Szolnok Megyei Néplap, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-25 / 97. szám

o

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1971. április 23.

Szent hitem volt, hogy már ismerem a nőket. Ha valaki, hát egy sofőr ezt igazán elmondhatja magáról. Legalább eddig így hittem. Azután kiderült, hogy mégse.

Huszonnégy év nagy idő. Ebből nyolc már úgy telt el, no nem akarok nagyzolni, ha nem is nyolc, de legalább öt, hogy sose voltam nő nélkül. Előfordult, hogy három— négy nőci futott nálam egyszerre. Minden nap másikat vártam a kis kuckómba, ha éppen nem volt éjszakai szállításom.

Az öreg kollégák, a negyven—negyvenötévesek irigykedtek is rám, kérdezgették, hogy bírom a tempót? Pedig ők is megtették annak idején, ami kitelt tőlük. Én mindig csak ezt feleltem a kérdésükre: beosztás kérdése az »egész. És ez így igaz. Az 'arányos gazdálkodás a javakkal a legjobb és legkifizetődőbb.

De ért nem mindenki fogta fel. Lajos sem, vele gyakran töltöttem együtt az éjszakát a teherautó vezetőfülkéjében, vagy a ponyva alatt, merthogy az árusszállítás éjjel-nappal megszakítás nélkül folyik. Lajos igényelt a vállalattól egy összecsukható ágyat, azon pihent, ha rászakadt az álmosság. Kábultan veszélyes a kormánykerék — mondogatta — s ebben igazat is adtam neki. Igenám, de a legtöbbször megosztotta az ágyát egy hölgyikével, akit az úton szedett fel. Ügy, nogv szédültebben ült vissza a volánhoz, mint ahogy felkelt mellőle. Olykor társául osztottak be. hogy felváltva vezessünk. így azután kitanulhattam a módszerét. Ahogy hátunk mögött maradt Pest, már járt a szeme, akár a sasnak. A reflektor se cserkészte jobban az utat, mint az ő tekintete. A legtöbbször talált is valakit. Csudálatos lelőhely az országút. Hazulról elkódorgott csirkétől, negyvenéves, férje elől futó öreglányig mindenféle változat előfordult. Egyszer ájult lány feküdt keresőben az aszfalton. Azt da- dogtp. amikor végre lelket vertünk belé. hogy egy ürge kidobia a kocsijából, mert . nem engedte, hogy a szoknyája alá nyúlkáljon. A kollégám mindjárt a gondjaiba vette. .Hátravitte a ponyva alá, en^m nieg a volánhoz ültetett. *Csak meg ne haljon itt nekünk, mert altkor jól nézünk ki’’ — gondoltam. „Rendőrség, vallatás, jegyzőkönyv. idéaés — csupa időpazarlás”. Reggel azután csak tátottám a számat, milyen fürgén, mászik ki a lány a ponyva alól a faluja szélén, ahova elszállítottuk. Lajos csak röhögött, amikor kiköptem. milyen aggodalom motoszkált bennem. Igaz, akkor még csak tizennyolcéves, kezdő pilóta voltam, négy évvel fiatalabb őnála. Imponált nekem ez a Lajos, de azért az ilyesmiben mégsem utánoztam. Kezdetben azért mégis, de néhányszor megtörtént, hogy a felszedett nőci ellopta a pénzemet, vagy az áruból emelt el ezt azt, ha olyasfélét fuvaroztunk Lajos se úszta meg szárazon. Egyik éjszakai védencétől gyéreket, a másiktól valami nyavalyát kapott. Az utóbbiból hamarosan kigyógyította az üzemi orvos, de a srácért még most is fizeti a tartásdíjat. Pedig már nős és törvényes gyereke is van vagy három. Annak idején menynyire hencegett, amikor ki- o rései te a vállalatból az ösz- szecsukható, vagyis inkább szétnyitható ötszázforintos ágyat! Nem érte meg. azt mondom. Tiszta ráfizetés volt. csak ő ezt nem fogta fel ésszel;

Én, hogy okosodtam és öregedtem, már ritkábban álltam meg kocsival.

Szóval azt hittem, kiismertem én már a nők minden rendű-rangú fajtáját. De éppen abban éri az embert meglepetés, amiben nem is sejti.

Megyek a kocsimmal a hármas országúton. Négy tonna terhelés, nem csekélység, méghozzá kényes áru.

. Hat órája ültem már a vo-'

Bihari Klára:

A Ids t

lánnál. Éppen azon járt az eszem, hogy leállók valamelyik szélesebb útpadkán és végigfekszem az ülésen, amikor kiabálást hallok. Nem is kiáltozás volt az, hanem olyan szívszaggató sikítozás, hogy megállt bennem az ütő. Közelebb robogok a hanghoz, a fényszóró elémönti a világosságot. Hát látom, hogy balkéz felől az árokban, a ritkás fák mögött ketten mozognak. Egy vékony lány birkózott egy szélesvállú, be- hemót alakkal. Annak a klassz motorbiciklije meg ott feküdt az árok lejtőjén. Egyből megállapítottam, hogy alig használt és nagy szakértelemmel gondozzák. A sikoltozás nagyon valódi volt, de azért nem hamarkodtam el a dolgot. Hátha a haverok olt rejtőzködnek a bokrok közt és a lány csalétek, hogy ellopják a kocsimat. Egyszer már beugrottam ilyennek, mondhatom, jól megraktak, a rendőrjárőr mentett meg. De ezúttal nem észleltem semmi gyanúsat. Leszálltam és elordítottam magamat: Gyere Lajos, ruházzuk meg a pacákot! Mondhatom, ideje volt, mert a kis nő már nagyon csúnya helyzetbe került A szélesvállú, aki azt hitte, hogy kelten hajtunk rá, meg azután akkor vette észre, hogy rávilágítanak, odahagyta a lányt és a motorját kezdte felhúzkodni az országúira. Akkor láttam, hogy olyan idősebb, harmincegy—harminckét éves forma, de igen jóképű férfi és csakúgy gőzölög a mindenféle izgalomtól. Amíg a motorját berúgta, megmutattam neki az öklömet és elég vastag szitkokat vágtam a fejéhez. Egy szót se szólt visz- sza. Meg se nézte, hogy ott van,-e mögöttem Lajos. Az

e i

beszélte, mi történt vele. Három éve egy tanyaközpontban tanítónő. Két nappal ezelőtt elkéredzkedett a Szolnokon lakó nővére esküvőjére. Az igazgatónő azzal engedte el, hogy hétfőn reggel meg kell kezdenie a tanítást, mert ő meg a megyeközpontba utazik vizsgázni. Hat tagból áll a tantestület összesen, ketten egyszerre nem hiányozhatnak. Vonattal nem érhetett volna vissza, hiszen a rokonok csak az esküvői vacsora után engedték el. így azután elhatározta, hogy este nekivág az útnak, majd csak felveszi valamilyen jármű. Apránként meg is tett vagy nyolcvan kilométert kocsin, azután gyalog baktatott az éjszakában, míg a motor melléje nem kanyarodott. Jól megnézte a vezetőt és úgy látta, megbízható valaki. Jegygyűrűt nem látott az ujján, ez csak megerősítette a bizalmát. Az útirányuk megegyezett. A fej megígérte, hogy hazáig viszi, így azután, felkapaszkodott a háta- mögé. Félóra múlva a férfi azt javasolta, egyenek valamit, mert megéhezett. Le is ültek az útszélen egy kidön- tött fára. Ettek, meg társalogtak. A lány úgy látta a feladott kérdésekből, hogy valami tanügyi ürge a motoros. Ettől azután elmúlt egészen az aggodalma. Nem is történt semmi. Felültek a gépre és indultak tovább. Nemsokára pihenést javasolt az alak. A kis tancsi teljes bizalommal szállt le. Még meg is jegyezte, milyen dúsan nőttek a füvek, meg a vadvirágok abban az árokban, amelyiknek a partján letelepedtek. De az alak most nem beszélgetett olyan szépen, mint korábban. A kérdésekre oda sem illő

(Mészáros bajos rajza)

volt a gondja, hogy indulhasson mielőbb, meg hogy az arcát dugdossa. Pedig kár- bament a nagy igyekezete, mert addig már jól megnéztem magamnak. Hogyha majd egyszer a fülem hallatára szónokolna valahol a szocialista erkölcsről hát jól beolvashatok neki. Amikor meghúzta a csikót, talpra állítottam a lányt. Alig bírta el a két lába, szinte ölben emeltem az ülésre. Lihegett, zokogott, s mikor azt hittem végre elcsitul, megint élőiről kezdte. Amíg sírt és vigasztalni kellett, volt időm megnézni. Alacsony volt, kicsi arccal, az orrán szemüveggel. Ezt az árok mélyéről kaparta elő, amikor feltámogattam, a kis bőröndjével együtt. A szőke haja hátrafésülve, a homloka, füle szabadon. Talán még sose járt fodrásznáL No, ezután, hogy végre megnyugodott* sorjában eifeleletet adott, meg dadogott, hebegett, mint akiből kifogyott a szufla. És egyszer csak nekiesett avval a marha nagy súlyával, mint aki teljesen elvesztette az eszét, A kis tanítónő az első pillanatokban még kiabálni sem tudott, annyira meglepődött. Nem értette a dolgot. Én azért nagyjából megértettem. A fej csak akkor nézte meg jobban az utast, amikor falatozni kezdtek. Lehet, ebből a célból javasolta az éjszakai uzsonnát. Soványnak sovány volt a tanítónő-nőci, de azért megvolt minden szükséges alkatrésze, diónyi kis melle, arasznyi dereka, és a többi. A szemüvegét, ami zavarhatta az ürgét, egyből leverte; Menekülni meg azért, menekülhetett olyan ijedelemmel, amikor én, mondhatom, az utolsó pillanatod legutolsóján közbeléptem, mert semmi kedve nem volt ahhoz, hogy

„nemi erőszak kísérlete” címén leültessék, ha ugyan megbüntetik az ilyeneket.

Amikor már tövirül-hegyi- re megismertem a történetet, mi mást tehettem, minthogy lekanyarodtam az útról a tanyája felé. Nagyon sopánkodott, hogy én most pihenés, alvás helyett őt fuvarozom, mert megemlítettem, hogy éppen ehhez készülődtem. Váltig erősítget- te, hogy a nyolc kilométer nem sok, hajnalra hazaér. Nem is fél egyedül olyan nagyon, ez már az ő vidékük és errefelé még nem történt botrányos dolog. De- hát nem volt lelkem hozzá, hogy nekieresszem a magár nyos gyaloglásnak.

No a tanyaszélen, a többi közül kiugró, egyemeletes ház előtt meglököm a kö- nyökemmel, hogy ugorjon le, megérkeztünk az iskolája elé. Azt mondja, félkilométerre az a kis ház az övé, nézzem meg. Amikor odaérkeztünk, leszálltam vele én is. Nem volt mit néznj rajta. Alacsony parasztház fehérre meszelt falakkal, kis virágos kerttel, láncos kúítal. A lámpám fénye még túl is terült rajta, olyan kicsi volt az egész. Vissza akartam for. dúlni, de a tancsi kedvesen hívott, menjek be. Heverjek le egy kicsit, mert nem veszi a lelkére, hogy miatta elmulasztottam a szokásos éjszakai pihenést. Mindjárt hozzá is fogott az ágyazáshoz, amint a konyhán keresztül beléptünk a szobába. Én. meg csak meresztgettem a szememet, amint a kis olvasólámpát meggyújtotta. De akármennyire meg is erőltettem, nem láttam harmadik helyiségbe nyíló ajtót. Se másik fekvőhelyet. Csak azt az egyet, amit megvetett. El is nyújtóztam benne, amíg ő a konyhában motozott. Váltig töprengtem, vájjon ő hová fekszik. Az asztalra-e, vagy a sparhelt- ra, mert a konyhában mér egy nyugágy se fért volna el. Nem kellett sokáig várnom. hogy megoldódjon a rejtély. Mellém feküdt, méghozzá olyan természetesen, mintha hónapok óta együtt élnénk. Mit mondiak. a pihenésből nem lett semmi. Ritka jó éjszaka volt, ezt már akkor megállaDítottam, amikor hajnalban leöntöttem magam a kútnál, hogy el ne pillediek a kormánykerék mellett.

Azontúl mindig felkerestem, ha arrafelé volt dolgom. Persze, csak éjszaka, hogy ne ártsak a hírének. Emiatt még a kocsit is távolabb állítottam le. Hát egyszer, úgy két hónapra rá, hogy megismerkedtünk, az történt, hogy amikor a szokott jelemmel kopogtattam az ablakán, nem gyúladt fel az olvasólámpa, amivel a válasz jelet máskor megadta. De odabenn nagy mozgás támadt. Gyanús lett nekem a dolog, hiszen én se a falvédőről leptem le. Hátrakerültem. Hát egyszer csak egy ingujjas alak ugrik ki a kerítésen és szalad, ahogy a lába bírja. Én meg utána. Utol is értem, mert leejtette a karjáról a bőrzekét és lehajolt érte. Hát amikor elkaptam a karját és magaráidé fordítottam, hogy a képébe nézzek, csak kiguvad a szemem: ugyanaz a fej vol, akitől annak idején megmentettem a kis tancsit. Ráismertem mindjárt. Rángatta magát, hogy kiszabaduljon a markomból, de hogy ez nem sikerült, hát teljes erejéből nekem esett. Én meg őneki. Mondhatom, jól helybenhagytuk egymást. Egy hétbe telt, míg a daganatok, meg a kék-zöld foltok letisztultak rólam. Addig volt időm gondolkodni a kis tancsin, mert ő nem igen adott felvilágosítást. Csak a vállát vonogatta szégyenlősen, meg szipogott, hogy saj- náltassa magát.

Szóval... azt hittem, alaposan kiismertem már a nőket. De még gondolkoznom kell rajtuk egy ideig.

Fazekas Magdolna: Ülő fiú

Meddig

utánozzuk még az amerikaiakat?

Modugno San Réinóról és az olasz táncdalok sorsáról

Domenico Modugno az idén csak a hetedik helyet érte el Come stati című dalával a 21. San Remo-i fesztiválon. Modugno ezúttal nyolcadszor vett részt a fesztiválon, és négy alkalommal győzött. Az idén nem győzött, sőt még dobogóra sem került. De mivel 13 éve ismeri a fesztivál ügyeit, érdemes meghallgatni, mit mond róla.

A szegények vasárnapja

— Hogy meghalt a fesztivál? Ne beszéljünk ostobaságokat. Maga meg én már rég a föld alatt leszünk és San Remóban még mindig tovább fognak énekelni, játszani, díjazni, sírni és nevetni. A táncdalfesztivál Olaszországban afféle népünnepély, a szegények Vasárnapja, az egyszerűek álma. Ha elvennék az olaszoktól a focit meg a táncdalfesztivált, rettenetesen fájna nekik. Az anyám is megsiratná.

— Az idén Nicola di Bari lett a győztes, és én ezt előre megmondtam. A közönség már ilyen: tavaly ő érdemelte volna az első díjat, de nem kapta meg, nyilvánvaló volt, hogy az idén majd megkapja.

— Én aztán ismerem ezeket a dolgokat. Tizenhárom éve figyelem őket. Az a baj, hogy egyre több a táncdal- éneklésben az utánzás. Az egyik Sinatrát utánozza, a harmadik azt utánozza, aki Ray Chariest utánozza... Azt mondják: Modugno meg önmagát utánozza. De én legalább olasz maradok, és nem holmi amerikai — hottentotta — malgas stílussal próbálkozom.

— Hogy én a Voláréval meghódítottam Amerikát, és egymilliárd lírát kerestem? Hagyjuk ezt az ostobaságot az egymilliárddal, az amerikaiak kerestek rajtam sokat, nem én. Különben is a Volare amerikai sikere véletlen volt

— Mikor a következő évben meg akarták ismételni a dolgot a Liao, ciao bambinó- val, majdnem újabb függetlenségi háború tört ki. „Micsoda, ez az olasz el akarja rabolni a kenyerünket?” — így érveltek. Csak ml vagyunk külföldimádók.

Ok a pénz

Szégyen!

San Remo olasz fesztivál? Derék Nápoly környéki fiúk igyekeznek mindenáron úgv énekelni mintha rosszul tudnának olaszul, mintha külföldiek volnának.,;

— Persze, mindennek a pénz az oka. A dollár. A táncdalipar szörnyeteggé vált, külföldi tőkével hizlalt szörnyeteggé. Az olasz hang- lemezgyárakat az amerikaiak pénzelik. Szerintem a rádió is az ő befolyásuk alatt van az olasz könnyűzenei műsorvezetők mind az amerikaiakat utánozzák. Ezzel is az elvesztett háború adósságait fizetjük.

— Persze, más baj is van. A pénz hajszolásával együtt elburjánzott a dilettantizmus, ez a tipikus olasz magatartás. Mi, olaszok, mind költők, művészek, csodadoktorok vagyunk.

_ A táncdalipar eszeveszett gépezet, falja a milli- árdokat és az embereket. Mindig akad, aki azt reméli, hogy megismétlődik Rita Pavone csodája. Nem veszik észre, hogy a három-négy siker mögött harminc-negy- venezer bukott kísérlet áll.

Je-je-je nélkül

— De én azért reménykedem. Remélem, hogy eljön a pillanat, amikor az embereknek elegük lesz ebből a fajta táncdaliparból. Máris alakult valami új, valami valóságosabb. Nem tudom, értik-e, níire gondolok. Az idei győztes dal is, az H coure e uvo zingaro című, valami újat ígér.

(L’ Éuropeo)