Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-14 / 112. szám

4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1971. május 14. TÁNCOSOKKAL INDIÁBAN 3. Kelet Gyöngye Utunk második számú cél­ja: Ceylon, a kis szigetor­szág, lent a hatalmas India déli csücskénél, Magyaror­szágnál is kisebb területével, 12 millió lakossal. A kis in­diai gép átszeli a tengert s odalent mintha apró, bóbi­tás füvek borítanák a föl­det: pálmaerdők ülnek a napfény-csillogtatta párában. Langyos, aprószemű trópusi eső pásztázza a colomboi re­pülőtér betonját. A szingalézek barátságos, sötétbőrű emberek, lányaik szivárványszínű szánkban tipegnek, egzótikus arcuk­ban gyöngyfehér fogak. Kis panziónkat cédrusok őrzik, Nádfüggönyök fonott bútorok a házak között pirosvirágú bagafa sárga-fehér jázmin, és a falakon szaladgáló, át­tetsző rovarevő gyíkocskák közt töltjük a hátralévő na­pokat, aranybama ceyloni teát iszunk és főleg gyü­mölcsöt eszünk. Illatos pa­payát, jóízű mangót, apró „citromízű” banánt, mert mitagadás, az indiai kony­ha csípős, különleges ízei, amelyek nagyjából Ceylon­ban is érvényesek, már mindnyájunkból némi el­lenérzést váltanak ki..­As óceán s sissegése A páratartalom ilyenkor, „télen” elviselhető, déltájt mégis fárasztó a séta, öm­lik az emberről a verejték. A tengerpart mentén végig kis helyi vasút zakatol. Mi­kor az elment, a talpfákon haladva, ott hallja az ember ílcamyújtásnyira az Indiai öceán hullámszjszegését. A parti sziklák mentén ellát­ni a kikötőig: nagy hajók vesztegelnek a látóhatárom, várják a bebocsájtást Egy kapu előtt három kis fekete ember kuncog — csúfolódik a fura fehér fel­nőtteken a szingalézek ének­lő-csipogó nyelvén. Az állo­más neve is, amelyet egy kis szári s-szem ü veges tanítónő mondott útbaigazításul, így hangzik: Bambalapitiya... A szingalézek magukat egy kalanvágyó bengáli ember­től, Vijayotól származtatják, akinek apja Singa (oroszlán) volt. Nagy uralkodó dinasz­tiájuk teleépítette az orszá­got víztárolókkal, s ezért Ceylont, vagyis Lanka szi­getét sok más szép neve közt úgy is hívják, hogy „A vörös lótusszal borított tavak országa”. A táj csodá­latos, s termékeny, csupa- zöld, gazdag kis sziget — amelyet egyesek a bibh'abeli Paradicsomnak is tartanak — minden ideérkezőt elra­gadott... A hol Buddha fogát örxik Nagy elragadtatásukban gyarmatosították Ceylont a portugálok, aztán a spanyo­lok, majd a hollandok és végül az angolok is. A java­részt buddhista népet — amelyre, többek közt, a sze­Az éhség elleni küzdelem­ben a kutatók olyan eljárá­sok kidolgozására töreked­nek, amelyek révén az ed­dig ki nem aknázott forrá­sokból élelmiszert állíthat­nak elő. A francia Kőolaj­ipari Kutatóintézetben kidol­goztak egy „kőolajrost é­lyost”, amely igen gazdag fe­hérjetartalmú tápláléknak bizonyult. Ugyanennek az in­tézetnek a kutatói a Fran­ciaország déltengeri partvi­dékén tenyésztett kék aleák- oól egy rendkívül érdekes aroteint. az u. n. „spiral in”-t állították elő, amely a kuta­tók véleménye szerint egyes lídség, a virágkultusz, a bé­keszeretet is jellemző — nem volt nehéz teleaggatni a különböző erőszakos civi­lizációk hatásaival. Ha sem­mi mást, csak egy sétát tesz az ember a ceyloni főváros­ban, máris láthatja: az em­berek is holland, spanyol, angol neveket viselnek, a dús kertekben álló fehér épületek között ott van az állatvédő liga, a buddhista iskola, a nőegyleti zenede, a holland protestáns temp­lom, ott sorakoznak az an­gol mintára épült klubok.