Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-28 / 74. szám
ÉWan Bikcsentajevt Hogyan keletkezett a matriarchains? Valahol dinoszauruszok üvöltöttek, de az is lehet, hogy mammutok. — Hosszú Nyelv így szólt az urához: — Idefigyelj, Muszklihegy, egy nyavalyás, kis rostélyosnak való hús sincs itthon, te meg egész héten a kőhe- verőn henteregsz. — Elhallgass. Hosszú Nyelv, mert különben... — mordult rá Muszklihegy. A neandervölgyi barátai helyeslőén bólogattak. Ekkor törzsi gyűlést hívtak össze. A gyengébb nem részéről Hosszú Nyelv volt az előadó. Röviden ismertette a nemzetközi helyzetet, azután áttért a legaktuálisabb problémára: a férfiak ellustultak, nem járnak vadászni. Az élelmiszeripar a legnagyobb nehézségekkel küzd a nyersanyaghiány miatt. — Mit tegyünk? — tette felvégül a kérdést. Az asszony alázatosan ki- ődalgott a barlangból. Bogyót, gyümölcsöt gyűjtögetett ebédre. Eltelt egy hét, eltelt a másik is. Muszklihegy lustán majszolta a bogyókat, amelyeket a neje hordott haza. Közben megtanult dominóz- Ci és biliárdozni, szombatonként pedig meccsre járt. Ismerték az összes neandervölgyi sörözőben, ő is ismert Ott mindenkit. A barlangokból már régen hiányzott a hús, és a levegőben pirítóskenvér szaga terjengett. Érlelődött a lá- fcadás. Az erősebb nem képviselője válaszolt: — Mi, férfiak, már régen elemeztük a helyzetet, és arra a következtetésre jutottunk, elegünk van már abból. hogy mindenről mi gondoskodjunk. Aktivan be kell vonni titeket is a haladásért folytatott harcba, asszonyok. Éljen az emancipáció! ...Másnap reggel az asszonyok indultak el vadászni. A férfiak számára megkezdődött a matriarchátusnak nevezett aranykor. (Fordította: Zahemszky László) ELFOGULT AKTA Tv-film 16 éven felülieknek Hordozható házak készülnek *— Milyen sértődések, csak arra kértem őket, ne poroljanak tiz óra után, erre elköltöztek. ÖNKRITIKA — Kizárólag hibás árut, az Alkalmi Áruháznak! Nincs közízlésem Szomszédom — aki megyei szinten sem akárki — a minap megállapította rólam, hogy nincs közízlésem. Ez — mi tagadás — elég lesújtóan hangzott, de azért megpróbáltam szembenézni a dologgal. Mármint azzal, hogy nincs közízlésem. _ Általában örülök annak, ha — főképp olyan embertől, aki megyei szinten sem akárki — ilyen témáról véleményt hallok. Jó dolog ez — határozottan biztató. Nekem elhihetik. Ami mármost a konkrét kritikát illeti, eddigelé úgy tudtam, hogy a közízlés a közé. Azt általában szokták formálni, fejleszteni, de a megjelenési formája általában nagyobb közösségeknek egyik jellemzője. Eddigelé — mondom — így tudtam ezt. No meg úgy is, hogy az egyes embernek általában ízlése van, amely természetesen lehet ilyen vagy olyan, jó, nagyon jó, vagy éppen csapnivaló. Ha például egy nő alaposan megnéz magának, azt tartom róla — olykor mondom is —. hogy jó ízlése van. Mondani — vagy pláne hangoztatni — ezt ugyan ritkábban merem, mert errefelé — úgy hallom — egyesek igencsak félreértik, s az még a jobbik eset, ha emiatt csupán rossz szemmel néznek az emberre. Mindenesetre tény, hogy szomszédom szerint nincs közízlésem. Bátran szembe kell néznem ezzel a ténynyel, s olyik esetben számolnom is kell közízlésem súlyos hiányával. Néha tudniillik kerülök olyan helyzetbe is. hogy megkérdik tőlem valamiről: hogy tetszik? Azt hittem eddig, ha más véleményen vagyok, mint a kérdező, akkor 6 legfeljebb pocséknak minősíti az ízlésemet. Esetleg csapnivalónak. de ez mindenképpen személyes dolog, ez az én saját bizonyítványom. De a közízlés, az más. Szerintem nem nem lehet olyan felelőtlenül bánni vele, mint a saiátlagossal. Ha tehát erre célozva kérdik majd tőlem: hogv tetszik? — a legtöbb, amit tehetek, hogy a buta válasz elől kitérjek, fokozottan ráncolom a homlokomat, hogy elmé- lyülten tanulmányozzam a szóban forgó dolgot mindaddig, míg az illető el nem felejti a tapintatlan kérdést. Nem a szex -— a szesz Ezennel ünnepélyesen bejelentem, hogy engem nem a nők vittek tévútra. Különben is nő nem vihet. Az már nem divat, azért már legfeljebb az ember szája jár, — ha még jár. Szóval nem a szex, a szesz... Évek óta szolid, szelíd életet élek, legfeljebb vasárnaponként, jó ebéd után iszom egy fröccsöt, vagy nyáron a strandon hideg sört, pohárral, nem korsóval. Aztán megismerkedtem Csaba Gyöngyivel. Szép lány volt, csinos, jő szóra hallgató is. De nem ez volt a baj. Nem a szex, a szesz. Mert Csaba Gyöngyi úgy vedelte a piát, mint szomjas arató nyáron a hűs vizet. Megitta a töményt, a bort, a sört, nem válogatott. Félliter után cirógatott, s hajnal felé már azt is megengedte, hogy én is mint ő, üvegből húzzak le hét decit. Mást nem engedett. Szóval nem a szex... És most itt állok félévi füligszerelem után — aminek jaj, de gyorsan vége lett — s nem tudok szabadulni Csaba Gyöngyi emlékétől. Nem a szextől. Így lettem alkoholista, noha egészen mással akartam kezdeni. Hiába. A sze* nem sikerült. A szesz igen! — só — Férjfogás
