Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-07 / 56. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. március 7. KÜLPOLITIKA! I ísalaiti bulldózer Japánban vízalatti bulldó­zert készíte tek a tengervíz szintje alatt 2—60 méterg terjedő mélységben folyó építészeti munkálatok cél­jaira. Gyalukés tartója, ta- lajla ítója, villanymeghrjtá- sú motorja és egyéb beren­dezései alig különböznek a szokásos bulldózerétől. A gé­pet elektromos távirányítás­sal működtetik. A munkakö­rülmények ellenőrzése céljá­ból hengiránymérő készülék­kel, iránytűvel, a dőlést, a mélységet, az olaj hőmérsék­letét és a légmentes kabin­ban lévő levegő nyomását mérő-műszerek’-el szerelték fel. A talajgyalut a partról, vagy ha’óról iránvítják Köz- vet’enül is irányíthatja bú­vár. A% algériai hőolaj• és földgázkincs államosítása Kiöl aj Földgáz Kőolajvezeték Földgázvezeték dl Koolaj-feldolgozá üzem Modern rabszolga­kereskedők Nemrégen New Yorkban az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó bizottságának kez­deményezésére részletesen megvitatták a mai rabszolga­kereskedelem problémáit. Az ülés résztvevői elé terjesz­tett külön jelentés hangsú­lyozta, hogy földünkön még még ma is létezik a rabszol­gaság „klasszikus” formája, amelynek kapcsán embere­ket — különösen fiatal nőket — áruként adnak el és vásárolnak, illegálisan egyik országból a másikba, sőt egyik kontinensről a má­sik kontinen"re szállítanak. ...Bari (Dél-Ofaszorszag) rendőrsége nyomára buk­kant egy aukciónak, amelyen gyermekeket árvereztek el. Az árverésen megvásárolt kisgyermekeket a legkimerí- tőbb és legpiszkosabb mező- gazdasági munkákra hasz­nálták fel. A rendőrség tudomására jutott, hogy egy bizonyos Michele de Tullio gazdasá­gában valóban hajmere ztő körülmények között él és dolgozik két fiatal gyermek. A rajtaütésszerű házkutatás eredményeként itt tényleg rábukkantak a 13 éves Gio­vanni Nuzzira és a 11 éves Nunzio Paulantoniora. A két fiű éppen az istállóban aludt, amikor a rendőrök megtalál­ták őket. A fiúk elmondták, hogy hajnali három órától este nyolc óráig kell dolgozniuk. Reggelire és ebédre egy da­rab kenyeret és paradicsomot kapnak, vacsorára pedig egy tál levest. A gyermekek a legnehezebb munkát végzik. Nem tudnak írni, olvasni, erőfeszítésükbe kerül, hogy nevüket papírra ves"ék. A kihallgatáson de Tullio szerényen elhallgatta, hogy ezeket a kisfiúkat egy évre „bérelte” Altamure városban a piacon. Holdkocsi és Zsiguli Az algériai kormány február 25-en k.bUja.ituita francia kooiaj- érdekcitsegck részvényeinek 51 százalékát,, állami tulajdonba ke­rült. a tuiugazKuermeies, vala­mint a kőolaj- és földgázvezeté­kek. Az algériai döntés újabb határozott lépést jelent az ország természeti kincseinek visszaszer­zéséért vívott harcban. Az alig másfél évtizede feltárt szanarai szénhidrogénkincs je­lentősége különösen megnoveke- dett azáltal, hogy a Nyugat- •'Európához amúgy is közel fekvő lelőhelyről a Szuezi-csatorna le­zárása után sem növekedett a szállítási költség. Az ebből adódó nyereséget azonban az ország kőolajtermelésének kétharmad részét adó és szállítását végző francia olajmonopóliumok nem roltak hajlandók megosztani Al­gériával. (Algériában körülbelül ló francia kőolaj- és gazipari vállalat működik, közülük a francia állam tulajdonában levő ELF—ERAP 18, a-CFP 12, a többi vállalat pedig 3 millió tonna kő­olajat termelt. A francia mono­póliumok