Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-09 / 134. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. június 9. Repülő gép eltérítés, diplomatarablás 8, Vélemények és ólhirek . Kairóból Ammanba, illet­ve a jordániai főváros köz­vetlen közelében lévő ge­rilla-támaszpontokra ugyan­úgy, mint más napokon, csak késő este érkeztek meg, (ha egyáltalán elhozta őket valamelyik repülőjárat) 1970 szeptember 9-én is a kairói újságok. Ezen az estén a zerkai, sivatagi repülőtéren már három repülőgép állt. Már Ammanban tárgyalt a Nemzetközi Vöröskereszt küldöttsége, a három gépben túszként visszatartott utasok — az első jelentések szerint több mint 420 ember — ki­szabadításáról. A kairói sajtóban ezen a napon félreérthetetlen, éles állásfoglalás jelent meg a repülőgépeltérítésekkel kap­csolatosan. Mussza Szabra, az A1 Akhbar című lap szerkesztője a többi között a következőket írta: „A géprabló arab gerillák hét­végi akciójukkal nagyon sú­lyos veszteségeket okoztak maguknak a világközvéle­ményben. ..' A világszerte megnyilvánuló reagálások azt tükrözik, hogy az embe­rek felháborodottan elítélik azokat, akik ilyesmiket kö­vetnek el. Egyetlen ország vagy nép sincs meggyőződ­ve arról, hogy a forradalmi felszabadító mozgalmak fel­adatai közé tartozik a nem­zetközi közlekedés biztonsá­gának veszélyeztetése. Azt a célt, hogy meggyőzzük a világot Izrael nemzetközi jogsértéséről, nem érhetjük el azzal, hogy megbotránkoz­tatjuk a világközvéleményt és veszélyeztetjük mások biztonságát”. Fokozott diplomáciai tevékenység Megszólalt ezen a szerdai napon — körülbelül ugyan­akkor, amikor a harmadik, a BOAC gépet a zerkai re­pülőtér felé vitte a fegyver­rel kényszerített angol piló­ta — az Arab Légitársasá­gok Szövetsége is. A szerve­zet nyilatkozatában kifejtet­te: az arab országok nem felelnek azért, hogy egyes Palesztinái kommandók gép­rablásokat hajtanak végre nemzetközi légijáratokon. Az amerikai fővárosból egymásnak ellentmondó hí­rek, spekulációk egész légiója indult el a repülőgépeltérí­tések ügyében. Azt jelentet­ték, hogy az amerikai kor­mány katonai lépéseket kí­ván tenni a zerkai repülő­téren fogvatartott állam­polgárai ég más túszok ki­szabadítása érdekében. . Ké­sőbb egy amerikai komman­dó-csoport bevetéséről be­széltek. Különböző légi (és Föliközi tengeri haditenge­részeti) egységek riadóké­szültségbe helyezéséről ter­jedtek el hírek Washington­ban. A Pentagon, a hadügy­minisztérium közölte: Laird hadügyminiszter felkérte a vezérkari főnökök egyesített bizottságát, dolgoztasson ki terveket „ esetlegességekre”. Szerdán éjszaka a világ rádióállomásainak többsége nagyjában egybehangzó, hi­teles értesüléseket közölt, amelyek szerint London haj­landó kiadni Leile Khaledet, a gépeltérítő leányt, igenlő választ adtak Bonnból és Bernből is az arab gerillák kiadására vonatkozólag, sőt (Következik: Fogolycsere) Turista tanácsadó I. A bátor struccok Az a mendemonda, mi­szerint a strucc veszély esetén homokba dugja a fe­jét, hamis. Az igazság en­nek éppen a fordítottja. A világ e legnagyobb madár­fajtájára nagyfokú bátorság jellemző: a strucc merészen támadja és üldözi ellenségét. Afrikai juhtenyésztőknek ezért az az ötletük támadt, hogy struccokat „alkalmaz­nak a juhnyájak őrzésére. A megfelelően kiképzett strucc- pásztorok az oroszlánnal is szembeszállnak, rátámadnak a gyalogos és lovas juhtol- vajokra, még a „gyanús” au­tókat is üldözőbe veszik. Krokodil­verseny Az egyik ausztráliai für­dőhelyen folyt le az első krokodilverseny. Nem úsz­tak, hanem másztak. A 48 versenyző közül a legna­gyobb 2 méteres volt. Még a szigorú és szakszerű zsűri sem tudott megakadályozni bizonyos szabálytalanságokat. Kilenc versenyzőnek odave­szett a farka és a lába — melyet a többi versenyző ha­rapott le. A verseny győz­tese a „Casanova” nevű, 1,20 méteres krokodil lett.----------­A mit lehet, amit nem Évről évre több ember ke­rekedik fel világszerte, hogy más tájakkal, országokkal ismerkedjék meg. Ebből a ,,modern népvándorlásból” Magyarország is mindinkább kiveszi részét: hatmilliónál többen érkeznek évente ha­zánkba, s mintegy egymillió magyar állampolgár utazik egy év alatt különböző or­szágokba. Természetes, hogy az ide­gen tájakon járó turisták — azok is, akik mindenféle „üzleti” elképzelés nélkül indultak útnak — körülnéz­nek a boltokban, áruházak­ban, s ami ott szebb vagy olcsóbb, mint itthon, azt igyekeznek megvásárolni. — Ugyanígy van ez más orszá­gokból hozzánk érkezőkkel is: elsősorban olyan cikkeket vesznek meg, amelyeket itt kapnak meg olcsóbban vagy jobb minőségben. Mindez a turizmus, az idegenforgalom természetes, világszerte is­mert velejárója. Minden ország vigyáz saját pénzére Az is közismert, hogy a sokmillió, nyaralni, üdülni vagy idegen tájakat megis­merni akaró turista mellett mindenütt aka^ néhány, aki az utazást „mellékkereset­nek” tekinti és a törvények által tiltott üzletelést folytat. A törvények viszont világ­szerte bizonyos keretek közé igyekeznek szorítani a hazai és a külföldi állampolgársá­gú személyek üzleti kapcso­latait. Minden ország vigyáz saját pénzének értékállósá­gára, s ezért — országon­ként különböző — deviza­korlátozó intézkedéseket hoz. Magyarországon 1931 óta, tehát kereken negyven éve vannak devizakorlátozó ren­delkezések, amelyek egyrészt az országból kivihető hazai fizetési eszközökre, másrészt a behozható árucikkkekre, harmadsorban a magyar és külföldi állampolgárok ügy­leteire vonatkoznak. Évente egymillió embert — tehát családtagjaikkal együtt az ország lakosságá­nak kb. 30—40 százalékát — érintik a külföldre utazókra vonatkozó rendszabályok. Aki érvényes útlevéllel vagy a személyi igazolványhoz kapott betétlappal átlépi az országhatárt, legfeljebb 200 forint készpénzt vihet ma­gával, 10 és 20 forintos bankjegyekben vagy apró­pénzben. (50, 100 és 500 fo­rintos bankjegyet tehát tilos kivinni!) Ugyanennyit és Ugyanígy hozhat be, amikor visszatér. Ez az összeg azért maradhat a kiutazónál, hogy hazai területen ne érje kel­lemetlen meglepetés, legyen nála annyi pénz, amennyi­ből az előre nem látott eset­leges költségeket fedezni tudja. Csak külön engedéllyel Külföldi fizetőeszközt ma­gyar állampolgár csak külön engedéllyel vihet ki. Turista- útnál az igényelt devizáról, hivatalos útnál a költségek­re kapott külföldi pénzről a Magyar Nemzeti Bank hi­vatalos kiviteli engedélyt ad. Ha a devizát az utas nem költötte el külföldön, haza­térése után három napon