbelül mikorra készül el? — Egy órásra tervezzük és év végéig befejezzük a felvételeket. Előreláthatóan a jövő év elején kerül a mozikba és valószínű a televízió is bemutatja majd. Az alkalmat felhasználva Sidó Bélától, az iskola parancsnokától az iskola munkája iránt érdeklődtünk: — Talán hadd mondom el ugyanazt, amiről a filmben is tájékoztatást adok. Itt a növendékek hat hónap alatt megtanulják a gépkocsi vezetést. Szakmásított jogosítványt kapnak szövetségünktől, amit a hadseregben és a magánéletben is hasznosíthatnak. A fiataljaink nem csak a gépjármű vezetésével ismerkednek meg, hanem a gépjárműn adódó hibák, üzemzavarok elhárítására is megtanítjuk őket. Ilyen bázisunk sok helyen van már, hiszen sok gépjárművezetőre van szükség. A hadseregben a mi tanítványaink páncélozott járműveket vezetnek majd. Z. A. Olajipari építőtábor Algyőit Az alföldi olajipari beruházások felett vállalt KISZ védnökség keretében ifjúsági építőtábor nyílt az algyői olajmezőn. Kedden 33 szegedi középiskolás és az NDK-beli Halle-ból érkezett 31 fiatal látott munkához. A Szeged I. elnevezésű olajgyűjtő tankállomás bővítéséhez szükséges földmunkáknál dolgoznak, s előreláthatóan mintegy 3000 köbméter földet mozgatnak meg az elkövetkezendő hetekben, a fiatalok megtekintik az ünnepi hetek soronlévő rendezvényeit, egyebek között a nyári tárlatot, az ipari vásárt és a szabadtéri játékokon az Ecseri lakodalmast. A növényvédő gépgyártás központja A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár debreceni üzeme mennyiség és érték szerint eddigi legnagyobb teljesítményét produkálta 1971 első felében, a debreceni üzem a hazai növényvédő gépgyártás központja lett. Míg az elmúlt esztendőben 480 növényvédőgépet készítettek Debrecenben, addig ez év első hat hónapjában 1245-öt adtak át a mezőgazdasági nagyüzemeknek. Ebből 35 a Német Demokratikus Köztársaság és Magyar- ország közötti kooperációs szerződés alapján, a Lipcsei Mezőgadasági Gépgyárral közösen kifejlesztett ezer és kétezer literes nagyteljesítményű gép volt. Munkában a stáb A néprajz új útja Szabó László tanulmányáról A szolnoki Damjanich János Múzeum közleményeinek legutóbb megjelent füzete Szabó László munkája: A társadalomnéprajz alapvető kérdéseiről. Mint a kiadványt tartalmazó sorozat jellegéből következik, s amint a cím is sejteti; szigorúan szakembereknek szóló tudományos írás, — mégis megkíséreljük vázlatos ismertetését. — Részint, hogy beszámoljunk olvasóinknak a megye múzeumaiban folyó intenzív kutatómunka egyik legújabb és legértékesebb eredményéről, másrészt, mert a néprajz- tudományon belül úttörő tendenciát fogalmaz meg a szerző, harmadrészt pedig azért, mert ez az elméleti alapvetés szoros összefüggésben van a Jászságban végzett, immár nyolc éve tartó, komplex társadalomnéprajzi kutatásokkal. ■N I Szabó László tanulmányának kiváltó oka a magyar néprajz hagyományos ketté- osztottsága, illetőleg az utóbbi évtizedekben az e megosztottság ellen irányuló, de korántsem egységes törekvések közös nevezőre hozásának szándéka. A magyar néprajztudomány kezdeteitől — egészen az 1930-as évek közepéig meglehetősen mereven elkülönült tárgyi néprajzra és szellemi néprajzra. A két szakterület áthidalását kísérli meg a kialakulóban lévő társadalomnéprajz. amely a néo anyagi és szellemi termékei létrehozó társadalmi tevékenység vizsgálatát tekinti elsődlegesnek. Dolgozata első részében Szabó László a magyar néprajztudománynak a néoi társadalom sajátosságaira irányuló törekvéseit tekinti át a harmincas évektől napjainkig. — Bármennyire is hangsúlyozza a szerző, hogy nem tudománytörténetet szándékozik írni, pontos vázát adja itt az eltelt negyven esztendő néprajzi eredményeinek. A legfigyelemreméltóbb talán az, ahogyan a fiatal tudós elődei munkásságát kezeli. Korosztálya kutatóinak sajátja a szenvedélyes „deheroizálás”. Azaz általában örömmel csapnak le minden olyan múltbeli megállapításra, ami a mai szemlélet és a kutatási eredmények birtokában már — könnyűszerrel cáfolható. Szabó László eredendően történeti és humánus szemlélettel mindig az előrevivőt ragadja meg a múlt eredményeiből. azokhoz a körülményekhez viszonyítva mérlegeli jelentőségüket, amelyek között létrejöttek, a tudomány megbonthatatlan folyamatosságát igazolja állandóan, kiváltképp Győrffy István, Szendrey Ákos, Fél Edit, Tálasi István, Szabó István tevékenységének méltatásával. 9 i A tanulmány második része egy — a néprajztudomány helyét boncoló — túlzottan didaktikus fejezet után a kultúra, a hagyomány és a nép társadalomnéprajzi értelmezésére tér rá. Minden bizonnyal — legalább is a kívülálló szemében — ez a munka legértékésebb része. Kultúra, hagyomány, nép. Oly gyakran használjuk ezeket a fogalmakat a mindennapi életben, hogy pontos definíciójukra nem is tartunk igényt, annyira magától értetődőeknek tűnnek. Pedig a tudományban már árnyalatnyi eltérés is új iskolát, merőben más jellegű visszatükrözési hozhat létre. Nem célunk (terjedelmi okok miatt egyébként is lehetetlen) ismertetni Szabó László definícióit, — annyit csak róluk, hogy valóra váltják a szerző célkitűzéseit, — amelyeket így határoz meg: „A definíció a tudományos kutatás reflektora, amely a valóság egy darabjára veti kiskörű, de éles fényét, s minden erőt a megvilágított terület feltárásának érdekében mozgósít”. Ennek a de- finiatív fejezetnek különösen figyelemre méltó része az. amely kifejti a parasztságról szólva, hogy a „...kezdetben valóban erőszakkal kikényszerített munkavégzés később a paraszti magatartás legfőbb jellemvonásává vált, s erkölccsé alakult”. I A tanulmány harmadik része az, amely különösképp csak a kutató etnográfusoknak szól. Ebben társadalomnéprajzi értelmű tevékenységi folyamat szerkezetét, főbb típusait és szituációit elemzi, illetve áttekinti a népi kultúra mozgását meghatározó és befolyásoló tényezőket, az egész műre jellemző következetes dialektikával. Ez a rész voltaképp a néprajzkutatási területét jelentő társadalmi tevékenység strukturális elemzését és az eljövendő, korunk igényeihez fejlődő néprajz metodikai alapvetését adja. S ha az elmondottak alapján túlságosan elméletinek látszana a tanulmány (Nemcsak látszik: elméleti munka ez a javából!) jegyezzük meg, hogy Jászdózsa községben a Damjanich Múzeum munkaközössége javában végzi azt a rendkívül alapos felmérést, amelynek feldolgozása a való élet meg- gvőző példáival igazolhatja vb°v módosíthatja az elméletet » ■ , „ * a M *