összesen 200 millió frankot ruháztak be az ország Kőolaj- és földgáziparába.) A 48 millió tonnás algériai kőolajter­melés — a világrangsorban a ti­zedik helyen áll — jelentős részé Franciaországba irányul, ez a francia kőolajimportnak körül­belül 40 százaléka. A franciák az algériai függet­lenségi háború idején a kiterme­lés folytonosságát a kőolajlelő­helyek Francia Szaharaí Terüle­tek néven történt különválasztá­sával biztosították, 1962 után — a független Algéria létrejöttét követően — a területi egység helyreállítása fejőben nyertek kedvező feltételeket monopóliu­mainak további profitszerzéséhez. A kőolaj- és földgázipar álla­mosításának előfeltétele volt a SONA'TRACH állami részvény­társaság létrehozása 1963-ban, amely a múlt évben mar egy- harmadát adta a kőolajtermelés­nek és ellenőrzése alatt tartotta a feldolgozóipar 80 százalékát, valamint a kivitelt. Világgazdasági jelentőségű íöldg'ázkincse ellenére — Hassi íTMei a világ egyik leggazda­gabb földgázmezője — az ala­csony helyi felhasználás és a ki­vitel mennyiségét befolyásoló gázcseppfolyósító üzemek szűk kapacitása következtében, csupán 3 milliárd köbméter. Újabb gáz- cseppfolyósító üzemek létesítésé­vel Algéria jelentős földgáz ex­portáló országgá válhat. Jelenleg az Arzewban cseppfolyósított gázt a tartályhajók Nagy-isntan- niába, Franciaországba, újabban az Egyesült Államokba is szál­lítják. Az államosított kőolaj- és íőld- gázipar jövedelmei a következő években várhatóan meggyorsít­ják Algéria iparosítását* ___„_ L ibanon ötéves fejlesztési terve A libanoni kormány elha­tározta, hogy 5 éves általá­nos gazdaságfej1 esztési ter­vet dolgoznak ki az 1972— 1976-os időszakra. Ezt a tervet, amely magá­ban foglalja a nemze'.gazda- ság minden fgazatát, 10 mi­niszter és kb. 50 szakértő ktzreműö lésével készítik el. Minden miniszternek ta­nulmányoznia kell a közvet­len hozzátartozó szektorok helyzetét és előzetes jelen­tést kell készítenie. A jelen­téseket végül teljes ülésen vitatják meg, hogy követ­keztetéseket vonjanak le az új 5 éves tervre vonatkozó­an. Az ülésen a szakértők is résztvesznek. Igen, a holdjáró automata és a földi gépkocsi: a Lunohod—1 és a nemrég ha­zánkban is nagy érdeklődéssel fogadott Zsiguli jelképes összefoglalónak is beillik, ha a kilencedik szovjet ötéves terv irány­elveinek szám- és adat-tengerében a lé­nyeg világítótornyának fényét követjük. Hogyan lehet a holnap tennivalóit felvá­zoló tervet a már járó égi és. földi .kocsik­kal magyarázni? Az ellentmondás csak látszólagos, mint ez az alábbiakból ki­tűnik. Ap első nyugati kommentátorok szenzá­cióként jelezték, hogy az új ötéves terv­vel a Szovjetunió „arccal a fogyasztó felé fordul”. Ennek kétségtelen alapja az, hogy a tervidőszakban gyorsabb ütemben fej­lesztik ,a fogyasztási cikkek gyártását, mint a nehézipart. Ez természetesen óriá­si jelentőségű a szovjet emberek élet- színvonalának további emelése szempont­jából — de hiba lenne azt hinni, amit pe­dig az „arccal a fogyasztó felé” óhatatla­nul sugall, mintha az emberi oldal eddig háttérbe Szorult volna. Fölöslegen 1arán külön emlékez­tetni rá, hogy a forradalomnak, az új tár­sadalom építési programjának eleve az volt a célja és értelme, hogy az egykori cári Oroszország, a mai Szovjetunió lakói­nak életét — éppen az igazságos, kizsák­mányolás mentes társadalmi berendezke­dés alapján — szebbé és jobbá tegye. Eh­hez azonban