Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-21 / 170. szám
197t. Július 2t. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mennyit ér a papírgyári szakszervezet? Kormos, nagy telep a szolnoki papírgyáré. A húsz, harminc esztendeje itt dolgozó munkások megszokták, ragaszkodnak hozzá, megszerették, a kenyerüket adja. Az övék. A cellulózgyárat, a zacskózót, a papírgyárat — csak úgy hívják mind: a gyár. Ezeregyszáz- negyvenen—ezeregyszáz- hatvanan hívják így. Soha nincsen pontos létszám. Valaki mindig jön, megy. Aki sokáig nem megy, megosztja gondjait, örömeit a gyárral. Dörnyei Irénke munkásnő örömének híre szaladt műszakváltáskor. Beszélték a buszon, a Szolnokot bolygóként körülfogó falvakba döcögő vonatokon. Szakszervezeti bizalmi Irénke. Béremeléskor papírra vetette, mit kapjanak a takarítónők. Ügy kezdte ő is, gyári sep- regető, súroló lányként. Szíve azokhoz húz, akiknek kenyerét próbálta. A gazdaságvezetők is elgondolták, abból a kis, bérfejlesztésből, kinek mennyi jusson. A takarítónőkét a főmérnök is másképpen képzelte, meg Irénke is. Az szb bérfelelőse Irénke mellé állt. Az ügy döntetlenre állt a gyári vezetőség előtt. Szilágyi Ottó igazgató a szakszervezetnek adott igazat Nem tekintélymérkőzés volt ez. A főmérnök nem is sértődött meg. Elvégre a munkásemberek gondolatait mégis csak a munkásemberek ismerhetik jobban. A szakszervezet Ha ismerik. Ezt kutattam a papírgyárban. Kérdezgettem a munkásembereket: mit jelent mennyit ér az ő szemükben a szakszervezet Életemben talán először sajnálom, hogy nem film- készítés a mesterségem. Milyen érdekes lenne úgy indítani a jelenetet: gépek fölé hajlanak az emberek, papírhegyek mellől alig látszanak ki az asszonyok, szájuk sarkába kapják a cigarettát nehéz járású férfiak és közben mondják... Nem tennék mást, csupán eléjük tartanám a felvevőt, s megörökíteném mozdulataikat elhangzott szavaikat Ügy, ahogy kezdődött Csinger János nehézmoz- dulatú cellgyári munkás: (így nevezik a papírgyárban a cellulóz üzemet). — Sok ember legyint nálunk a szakszervezetre. Ügy tesznek, azok vagy elintéznek valamit, vagy se, de a 25—30 forintos tagdíjakat bevasalják. Sípos József munkás, mozdulatai megmondják, türelmetlen fajta: — Mikor a cellgyár leállt, volt olyan kérésünk, hogy a párttól meg a szakszervezettől itt legyenek a termelési tanácskozáson. Hallják a fülükkel mit mondunk. Rosszul esett, hogy nem jöttek. A vezető meg ki is jelentette, nem kell ide a szakszervezet. Dobos Antal főzőmester nyugodt korú ember: — Néma gyereknek az anyja- sem érti a szavát. Ha szólunk a szakszervezetnek, ha tudnak róla, hogy mi fáj, csinálják azok a gyerekek. A múltkor az öltöző előtt nagy a zúgás, morgás. Májusban szalmahiány miatt leállt a cellgyár. Az itteni tizenhét nőt áttették a válogatóba, a bálázóba. Meg össze-vissza. Volt olyan nyolc óra, hogy négy helyen töltötték. Zajongtak, hogy na, hol van most a szakszervezet? Nem győztem cérnával. Mondom nekik, műhelybizottsági tag vagyok, majd utána nézek. Rendben lett a dolog. Lévai Mihályné beszédes, nagydarab asszony: — Ma is azt vágja a főnök, hol lógtam már megint, munkaidő alatt. Hát ha magának lógás az, hogy hat ember ügyében talpaltam, én máris lemondok. A film így indult volna. A valóságban is így volt. Magas, vékony asszony a válogatóban Simon Imréné. „Mi jut eszébe a szakszervezetről?” „A szeminárium. Jártunk a . szemináriumra, ott hallottam a gyár dolgairól. Hát nekem nem sokat jelent, mert én még csak ötéves munkás vagyok. Majd tíz év után adnak három nap szabadságot.” Alacsonyabb, dundibb asszony a társa, Zajecz Jánosné burkoló: „Te az nem az, az a törzsgárda tagság.” „Jól van. De azt is a szakszervezet intézte, Kálmán Istvánná a bizalmi jött, hogy beszéljük meg.” — Ez á törzsgárda szabályzat érdekes dolog volt — gondolkodik rajta Klein Imre szb-titkár. — A javaslatokat megküldte a nagyvállalat. Lehúztuk stencillel 600 példányban, hogy mindenki hozzá jusson. Micsoda? Egymás kezéből kapkodták az emberek. Mondták ám magyarul micsinálás ez velük. Arról volt szó, hogy csak a kerek évfordulókon ér valamit a törzsgárdához tartozás. Morgott az egész gyár. Megértettük. Választottunk egy bizottságot, dolgozzák ki a mi elképzeléseinket. A vállalati szakszervezeti tanács nagyjából elfogadta. Ügy, hogy a törzsgárda juttatás nemcsak a kerek évfordulósokat illeti. A cégnek 4 millió forintjába kerül ez jövőre. Gondolkodik a titkár, mondja, ne mondja. Mégis kimondja: — Na jól van, ezt kivívtuk. Be a stencilbe, hadd lássák az emberek, mire jutottunk. Máig sem tudom miért, nagy részét ott találtuk a papírgyűjtőben, már nem érdekelte a munkásokat. Az új titkár eszi magát. Január 19-én, két menetes Választással került e posztra. —• örültem is, hogyne örültem volna. A munkásakarat, a szakszervezeti demokrácia, mondogattam magamban. Szavakban, érzésekben szép ez. Teljesen komolyan egyik fél sem veszi. Fekete hajú, középtermetű férfi, programozó volt a gyárban. J — Nem minden beosztásban őrülnek a szakszervezetnek. Művezetőről is tudok, aki kijelentete, őt nem érdekli a bizalmi, ő dönt és kész. Dolgozik nálunk olyan osztályvezető, aki nem fizeti a szakszervezeti tagdíjat. Azon is elcsodálkoztam már, hogy csináljuk a „vezetőit”. Ezen a megbeszélésen a gyárvezetők, a párt- a szak- szervezet vesz részt. Ha a gazdasági vezetők elfoglaltak, megváltozik az időpont. Készséggel igazodunk hozzá. Ha bennünket köt valami, legfeljebb nem vagyunk ott, de megtartják. Nem furcsa? Nem Klein Imréről van itt szó. Klein Imre nem magát képviseli. Vígasztalom a titkárt, szokatlan még, hogy a szak- szervezet valóban szakszervezet is lehet. — Nem is ez bánt engem. A vezetők is a mi sorainkba tartoznak, a mi bizalmunkból lettek azok, akik. Egyrészük elszokott tőle, hogy szakszervezet is van, nem is vette semmibe. Ezen majdcsak túljutunk. Amit a cellgyárban elmondtak a termelési tanácskozásról, valóban úgy volt. Nem szóltak. Utólag közöltük, nem is ismerjük el termelési tanácskozásnak. Igazgató elvtárssal pedig megállapodtunk: a szakszervezet nélkül a jövőben nincs termelési tanácskozás. De. Nem én vagyok a szakszervezet. A cellgyárban is van műhelybizottság. Miért nem tekintik magukat annak? Járok-kelek az új feldolgozóban. Modern üzem, két esztendeje avatták. Világos nagy ablakait függöny takarja, felfogja a betűző napot. Nesztelen szép gép mellől, kísérőmnek egy asszony integet kedvesen. Kovács Józsefnének hívják. Felnevelt hat gyereket. Életében először üdülni küldték. Azt mondja Lévai Mihályné, a társadalombiztosítási bizottság vezetője: — A jelentkezők felének tudunk adni beutalót. Nem csinálnak nagy ügyet belőle. Abból igen: a válogatóban rossz a szellőztetés. A szakszervezet éppen negyedik nyara kéri a négy műhelyventillátort. Kérdezem ma a főművezetőt? Azt mondja, nem tudja, hogy megrendelték volna. A zacskóüzem csattogó lármájában töpreng Gulyás Ernő csoportvezető: — Nagyon félek, most elsejétől. A szakszervezet eljárt, hogy nőket ne osszunk be éjszakára. Jó, de ugrik a 40 százalékos pótlék. Bozsó Gyula fiatal gépmester, műhelybizottsági titkár. — Ha elkezdünk valamit, jönnek az emberek. A tiszaligeti stadion építéséhez csak a műhelyből harminc- ketten jelentkeztek. A vállalat tiszaligeti üdülőjében legalább hatszáz emberünk társadalmi munkája benne van. Orosz Pálné gépkezelő az óvodákat említi. Szép történet. Nyolcvan forintnyi nyereségrészesedés jutott volna a tavasszal egy emberre. Fröccsre való. Együtt már összeg. A szakszervezeti tanács előállt, ne osszuk ki emberek, fizessük be óvodára. Zokszó nélkül elfogadták. Az épülő Vöröshadsereg úti óvodából 50 hely a gyáriak gyerekeit illeti. Munkásöntudat? Az. De.i; A kollektív szerződést nyilvánosan vitatta a szakszervezeti tanács. Meghívtak mindenkit. Hatan mentek el. Beszélgettem Imre Ferenc cellgyári munkással. Május óta áll az üzem, vagy leszerelik, vagy sem. A gyári vezetőség hozzájárult, a szakszervezet kikötötte: a bizonytalanságból a munkások keresete kisebb nem lehet. Bejárnak, kapják a pénzt. Erre mondja Imre Ferenc: intézkedjen már a szakszervezet. Én szégyellem. Olyan érzésem van, mintha lopni járnék. Olvasószerkesztőnk szerint, jaj annak az írásnak, amit a végén meg kell magyarázni. Nincs is szándékomban. Csupán azt mondom el: tetszenek nekem a papírgyári ellentmondások. Ilyen is a munkásélet. A táncdalszövegben szebb. A valóságban ilyen. A kollektív szerződést papírkosárba dobó munkás is van, meg olyan is, aki társadalmi munkában töri magát. Egy asszonyra vártam a válogatóban. Elmentek érte, éppen fürdött. — Nem járnának mind a ketten jobban, ha az elvtárs menne? — kérdezte egy huncut munkásnő. A fél műhely felkacagott. Műszak vége volt. Néztem őket. Mit faggassam, mi jut eszükbe a szakszervezetről? Vállat vonnak. Húsz—harminc éveket lehúznak a nagy telepen. Az ő gyárukban. Dicsérik, szidják a szakszervezetet. Az övék. Életük, mindennapjaik. Hozzájuk tartozik nyert ügyekkel és vesztett csatákkal. Borzák Lajos KULTÚRCENTRUM Atcdták rendeltetésének Budapest szívében, a Vörösmarty téren az új kuUúrcentrumot. A reprezentatív épületben zenei, képzőművészeti intézmények kaptak helyet. (MTI foto—Kovács Gyula felv.—KS) Átadták a rongy- gyűjtő hetek főnyereményét, a Skoda személygépkocsiit 380 000 dollár értékű rongy- hulladékot gyűjtött a tavaszi rongygyűjtő hetek alatt az akció több mint 600 000 résztvevője. Rekordmennyiségű rongy, 3400 tonnányi gyűlt össze hat hét alatt. A MÉH —, hogy nagyobb kedvet teremtsen a gyűjtéshez — már évek óta sorsjegyeket ad bizonyos meny- nyiségű rongy után. Örhegyi Éva VII. osztályos vecsési általános iskolás nővérével és Két kisebb testvérével 25 kiló rongyot gyűjtött, s ezért hét sorsjegyet kaptak. Ezek közt volt az is, amely a közelmúltban megtartott nyilvános sorsoláson a Skoda 100-as személygépkocsit nyerte. A boldog nyertes, illetve édesapja a személygépkocsit Kedden délelőtt vette át a Merkur vállalat csepeli telepén. Jászberényi siker Szegeden A* ipari vásár legszebb termékei között az S—140-es Nemcsak a zsűrit, a közönséget is meghódította az S 140-es „Lehel” hűtőszekrény. (Foto: Zelmann Ferenc) (Szegedi tudósítónktól) Szeged hagyományos ünnepi heteinek egyik .legrangosabb eseménye az immár huszonhatodik alkalommal megrendezett ipari vásár. — Ennek mottóját a rendezőK _ a megyei város tanácsa é s a vásárigazgatóság — így fogalmazták meg; az ipar, a kereskedelem és a fogyasztók találkozója. A vásár célja tehát az, hogy kétévenként lehetőséget teremtsen e hármas randevúra, amelyen a nagyközönség meggyőződhet a termelő vállalatoK fejlődéséről, a kereskedelem képviselői pedig üzleteket köthetnek, vállalataik árualapját újdonságokkal tölt- hetiK fel. Az elmúlt héten megnyílt, és július 26-ig megtekinthető Szegedi Ipari Vásárra 115 magyar vállalat mellett ötven jugoszláv termelő é3 kereskedelmi cég