-, Kandyben, az ország bel­sejében fekvő ősi városban megnéztük a temlomot, — ahol állítólag Buddha bal felső szemfogát őrzik. A szentfog templomában is me­zítláb, kegyelettel sétáltunk a gyönyörű faragások, szob­rok között, s kerülgettük a virágszirmot áruló híveket... Odébb, a híres botanikus­kertben átkeltünk egy „ci­vilizált” dzsungelhídon, — amely mély vízfolyás fölött lengett s kapaszkodója — mindössze egyetlen vékony drótszál volt. Sigiriya mo­numentális szikláira is fel­kapaszkodtunk, oda, ahonnan egykori hercegek verték vissza az ellenséget, s ahová századokkal ezelőtt csodála­tos freskókat festettek a hajdani művész-kezek. ! Útközben egy jólnevelt elefánt fölengedte hátára az idegeneket: mellső lábán földretette gazdáját és meg- lebbentve hatalmas, rojtos füleit, nehézkesen leült. Az apró fekete ember csipogó hangon utasítgatta az óriás állatot, s mindössze egy rö­vid botot használt a tuszko láshoz. Rizsföldek, kókusz­erdők, banánfák, teaültetvé­nyek között utaztunk egy na­pon át és vz űt keskeny be­országokban pótolhatja a te­jet. A tudósok felfigyeltek ar­ra, hogy a Csád Köztársaság egyik törzsének fő táplálékát a kék algák szolgáltatják, amelyeket a napon történő szárítás után könnyen kon­zerválhatnak. Azonban ésszerűbbnek lát­szik a spiralin kivonása az algákból, mint a közvetlen alccfosvasztás. A szakembereknek a kö­zelmúltban alkalmuk nyílt arra, hogv megkóstolják az első. spinilmnal készt-ett aprósüteményeket: ízletes­nek találták. toncsíkján kívül nem akadt egyetlen hely sem, amit sű­rűn be nem nőtt volna a dús, zöld növényzet... Ki hell irtani a nyomort Lanka szigete, más nevén Kelet Gyöngye méltó vala­mennyi szép nevére. S noha idegen hódítók csapatai ve­ié! kodbak a kifosztásában*, ma is olyan, hogy az ember hajlamos elhinni: a legenda­beli Paradicsom valóban itt lehetett. Kisebb, szemre leg­alábbis nem olyan mély itt a szegénység, mint a szom­szédos nagy Indiában. Aki azért érzékeny a látványra, eltűnődhet Mount Lavinia előkelő tengerpartján is: — szalmakalapos, rákvörösre égett, kövér nyugat-európai­ak forgolódnak a homokban és úszkálnak a sós vízben, a sötétbőrű, sovány, rossz­fogú, óvatos mosolyú hely­beliek pedig nagy lapos ko­sarakban hűs ananászt hor­doznak végig a part men­tén, s árulják darabját egy ceyloni rúpiáért..­Népi együttesük színes, vérbő műsort adott elutazá­sunk előtt, s ebbőj a régi, tüzes táncból, a leginkább dobszóból álló muzsikából vidám, erős, kedves nép lel­ke áradt, természetközelség, önérzet. Hová jut Ceylon; a kin­cses sziget, s hová a hatal­mas India? Bonyolult poli­tikai harcok, ma szinte meg­oldhatatlannak tűnő, hatal­mas gazdasági feladatok áll­nak előttük. Ki kell irtani az éhséget és nyomort, fel kell számolni millió babo­náit!, tudatlanságot, tévesz­mét, el keli érni, hogy egész­ségesen éljen, írjon-olvas- son többszázmillió ember.» Különleges világ, az egző- tikum lelkes bámulására csábítja az embert. De — mint egy hónap alatt világo­san kiderült — túl minden megdöbbentő furcsaságon, megőrzött ősi szokáson, ide­gen ségen, a nép — végülis mindenütt egyforma: élni szeretne, embermódra, szé­pen. Hallatna Erzsébet (VÉG© - ' Kőolaj-rostélyos után alga-sütemény IMS rmmmmmm» Prágai nagymamák büntetése A mammut- titok nyomában Tavaly