Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-09 / 134. szám
1971. június 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kis tégla — nagy gyárból Az ország legnagyobb téglagyárában, az Észak-Dunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat kisbéri üzemében megkezdték a kisméretű téglák gyártását. A 90 milliós költséggel épült új gyár évente 50 millió téglát ad az építőiparnak. A későbbiekben az üzem kerámiafödémet is gyárt majd. — Képünkön: kemence-kocsira rakják az égetésre váró téglát. (MTI foto: Matusz Károly felvétele—KS) Húsz év a népek közötti barátság szolgálatában Bulgária nemzetközi kapcsolataiban igen fontos he- , lyet foglalnak el a kulturális kapcsolatok. A bolgár kultúra, irodalom és művészetek alkotásait ma már az egész világ ismeri, barátainak és tisztelőinek száma egyre növekszik. Nagy szerepe van ebben a bolgár Kulturális Kapcsolatok Bizottsága tevékenységének. A bizottságot húsz esztendővel ezelőtt hozták létre, mint a minisztertanács mellett működő sajátos állami- társadalmi szervet. Feladata Bulgária kulturális kapcsolatainak lebonyolítása, a bolgár kultúra és a szocialista építés eredményeinek népszerűsítése külföldön. Ez a feladat rendkívül bonyolult, hiszen Bulgária llo országgal tart fenn kulturális kapcsolatokat. A bizottság készíti elő, írja alá és hajtja végre a kétoldalú kulturális egyezményeket. Sokoldalú tevékenység A Kulturális Kapcsolatok Bizottsága igen sokoldalú tevékenységet folytat. Évente mintegy 2500 vendéget fogad, illetve küld külföldre. Nagy hangsúlyt helyez a bizottság a bolgár irodalom külföldi népszerűsítésére. — „Ohzor” címmel angol és francia nyelven megjelenő kulturális-művészeti folyóiratot ad ki. A Szófiapressz ügynökséggel közösen több folyóiratot jelentet meg, így a magyarnyelvű „Mai Bulgáriát” is. A műfordítókat, a bulgarisztikával foglalkozókat rendszeresen ellátja a legújabb bolgár kid vány okkal. A bizottság szervezi a külföldi bolgár művészeti kiállításokat is. Évente közel 30 kiállítást mutat be. Igen nagy sikerrel mutatta be több országban a „Bolgár földek művészetének 2500 éve” és a „Régi bolgár ikonok” c. kiállításokat. Ez utóbbi tavaly Magyarországon is nagy sikert aratott. Hagyományos barátság Á bolgár hetek, napok, — barátsági napok és estek szervezése pedig a külföldi kulturális központok tevékenységének egyik fő irányzata. A bizottságnak nincsenek külföldi képviseletei, csak Budapesten, Varsóban, Berlinben, Prágában, Pozsonyban és Algírban működik bolgár kulturális központ, mint a Kulturális Kapcsolatok Bizottságának szerve. A boliár és a magyar nép közötti hagyományos barátság és az országaink közötti szocialista együttműködés egyre erősödik. Országaink először 1947-ben kötöttek kulturális egyezményt. Kulturális kapcsolataink is hozzájárulnak népeink testvéri kapcsolatainak és együttműködésének erősítéséhez. Budapesten 1952 óta működik Bolgár Kulturális Központ. Közel húsz éves munkája során eljutott az ország minden megyéjébe, kapcsolatba került a magyar társadalom minden rétegével. Kezdeményezések Rendszeresen rendezünk irodalmi esteket, hangversenyeket is. Űj abban minden magyarul megjelenő bolgár könyvről megemlékezünk. Filmtárunkban közel 300 film van, amelyet a fővárosi és a vidéki művelődési központok egyaránt használnak. Filmeink nagy része magyarra van szinkronizálva. I Nino Nikolov ne felejtsük... A londoni állatkertben. Ä főfelügyelő vigasztalni próbálja a skótot, akinek a kisfiát az imént falták fel a vadállatok, miután beleesett az oroszlánok árkába. Bátorság, uram! Fel a fejjel! Maga még olyan fiatal, még lehetnek újabb gyermekei. Azt már nem — csattant fel