egy kontinens nagyságú or­szágot ki kellett emelni öröklött elmara­dottságából; a2 agyaglábú óriást — acél­lábakra kellett állítani, ipart, korszerű me­zőgazdaságot kellett teremteni. Mégpedig hihetetlenül nehéz körülmények között; előbb a világimperializmus intervenciójá­val, majd a hitlerista pusztítással szembe- szállva, s a kétszeri újjáépítés időszaká­ban is vállalva a nemzetközi helyzet által megkövetelt katonai felkészülés nyilván­valóan szükséges terheit. Kell-e mondani, hogy mindez nem öncél volt, hanem ép­penséggel a célhoz, az emberi élet igazi kiteljesítéséhez vezető út első lépcsőfoka, megalapozása. Most, hogy az alap megépült, sor kerül­het az életszínvonal nagyobb léptékű eme­lésére. Amikor azonban az alapról beszé­lünk, nemcsak arra gondolunk, hogy a Szovjetunió ipari potenciáljának kiépítése lehetővé tette a könnyűipar fejlesztését és a mezőgazdaság felfuttatását is (amihez gépek, és vegyi anyagok kellenek), hanem arról is beszélünk, hogy az eddigi ötéves terveknek elvitathatatlan részük van az életszínvonal megalapozásában.., Itt utal­nánk vissza először a jelképül választott kocsi-párra; a holdjáróra és a Zsigulira. Nem mintha — az automobilizmus fejlő­dése ellenére — a gépkocsi lenne az . élet- színvonal mércéje; annál alapvetőbb szük- szégleteké az elsőség. Arra azonban igen alkalmas ez a jelkép-pár, hogy a Luno- hoddal a szovjet technika és ipari poten­ciál általános fejlettségét, közkeletű szó­val, világszínvonalú teljesítőképességét, a Zsigulival pedig a szovjet poltikai és gaz­dasági vezetés földi dolgok iránti fogé­kony érdeklődését példázza. Ez természetesen nem véletlen: az SZKP programja kimondja, hogy a Szov­jetunióban mindennek az ember nevében és az ember javára kell történnie. Az „arccal a fogyasztó felé” ennyiben tehát éppenséggel nem fordulat, hanem egy kö­vetkezetes irányzat következetes és folya­matos végrehajtása. S a XXIVi szovjet pártkongresszus elé terjesztett ötéves terv- javaslat ebben a vonatkozásban is az előz­ményekre, különösen a XXIII. kongrész- szuson jóváhagyott nyolcadik ötéves terv etedményeire épül. Talán mindennél vilá­gosabbá teszi ezt a „staféta”-jelleget. hogy az utóbbi tíz esztendőben több mint százmillió szovjet ember költözhetett új otthonba, s a most kezdődő új ötéves idő­szakban — -a terv irányelveinek megfele­lően — több új lakás épül, mint az elő­zőben. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogj, a Szovjetunióban fokozatosan teljésen fel­újítják a lakásalapot. As ember— ahogy mondani szokás — a „piacról él”, ezért — bőr nem szeretnők számokkal túlterhelni az olvasót, — hadd említsük meg, hogy az előző ötéves terv­ben az egy lakosra jutó reáljövedelem ke­reken egyharmadával emelkedett, miköz­ben bevezették az ötnapos munkahetet é> a mezőgazdasági szövetkezetekben is 6 munkabérjellegü biztosított jövedelmet tovább közeledett egymáshoz a falusi és is városi lakosság életszínvonala. Most az új ötéves terv a reáljövedelmek ugyanolyan arányú növekedését Írja elő, mint az elő­ző, s a mezőgazdaság és a könnyűipar in­tenzív fejlesztésével azt is biztosítja, hogy 'ezt a meg növekedett és tovább gyarapodó jövedelmet az emberek minél szélesebb választékú és korszerűbb cikkekre költ- hessék el. Ugyanakkor nemcsak a „borí­tékba” kerül több, hanem a „borítékon kí­vülre”, az úgynevezett társadalmi fogyasz­tási alapokba is: abba a nagy kasszába, amelyből