belül fel kell ajánlania azt megvételre az MNB-nek. Tilos aranyat vinni a ha­tárokon túlra. Ilyen szem­pontból aranynak minősül a tömb vagy tört arany, aranypor és lemez, valamint az aranyérme. Aranytárgyat vihet magával a külföldre induló, de azt fel kell írnia a vámnyilatkozatra. Ugyan­csak fel kell írni a magával vitt, értékesebb használati cikkeket: fénypképező- vagy filmfelvevőgépet. írógépet, magnót, értékesebb villany­borotvát stb. Ajánlatos fel­írni az olyan, nagy értéket képviselő ruhaféléket is — például: bundát — amelye­ken nincs feltüntetve, hogy Magyarországon készültek. A vámnyilatkozatra felírt tár­gyakat természetesen minden vám vagy egyéb költség nél­kül lehet kivinni és vissza­hozni. Közismert az a rendelke­zés, amely szerint külföld­ről hazatérve minden egyéni utas — attól függetlenül, hogy turistaként vagy hiva­talos úton járt — 4000 forint értékű, nem kereskedelmi rendeltetésű árucikket hoz­hat be vámmentesen. Ez tu­lajdonképpen azt jelenti, hogy személyes használatára és családtagjai számára vá­sárolhat néhány olyan hol­mit. amire — futotta a devi­zából. A vámmentesség első feltétele: minden, az utazás idején vásárolt tárgyat fel kell írni a vámnyilatkozatra. Az értéket fölösleges feltün­tetni, mivel nem a külföldi ár számít, hanem a hazai. Az itthoni árak ismeretében a vámőrség leosztottjai meg­állapítják, hogy a behozott holmik értéke eléri-e a sze­mélyenkénti 4000 forintot. Ha ezt az értékhatárt meg­haladja. de nem éri el a 8000 forint értéket a beho­zott holmi, az utas mindent hazahozhat, de a 4000 forint fölötti értékért köteles a meg­állapított vámot megfizetni. Ritkán ugyan, de megtörté­nik, hogy a kint vásárolt árucikkek 8000 forintnál is többet érnek. Ilyen esetben 4000 forint értékig vámmen­tesen hozhatja be az utas a nála levő cikkeket, a 4000 és 8000 forint közötti érték után vámot fizet, a 8000 fo­rint fölöttit pedig köteles felajánlani. Az elrejtett tárgy csempészáru Aki társasutazáson vesz részt — az IBUSZ vagy va­lamelyik másik utazási iro­da által szervezett csoport­ban, vállalati társasúton stb. — 1000 forint értékű árut hozhat át a határon vám­mentesen és további ezer forint érték után fitzet vá­mot 2000 forint értéknél többet társasutazás résztve­vője nem hozhat be az or­szágba. Részletesen felsorolja az Utasforgalmi Vámtarifa, . hogy egyes árufélékből mi­lyen mennyiséget lehet be­hozni. Így például kávéból 2 kilót, teából 1 kilót, kabát­szövetből három métert hoz­hat magával az utas — ezek a mennyiségek még nem számítanak kereskedelmi cé­lú behozatalnak, hiszen nyil­vánvalóan saját családtagjai számára vásárolta a külföl­dön járt állampolgár. — Ugyancsak hozhat be úgy­nevezett tartós fogyasztási cikket is, de csak egy dara­bot és csak akkor nem fizet vámot, ha annak belföldi ára nem haladja meg a 4000 forintot. Különösen fontos, hogy a behozott árukat — a két-három pár nylonharis­nyát éppúgy, mint például a turmix-gépet — részletesen sorolja fel a vámnyilatkoza­ton az utazásról hazatérő. Az elrejtett tárgyakat a vámőrség ugyanis csempész­árunak tekinti. A csempészésről és a töb­bi, a deviza- és vámszabá­lyokat sértő cselekményről következő számunkban írunk. Várkonyi Endre Niagybátonyban 300 főt foglalkoztató üzemet létesített a Bu­dapesti Harisnyagyár. Naponta tízezer gyermek- és női ha­risnyanadrágot, negyvenötezer pár női harisnyát és férfi­zoknit konfekcionálnak. A tervek szerint, 1975-re tovább bő­vül a nagybátonyi gyár, és ezer dolgozót foglalkoztató nagy­üzemmé válik. (MTi fotó: Bereth Ferenc felvétele — KS) || képernyője ELŐTT Mennyit bír Az utóbbi időben a tele­vízió műsorában bizonyos hangsúlyeltolódás figyelhető meg a szórakoztató progra­mokról a kifejezetten infor­mációs közlésekre és műso­rokra. Ami egyáltalán nem lenne baj, hisz ki ' nem sze­retne egyre többet megtudni önmagáról és az őt körülve­vő világról, akár tudomá­nyos pontosságú közlések révén is. Ami azonban az információs műsorokat ille­ti, bármelyik fajtáját is ért­sük, egyet feltétlenül le kell szögezni: egy ismeretterjesz­tő program, televíziós műsor tudományos jellege vagy ép­pen csak közlő jellege sem jelenthet soha egyet a kép­zeletbeli szárazsággal és még kevésbé nem a gondo­lati túlbonyolítottsággal. Az élet keletkezéséről szó­ló Régi kérdések — új vá­laszok, amelynek első rá­csét csütörtök este láthat­tuk, jól felépített szerkezete ellenére is csak részben tud­ta lekötni figyelmünket. És hogy mi okból? Egyrészt a ránk zúdított ismeretek mennyisége miatt, másrészt a tálalás módjából eredően. Annyi ismeretet, mint ez a műsor közölt, és olyan tö­mény formában, mint tette, képtelen a néző egy szuszra birtokba venni. Más kérdést vet fel a fiataloknak szóló Rólad van szó sorozat. Két ember, egy fiú és egy lány egymásra találásának tudo­mányos magyarázatát kí­vánja adni, a titkokat kí­vánja felfedni, csakhogy túl­zottan is az általánosítás, a lélektani elvontság fokán és ez a fő bökkenő. Így, ilyen formában maga a téma is elidegenül a nézőtől. Pedig lehet-e valami izgalmasabb, és érdekesebb — a minden­napi élet de sok remek pél­dáját kínálja — mint az a kérdés, hogy két fiatal a kölcsönös vonzalomtól n ba- rátkozáson át hogyan juthat el a legteljesebb egyetérté­sig, a szerelemig. Éppen ezért a beszélgetés laboratóriumi, kissé steril jellegét nem vol­na-e érdemes felcserélni a következő adásokban az életből ellesett példák „te­temre hívásával”? A szabadidő felhasználá­sával foglalkozik a kilenc adásra tervezett Hétvégi bi­rodalom című sorozat, hasz­nos tanácsokat ígérve a né­zőnek. Sajnos a sorozat in­dításaként nem épp a leg­szerencsésebb hangot ütötte meg, amikor a kiskerttelepí­téssel járó rousseau-i örö­mök nagyszerűségét bizonyí­tandó túldramatizálta a vá­rosi élet ártalmait, és már- már sokkolni igyekezett a nézőt. Megtudtuk, hogy a fővárosra évente kétszázezer tonna por hull, hogy a füs­tölgő kémények ontják ma­gukból az ártalmat. — Az egészségtelen életmódról szólt az orvos, nyilatkozott a szociológus, és még a le­vegőtisztasági bizottság tit­kára is hallatta hangját. — Egyszóval a hasznosnak ígér­kező műsor a kalleténél na­gyobb garral indult. Kérdés, hogy a túlméretezett indítás után, a drámai felütés után kapunk-e majd valóban használható tanácsokat is a nagy veszedelem, az egész­ségtelen városi életmód el­űzésére. Egyébként a műsor gazdái alighanem nyitott ka­pukat döngetnek, amikor te­lekvásárlásra agitálják a nézőket. Hisz tapasztalat