Szolnok Megyei Néplap, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-25 / 97. szám
mi. aprms 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 KÖNYVSZEMLE Három Európa újdonság Vendégfogadó a történelem orsxágűtján — Hétköznapi gyilkosság — A rendelkezési állományba pottyantott hős A világirodalom hazai pat- rónusa, az Európa Könyvkiadó újdonságai közül három olyan, művet választottunk ki, amelyek szerzői hazájukban, de más országokban is, már nagy sikert arattak könyvükkel. Jogos-e, roegérdemelt-e a siker? A könyveket végigolvasva egyértelmű igennel felelhetünk á kérdésre, s nem kell jósnak lenni ahhoz sem, hogy a három mű hazai sikerét biztosra vegyük. Az első, kiválasztott újdonság szerzőjét, Julian Stryjkowski lengyel írót aligha kell fölfedeztetni a hazai olvasóval. Hangok a sötétben című regénye ismertté, népszerűvé tette, s mostani Vendégfogadó címmel megjelent regénye minden bizonnyal öregbíti e népszerűséget. Az első világháború Galíciájában áll a regénybeli vendégfogadó, mégpedig nemcsak valósá- gos-utak kereszteződésében, hanem képletesen is. A történelem országút] án áll és sokféle típust gyűjt falai közé. e típusokkal pedig mindazokat a drámai és megható konfliktusokat, amelyeket a végletes helyzet, a harc szült Stryjkowski mestere annak, hogy párbeszédekkel nemcsak légkört teremtsen, de alakokat is jellemezzen. A pergő cselek- ményű könyv sok alakja közül az öreg vendégfogadós az, akit teljes egészéiben a szívünkbe zárunk; eszéért, gondolati tisztaságáéért. emberségéért. A könyvet Gimes Romána fordította. John Hersey könyve — Incidens az Algiers Motelban — világsiker! Pedig nem regény, nem a képzelet csa- pongásának színes terméke. Dokumentumok, interjúk, riportok váltakozása tárja az olvasó elé azt a „hétköznapi gyilkosságot” — mert sűrűségében, s hivatalos megítélésében is hétköznapinak számít Amerikában — amelyet 1967-ben Detroitban a rendőrök elkövettek; megöltek három néger fiatalembert- Hersey e hétköznapi gyilkosság szálait göngyölíti fel. Újságírói konoksággal és módszerességgel. írói szerkesztési technikával, az emberi tisztességgel, amely nem fél kimondani az igazat. Miért halt meg ez ? három néger fiatalember, akinek semmi köze nem volt a faji zavargásokhoz, békésen szórakoztak? mit mondanak a szemtanúk, a fiatalemberek társaságában lévő lányok, a rendőrök, s mit a bírák, akik fölmentették — a bizonyított vád ellenére — a rendőröket? Mindettől persze a könyv lehetne még csupán a jobb krimik közül való. Értékké az teszi, hogy a szerző — bár majdnem a könyv egészében háttérben marad — nem csupán magát a konkrét eseményt vizsgálja. s okait kutatja, hanem az események igazi gyökereit ássa ki, s nemcsak azokat leplezi le, akik meghúzták a ravaszt, hanem az egész félelmetes és brutális elnyomó gépezetet. A tipikusan amerikai ízű szöveg magyarra átültetésének nem könnyű munkáját Sz. Kiss Csaba végezte. A „rendelkezési állományba helyezett vezető beosztású férfi” — amint ezt magáról mondja Danilo Lisicic, a főszereplő — sok minden jót tett s rengeteg ostobaságot. Ahogy ezt az utat járták végig nem kevesen azok közül akiket hirtelen fölemelt a történelem, ám utána már a maguk lábára kellett állniuk. Dervis Susie jugoszláv író könyve, mely megjelenésekor nagy vihart kavart, ha késve is, de végre — Csuka Zoltán fordításában — eljutott a magyar olvasóhoz. Mj