a skót. Rám ne számítsanak. Hogy én a maguk ronda állatait tápláljam! A. j v,.r- . . ”• No, nézd csak, a jó öreg Dobos, örülök, hogy látlak. Találtál valami új munkahelyet, mióta nem láttuk egymást? — Igen, hat hónap óta egy irodában dolgozom. — És mit csinálsz? — Könyvelő vagyok, összeadok egész nap. — Szegény barátom. Te, aki mindig útáltad a számolást. És mondd, nem unalmas, egyhangú, órákon át mindig csak számokat adni össze. Ugyanazokat — újra, meg újra. — Nem. Ugyanis nekem soha nem jön ki ugyanaz az eredmény. — Mennyibe kerül ez a kép? — Hatszáz frank, asszonyom. — Hatszáz frank? Ezért a kis bemázolt vászondarabért? — De asszonyom, tudja maga, hogy egy ilyen mű. mint ez is, tíz éves erőfeszítést igényel. — Tíz évet? Hihetetlen. — Pedig így van. Egy óra míg megíc-eü az ember, és a többi, amíg eladja. A török paraszt találkozik egy öreg re- ' metévél, aki viskójától nem messze lakik egy közeli barlangban. Lakásának szűkös volta miatt így panaszkodik a paraszt a remetének: — Pokoli az életem. Egyetlen kis helyi- , ségben négyen élünk. A feleségem, én, az anyósom, meg egy kecske. ’ Végy egy tehenet, — mondja neki a remete. — Egy tehenet? De, hisz akkor még szó-: rosabban leszünk? — Azt mondom én neked, vegyél egy — tehenet. Aztán majd látogass meg ismét egy hét múlva. Egy héttel később megjelenik újra a pa- •"* raszt. , ; — Megtettem, amit mondtál, remete. De most már megfordulni is alig tudunk a helyiségben. — Jói van, nincs más hátra, mint hogy vegyél még egy tevét — Egy tevét? Akkor már a lábunkat sem tudjuk letenni a földre. — Azt modom én neked, vegyél egy tevét És látogass meg újra, egy hét múlva. Eltelik egy hét. jön ismét a paraszt — Engedelmeskedtem neked, remete barátom. Vettem egy tevét, ahogy mondtad. De most már jóformán levegőnk sincs. Amit beszívhatnánk. És hogyha a teve megfordul, majd lesöpör bennünket a lábunkról. — Jól van, most add el a tehenet és a tevédet És gyere vissza ismét hét nap múlva. Jön a paraszt egy héttel később. Az arca sugárzik. — Igazai van. remete! Nem vagyunk mi sokan négyen. A feleségem, én, az anyósom meg a kecske. Dehogyis vagyunk! Egészen jól elférünk! Az ílélei A történet szereplői valós személyek. A legidősebb közülük is alig múlt húsz éves. Nevüket nem adom közre, helymeghatározásként szerepeljen csak N. városka, valahol az Alföldön. Régebben mindennapos volt errefelé, hogy bicskát ránt az erőszak. Csak az egymás közötti igazságosztást ismerték el igazságnak. Ügy mondták, itt sűrűbb a vér. A cikk igazsága? Függvénye a történet szereplői igazának. Csak egyben vagyok nagyon biztos: az eset szenvedő főhősét meg kellene valahogy találni, valakinek meg kellene fogni a kezét és az Ember nevében meg kellene őt követni, új lehetőségeket kellene számára adni. A Lány. a Lányt csak fényképen láttam. Fekszik a fa alatt. Arcán iszonyat. Mutatja a nyomozóhatóságoknak, hol, hogyan történt. Elmegyek Nj. városba, a nagyanyjához. Faluszéli ház, — neríj a városka rangját vitatom — csak a látottakat igyekszem hűen visszaadni. Csirkék, kacsák, kismalacok az árok szélén. A házak előtt öregasszonyok sütkéreznek. Engem is egy csupanyomo- rúság nénike fogad. Az unokájáról hallgat, szipog. Nagy nehezen kapok a kislányról egy fényképet. Nem ismerek rá. Ezen a képen egy vidám, nagyszerű, kis teremtés mosolyog. A másikon meg... Hol van most a kislány? Bizonytalan válaszokat kapok. Azt megtudom, hogy nyolc hónapos kora óta ez a nénike, a nagyanyja nevelte. Az édesanyja meghalt. Az apja? Az öregasszony megint mellébeszél: fent él Pesten a nevelőapja, de azzal nincs a lány jóban. Az apja? Hol van az unokája néniké? Elcsoszog, valami pesti barátnő címét hozza. Lehet, hogy ezen a címen megtalálják. Írtam a megadott utca, házszámra, nem kaptam választ. Lehet, hogy ott van a kislány, de nem akar válaszolni. Megértem. Azzal ment el, mondja az öregasszony, — adtam neki én is ötven forintot —, hogy engem itt többet nemigen látnak. Hát én is úgy voltam vele, pedig anyja helyett anyja vagyok, hogy csak minél ritkábban, mert itt már akárhogy lehet. Miért ment el a Lány, néniké? Szipog, kutat, menynyire bízhat meg bennem, vagy én is csak azért jöttem, hogy rúgjak egyet az unokájába. Nagysokara mondja: mert legutóbb is megverték, hogy kék-zold volt. Azután volt a tárgyalás. Hát leütötték. Meg a másik tárgyalás után is megverték. .. ,, Kik nénike, kik? Hallgat. Fél, Csak a fejét rázza. Nem tudja, vagy nem akarja megmondani? Csak a fejét fázza. Egy szomszédasz» SZOny. Megszólítom. Érdeklődöm. Már a mondó- kám közben látom, hogy beszélni akar, alig várja, hogy elmondja a véleményét. Kárál belőle a szó, hogy az a lány megérdemelte, mert annak úgy kellett, mert az nem jó lány. Neki is mondta az egyik szomszédasszonya, hogy az is mennyire féltette tőle a fiát, mert az olyan lány, hogy annak a szeme sem állt jól és már kinézte magának az ő szép nagy fiát Megérzem róla; hogy a gyűlölet fűti. Meg is kérdezem tőle, hogy haragudott valamiért a szomszéd kislányra? Nem, nem haragudtam én, hadarja, csak azért haragudtam, mert olyan volt, hogy amelyik legényre rátette a célt, az aztán nem menekült meg, — elfojtott indulatot látok a szemében; olvasómorzsoló mozdulatot tesz a kezével — amíg le nem feküdt vele. Végiggondolom, mi készteti ezt a gereblyesovány beteg asszonykát, hogy ennyi gyűlöletet érezzen a Lány iránt:: Beszélek egy környékbeli fiatalemberrel. Kiderül, jól ismeri a bűntett elkövetőit. A Lányról is tud egvet mást. „Rossz nő volt az~* — mondja, — és elharapja a szót. Várom, hogy folytatja...? Észreveszi, hogy többet akarok tudni. Vajon ő is azt mondja: nem kár érte. Nehezen bukik elő a szó: „...azért nem kellett volna azt csinálni vele...” Megkönnyebbül, vidámabb lesz, bőbeszédűen magyarázkodik. Ügy látszik örül, hogy felismerte az emberi erkölcs szépségét. Február vége. A Meteorológiai Intézet az éjszakára plusz 6 fokot jelzett A Lány karját este 9 után markolta meg M., az Első. A Második, a Harmadik, a Negyedik néhány lépésnyire voltak. M. nem teketóriázott: „Ha balra indulsz, akkor mind a négyen, ha jobbra, akkor csak én!” Miért nem kiabált a Lány; miért nem lármázta fel a környékbeli házak valamelyikét? De nehéz néha még a saját cselekedeteink miértjét is megérteni, megmagyarázni. A Lánynak tavaly ősszel már megfogták ugyanígy, ugyanezért a karját. Segítségért kiabált, többen hallották, de nem mentek oda. Akik ekkor megfogták azért a karját, megverték, hogy utána két hétig kórházban volt. Megverték és behúzták egy elhagyott telekre, fél- ájultan tették meg vele... Akkor ketten. Állt a Lány N. városka szélén és félt. Elővette azt az idézést, amellyel az első eset tárgyalására hívták és azt mondta: „Tik is így jártok, ahogy ezek, ha megteszitek, mert följelentelek benneteket.” Kinevették. Az Első rángatta a karját, hogy induljon valamerre. A Lány jobbra indult. Az Első mellette ment, fogta a karját. Nem találkoztak senkivel. Nem messze egy park féle, de inkább csak bozótos. Az Első földre kényszerítette.;: A többiek akkorra már megegyeztek, hogy mi lesz a sorrend. A Lány könyörgött, sirt, reszketett. A védelem. Az Első védője szerint a Lány védekezése nem volt komoly, hiszen korábban is erkölcstelen magatartást tanúsított, szívesen szóbaállt férfiakkal. Tanúk sorakoztak fel erre, — és ellentmondásos vallomásokat tettek. Mintha az erkölcsösség vagy az erkölcstelenség ténye befolyásolná ezt a szégyenteljes ügyet. Mintha büntetőtörvénykönyvünk különbséget tenne a tisztességes vagy a tisztességtelen nők védelme között! Ha ez így lenne, akkor azokat, akik nem az átlagos normák szerint élik szexuális életüket, kirekesztenénk a társadalomból. — úgyszólván törvényen kívül kerülnének. A bíróság megállapította; Hogy semmiféle okozati ösz- szefüggés nem mutatható ki a vádlottak által véghez vitt cselekmény és a sértett korábbi cselekedetei között. _ Szembesítés. X Lány a Harmadiknak: „fin. megmutattam neked a bírósági idézésem, amellyel hasonló ügyben híva voltam és mondtam hogy te is és a barátaid is így fogtok járni, ha azt csináljátok, de te erre kinevettél. Azt is mondtad, hogy nem én vagyok a mai napon az első. Azt mondtad!” A parkban. „Rettenetesen fáztam és sírtam. Arra gondoltam, hogy öngyilkos leszek. Csak erre az egyre tudtam gondolni, hogy öngyilkos leszek. Nem mentem én kiabálni, mert tavaly is ezért ütöttek, rúgtak, vágtak, amazok is, mert kiabáltam." Utána. Az Első ráparancsolt a Lányra, hogy ne merészeljen erről szövegelni senkinek, mert agyonüti. A Lány nem mert hazamenni. Az egyik tettes ki- kisérte az állomásra és adott neki húsz forintot, hogy el tudjon utazni. Nem volt pénze. Miért fontos ez utóbbi tény? Azért, mert a vádlottak a bíróságon már azt vallották, hogy száz forintot adtak a sértettnek. Tehát, hogy „megvették” a Lányt, beleegyezésével történt. B. tanú szerint a Lány neki is mosolyogva mesélte az esetet. A Lány viszont elmondta, hogy B. tanú őt megkörnyékezte: mindent megadnak neki, csak mentse ki az Elsőt. Mondja, hogy azzal saját jószántából csinálta. Látogatóban. Megkeresem az elítéltek hozzátartozóit. Tudom, nagyon nehéz afölött ítélkezni, akihez érzelmi kapcsolat fűz bennünket. Nem is csodálkozom, hogy a legképtelenebb agyafúrtságokkal próbálják mentegetni az elítélt fiúkat. De azt már erölcstelennnek tartom, hogy némelyikük a Lány elleni tömeges hangulatkeltéssel a Lány becsületének, hírének mind job- bani bemocskolásával igyekszik hozzátartozóját, barátját menteni. Megkérdezem az egyiktől, hogy ki verte meg a Lányt és miért? A válasz: mert a Lány ötven forintot felvett előlegbe, hogy majd „megszolgálja”, de aztán nem akarta. A kettős ítélet. A vádlottakat — fiatal —. munkások — a bíróság súlyos börtönbüntetésre ítélte. A Lányt az utolsó tárgyalás után is megverték. Félve lopakodott ki az állomásra, elutazott. Azóta híre sincs, nyomaveszett. De a vadállati eset — kérdés, az állat képes-e ilyesmire? — hullámai még nem ültek el az elítéltek környezetében. A Lány erkölcsi énjének gyalázatával az elkövetők — a rokoni és baráti kör segítségével — csaknem, hogy mártírokká váltak, akiket „az a rossz, kóbor csaj” kevert bajba. A tények pedig szigorúak. Az Első, a Második, a Harmadik és a Negyedik cselekedete mindenképpen morális csúszásra enged következtetni. A másodfokú bíróság ítélete még várat magára. Helybenhagyják vagy megváltoztatják az elsőfokú bíróság ítéletét. De született egy másik, a törvénykönyvektől elvonatkoztatott ítélet: az esetlegesen tényleg lazább erkölcsű lány teljes elmarasztalása és elüldözése. Egy „következte• tes**. Valaki a városban az ügy kapcsán azt mondta, hogy az erőszak, ha az volt, azért következett be, mert nem működnek a nyilvános- házak. Ezek a fiatalemberek csak így kerültek bajba. Megkérdezem tőle: ha működnének azok a bizonyos házak, ön odaadná-e a kislányát? Nagyon fölháborodva utasított rendre. Azt hiszem, az előző szemléletnek igen sok köze van mindahhoz, ami a Lánnyal történt, a parkban és azon túl is. Tiszai Lajos