a felemelt nyugdíjakat és ösz­töndíjakat, az egészségügy, az anya- és csecsemővédelem, a népoktatás fejlesztésé­nek költségeit fedezik. Ez a „több” — az új ötéves tervben 40 százalékos emelke­dést jelent! Holdkocsi és Zsiguli; igen, a kettő eddig is, ezután is együtt jár. Abban az érte­lemben is, hogy az ötéves terv irányelvei Őzt is feladatul tűzik ki, hogy a népgazda­ságban hasznosítani, tehát a mindennapok gyakorlati szükségleteiben szintén alkal­mazni kell az űrkutatás eredményeit. Ft gül pedig a modernség, a minőség és hatékonyság jelképeként is tegyünkem- fítést a Lunohodról és a Zsiguliról. Az életszínvonal emelésé ugyanis élválaszt- hatatlan a termelékenységtől — amelynek fokozását az új szovjet ötéves terv szin­tén célul tűzte ki, — a jobb, ésszerűbb, gazdaságosabb munkától. Elfogyasztani csak azt lehet, amit megtermelnek. Az új szovjet ötéves terv irányelvei ezért egy­szerre fordulnak arccal a fogyasztó felé és egyszemélyben a termelő felé. Jelké­pekben beszélve: a holdjáró sem megy föl a Holdra magától, és a Zsugulit is meg kell építeni előbb — s csak aztán lehet a volánja mellé ülni. Kínai változások A Zycie Literacke című krakkói hetilap közölte Zyg- munt Slomkowsti Kínában tartózkodó lengyel tudósító beszámolóját a Kínai Nép- köztársa'ág több városában tett látogatásáról. Az aláb­biakban némi rövidítéssel közöljük a lengyel tudósitó írását. A Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma hosszú évek óta először szervezett utazást a Pekingben akkre­ditált külföldi tudósítóknak a kínai fővároson kívül, a Peking—Kuongcsou—Shang- háj—Nanc'ing—Peking út­vonalon. Ez az utazás elő­ször tette lehetővé a tudósí­tók többségének, még azok­nak is, akik már több évet töltöttek az országban, hogy megtekintsék Sanghájt és Nancsinget, ellátogassanak két népi kommunába és hat üzembe. A sajtó képviselői számára rendezett országjá­rás szervezőinek az volt a céljuk, hogy megmutassák, milyen utat szándékozik most követni a kínai veze­tőség. Az utazás rendkívül ta­nulságos volt Levették a táblákat Reggel csípős őszi szél kí­sért utunkra bennünket Pe­kingben, Négy óra hosszat repültünk, ám ez alatt a klí­ma teljesen megváltozott Kuangcsou, amely csaknem pontosan a Ráktérítőnél fek­szik, enyhén párás, meleg klímájával fogadott bennün­ket A „Keleti szél” hotelben őszinte megkönnyebbüléssel vetettem le a Pekingben fel­vett ruhát. Már a szállodai szobába belépve észrevettem, hogy áz ajtókon nincs Mao Ce-tung idézetet hirdető táblácska, mint (erre ponto­san emlékezem) egy eszten­dővel korábban. A falakon két szeg emlékeztetett rá, hogy ott korábban arcképek függtek. Az efajta változások alap­ján egyes megfigyelők mesz- szemenő következtetéseket próbálnak levonni. Ez azon­ban felettébb elhibázott lé­pés. Kínában már több, mint egy éve kísérjük figyelemmel a propaganda formáinak vál­tozását, főleg ott, ahol külföl­diek is találkoznak ezzel a propagandával. A forma ilyen változásának azonban semmi köze sincs a propa­ganda tartalmához. Kuangcsouban megtekin­tettük a vásárt. A kiállított anyag négy részre oszlott: az első rész azt illusztrálta. . hogyan valósulnak meg Mao Ce-tung eszméi, a második részt a mezőgazdaságnak, a harmadik részt a könnyű­iparnak, a negyedik részt pe­dig a nehéziparnak szentel­ték. Mi c'ak az első résszel ismerkedtünk meg. A kiállítás tulajdonképpeni anyagáról először csak ahy- nyit közöltek