bi­zonyítja, a vásárlás szándé­kával nemigen van itt baj, sokkal inkább a szándék megvalósításával, aminek többnyire objektív akadá­lyai vannak. Hogy mást ne mondjunk, a forint. Ugyanekkor dicséret illeti az ifjúság érdekvédelmi mű­éi a néző ? sorát, a Radart, mert Wisin- ger István szerkesztő-ripor­ter olyan hasznos informá­ciókkal látta el ezúttal a nyári vakációban dolgozni szándékozó fiatalokat, ame­lyek birtokában jobban el tudnak igazodni a normális pénzkereseti lehetőségek kö­zött. Jó, hogy kritikusan szólt az esetleges visszaélé­sekről is, mert így talán ke­vesebbet fordulhat elő, hogy lelketlen számítók visszaél­jenek a fiatalok sajátos munkavállalási helyzetével. Izgalmas, változatos, jó ér­telemben vett publicisztikus volt tehát a legutóbbi Ra­dar; példa arra, hogy az in­formálás is lehet érdekfeszí­tő és izgalmas. Az elmúlt héten látott ismeretterjesztő műsorok alapján megfogal­mazhatjuk: a verbális köz­lés bármennyire okos is, a televízióban féllábas közlés; látvány elemek nélkül, kellő képi illusztráció híján sántít a képernyőn. Továbbá, ide­je volna, hogy a televízió felmérje akár tudományo­san, vagy egyéb módszerrel, hogy az átlag tv-néző, aki a képernyő előtt ül, s aki­nek adott esetben nincs módja sem visszalapozni. — vagy elmerengeni hosszab­ban egy-egy súlyosabb gondolaton, — mint ol­vasáskor, mert a műsor halad, — valójában milyen mennyiségben és milyen tö­ménységben képes a közölt ismereteket nemcsak felfog­ni, — hanem szükségképpen rögzíteni is. Eldönteni, hogy mi az, ami már tűi van a néző felfogóképességeinek határán. Ugyanis a túlada­golt ismeretanyag nemcsak kárba veszett ismeretanyag, de egyúttal el is kedvetlení- ti és el is fárasztja a nézőt. Még Zsigmondi Boris kitű­nő képzőművészeti kisfilm- je, a Picasso festményét be­mutató és elemző Sámánok és Afroditék is beleesett ab­ba a hibába, hogy túlságo­san sokat markolt az alko­tás előzményeit illető isme­retekből, valamint a mű kö­ré csoportosuló ismeret- anyagból. Röviden Apuka hajója most sem süllyedt el. Ami eddig sen­kinek sem sikerült, nem si­került Morvái Krisztinának sem (igaz, nem is volt épp csúcsformában). A családias hangulatú Telitalálat egyéb­ként kellemes szórakozást nyújtott, és ebben a fő ér­dem Vitray Tamásé, aki a Morvai-család „tiszteletbeli tagjaként” nagy megértés­sel közvetített a zsűri és a játékosok között. Jó volt ta­pasztalni ezúttal az önma­gát korrigálni tudó zsűri korrekt, önkritikus maga­tartását is. Aki szereti Molnár Feren­cet, a kitűnő drámairó szín­padi világát, bizonyára jól szórakozott a szombat esti Csendélet láttán. Két nagy­szerű színészi teljesímény avatta élménnyé a játékos humorú egyfelvonásos be­mutatását; játék a szere­lemről, a féltékenységről és egy kicsit a szakmai hiúság­ról. Könnyed hétvégi játék. A pedagógusokat köszön­tötte az újra vetített Siker, Kende Márta dokumentum­filmje. Az egykori első osz­tályos nebulók, akikről a film készült, most végzős nyolcadikosként nézték vé­gig a filmet, és a dokumen­tumfilm epilógusaként val­lottak további elképzeléseik­ről. Sajnos ezek a vallomá- socskák beleragadtak az ál­talános sablonba; a szembe­sítés várt izgalmai teljes mértékben elmaradtak. V. M.

Next

/
Thumbnails
Contents