is eljött. Ez számokkal is kifejezi, hogy tavaly óta tovább terebélyesedett a Tisza-parti ipari seregszemle, hiszen közel húsz új kiállítót üdvö- zölhetünK Szegeden. Növekedéséről valló adat az is, hogy a régi, belvárosi területét immár kinőtte a Szegedi Ipari Vásár. Ezért is került új helyre, a város legnagyobb terére, a Marx térre, ahol a kiállítók a tavalyi területnek mintegy kétszeresét, kereken tizenötezer négyzetmétert töltöt- teK meg áruikkal. Az elmúlt napok időjárása, a kánikula és az eső váltakozása olyan klímát teremtett szerte az országban, amely meggyorsítja a gombafertőzést, a kártevők szaporodását. A növényvédelmi kutatóintézetben elmondották az MTI munkatársának, hogy elsősorban a peronoszpóra-féleségek veszélyeztetik a termést A kártevő család nálunk elterjedt 6—7 variánsa a szőlőkben, a burgonya, a paradicsom és a hagymatáblákon fokozott elővigyázatosságra int. A kártevő család a termés mennyiségét veszélyezteti: a hagymaperonoszpóra az egész mennyiséget elpusztíthatja, de a szőlő pe- ronoszpóra és a burgonya A megnyitást kővető napokban Szegeden járt párt és állami vezetők — közöttük Apró Antal és Nyers Rezső elvtársak — egybehangzó elismeréssel beszéltek a látottakról. Kifejezték többeK között azt a véleményüket, hogy az egyre sokasodó vidéki vásárok sorában a szegedi a legrangosabb. S ezt elsősorban azzal érdemli ki, hogy minden vonatkozásban a belkereskedelem, tehát a hazai fogyasztók érdekeit szolgálja. Külön érdeme a rendezőknek, hogy a jugoszláv vállalatok közül is csak azoknak biztosít kiállítási lehetőséget, amelyek részesei a határmenti árukártevője, a pitoftora Is jelentős kiesést okozhat A peronoszpóraféleségek mellett gyorsan szaporodik az almák, körték kártevője, a fuzikládium. A termést csúfító varasodást okozó gomba export lehetőségeinket csökkentheti, hiszen az előírások szerint csak sima felületű gyümölcsöt szállíthatunk külföldre. A növényvédelmi kutató intézet szakemberei felhívják a mezőgazdasági üzemek figyelmét, hogy ezekben a napokban fokozatosan ellenőrizzék szántóföldjeiket tartsák szemmel a növényvédelmi szolgálat jelentéseit és a növényvédő szakemberek készüljenek fel a gyors beavatkozásra! csereforgalomnak, —- vagyis termékeik megvásárlásával szűkíthető a hiánycikkek köre. Mint minden ipari vásáron, a szegedin is sor kerül a legkorszerűbb termékek kitüntetésére. Ez megtörtént július 17-én, szombaton. A szakértőkből álló zsűri ösz- Szesen hatvanhárom, a termékversenybe benevezett gyártmányt bírált el, s ezek közül tüntette ki az arra legérdemesebbeket. A jászberényi Hűtőgépgyár tervezői és munkáskollektívá'jának egyaránt szóló elismerés, hogy az S—140-es típusú, három- csillagos hűtőszekrény első díjat kapott. Ez a 140 liter űrtartalmú, — abszorpciós rendszerű frizsider 14 literes mélyhűtőterében —18 Celsius fokos hűtést biztosít, így tehát nyers húsféléket is hosszabb ideig tarthatnak benne a háziasszonyok, még a jelenlegihez hasonló, kánikulai időjárásban is. Nem kisebb sikert aratott a szegediek körében a poli- packos tej üzleti tárolására szolgáló, valamint az önki- szolgáló mirelt pult, amelyekkel jelentős mértékben korszerűsíthetek az élelmiszerboltok. A „Lehel” gyár klasszikus termékei közé tortozó hűtőszekrények mellett Is érdeklődést keltettek az igen esztétikus megjelenésű alumínium fűtőtestek. Remélhetőleg az építőipar vezetőinek figyelmét sem Kerülték el ezek, s már a közeli jövőben ilyen radiátorokat láthatunk az új lakásokban, többek Között Szolnokon és a megye más városaiban is. BedS Nándor A Növényvédelmi Kutató Intézet felhívása a mezőgazdasági üzemekhez