velünk, hogy a kiállított anyag: a Mao-esz- mék megvalósulásának ered­ménye és annak bizonysága, hogy — amint mondták — „Kínában nagyszerű a hely­zet”. Arról sem szerezhet­tünk értesülést, hogy milyen országokból és hány külföldi vendég vesz ré°zt a vásáron. De úgy tudom, hogy a kuangcsoui vásárt hagyomá­nyosan a tőkésországok ke­reskedelmi képviselői számá­ra rendezik. A bejáratnál, ahol' régeb­ben csak Mao hatalmas arc­képe függött, most Lin Piao képe is látható volt mellette. Sőt, mi több, a kiállításon a szokásosnál több volt a Lin Piao-kép, s ez a körülmény is igazolta a Pekingben kiala­kult véleményt: az utóbbi idő folyamán a napi proga- gandában egyre nagyobb súlyt kap Mao Ce-tung utód­jának személye. A külföld a vásáron A kuangcsoui vásáron a külföld is leien volt de más­képpen mint korábban. Je­lenléte azon a beszéden ke­resztül érvényesült, amelyet Mao 1970. május 20-án mon­dott a népeknek az imperia­lizmus elleni harcáról. E be­széd megtestesüléseként vagy tükröződéseként a vájáron bemutatták a Vietnami nép harcát; a különböző orszá­gokban folyó partizánküzdel- méket, a Nyugat-Berlilnben, Párizsban, Chicagóban lezaj­lott tömegtüntetéseket. Vala­mi azonban hiányzott. Több­ször is megnéztem a fényké­peket és a feliratokat, s csak akkor jöttem rá a hiányérzet okára: a bemutatott fotók a szocialista országok nélkül ábrázolták a világot! Az El­bától a Csendés-óceánig fek­vő terület mintha nem is lé­tezett volna. Pedig itt-ott megütötték a fülemet a „szo- ciái-imperializmus” szavak. Itt, Kínában, mindenki tud­ja, hogy mit jelent ez. Az igazság kedvéért azonban meg kell jegyeznünk, hogy a kuangcsoui vásárt a hivata­los prooäeanda szabályainak értelmében most nem hatot­ta át nyílt szovjetellenesség, mint korábban. A küldöttségünket szállító autóbusznak jóformán per­cenként meg kellett állnia, hogy utat engedjen egy-egy emberi erő vontatta, súlyo­san megrakott kétkerekű kordénak. Nyilvánvalóan (később a másfél millió lako­sú- • Nanesinaban- is hasonló kéDoel találkoztunk) ez a ..kozle^Mö«! ie” mé<? m’-óig alapvető fonto'ságú Kíná­ban. Ezt n kénét látva az em­ber megérti, hogy a vontató­gépek és a személyautók gaz­dag választéka a vásáron: a jövőnek szólt. Miután csaknem négy na­pot töltöttünk Kuangcsou­ban, Kina legdélibb nagyvá­rosában, repülőgéppel foly­tattuk utunkat Csangsába, Nanc'ingba és Hongcsauba, ahonnan tovább utaztunk Sanghajba. „IL—14”-es gé­pünk alacsonyan szállt, s így a felhők közül gyakran meg­pillantottuk a földet. Sangháj Kína legnagyobb városa Tulajdonképpen 6 millió la­kost számlál, s ehhez még hozzá kell venni a városi közigazgatás hatáskörébe tar­tozó falusi vidékek 4 millió lakosát is. A város vezetői meghívtak bennünket egy ki­állításra. A kiállítást tágas énfjletben rendezték: az épü­let a szovjet kormány aján­déka. Amikor tíz évvel ez­előtt itt iártam. a kínai—szov­jet barátság házának nevez­ték ezt az éniiletet. Kísérőnk most ugvan megemlítette, hogy melyik évben történt az éDftt-pzés. de «7 épület tö-44- netéről esweílen szót sem szólt. Ugyanúgy, mint Kuangcsouban. itt is a leg­különbözőbb gépedet, mérő­műszereket. járműveket, szőnüóeszközöket stb. állítot­ták ki. SanghájbarS két üzemet mutattak meg nekünk — a 2. számú s7°-s7-5>~igéngvá­rat és a dieselmotor-gyárat. Mindkét üzem már az ország felszabadulása előtt is léte-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents