Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-15 / 165. szám
1971. július 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Befejezéséhez közeledik hazánk egyik jelentős beruházásának, a 2,5 milliárd forintos költséggel épülő Bcrcmcndi Cementművek építése. A tervek szerint 1972 tavaszán dolgozni kezd az I. vonal, majd hat hónappal később 1972 augusztusában termelni kezd a II. vonal is. Az úgynevezett Klinger gyártó vonalból a hőkicserélő kemencék beszerelésével már végeztek és elkészült a 120 kV-os alállomás Is. A vezénylőtermi berendezések — a pultok és a vezenylőszekrények — szerelését ugyancsak megkezdték. (MTI Foto — Bajkor József) Cipőgyár lak gondjai — lűszakban és műszak után Nemrég azokról az előnyökről adtunk tájékoztatást, amelyeket az új, öt évre kötött kollektív szerződés biztosít a Tisza Cipőgyár nődolgozóinak. Ezek ismertetésekor Csikós Pál, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára azokról a gondokról is szólt, amelyek a gyárban, Nagyon sokan naponta bejárnak Martfűre dolgozni, s műszak után indulnak haza busszal, vonattal. — Az autóbuszok zsúfoltsága, késéseik, úgyszintén a vonatok késése, a buszváróhelyek hiánya megannyi gondot, megterhelést ró az emberekre. Munkába jövet még viszonylag Kevesebb késéssel közlekednek a járművek, hazafelé viszont nem ritka az egy, másfél órai késés, munka közben és a gyárkerítésen kívül is terhelik a vállalat dolgozóit, fokozottan a munKásnőket, családanyákat. Ezek szintúgy megoldást sürgetnek, mint azok, amelyek könnyítésére a kollektív szerződés ír elő intézkedéseket. különösen az autóbuszoknál. Ezáltal megrövidül a pihenőidő, súlyosbodik az édes- anyáK gondja, az otthoni második műszak tehertétele. A tapasztalat szerint az autóközlekedés szolgálattevő dolgozóit s*jnos ez vajmi kevéssé érdekli, — pedig hasonló esetben ők is kifogásolnák az ilyesmit. Annyira súlyos Martfűn az autóbusz-váróterem hiánya, hogy a gyár dolgozói mintegy négyszázezer forintot ajánlottaK fel hozzájárulásként az építéséhez abból a munkabérből, — amelyet a múlt évben végigdolgozott két kommunista szombaton kerestek. Ezt az összeget a nagyközségi tanács s zámlá- jára átutalták. A gyár vezetői a Volán 7-es Vállalatot is kértéK, hogy mielőbb kezdjék meg a váróterem építését, amelyhez a Volán is járuljon hozzá anyagiakkal. Értesülésünk szerint a Volán e célra 200 ezer forintot fordít. Martfű nagyközségi tanácsa megrendelte a kivitelezést (a tervezést és a megvalósítást is) a székes- fehérvári Könnyűfémműnél, amely már megKezdte a szükséges szerkezetek gyártását. Igenám, de a létesítmény 1.2 millió forintba kerül. — Ebből a cipőgyáriak hozzájárulásaként és a Volántól összesen még csak 600 ezer forint, vagyis a költségek fele áll rendelKezésre. Jogos az a martfűi vélemény, hogy a Volán többet adhatna. Ügy tudjuk, a megyében épülő autóbusz-pályaudvarok kivitelezési költségeit általában fele részben a Volán viseli. Martfű esetében azonban eddig csupán 20 százaléknyit vállalt. Méltán keveslik ezt a cipőgyáriaK. Másfelől az is igaz..., ha a dolgozók a munkabérükből 400 ezer forinttal hozzá járultak, maga a gyár is kinyithatja e célból a pénztárcáját. Hiányos az ellátás Sajnos, nem újság és hiába reklamálják: Martfűn az élelmiszer- és az iparcikkellátás legtöbbször nagyon hiányos. Kicsiny a boltok eladótere, szegényes a választék, s emiatt gyakran nem jutnak hozzá a háziasz- szonyok a mindennap szükséges árucikkekhez sem. Valamelyest javul az ellátás, ha felsőbb szerveknél eljárnak a helyzet tarthatatlansága miatt, de aztán újból visszaesik minden a kritikán aluli színvonalra. A gyár vezetői szerint a nagyközségi tanács többet tehetne a helyzet megjavításáért Másrészt viszont a boltok — lelkiismeretesebb munkája, gondosabb árubeszerzése is enyhítene ezeken a régi, minduntalan Visszatérő gondokon. — A martfűiekkel együtt szeretnénk remélni, hogy mindkét részről jobban törekednek erre, mielőbb. M. L A negyedik ötéves terv hőtechnikai fejlesztési feladatai Szerdán Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen megkezdődött a 9. ipari szeminárium. Miskolc tudományos életének a már hagyományos rendezvényén az idén a műszaki élet egyik legaktuálisabb problémájával, a hőtechnika fejlesztésének kérdéseivel foglalkozik mintegy 30 vállalat és kutató intézet 400 szakembere. A háromnapos szemináriumon 18 előadás hangzik el a IV. ötéves terv hőtechnikai fejlesztésének feladataitól-,. A szemináriumot Dojcsák János, a Borsod megyei párt- bizottság titkára nyitotta meg. A megnyitót követően a vas- és acélgyártás, valamint az alumíniumipar hőtechnikai kérdéseit vitatták meg a résztvevők. Az előadók megállapították, hogy a vaskohászatban és az acélgyártásban megtörtént az áttérés a földgáz használatára. A következő években a hulladékhő jobb hasznosítása, gazdaságosabban működő berendezések üzembehelye- zésére kell törekedni. Nehézségek a gyáron belül A futószalagnál végzett munka fokozott idegrendszeri és fizikai tehertételt ró a munkásnőkre. Orvosi tapasztalat is igazolja ezt a megállapítást. A könnyítés legegyszerűbb módja — az ugyancsak orvosilag aktív pihenésül ajánlott munkahelyi torna lehetne. Ettől azonban sokan idegenkednek, csak egy-két helyen vállalkoznak rá szívesen. Nagyon költséges — ezért csak későbbi — megoldás lehet majd a mostani szalagok helyett olyanok beállítása, amelyeknél ki-ki munkabírása szerint láthatja el feladatát. Most ennek ütemét a szalag diktálja, s nem lehet a mun Kak épességtől függően lassítani a tempót. Éppen ez okozza a túlzott megterhelést. — A férfiak jobban tisztelhetnék a nőket a munkahelyen is — mondta Csikós Pál a két nem gyáron belüli kapcsolatáról. Egy közismert idézetet ehhez: „mi ne úgy értsük az egyenjogúságot, és főleg ne merüljön ki harcunk abban, hogy egyenjogúsítottuk a nőket, tehát ugyanúgy dolgozhatnak, mint a férfiak, s ugyanúgy nem köszönünk nekik sem, mint ahogy néha egymásnak sem...” (Kádár Jánosnak a X. pártkongresszuson mondott vitazáró beszédéből.) Bejárók és a közlekedés Hogyan élnek Jászberényben a munkások ? Egy felmérés tapasztalatai Szociológiai felmérés néhány általános érdeklődésre is számot tartó eredményét adjuk közzé. Az utóbbi időben dinamikusan fejlődő város, Jászberény munkásainak társadalmi, anyagi és kulturális helyzetét felmérő vizsgálódás tényeit, adatait, gondolatait. A felmérés a városi pártbizottság irányításával készült, s tanulságai alapul szolgálnak a további feladatok megjelöléséhez, a jövő tennivalóinak meghatározásához. Az anyagot Benedek Sándor ,a pártbizottság munkatársa készítette, a kiemelés a szerkesztőség munkája. Közepesen fejlett iparilag Az utóbbi évek során Jászberényben a termelésben az ipar lett a meghatározó, s ezzel együtt a lakosságon belül az iparban dolgozó munkások rétege lett a legnépesebb. A város tényleges keresőinek több mint a fele dolgozik az iparban és az építőiparban (55 százalék) a mezőgazdaságban pedig 21 százalékuk. A foglalkoztatottak 40 százaléka is munkás, további 4 százalék pedig mezőgazdasági munkás. Mindez együttvéve 7300 dolgozót jelent. A városban 6500 dolgozó nő közül 46 százalék tevékenykedik munkásként. Érdekességként meg lehet említeni, hogy az iparban dolgozó munkások több mint fele egy helyen ,a Hűtőgépgyárban dolgozik. Gyarapodik-e még tovább és ha igen, honnan lesz az utánpótlás a munkások számának növelésére? A mezőgazdaságból egyre kevesebben rándulnak már át az iparba. Az elmúlt évben például Jászberényben 200-ra sem tehető azoknak a száma, akik a mező- gazdasági munkát felcserélték az ipari üzemekben végzendő munkával, esetleg ktsz-ben való tevékenységgel. A mezőgazdaság gépesítésével pedig az is tapasztalható, hogy egyesek éppen visszafelé tartanak régi munkahelyükre, a termelőszövetkezetekbe. Így az új munkaerő is csak az először munkába lépő fiatalokból és a még nem dolgozó háziasszonyokból verbúválódhat. Jövedelem, kereset A jövedelmi statisztikák megállapításában a felmérés a munkaviszonyból származó keresetet vette alapul és az 1969. november 1-től 1970. november 1-ig tartó év havi átlagát jelölte meg. Ezek szerint a legjobb a kereseti átlag a közúti közlekedésben dolgozó segédmunkásoknál. Havi átlaguk körülbelül 2500 forint. Ugyanebben a munkakategóriában a betanított munkások havi keresete is meghaladja átlagban a 2400 forintot. A szakmunkások a városban legjobban a mezőgazdasági állami szektorban keresnek. Átlaguk körülbelül 2400 forint. Hasonló a kereseti lehetőség szakmunkásak részére a minisztériumi iparban, a tanács ipari vállalatainál és a szövetkezetek ipari ágazataiban is. A munkások — szakmunkás, betanított munkás, segédmunkás — együttes kereseti átlag ugyancsak a közúti közlekedésben a legmagasabb. (Ebben a kategóriában szerepelnek a gépkocsivezetők is.) Szabadidő Jászberényben a mukások négyötöde már 44 órás munkahétben dolgozik, de a megkérdezettek válaszaiból kiderült, hogy az így megtakarított idővel, a szabad szombattal még igen kevesen tudnak élni, hasznosan. Azaz művelődésre, aktív pihenésre kevesen használják az fgy felszabadult időt. Hetvennégy százalékuk azt felelte, hogy erre az időre is akad valami munkája, ami leköti szabadidejét. Sokan mezőgazdasági munkát jelöltek meg időtöltésnek, de korántsem a kikapcsolódás jegyében, hanem kifejezetten fizetéskiegészítés céljából. Újabb pénzkereseti forrást látnak az ez időben végzett munkában. Ez a jelenség arra figyelmezteti az illetékes társadalmi szerveket, kultúrális Intézményeket, hogy a szabad szombatok hasznos felhasználására korántsem kielégítő a propagáló, irányító munka. Pedig a még kulturáltabb munkásosztály megteremtéséhez a szabad szombatok hasznos felhasználása is hathatós eszköz lehet. És a nők A jászberényi munkásnők átlagjövedelmét összevetve a férfiakéval, éles a különbség, jelentős a távolság. Általánosságban: míg a férfiak átlagkeresete havi 2152 forint, addig a hasonló munkát végző nőké csupán havi 1650 forint. Ami a férfiak fizetésének csupán 76,8 százaléka. Érdemes megemlíteni, hogy ä férfiak keresetéhez viszonyítva legjobb a mezőgazdasági állami szektorban dolgozó nők kereseti átlaga, itt 80 százalékon is felül van. A legalacsonyabb viszont a .közúti közlekedésben és a. szövetkezeti iparban. A fizetéskülönbség okait keresve megemlíthető, hogy a férfiak fizikai álló- képessége nagyobb, munkaintenzitások erősebb és túlóra számuk is magasabb. A kisgyermekes anyák esetében pedig jelentős a munkaidőkiesés is. Az okok között említhető hogy jelenleg a férfiak között jóval több a szakmunkás (58,4 százalékuk), mint a dolgozó nők között, ahol csak 8,5 százaléknak van szakmai képesítése. Ez az állapot egy még mindig helytelen nézet eredménye is: az egyenlő munkáért egyenlő bért helyes elvének meg nem tartása. Kérdésként vetődik fel az is, vajon mi lehet az akadálya ,hogy Jászberényben a nők nem szerezhetnek nagyobb mértékben szakmunkás képesítést. Röviden: egyik oka a maradi szemléletű vezetés. Amely abban is megnyilvánul például, hogy az ipari szakmunkás- képző intézetnél olyan szakmákban is fiúkra adnak be igényt amelyben lányok, nők is derekasan helyt tudnának állni. A nők jelenlegi nehéz helyzetén azonban lehetne könnyíteni. Többféle módon is. Például a három műszakban dolgozó nők számának csökkentésével. Jelenleg még egyszer annyian dolgoznak nők a nehéznek mondható három műszakban, mint férfiak. (26 százalék — 12 százalék.) A dogozó nők helyzetének könnyítése a háztartási munkával is összefügg. Ugyanis a háztartás gépesítése nagy segítséget jelenthet számukra. Jelenleg a megkérdezett nők többségének (83 százalék) van mosógépe és csaknem ilyen arányban rendelkeznek gázvagy villanytűzhellyel. (72 százalék). Porszívója 44 százaléknak van és minden harmadik nő háztartásában hűtőszekrény is található. Akik bejárnak Vidékről Jászberénybe 1300 munkás jár be nap mint nap. A környező falvakból; legtöbben (62 százalék) a Hűtőgépgyárba. Jóval kisebb arányban az- Aprító- E épgyár és a Mezőgép Vállalat ad munkahelyet a bejáróknak. A bejárók esetében kedvezőnek mondható, hogy a viszonylag kis távolságok következtében 30 percnél több időt általában nem kell utazással eltölteniök. Az autóbuszokon azonban elég nagy a zsúfoltság és a járatok sem mond;- hatók eléggé sűrűnek. A bejárók tellát nem utaznak órákig, de ugyanukkor kényelmetlenül és sokszor egyáltalán nem zavartalanul. Közérzet a munkahelyen A jó munkahelyi közérzetnek sok összetevője van; mennyire rendezettek a munkaviszonyok, állnak-e rendelkezésre megfelelő szociális létesítmények; milyen nehéz a munka; megfelelő- ek-e a munkakörök és nem utolsó sorban, hogyan alakul a viszony vezetők és beosztottak között stb. A jászberényi felmérés ezekben a kérdésekben az alábbi képet mutatja. A megkérdezett munkások 42 százaléka gyengének, helyenként kritikán alulinak minősíti munkahelyének szociális ellátottságát. Főképpen a kisebb üzemekben dolgozó munkások emelnek többféle kifogást. Itt az említett arány a 48 százalékot is eléri és ez csak azzal magyarázható, hogy ezek a kisüzemek nem tudtak eddig lépést tartani az általánosan megnövekedett dolgozói Igényekkel. Demokrácia az üzemben A szocialista viszonyok között — közösségi termelés, közösségi tulajdon — az üzemi közösség tagjainak egyik alapvető joguk a termeléssel kapcsolatos, a dolgozókat közvetlenül érintő döntések előkészítésében való tevékeny részvétel. Ehhez azonban a közösség tagjainak rendelkezniük kell a szükséges információkkal.' A “tájékoztatásra az üzemi munkásgyűlések, a termelési tanácskozások, a brigádértekezletek stb. szolgálhatnak. Mi a helyzet ezekben a kérdésekben? Á munkásgyűlések színvonala nem fejlődött megfelelően. A termelési tanácskozások nem eléggé szervezettek. Sőt sokszor sematikusak, nem szólnak eléggé az emberekhez — állapítja meg a felmérés. A megkérdezett munkások fele nem tartja kielégítőnek a tanácskozáson hallottakat. S ezeknek a dolgozóknak több mint a fele úgy nyilatkozik, hogy Ilyen alkalmakkor javaslatot tenni, esetleg bírálatot mondani nem is érdeme.« A jó munkahelyi légkör fontos tényezője, hogy a munkások mennyire bíznak vezetőikben, hogyan vélekednek vezetőjük tevékenységéről. A megkérdezett jászberényi munkások kétharmada közepesnek, vagy annál jobbnak Is ftéli a gazdaságvezetés színvonalát és mindössze 9 százalék nem tudott állástfoglalni ebben a kérdésben. Anyagiasak-e a munkások? Egyesek abból a jelenségből, hogy a munkások gyakran változtatnak munkahelyet, mechanikusan következtetnek anyagiasságra. Pedig a h’jvetkeztetés egyoldalú és hamis. A jászberényi munkások 62 százaléka válaszolt nemmel arra a kérdésre, hogy változtatna-e munkahelyet a városban, ha egy másik üzemben új munkahelyén 1 forinttal kapna magasabb órabért. Hogy mégis az 1970-es esztendőben Jászberényben elég sokan cseréltek munkahelyet, az összmunkások mintegy 27 százaléka és főképp a tanácsi Iparban volt magas ez a százalék (58,4) az tehát nem elsősorban a nagyobb kereseti lehetőséggel, hanem a nem kielégítő munkahelyi közérzettel magyarázható.
