Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-18 / 168. szám
Az első pályává’^^?íá5 — És te mi akarsz lenni fkam? — Ember. Kérdések Vigyáznunk kell arra, hogy mit mondunk kedvesem. A gyerekok kellemetlen kérdéseket kezdenem nekem feladni. — Például milyeneket? — akarja tudni a férj. — Hát azt. hogy tulajdonképpen miért mentem hozzád! I Értik egymást — Tudod barátocskám — mondja társának a bizonytalan tekintetű fiatalember, miközben „bedobja” a soronkö- vetkező pohárkát — amint a kelleténél többet iszom, a testemen kék foltok jelennek meg. — El tudom képzelni — felelj a másik. — Az én feleségem is szigorú asszony. Szóiásmondások A jó közérzet többet ér, mint a jó egészségről szóló igazolás. (Francia közmondás) Térj ki a bolond elől, ha keskeny az utca. (Spanyol közmondás) Én is emír vagyok, te is emír vagy. Ki hajtsa a szamarat? (Arab közmondás) Bizakodás és biztatás Egy normandiai paraszthoz eljöttek a rokonai a 100. születésnapja megünneplésére. Búcsúzáskor így szól hozzá 65 éves fia: — öt év múlva megint eljövök ... — Csak gyere, ha megéred! Nincs minden rendben i t A kollegák meglátogatják beteg munkatársukat a kórházban. — Most megszaporodott a munkátok — sajnálkozik elhaló hangon a beteg. — Ne izgulj öregem, minden rendben. Elhatároztuk, hogy megosztjuk a munkádat egymás között. Sajnos azonban sehogy sem jut eszünkbe, tulajdonképpen mit is csináltál? Igény Mindenkinek, aki ebbe a fogházba kerül, valamit ki keli tanulnia — magyarázza az igazgató az új rabnak. — ön mi szeretne lenni? — Utazó, igazgató úr. ppen öltözködtem — randevúra készültem Haniával — amikor megszólalt a telefon. Felemeltem a hallgatót és kellemes női hangot hallottam: — Huszonkét óra negyvenötperc, huszonkét óra negyvenöt perc tíz másodperc, huszonkét óra negyvenöt perc húsz másodperc... Letettem a hallgatót. Ez tévedés! A „pontos idő” kapcsolódott az én vonalamba* — gondoltam, mégis megzavart a dolog. Nyolc órára van megbeszélve Hainával-" És ekkor újra csengett a készülék. — Huszonkét óra negyvenkilenc perc, huszonkét óra negyvenkilenc perc tíz másodperc... Az órámra néztem. Azon fél nyolc múlt tíz perccel. Biztos akartam lenni felhívtam legjobb barátomat, IFredziot. — Mennyi a pontos idő? — kérdeztem. — Mi bajod? — kérdezte vissza csodálkozva. ~ Majd holnap elmondom. Mennyi nálad a pontos idő? — Tizenhét perc múlva lesz nyolc... —* Köszönöm! — és lecsaptam a hallgatót. De alighogy ez történt, a készülék ismét megszólalt. — Huszonkét óra ötvenöt perc... Idegesen csaptam le a hallgatót és feltárcsáztam a hibabejelentőt. — Kéremszépen... — Mondja a számát!.;. Megmondtam. — Megnézzük a vonalát..; — De kérem... — Tegye le nyugodtan a hallgatót. 'áí Wieslaw Bondsinckit Pontos idő — De egészen másról van szó! — Ez a hibabejelentő. Ha másról van szó forduljon máshová! — A pontosidőről van szó! Nem a pontos időt mondja! — Én nem vagyok órás. Ha gondolja forduljon, az igazgatósághoz. — Ott már biztos nincs senki! — Akkor kísérelje meg holnap. — Hogy lehet valaki eny- nyire közömbös? Az embereket félrevezeti a pontatlan „pontos idő”. Elkésnek a megbeszélésekről, a moziból, színházból, a randevúról, családi tragédiák lehetnek! — Rendben van, utána nézek. Kis idő múltán visszacsengetett. — A „pontos idő” rendben van. Önnél nincs valami rendben. Maradjon a készüléknél, újból jelentkezni fogok. És ekkor ismét női hangot hallottam, de egészen mást, mint az előbb. — Húsz óra huszonkettő perc... Igen, ez a „pontos idő”! És már húsz óra huszonkettő perc! Átkozott balszerencse! Lekéstem a randevúról! Soha nem bocsátom meg magamnak! .. .Csak később tudtam meg, hogy legjobb barátom, Fredzio tett lóvá. így aztán sikerült is szétválasztania bennünket, mert magának akarta megszerezni Hani- át... ! Csak tudnám, hogy kinek a hangját hallottam akkor a telefonban! Olyan nagyon ismerős volt! Fordította: Antalfy István Véletlen egyetértés r A válóperes tárgyaláson a bíró megkérdezi: — ön tehát válni akar? — Igen — válaszolja a férj. *' — És ön, asszonyom? . — Igen! — De hiszen azt állítják, hogy soha semmiben nem értenek egyet?! Porszívás a fellegek közt (A Paris Match-ból) Szolnok megyeiN éplap szatirikus melléklete 492. CSÍpŐS CIPŐVÁSÁR Vadászati világkiállítás lesz hazánkban A Kakas hozzászólása jjoinjopzoíj — jBZSBpe.v Gulyásleves — két tányér részére Siófok. Tömeg. Sió áruház. Benn még nagyobb tömeg. Kinn hűvös. Földszint ABC. Emelet konfekció. Lépcsővel szemben cipőosztály. A szemem szinte káprá- zott. Annyi cipőt én egy kupacban még életemben nem láttam. Cipő ezernyi, ezernyi színben, ezernyi formában. Gyönyörű! A falon táblák: 36-os... 38-as... férfi cipők 42-es... 46-os. Alatta a rengeteg cipő. Ahány fazon annyi pár. 10 pár, 100 pár, több ezer pár. Lengyel... holland-- francia... ésatöbbi. Az ember áll és bámulj utána választ egyet, fölpróbálja, ha jó, kifizeti. Ez a helyes, s mi férfiak, akik mint kísérők vagyunk ilyen helyeken így is csinálnánk. De hogy mit csinálnak a nők! Hát kérem: azok teljesen megvadulnak attól a töméntelen cipőtől. Szinte földöntúli élvezettel túrkál- nak abban a kupacban, mint a guberálók egy kiló szén után, úgy túrják a kupacot a másik pár után. Volt olyan, aki nyolc párat szorongatott a kezében, de nem tudott egyet sem fölpróbálni, mert letenni nem mert félvén attól, hogy elviszi valaki. Két párat a térde közé szorított egyre ráült, kettőre ráfeküdt, ötöt a foga közé szorított, hetvennel takarózott, 180-al betemette magát, s közben A tökéletes lakáj szidta az urát, hogy a fene egyen meg Lajos, még egy pár cipőt sem tudsz nekem kiválasztani, nem látod azt a sárgát, hát micsoda ember, nem az, illetve azt is hozd ide, jééé, meg azt a másikat. . Kb. két óra alatt a nejem is kiválasztotta azt a pár cipőt, amit a legelső alkalommal a kezébe fogott,' de letette mert, jé az... Lényeg az, hogy talált. Nem is találhatott volna jobbat isten biz’. A fazon kitűnő, de legalább 876-an már fölpróbálták, s így olyan volt mintha egész éjszaka sétálgatott volna a férfi osztályból egy negyvenkettessel. — Ezt megvesszük, de kérem cserélje ki legyen szíves egy másikra mert ez nagyon koszos. — Sajnálom, de ez volt az utolsó pár. Így hát megvettük, s örültünk neki, mert kevés embernek jut az osztályrészül, hogy az új cipőjét úgy avatja föl, hogy kipucolja. Aztán indulnánk a pénztártól, s halljuk az előbbi fölszolgáló hangját: — Bözsike! Hozz egy 38- as lengyelt a 121-es fazonból. Elvitték! Aztán hozott egyet, amilyet mi vettünk. Olyan volt hajszálra, csak valamiben különbözött: ragyogott a tisztaságtól, vagy hogy úgy mondjam: forró új volt. I (A Paris Match-ból) A múltkoriban gulyáslevest vettem — a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat készítményét —, számomra új, ízléses csomagolásban, 4,80-ért- Az elkészítésre vonatkozó utasítást alaposan áttanulmányoztam. a tasakot megforgattam. Jót derültem rajta. Két idegen nyelven, németül — Gu- lasch-Suppe für 2 Personen — és angolul — Goulash Soup for 2 persons — szerpelt a ta- sakon, hogy tartalma két személy részére elegendő. Magyarra már nem tudták a „két személyt” ,. lefordítani”. így ez olvasható a tasa- kon: Magyar gulyásleves 2 tányér részére. A mi tányérjainknak megvan az a rossz tulajdonságuk, hogy az istennek sem beszélnek. Ezért máig sem tudom, hogy két tasak tartalma elég volt-e a négy tányér részére Nekünk, négyünknek — két felnőtt és két gyerek — elég volt. Sőt ízlett is. F. J. Lángész
