Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-09 / 134. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 1971. június 9. Fénycsöveket készít, ipari és lakossági szolgáltatást vállal a miskolci Vimelux Vállalat. Miskolcon, Szegeden, De breccnben világítanak a vállalat fényreklámjaai, s a napokban kill (ék el Bukarestbe több emelet magasságú fénycsöveiket. A Vimclux Vállalat rövidesen új székházat kap Miskolcon. Képünkön az épület makettje (MTI foto — KS) Kommentár nélkül Beszélgetés dr. Sajtos Jenővel« a Szolnok megyei Gazdasági Döntőbizottság elnökével Gazdasági Döntőbizottság, I. emelt jobbra — igazítottak útba a portán. A tárgyalótermek, szomszédságában, a bíróság épületében találom meg az irodáit. Az ajtó mögött nincs bírói pulpitus, sem az ügyész és az ügyvéd számára fenntartott hely. Egy hosszú tárgyalóasztal húzódik a szoba közepén. Körülötte a székek — ahol vállalati képviselők, jogtanácsosok milliók felett vitatkoznak — most üresen állnak, szorosan egymás mellett. A szoba levegője nem izzik az üzleti csatározásoktól, a vállalkozó—megrendelő, az eladó—vevő, a építő és az építtető vitájától, az alperes és felperes örök párharcától — Igen, a vállalatok közötti jogviták kerülnek terítékre ezen a tárgyalóasztalon, — mondja dr. Sajtos Jenő. — A megyében ez az egyetlen asztala az ilyen jogi ügyeknek — fűzi hozzá. — Jogvita. Ez tág meghatározása a döntőbizottság hatáskörének. — Valóban. De pér szóban nehéz összefoglalni a bizottságunk elé kerülő peres ügyek jellegét. Éppen ezért a legtipikusabbat emelem ki. Fő feladatunk az állami, szövetkezeti és társadalmi szervek gazdasági tevékenysége során a polgári jogviszonyból keletkező, még szükebben a szerződésszegésekből eredő viták elbírálása. — Az elbíráláson bírói ítélkezést értsünk? — Nem egészen, bár tevékenységünkben 1967 óta egyre inkább az ítélkezési funkció dominál. Szervezetileg jelenleg még elkülönülünk a bíróságoktól, de az egységes szervezeti forma kialakítása napirenden van. — Lényeges az 1967-es év kiemelése? — Hogyne, természetesen, hiszen az új gazdasági mechanizmus életbelépése óta tartozunk csak az igazságügyminiszter felügyelete alá. Addig államigazgatási hatáskörben dolgoztunk. — Államigazgatási hatáskörben központi utasításra és hivatalból is eljárhattak, sőt kötelezhették a vállalatokat bármely tervszerződés megkötésére, felbontására, illetve módosítására. — Igen, mindez sokszor azt eredményezte, hogy az elénk erőltetett, vitává duzzasztott ügyekben gyakran a vállalatok színlelt és hem valódi érdekei húzódtak meg. Kizárólag a központi terv volt a zsinórmérték, ami sokszor meghaladta a szükségletet? vagy messze utána kullogott annak. — Mindezt a fogyasztók széles tábora sínylette meg. Ma már — egynéhány kivétellel — a felek csak közös megegyezéssel és saját elhatározásukból fordulnak hozzánk. — Ha a szerződéseket valamelyik fél megszegi, és egymással nem tudnak megegyezni, úgy a sérelmet szenvedő a Gazdasági Döntőbizottsághoz fordul. Az egyensúly helyreállítása érdekében kérheti, hogy kötbér, kártérítés, ellenérték megfizetésére, illetve hibás teljesítés esetén a javítás elvégzésére vagy az áru kicserélésére kötelezzék partnerét. önök milyen szempontok és alapelvek alapján döntenek ezekben a köztudottan hatalmas volumenű ügyekben? — Engedje meg, hogy válaszként szószerint idézzek a X. pártkongresszus idevonatkozó határozatából: — „Vissza kell szorítani minden olyan törekvést, amely nem többletmunkával, a termelékenység növelésével, hanem különféle ügyeskedéssel, a szocialista erkölcs megsértésével eredményezhet jogtalan hasznot...” — Nos, ez az úgynevezett visz- szaszorítás a mi legfőbb célunk és feladatunk. — ön szerint a decentralizáció, a vállalatok önállósodása, a szabadabb gazdálkodás, a kockázatvállalás kialakítása szüli a visszaéléseket? — A reform adta lehetőségeket sokan önző céljaik elérésére használják fel. — Nem ritka a tisztességtelen haszonszerzésre való törekvés, az árképzési rendelkezések megsértése a vállalatok berkeiben. — A lakosság érdekeit hogyan érinti a bizottság ítélkezése? A vállalatok szerződései közvetve a lakosság igényeinek kielégítését szolgálják És ennek nem is akármilyen szükségletkielégítésnek kellene lennie. Nem közömbös ugyanis, hogy a kereskedelem milyen áruból — mennyit és milyen minőségben rendel az ipartól és az sem, hogy az ipar milyen feltételek mellett, — főleg mennyiért vállalkozik a gyártásra és a szállításra. — Lehetne példákkal érzékeltetni. hogy milyen gyakoriak a minőség és az áruk körüli huzavonák? — Nézze, talán egy számadat önmagáért beszél. A rossz, korszerűtlen áru — ahogy mi mondjuk, jogi nyelven hibás teljesítés — miatt a múlt év második felében 24 megrendelő 1 millió 460 ezer forint értékű, minőségileg kifogásolható termék kijavítását, kicserélését kérte. Vagy például a másik tipikus ügycsoportunk — a szolnokiakat is igen érzékenyen érintő — építkezéseik körüli viták. Ugyancsak a múlt félévi adat: építőipari tevékenység területén (engedje meg, ne soroljam fel az érintett vállalatokat), szóval az építőipari vállalkozások során a jogosulatlan felszámítás, számlázás összege 1 millió 279 000 forint volt. aminek a kifizetését az építtetők valóban alapos okból és érvek alapján tagadták meg. De ez nemcsak Szolnok megyei specialitás. A tények, számok — néha bármennyire is szá- razak — kommentár nélkül felhívják a figyelmünket arra az országszerte aktuális jelenségre, hogy az üzleti és adós morál a szocialista vállalatoknál nemegyszer kifogásolható. — Jogerős határozataik végrehajtása feltétlen kihatással van a vállalatok további tevékenységére is. Ezért a nemkívánatos elhajlások megszüntetéséért sokat tehet a Gazdasági Döntőbizottság. — Igen. Helyes ítélkezési gyakorlattal az ésszerű kockázat határainak, a méltányos haszon fogalmának nemcsak elméleti, hanem gyakorlatilag is elfogadható mércéjének kidolgozásával kell odáig hatnunk, hogy a népgazdaság és a fogyasztók érdekeit szem előtt tartva lefaragjuk a túlzásokat, kiegyensúlyozottá tegyük a gazdasági élet, szocialista értelemben vett üzleti szféráiét. K. K. Jubilál a M ÁV Verccénél elhordták egy hegyet — Az utazó kicsit zúgolódik, de tudomásul veszi, hogy hiába váltotta meg távolsági autóbuszjegyét; Befútta az utat a hó, mert csúszik is a hideg télben, nem utazhat. A Ferihegyen várakozó ember csak kicsit insszankodik, ha a repülőtér nem fogad gépet, mert köd van. A nagy nyárban hajójeggyel a kezében is megérti a kiránduló, hogy nem indul a hajó egészen addig, míg alacsony a víz állása. A vonatnak azonban mennie kell, ha esik, ha fúj, tíz percnyi késésért is szitkokat kap időnként a vasút. A MÁV-tól elvárják az emberek a gyorsaságot, a pontosságot. Nem szó szerint idéztem, de körülbelül ezekkel a gondolatokkal fejezte be kedden délután sajtótájékoztatóját Tóth János, a MÁV Budapesti Igazgatóságának, vezetője. Nem Budapesten. Vácott! Ide utazott 1847-ben Petőfi Sándor. Igló állomásán fejezte be a versét, amelyet már egyszer idéztem az olvasónak. Azt, amiben így írt: „Száz vas-utat, ezeret!” Ebben az idén 125 éves vasutas kisvárosban végigéltem kicsit, tán ábrándoztam is a költő útját, csak hogy gyorsabban, ezerszer gyorsabban, mint akkor ő. Pedig azt írta: „Hegy, fa, ház, ember, patak / És ki tudja még mi minden? / Tünedez föl szemeimben ... Százhuszonöt évvel ezelőtt egy szerény kis állomást húztak fel a felsővidéki vasutas városban. Azt nem tudja senki sem, hány ember dolgozott akkor a vasútnál, Vácott. Ma pontosan 650-en vannak, ök azok, akik 1946- ban, a háború utáni nehéz időben kis pénzüket összeadták. hogy az állomásépület falán márványtábla örökítse meg a Magyar Államvasutak fennállásának 100. évfordulóját. És ők azok, akik most építenek, villamosítják a vác—szobi útvonalat, megújítják a vasúti pályát és jobb távközlő és biztonsági berendezést készítenek. Közben vendégfogadásra készülődnek. Július 10-én a 125 éves városban rendezik meg a vasutasnap központi ünnepségét. Ezer embert várnak ide. A legjobbakat, a sok-sok évet, évtizeden át becsülettel szolgálókat. Bizton tudom, több szolnoki és Szolnok megyei lesz az ünneplő, az ünnepeltek között. Végigutaztunk a megújho- dó szakaszon. Verőcénél megálltunk egy pillanatra. Az állomás szobi oldalánál két éve még nagy hegy állt. Elhordták a hegyet, mert útjában volt a villamosítás* nak. Csak ott Verőce és Nagymaros kozott 120 ezer köbméter földet mozgattak meg. Hatalmas munka. Legalább olyan hatalmas mint nálunk Szolnokon, ahol a jövőre százhuszonöt éves vasutasváros nagy büszkesége, és rég sóvárgott öröme valósult meg. Az állomás, rekonstrukciója, amelyre több mint 800 millió forintot költ a MÁV. Az újságíró a szép jubileum, a sok-sok új láttán is elégedetlen egy kicsit. Mert elhozza ide a szolnokiak néhány kérdését. Például azt, bár már így írja elő a terv, nem lehetne-e mégis fedett peronokat épiteni az új állomáson? (Sokat akar a szarka — mondják az öregek.) A fedettperon később is megépíthető, arra most nem futja. (Öszinté sEÓből ért az ember.) És elhoztam Varga Béláné. a Tisza Cipőgyár dolgozójának panaszát is. Levelet írt lapunknak sok martfűi munkatársa nevében. Tőlünk kérdezte, hogy van az, hogy az új menetrend megszüntette a 7719 számú munkásvonatot? — Emiatt a Martfűről Kengyelre, Szajolból—Szolnokra utazó munkások éjszakai műszakjuk után zsúfolt autóbuszokat terhelnek agyon. Választ kapunk erre a kérdésre, panaszra hamarosan. De inkább az örömhírről, amely nekünk, szolnokiaknak is szól. A vasutasnapon csak a budapesti igazgatóság hűséges dolgozói között több mint 18 millió forintot osztanak szét, mert a 36 ezer vasutasból 25 ezer (ebben benne vanak a szolnokiak is) törzsgárdatag, harminc-húsz- tiz éve szolgálja a vasutat. A harminc éve dolgozók aranytörzsgárda jelvényt és 2000 forint jutalmat kapnak. Petőfi azt írta: A vasutak a föld erei. A kor krónikása azt mondja, a vasutasok a legnehezebb munkát végző, és keveset pihenő emberek. És örül, hogy a jubileum évében sok könnyebbséget kapnak. Már volt egy ilyen, méghozzá Szolnokon, amelyről lám-lám nem tudtunk. Május első vasárnapján 12 órát pihentek, éjszaka nem dolgoztak a gurítón, hogy egy vasárnap estéjük legyen a rendező pályaudvariaknak, pihenjenek a munkások. Közben nem volt baj, a tehervonatok jöttek-men- tek. Petőfi verset írt a vasút első évében. A mai krónikás egész újságot tele írhatna a budapesti igazgatóság öt éves tervéről. De nem lehet. A gyorsvonat, meg a lapzárta igen pontos. — sóskúti — Péter-Pál előtt megindulnak a kombájnok Tiszaföldváron A két földvári tsz-ben. a Szabad Népben és a Leninben, készülnek az aratásra. Nagy nap lesz, amikor először megindulnak — úgy 26-a körül — a kombájnok. — Elkészítettük azt a tervet, amely szerint az aratást lebonyolítjuk mondta dr. Szabó Béla, a Lenin Tsz Állami-díjas termelésvezetője. — Két NDK és tíz szovjet kombájnnal kezdünk. Az aratáshoz szükséges erő- és munkagépeket 23-ig kijavítjuk. Sajnos egyes alkatrészeket nem tudunk megkapni. Az Sz—100-as lánctalpas erőgéphez például semmilyen sincs. A 2700 kh-n termesztünk kenyérgabonát, ebből 2000-en Bezosztája—1 fajta van. A tavalyi esetből okulva az idén a szalmalehúzást nem hagyjuk másnapra, hanem az aratással egyidőben betakarítjuk a szalmát is, hogy megóvjuk az esetleges esőtőJ. Tavaly 1 mázsa búza termelési költsége 165 forint volt. A Szabad Nép Termelőszövetkezetben 133 forint. Mind a két tsz-ben 24 perc alatt termeltek egy mázsa kenyérgabonát. Az idén egv holdon várható átlagtermést A törökszentmiklósi MEZŐGÉP vállalat fennállása óta első ízben most jutott el odáig, hogy minden harmadik munkavállalójának üdü lési beutalót tudort juttatni A MEDOSZ-tól kilencven szakszervezeti beutalót kap a cég, s ezt vállalati üdülőkkel és üdülőbérletekkel egészítik ki Saját tulajdonukat képezi a tiszörsi üdülő, ezen túlmenően 200 ezer foa felmérések alapján 24—25 mázsára becsülik. — Két anyagbeszerzőnk naponta 300 kilométert „ko- csikázík” alkatrészek után — monta Bozsik József, a Szabad Nép Tsz főagronó- musa. — Nem kapunk az SzK—4 kombájnokhoz variá- torszíjat, főtengelyt, dugaty- tyút. Sok gépbe használtakat kellett tenni. Tizenhárom kombájnunkat 20-ra üzemképes állapotba hozzuk. Huszonhatodikén az ősziárpa betakarításával kezdünk. Ha kedvező lesz az idő, 36—46 vagonnyi gabonát szállítunk naponta a gabonafelvásárló telepre. Száz vagon kenyér- gabona vetőmagot is termesztünk. A 2600 holdon termő kalászos után mintegy 624 vagon terményre számítunk. A két kitűnő tsz fej-fej mellett halad, közei azonos gondokkal birkóznak és terveikben is van hasonlóság, ősszel ugyanis a búzafajták közül nemcsak a Bezosztáját, hanem a fertőzéses megbetegedésekkel szemben ellenálló — Auróra. Kavkátz, Li- belulla — új szovjet őszi búzafaitákat is termeszteni akarják. rintért húsz évre szóló be- utalási jogot biztosítottak maguknak a gyulai és 120 ezer forintért a siófoki SZOT üdülőbe. Üdülőt bérelnek Balatonlellén is. A vállalat évente 50 ezer forinttal járul hozzá a külföldi jutalom- utak költségéhez. A törökszentmiklósi MEZÖGÉP-nek ezerháromszázötven munka- vállalója van, s ebben az évben négyszázhatvan üdülő beutaló tulajdonosak Jégverések Szolnok megyeszerte A legutóbbi nagy esők, jó hatásukkal együtt nagy károkkal is jártak. A kánikula azt hozta magával, hogy a lehulló csapadékban szinte megyeszerte jég is hullott. Jeges hetet tartanak nyilván az Állami Biztosító Szolnok megyei Igazgatóságán. A tiszafüredi, a kunszentmártoni, a törökszentmiklósi, a szolnoki és a jászberényi járásban csakúgy pusztított a jégverés, mint Karcagon, Kisújszálláson is. Végeredményben alig van a megyének „kihagyott” része. Jégverést jelentett a tisza- inokai Szabadság, a tisza- kürti Hunyadi, a tiszaugi Ti- szagyöngye. a karcagi Május 1, a kisújszállási Búzakalász, a tiszafüredi Hámán Kató, a tiszaörsi BúzakalásZ, a fegyvemeki Kossuth, Vörös Csillag, a kengyeli Dózsa, a rákóczifalvi Rákóczi, a szolnoki Vörös Mező, a kőtelki Ady, a tószegi Dózsa Tsz, a Nagykunsági Állami Gazdaság. A Jászságból tíz termelőszövetkezetet ért jégverés, mintegy 3 ezer holdon, köztük a jászdózsai Tama- menti, a jászfelsőszentgyör- gyi Egyetértés, a jásrzágói Kókai, a jászberényi Rákóczi és Lenin Tsz-eket. A megyében mintegy 800r' holdra tehető a jégkár bár végleges adat még nincs, hi szén a biztosító 15 kárszakértője, kárbecslője még most dolgozik a felmérésen. Az már bizonyos, hogy a legI nagyobb kár a rákóczifalvi, tiszaőrsj és a tószegi tsz-eket ? érte. t Minden harmadik ember üdül
