Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-18 / 168. szám

Példás büntetés — A fiatalkorú vádlott ötszázszor leírja: „Bicskázni csúnya dolog!” Furcsaságok a nagyvilágból Az Egyesült Államokban a felmérések szerint 20 millió kopasz ember él. Ez a tény óriási lendületet adott a pa­róka-kereskedelemnek. Nincs egyetlen nagy áruház férfi parókarészleg nélkül, a paró­ka hidegvízzel tisztítható nylonszálból készül, a frizura modem. Egy Hong Kong-i parókagyár évente több mint egymillió parókát gyárt, ter­melésének egynegyede a fér­fiaknak készül. ☆ Florian Prévot „Az emberi boldogság kalauza” című könyvében írja azt a megle­pő dolgot, miszerint XII. La­jost hét éves korában mos­datták meg életében először. ☆ Femard Raynaud meséli a telefon őskoráról: Egy férfi magyarázza a te­lefonálás technikáját barát­jának. — Egyik kezeddel fogod a kagylót, másik kezeddel tár­csázol. Mire a barát: — És melyik kezemmel be­szélek? G. Riklin > Nagyon — Szia, drága Margóm. — Már két hete, hogy nem vagyok az. A Margók kimen­tek a divatból. — Hát akkor most ki vagy 7 — Margaréta. — Szia, Margaréta. — A „szia” sincs már di­vatban. „Pá”-t mondanak he­lyette. — Pá, Margaréta! — Pá! És téged most hogy hívnak? — Mint mindig, Irénnek. — Az utóbbi időben már nem viselnek ilyen neveket. Én Irénének foglak hívni. — Rendben. Mi újság? — Gratulálhatsz, Irene, férjhez mentem. — Már megint? !! ! — A csodálkozás most nem divat. Férjhez mentem — és punktum. Már harmadik nap­ja. — Bevált? — Nem nagyon. — Iszik? — Rosszabb. Borotválkozik. Pedig most a szakái] a divat. Ráadásul még haja is van. — És az baj? — Na hallod! Az utóbbi idő­ben még a költők is kopasz fejet hordanak. — És a nőknél milyen fri­zura a divat? — Semilyen frizura! Csak gubanc. — Milyen érdekes! — De igen óvatosan kell kezelni: csak semmi mosás, fésülés. Megmosod a fejed és rögtön kimész a divatból, s úgy nézel ki, mint egy kis­polgár­— És milyen színű a haj? — Még másfél hétig vörös. Aztán, úgy hírlik, rátérnek a FILM A filmcsillag szerepét pró­bálja. Ugyanannak a Jelenet­nek a tizenkettedik próbája után azt mondja neki a ren­dező: modern narancsra. Százszázalékos mo­dern dolgok! — És a szem? — Hogyhogy a szem? — Milyen a színe? — Színtelen. A szemed kö­ré sok különböző színt kensz föl. hogy B színe egyáltalán ne is látszódjék. — Oh... — Köhögsz. Irene? — Igen. egy kicsit. — Az effajta köhögés most nem megy. Köhögj hangosab­ban, érthetőbben, hogy mo­dern legyen. Menj orvoshoz! — Voltam. — A legdivatosabb orvos­hoz keli járni. A legdivato­sabbhoz. És megkérni, hogy csakis a legmodernebb gyógy­szereket írja fel. De nem ám holmi izzasztószereket- Ne fe­lejtsd. izzadni most nem di­vat. Ha érdekes akarsz lenni, hódolj a divatnak. Oh, Irene, hogy elfecsegtem veled az időt! S nekem még be kell ugranom egy öregasszonyhoz, egy régi apróságot akarok tő­le venni. Nem nekem kell, hanem a férjemnek. Elárulok egy titkot: ez a balga öreg- lány egy ősrégi ikont akar eladni. — A férjed hívő? — Ne röhögtess már. légy szíves, ö ugyanolyan hívő, mint én meg te. De most olyan elegáns az, ha az ember ikont vesz. Ne felejtsd, hogy most Borbáláét vértanúsága fut. Ha ikont veszel, légy ré­sen: Borbála helyett olyan szentet is rádiózhatnak, aki már rég kiment a divatból Pá, drágám! Oroszból fordította: Balga Attila EZES — Kisasszony, tudomásul kell vennie, hogy most két filmet forgat egyszerre! — Hogyhogy két filmet? — Az elsőt és az utolsót! (A Paris Match-ból) Kis kutya, nagy kutya Lovagias tűzoltók Ki hitte Tolna ? ! “ És » balatoni villámmal együtt ezt Is a hasamon spóroltam! Csalás Freknoy Adám és neje, szü­letett Varga Panni tizenöt év­vel ezelőtt mondták ld egy­másnak a boldogító igent és házasságuk eleinte boldognak is látszott. Később, amikor három év után megszületett a kis Gyurika, még boldogab­bak lettek, a férj nagyon te­hetséges mérnök volt. akit nemcsak a félesége kedvelt, de a vállalatnál is szerették. Sokat dolgozott, könyveket is írt, műszaki dolgokról, az asszony Is dolgozott de köz­ben a gyereket is nevélgette, majdnem egyedüL mert a fér­jének erre nem jutott ideje. Egy idő óta a férj kissé megváltozott. Titokzatos út­jai voltak, munka után órák­ra eltűnt hazulról, kipampi- lázta magát, gondosan kötö- wí'tte a nyakkendőjét és ami­kor az asszony érdeklődött titkos útjai felől, a férj kité­rő válaszokat adott; — Nézd szívem, tudod, hogy szeretlek, tudod, hogy minden gondolatom a családé, de egy férfi életében vannak bizo- nvos dolgok. Tizenöt évi há­zasság után az ember már nem tud úgy lángolni, mint e'einte, szóval, jobb. ha nem Irtatjuk ezt a dolgot. r’anni okos volt és megér­tette, hogy a férfiak ilyenek, .lólesik néha egy kis változa- •sság, biztosan talált magá­nak valami kis nőt, hadd lel­kesedjék. hadd szaladgáljon, elmúlik hamar az egész, kár ügyet csinálni belőle. Erről nem beszéltek trübet, az asszony megnyugodott és amikor férje elindult titokza­tos útjaira, meg sem kérdez­te, hova megy. úgyis tudta és azt is. hogy a fellángolás nem tarthat sbká, mert utóbbi idő­ben, Ádám egyre nyugtala-' nabb. És egy szép keddi napon a férj elment hazulról, a gyerek kirándulni indult kis kollegá­ival és Panni betévedt az egyik belvárosi eszpresszóba, egy feketére. Már az ajtóban meglátta Ádámot. Hatalmas könyv volt előtte, körülötte papírok és önfeledten írt- Amikor felpil­lantott, meglátta maga mel­lett a nejét. A férj zavartan menteget őd zott: — De szívem:?: vagyis te... hát ugyanis . — Hol van a zengő nagy szerelmed? — tért a tárgyra a feleség. A férj a kéziraté somóra mutatott: — Itt. Tudtam, milyen, okos vagy és megérted. Egy kis ballépést még elnézel nekem, de nyugodtan dolgozni mel­letted és a gyerek lármájával, meg a telefonnal együtt, saj­nos nem tudok. Királyhegyi Pál Megoldás A járda közelében az út­testen egy hölgy fekszik. Egy járókelő odaugrik és talpra S€£>ítÍ! — Ml történt önnel? — Velem? Egyáltalán sem­mi ■— válaszol a dáma — de rögtön ideérkezik a férjem gépkocsival és neki tartom fenn a helyet parkolásra. Nemdohányzó Kamaszkorom óta szenve­délyes dohányos voltam, de megrendült egészségi állapo­tom miatti örökös aggodal­mam. sem az orvosi tanács, sőt még a feleségem folyto­nos perlekedése se volt elég ahhoz, hogy felhagyjak a ci­garettával vagy legalábbis csökkentsem a napi 60 dara­bot. Már.már lemondtam ma­gamról. amikor fordulat állt be az életemben. A vállalat, amelynél akkor alkalmazás­ban álltam, vidéki ellenőrzés­sel bízott meg. Minden nap úton voltam. Egy reggel a nemdohányzóknak fenntar­tott kocsira szálltam fel. mert máshol nem volt hely a vona­ton- Ott se bírtam ki sokáig cigaretta nélkül: rágyújtot­tam. Az utasok morogtak, kü­lönösen a férfiak, de rájuk se hederítettem. Akkor jött a kalauz és megbírságolt húsa forintra. Erre persze eldob­tam a cigarettát, és újabb bírságolástól tartva, rá se gyújtottam addig, amíg le nem szálltam a vonatról. Ez érthető: a bírságtól való fé­lelem elnyomta bennem a szenvedélyt. A pénzére job­ban vigyáz az ember, mint az egészségére. Másnap a pályaudvaron megint a nemdohányzók ku­péjában kerestem helyet ma­gamnak. arra gondolva, hát­ha meg tudom Ismételni az előző napi kitartásom. Sike­rült. Menetrendszerűen ment minden, mint általában a va­sútnál. Rágyújtottam, jött a kalauz, és megbírságolt. Húsz forinttal megint szegényebb lettem, de csak egy fél ciga­rettát szívtam el az egész hosszú útoi Így ment ez az­után heteken, hónapokon ke­resztül. Egyre többe került nekem a szenvedélyem. De legalább a pénzbírság kifizetése után újabb cigarettára már nem gyújtottam. Tehát mégiscsak mérsékeltem a nikotinfo­gyasztást. Egy szép este aztán számvetést csináltam. A Mát­ra, amit általában szívni szok­tam. 17 fillérbe kerül dara­bonként: egy szál cigaretta — vagy amint a dobozon áll: szivarka — a bírsággal együtt 20,17 forintba. Megér ennyit egy cigaretta? Nem... És at­tól a naptól még a leghoez- szabb utazás során se gyúj­tottam rá többé. Innen pedig már csak egy lépést kellett megtennem ahhoz, hogy vona­ton kívül se dohánvozzam. Ezt a lépést Is megtettem. Azóta felőlem fermentálhat­nak a dohányfermentálók ... A közérdekre — jobban ■mondva a magánérdekre — való tekintettel adom közre most ezt a történetet. A tör­ténetben foglaltak hitelessé­géért felelősséget vállalok, de azért már nem, hogy másnak is lesz-e ilyen szerencséje a vasúttal... Heves Ferenc Kiütés

Next

/
Thumbnails
Contents