nyáron a Szovjet Tudományos Akadémia jakut tagozatának és a leningrádi zoológiái intézetnek néhány munkatársa és szakembere útrakelt a Bereljog alsó fo­lyásának vidékére. A kis epedíció célja az volt, hogy felkutassa és feltárja az úgynevezett mammutteme. tőt, ahol több mint tízezer évvel ezelőtt utolsó menedé­ket kerestek ezek a hatal­mas állatok és csontjaikat azóta az örök fagy vastag jégtakarója borította be. A tudósok mindaddig nem tudnak közös nevezőre jut­ni abban a kérdésben, hogy Földünkről miért haltak ki a mammutok. Katasztrófa, elemi csapások érték-e őket, vagy kihalásuk fokozatosan ment végbe? 7367 darab mammutcsont Az expedíció megvívta har. cát a nehézségekkel, az ele­mekkel és a szúnyogokkal. Gépekkel kimosták az örök fagy jegéből az értékes lele­teket. Leningrádba, az Egye­tem-partra, a Zoológiái In­tézetbe még ma is súlyos lá­dák érkeznek értékes mam- mutcsontokkal. összesen 7367 darab csontot lajstro­moztak. Ezek a csontok 120 állat „tartozékai”. Verescsa- gin professzor dolgozószobá­jában — a professzort ne­vezték ki a különleges mám. muttanulmányozó bizottság elnökhelyettesévé — „tárol­ták” az agyarakat. A mel­lette lévő szobában szinte lépni sem lehet a számtalan lelettől. A zoológusnak va­lóságos drága kincs minden egyes darabka. Sok min­denre választ ad a szakem­bernek egy-egy ilyen érté­kes lelet A negyedkor „jelzőlámpái” — Különös állatok voltak ezek a mammutok — mond­ja a professzor. A negyed­kor sajátos „megjelölőinek’! nevezhetnénk — forgatja kezében a simára tisztított csontot — Ahol mammut- csontokat találunk, feltétle­nül más kisérő állatok — lo­vak, barlangi oroszlánok, szőrös orrszarvúak, hatal­mas és nemes szarvasok — nyomaira is bukkanunk. Nem hagy nyugodni a gondolat hogy a mammut kihalásának titkát csakis Északon lehet megfejteni. Más helyeken ugyanis az őskőkor embere csaknem teljesen kiirtotta ezeket az állatokat. Zord idők... Mit sikerült megállapítani a bereljohi ásatások során? —■ Mindenekelőtt azt — vá­laszolta a professzor —, hogy az éghajlat azokban az idők­ben sokkal zordabb volt a jelenleginél. A csontokat bo­rító rétegekben egyáltalán nem találtunk tönköket, osz­lopokat, vagy fiákat. De va­jon csak az éhség pusztítot­ta el az állatokat? Nem. A mammutok az éhséget „tel­jes” fegyverzettel” fogadták, mint mondani szokás. A szőrzetük alakulása azt ta­núsítja, hogy a fagyhoz is akklimatizálódtak. Még egy következtetés: az óceán a mainál jóval messzebb lehe­tett, nem találtunk ugyanis jegesmedve, vagy más ten­gerparti állatmaradványokat. Jöttek az árvizek..; Lassan változott a föld képe is. Az egykori sztyep­pe és tundra helyén erdők keletkeztek, eluralkodott a tajga. A pusztai állatok, ame­lyek viszonylag jól meg­szokták a fagyot és a hide­get, védteleneknek bizonyul­tak az árvizekkel szemben. Emelkedik a világtenger A főképp anyaállatokból és növendékállatokból álló, s látszatra teljesen akklimati- zálódott mammutcsordák pusztulása titkának nyitja —- a tudós szerint — min­denekelőtt az. hogy a ha­talmas észak-szibériai rónák domborzata átalakult. Az ál­latcsoportok feltehetően a ta­vaszi-nyári áradások követ­keztében a viszonylog ala­csonyabb dombokra szorultak. Ez sem rossz üzlet Johnny Weissmüller, a volt úszóbajnok, a harmincas évek nagy „Tarzanja” jelen pillanatban nem kevésbé gyümölcsöző foglalkozást űz: bankigazgató a floridai Mia­miban. A veszélyes öreg George Gibbs, aki valami­kor vadlovak betörésével foglalkozott, a napokban ün­nepelte a Washington mellet­ti Walla-Walla-ban 110. szü­letésnapját. Mi a titka? Vé­leménye szerint magas élet­korát — a paprikának kö­szönheti, amit bőségesen szór minden ételbe. Azt mondja: .