kavarhatta, kelthette a vihart? Talán nem is a téma, hanem ahogyan az író feldolgozta: humorral átitatva, mosolyogva dolgokon, amelyeket csak komor ábrázattal illik szóbahozni. Az Én, Danilo című regény persze jóval több. mint kellemes szórakoztató olvasmány. Susie a felszabadulás, a partizánháborút követő ellentmondásos helyzetből indítja hőse sorsát. Mi mindenen megy át ez a Danilo! S mennyi ostobasága, széltoló tette van, s mennyi megértés, vidámság, emberség rejlik benne! összeférhetetlenek egymással? A könyvet végigolvasva állíthatjuk: — aligha! Danilo egy kor terméke, s míg tettei javát őrizzük a silányabbján már nem baj, ha mosolygunk... . <M) VASÁRNAPI RIPORT ViUaHatfelvélel JUfad&hAM Már a Londonban töltött legelső napon rájöttem: ha az ember abban a szerencsés helyzetben van, hogy 24 éves, 100 dollárral és kifogástalan egészségi állapottal rendelkezik, akkor jobb, ha nem keresgéli az útleírásokban szereplő Angliát. Megúszhatja golf, walesi herceg, konzervatívizmus, kedélybeteg gyarmati katonatisztek, pudding, zsakettes, keménykalapos banktisztviselők és 64 féle tea nélkül is a sziget- országi kiruccanást. A módszer? Biztos sokféle van, de én csak egyet, a sajátomat szabadalmaztatom. Fiatalok közé kell menni. Nem pont olyanok, mint mi, dehát többek közt épp ettől érdekesek. Undorfilozófusok Jörgen, és népes társulata — állandó lakhely: London, Trafalgar tér, mindjárt a szökőkút mellett — olyan jólsikerült hippi-csapat, hogy náluk festeni se igen lehet szebbet. Bizsukkal ékesített, előírásosan toprongy szerelés „kinek milyen gyorsan nő” terjedelmű hajkorona, csendesen kérődző arckifejezés, piszkos nyak. Mint London hippijeinek döntő többsége, ők is importból származnak. Dánok. Pár hete tértek visz- sza a Nagy Vándorlásból (Párizs—Zürich—Bécs— Belgrad—Isztambul—Kabul —Katmandou és zurück), potom másfél évet áldozva eseménydús életükből a kiruccanásra... Jörgen, a K ÖLTÉ SZÉT-NAPJA A Költészet Napja alkalmából megyénkbe látogat- tag az elmúlt héten Ladányi Mihály, Csoóri Sándor, Fodor András és Takáts Gyula. Kérésünkre egy-egy, eddig még kiadatlan versüket ajánlották fel szerkesztőségünknek. Csoóri Sándort Ladányi Mihály : Nyílhegyek Esti ima Istenke, áldd meg a magyart, adj néki vaddisznó-agyart, hogy agyarságát megcsodálják, s hozzák érte a pénzt az árják. De az a tíz még itt folyik Evolúció Majd meghalok és meghalsz majd te is; áthömpölyög fogunk között a sár, Ínyünk helyén a víz — De az a víz még itt folyik lábunk előtt, itt gőzölög. Madár zökken rá, mint kifutópályák betonjára- a gép, ló gázol bele szügyi g s döcög, mint halhatatlan postakocsi, üzenettel a tengerig, városok lábaíejét mossa, mint Magdolna Krisztusét. De az 8 víz még mi vagyunk: szerelem, hűtlenség, harag, villámokat elnyelő aranylap, , halak játszótere, gyereket mosdató mosoly, óceánok harmatos ága — De az a víz még mi vagyunk: nyárnak levelesláda, tükre a repülőknek, a fönnröpködő háborúknak, nézheti bennük magát- a világ, mert nem múlik el; a halál ellenére élők nézhetik súlyos arcukat. Takáts Gyulát Elvesztett tudás Az Erekhtheion romjainál Sós forrás buzogj! El úgysem oltanád ... Szememben ég zöld tengered s szívemben vad nosztalgiám... Csiszolt, élő kövek! Két isten temploma veri a fényt __Kereszt-tüzükben — kegyetlen Attikám — nem nap és csillag-szirmú ég... Kardos csontvázak és áttépett vértű szellemek s a vasszakító dárda nem zsendül át zöld fába! Szent méhek elvesztett tudása! — Ki rakna köztünk templomot egyetlen olajágra? — Ha elővennének aggályaid hogy lassan halad az emberiség: Nos, tán gyalog megy eszményeiért, de gépek viszik már a klozetig. Örök béke Mitől olyan nyugalmasak a temetések? . Talán mert a halottnak fel van kötve az álla, s kizárt dolog, hogy a búcsúbeszédbe belepofázna. Individum Rágja magát benne és könnyezik. Akadna jobb! — neki aztán beszélhetsz, retteg: e rosszat is elvesztheti a tormaféreg. Fodor Andrást Bűvölt bűvölő Pribojszky Mátyásnak Fehér tanya a fekete pusztán. Szeptember végét remegik a fák. Bokáig süppedő homokból nézem az ablak csillagát. Belépek és fülembe ver a zajdult emlék öröme, csoda; húrok zsibongó idegeivel befog megint a citera szava. Fejed lehajtó férfi, ml játszik redőkbe tördelt homlokodon? Hangok lefojtott kötege alá milyen dühöngést gyűr a nyugalom? Miféle mondhatlan igék helyett beszél ujjadból a zene? Honnan tudod, hogy eljöttem érted í Nem láttál sohase. Kísérsz azóta minden utamon szolgáló gazda, bűvölt bűvölő. Tőled tudom, nem ér véget a hűség, naponként újra kezdhető —, hogy egymásért kell kifeszítve is magunkat zengeni szét, de csak a bátor látja meg az istent: a gyengék erejét. A* Master (Mester, Főnök) kétméteres súlycsoport feletti, olyan nyugodt, mint egy csöbör antineuralgikával kezelt aludttej és olyan egyértelmű, mint az érettségi bankettre kötött nyakkendő. — Ahhoz, hogy valaki ne szálljon be a világ hülyénél hülyébb dolgaiba, ötezer év összes megcsontosodott konvencióját kell kicseleznie. Hogy lehet ezt nyélbeütni? Csakis, ahogy mi csináljuk. Addig tökéletesítettük a figurát, míg a civilizáció ezt nem mondta: „pfuj, de gusztustalanok”. Azóta, hogy belénk ne botoljon, inkább átmegy a túloldalra. Mi mindig csak a napos oldalra fekszünk, így aztán végülis nekünk marad a jobbik placc... Plain, is’nt it? (Világos, nem?) Mint a kelő nap, Mester. Egyetlen picurka bökkenő: mit csináljon az a szegény halandó, aki krónikus tettvágyban szenved? Ja persze. Annak marad a sűrűn- lakott túloldal... Hírünk a „Vicces Járgány ”-ban Beatles-land közelében az Abbey Road egyik mellékutcájában bukkantam rá a „Funny Flivver” (kb.: „Vicces Járgány”) nevezetű lemezklubra. Teltház volt, a bárpulthoz telepedtem. A mixer finoman végigmért: „Egy colát, ugye?” Én is éreztem, hogy úgy festek itt dísztelen öltözékemben, mint a koronázási menetbe tévedt vidéki segédkántor. Akármerre néztem: elegancia ötért. Szőrrel kifelé hordott ujjatlan bekecsek, füg- gönyrojtos mellények, absztraktmintás, fényes nadrágok, délutáni alkalomra, nyakba akasztható félkilós fakereszt, rozsdás kapukulcs, anyacsavar, gázóraszámlap... A táncról, már az első futó impressziók után lemondtam — többhónapos edzésmunka nélkül aligha sajátíthatnám el azt a derékból fölfelé ide-oda csavarodó, de ugyanakkor le-fel is himbálódző mozgást, amit a „Vicces Járgányában Jimmy Hendrix- re műveltek. Tollbokrétás legyezővel hadonászva vörös parókás, csecsemőképű srác zuhant le a mellettem megürült bárszékre. „Tizenegy menetet csináltam végig” lihegte barátságosan a fülembe „és ha nem ezt a nya- valygós Elvist teszik fel, meglett volna a 15 is... Iszunk egy Gordy-t?” A gin mellől rámnézett. — Német vagy? _ Nem, magyar. — Magyar... Magyar? Különben nem érdekes. Mindenesetre jobb, hogy nem vagy német. Ismertem egy müncheni fickót, az teljesen flúeos volt Magvas beszélgetésünk két bekecsest, egy huszárfőhadnagyot és egy merészen megszaggatott lepelbe burkolt leányzót is odavonzott. Élénk vita alakult ki arról, hogy Magyarország határos-e Törökországgal, a főváros Bukarest vagy Budapest, és hogy a magyarok lótenyésztéssel vagy cigányzenével szedik-e össze a nemzeti jövedelmet Mit tehettem?Pár keresetlen szóval leadtam a magyarság modernkori történelmét, vázoltam eredményeinket. Bevallom, kicsit kiszíneztem a dolgot, nehogy még azt találják hinni, hogy az Omega kevesebbet tett az egyetemes kultúra fennmaradásáért, mint teszem azt a Beatlesek.., ,.Falak”-vita a West End-en Megállt a karórám, levittem a szálloda melletti órásműhelybe. A fiatal segéd gondterhelten nézegette a sok vihart megért „Poljot”- ot, aztán egész tűrhető kiejtéssel megjegyezte: „Nye magú iszprávljáty, u nasz nye takój ószi”. (Nem tudom megjavítani, nincs ilyen tengelyem.) Rámnevetett, élvezte a megrökönyödésemet. „Tavaly nyáron voltam Moszkvában” — folytatta most már angolul — „és előtte egy évig tanultam a nyelvet. Maga orosz, vagy csak az órája az?” Percek alatt összebarátkoztunk. Kifaggatott, milyen az élet Magyarországon, „hogy tetszik a szocializmus”, mennyit keres egy maszek órás (sajnos az „amennyi a bőre alá fér” angol megfelelője nem jutott eszembe), miért nem hallani a magyar fociról? Felajánlotta, hogy töltsem velük a week and-et. „A feleségem nagyon fog örülni, még soha nem beszélt olyannal, aki a másik világból (így mondta, „a másik világból, from the different world”) jött”. Az East End-en, London egyik munkáskerületében, egy jellegzetesen angol, vöröstéglás, kertes házban laktak. A feleség — bájos, közvetlen humorú asszonyka — a közelben dolgozik, tanítónő. Szombat estére „party”-t hívtak össze a tiszteletemre: a fiatal órás két barátja és az asszonyka egyik kollégája állított be, feleségestől. Furcsa érzés volt hallgatni őket, ahogy egyáltalán nem „angolosan”, szenvedéllyel vitatkoztak politikáról, társadalomról, művészetekről (a „Falak” vitázó értelmiséglei jutottak róluk eszembe), és furcsa volt látni gyermeki érdeklődésüket a „másik világ” dolgai iránt. Megszerettem őket, otthon voltam közöttük. Az egyetlen, ami szokatlan volt, ami időnként eszembe juttatta, hogy nem magyarországi barátaimmal beszélgetek: itt mindenki nyugodtan végigmondhatta a mondókáját, senki nem vágott közbe ... Ismét a Beadecker Hazafelé, a repülőgépen jutott eszembe, hogy Londonban jártam és nem néztem meg a Buckingham Palace-t, nem jártam a Towerben, sőt a National Galery-ben sem. Es ekkor, töredelmesen bevallottam magamnak: mégis csak hézagpótló jelentősége van az útleírásoknak, a Beadeckemek — végül mégiscsak belőlük tudom meg, milyenek is London műemlékei .. 1 TH T. K. Még egy Odüsszeuss Véget ért a legújabb tengert utazás, amelynek célja annak bizonyítása volt, hogy fcs amerikai indiánoknak és Ázsia lakóinak egy őshazája volt Négy utazó — egy spanyol, egy francia, egy chilei és egy kanadai a La Balsa tutajon mintegy 13 000 kilométert tett meg a Csendes-óceánon, Guayajuil-től (Ecuador) Mullewa-ig (Ausztrália). Ez alatt kizárólag hallal táplálkoztak és esővizet ittak. A balsafa törzsekből épített törékeny tutajon egy macska is végig utazta a távot (egy másik macska és egy papagáj egy vihar alkalmával elpusztult).