•Hát igen, már nem látok olyan jól és örökösen fájdal­makkal küszködöm, de még mindig derék legény vagyok. Régi barátnőim közül egyet­len egy sem engedi meg, hogy a lánya velem' töltse az estét. Az üveg készítése és az üvegművészet sokévezredes múltra tekint vissza. Az óko­ri Egyiptomban már i. e. 1500-ban üvegből vésett ska- rabeusokat készítettek. Egyes „Prágában tilos földig érő szoknyában járni. A rende­letre azért van szükség, mert a por különböző fertő­zéseket terjeszt, a tuberkuló­zis melegágya. A rendelet megszegőinek bírságot kell fizetniük, esetleg börtönbün­tetés vár rájuk.” Eddig a hír, De nem a mai nőkről szól: egy 1909-es újsághírből idéz­tünk. Levélpapír vakoknak Egy amerikai cég polieti­lén levélpapírt hozott forga­lomba. Amerikai kutatók most rámutattak, hogy ez a polietilén papír kiválóan al­kalmas vakok számára törté­nő íráshoz. Ha ezt a papirt kemény felületre helyezzük és golyóstollat erősen írunk rá, domborműírás keletkezik, amelyet látással és tapintás­sal egyaránt el lehet olvasni. Ez teszi alkalmassá a vakok számára, akik az új papír használatát könnyen és gyor­san tanulják meg. színtelen, tiszta üveget állí­tottak elő és azt megfelelő technikával díszítették. A kristályüveg vagy ólom­üveg átlátszóbb a rendes üvegnél, nehezebb, de nem .v.vlviiX'XvScáci ókori görög üvegmaradvá­nyok is fejlett és művészi technikáról tanúskodnak. A középkorban Németországban és Franciaországban fellen­dült az üvegfestészet. A XVII. században Európában a cseh üvegipar ért el magas színvonalat és szerzett világ­hírnevet magának. Ebben az időben a csehek már teljesen olyan kemény. Ólommal ke­verik. Már a középkori iro­dalmi források is megemlé­keznek az ólomoxid hozzá­adásával készült üvegről. Angliában a XVII. században készítettek először ólomüve­get. A cári Oroszországban 1790-ben létesítették a gyat- kovói kristály és üveggyárat; e patinás gyár moszkvai ki­állításán készült ez a felvétel. Postagalambolü tempója A Német Szövetségi Köz­társaságban kereken négy­millió postagalambot tarta­nak nyilván. A múlt eszten­dő 648 távoli utat megtett szárnyasát nemrégiben állí­tották ki Stuttgart Killes- hegyen, ahol 15 000 érdeklő­dő szemlélte meg őket. A postagalambsport igen ked­velt hobby az NSZK-ban. A „Német Postagalambbarátok Szövetségéinek jelenleg 100 000 tagja van, melyeknek legtöbbje legalább 40 állatot tart. Nem ritka azonban a 100, 200, s még az ennél is nagyobb galambtenyészet. A postagalambsport tetőpontját az április—augusztusi hétvé­geken megrendezett 14—15 versenyrepülés képezi. A tu­lajdonosok 300 kilométeres rövidtávon, 300—600 kilomé­teres középtávon és 600—1000 kilométeres hosszútávon in­díthatják galambjaikat. Egy különösen jó postagalamb rö­vidtávon óránként 108 kilo- . méteres tempót is el tud ér­ni. A postagalambok elké­pesztően jó tájékozódási ké­pességét tudományosan még nem sikerült megmagyarázni. A Max-Plan.ck Intézet most néhány kísérletsorozattal próbál rájönni ennek a fe-j noménnak a nyitjára. Az üveg művészei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents