Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-21 / 68. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. március 21. Az Arab Liga gazdasági tanácsának kairól ülésén a résztvevők határozatot fogadtak el egy arab gazdasági és társadalomfejlesztési alap létrehozásáról, melynek tőkéje 100 millió kuvaiti dinár lesz. Az arab gazdasági és társadalomfejlesztési alap vezérkarának székhelye Kuwait lesz, melynek kormánya az alaptőke egyhar- madát biztosítja majd. A többit az arab országok nyújtják, — Szaúd-Arábia és Tunézia kivételével; ezek az országok ugyanis nem vesznek részt az alap létrehozásában. Amikor 99,führer66 voltam Francois Duvalier, Haiti kegyetlen diktátora, akit Washington tart ki, megírta visszaemlékezéseit és ezeket egy párizsi kiadó „A harmadik világ vezetőjének memoárjai” címmel kiadta. A könyv mind a 20 000 példánya elfogyott. Megvásárlójuk: maga Duvalier. Csak azoknak a külföldi politikusoknak akarja átnyújtani, akik „méltányolják erényeit”. Haitiben az emberek a markukba nevetnek: Dn- valier feleslegesen verte magát ekkora költségbe. Washingtoni Jóakarói számára néhány példány is elég lett volna. NEW YORK-I LEVÉL: „Ne ingereljék a g/i/kost" A férfi a liftajtóhoz lépett és megnyomta a gombot. Az emeleteket jelző skálán villogó zöld fény mutatta a lefelé tartó lift útját. A földszinten kipattant a liftajtó, és két személy lépett ki belőle. Az egyik női táskát lóbált a karján, a másik pedig, — széles vállánál elállna a bejáratot, — visszaküldte a liftet a felső emeletekre. Az ajtó bezárult és a zöld fény most már lefelé viliózott. A két személy sietve a kijárat felé tartott. A lift újra visszajött, az ajtó kinyílt és a férfi előtt egy halott nő hevert vérében a padlón. A férfi ismerte a 79 éves áldozatot. A rendőrség pillanatok alatt kiszállt. A detektívek tüzetesen átvizsgálták a fülkét, csattogott a fényképezőgép. — Megtalálták a tetteseket? Megtalálják? — hajtogatta felindultan a férfi, aki a bűntényt felfedezte. A detektívek vállat vontak: — Mit vehettek el tőle? Legfeljebb őí dollár volt nála. Több nem lehetett a táskájában! öt dollárért meggyilkolni valakit!... „.A 67 éves nyugdíjas nyomdász bolondja volt a macskáknak. Esténként lejárt a hátsó udvarba, hogy kedvenc állatainak eleséget vigyen. Ügy találtak rá, kezében a halkonzerv dobozával, • a mit a macskáknak vitt. Hátába fúródott a golyó. Zsebeit valaki kiforgatta. A szomszédok elmesélték, hogy az öreg mindig félt a rablóktól, és soha nem volt nála egy-két dollárnál több. A két gyilkosság New York-ban történt. Ha egy nappal később, írnám levelemet, bizonyára újabb gyilkosságról számolhatnék be. A rablásokat már nem is számítom. A napokban abban a házban, ahol szerkesztőségünk van, néhány óra leforgása alatt több lakást is feltörtek és kiraboltak egyazon emeleten. De ki törődik ilyen semmiségekkel? A minap 25 000 New York-i rendőr és detektív sztrájkolt. Így a várost teljesen kiszolgáltatták a rablóknak és gyilkosoknak. Mindenki felkészült a legrosszabbra. Érdekes módon azonban a bűntények száma a sztrájk alatti napokban egyáltalán nem emelkedett. A jó New York-iak ámulatba estek. Voltak akik a rossz időjárással magyarázták. Mások viszont azt állították — és azt hiszem ezek jártak közel az igazsághoz, — hogy az alvilág nem lehet aktívabb még akkor sem, ha nincs rendőr az utcán. A szkeptikusok azt mondták, hogy a rendőrség a sztrájkkal tökéletesen bebizonyította tehetetlenségét; akár van rendőrség, akár nincs, az eredmény egy és ugyanaz. Az előbb említett két eseten az ember elgondolkodik, vajon mi hajtja a rablókat, hogy néhány dollárért emberéleteket oltsanak ki? A válasz nem túl nehéz, ha tudjuk, hogy a bűnözők 75 százaléka kábítószerek rabja. „A halál lehelete ül a város felett”. Ezt a mondatot Stewart Alsop, a Newsweek munkatársa irta le. Alsop a 24-es rendőrkerület egyik felügyelőjével résztvett egy illegális kábítószer árusítók ellen folytatott razzián a 102. utca 9. számú házában. A felügyelő elmondta az újságírónak, hogy a házban a rendőrség az elmúlt kilenc hónap alatt 366 személyt tartóztatott le kábítószerárusítás miatt, az üzletelés mégis tovább folyik. A felügyelő körzetében, amelyet a Hudson folyó és a központi park északi pereme határol, 160 000 ember él Az itt lakók két csoportra oszthatók: azokra, akik kábítószerekkel élnek és azokra, akik folyton rettegnek attól, hogy a narkótikumok rabjai lesznek. Amikor valaki megismeri például a heroint, hetekig elél háromdolláros adagokon. A szenvedély később betegessé válik, ekkor már 5 dolláros adagra van szükség! Egy év múlva pedig már a napi 40 dolláros adag a szükséglete! Nem csoda ha a kábítószer rabjai a legtöbb esetben csak rablással, vagy gyilkolással tudják megszerezni a napi adag megvásárlásához szükséges pénzt. Végezzünk csak egy kis számítást; á hivatalos statisztika New York-ban mintegy százezer kábítószer élvezőt tart nyilván. (Persze ez a szám csak a rendőrség, vagy az egészségügyi intézmények által nyilvántartott személyeket tartalmazza. A valóságban ennél jóval többen vannak.) Ha azonban a napi negyven dollárt csak százezerrel szorozzuk be, a akkor is napi — 4 millió dollár, vagy évente másfél milliárd dollár! Ennek tekintélyes részét rablásból fedezik. Mit tehet ez ellen a rendőrség? Jóformán semmitl A felügyelő elmondta Al- sopnak, hogy szorultságukban, röpcédulákon ilyen speciális „okító” utasítást adnak a lakosságnak: „Ha megtámadják önt, ne essen pánikba és ne álljon ellen! Csak kevés pénzt hordjon magánál, nehogy ingerelje támadóját! Igyekezzék jól kivilágított utcákon közlekedni! Mindig magasra emelt fejjel és nyitott szemmel közlekedjék, nehogy az áldozat látszatát keltse, mert könnyen azzá lehet!” Lehetséges, hogy a New York-iak valamilyen oknál fogva leszegett fejjel járnak és a rab- lógyilkossagok száma ezért növekszik? G Borovik Robbanóanyag egyesíti a titánt as acéllal Nyersolaj a huszadik század „divat-slágere”. A vegyészek gigantikus méretű kazánokban „főzik” legkorszerűbb varázsreceptek alapján az alapanyagként számba jövő nyersolajat, fonható és fényt álló műszálakká. Az acélkazánok már nem alkalmasak erre, mivel az átalakulás folyamán keletkezett melléktermékek szétroncsolják a kazán falát. Titán, bár ellenáll a vegyianyagoknak, de rendkívül drága és nem olyan nyomás bíró, mint az acél. A kohászok ezért egy olyan lehetőség után kutattak, ami lehetővé teszi az acélkazán falainak egy titánbevonattal való tartós kibélelését Ezt a hagyományos eljárásokkal nem lehetett elérni. Hét évi kutatómunkával végülis most kikísérleteztek egy módszert, ami korszak- alkotó újításnak számít: a robbanóanyagok felrobbantása által előállott nyomással préselik a titánlemezeket az acélfalakra. Felvételünk egy titánnal bevont tartály fenekét ábrázolja. Német—bolgár régészeti kutatások A berlini Német Tudományos Akadémia Latin-Görög Intézetének kezdeményezésére 1958 őszén ásatások kéz. dődtek a bulgáriai Krivina falu határában. A Jantra folyó partján római kori erődítmény és település volt itt — latin nevén Jatrus —, amely része volt a birodalom határvédelmi rendszerének. Az ásatási munkák egyik célja az volt, hogy az NDK egyetemeinek lörténész hallgatóit jövendőbeli pályájukra készítse elő. Az akcióban részt vett többek között a jépai Friedrich Schiller Egyetem, a bolgár Tudományos Akadémia Régészeti Intézete és Múzeuma, a szófiai múzeum régészeti osztálya. A munkálatok eredménye minden várakozást felülmúlt, úgy, hogy 1970-ben a német és bolgár Tudományos Aka, démia mege yezett, hogy azokat a következő tíz éven át, az első bolgár birodalom megalapításának 300. évfordulójáig folytatják. (1681— 1981). A kutatók eddig feltárták az egykori erődítmény alapjait, kiásták a bizánci korból származó három bazilika falait, számos magán, és középületet talált' k. Feltárták a római-bi-ánci és késő-középkori időben. tehát három egymást követő történelmi korszakban itt élt lakosság nagyon sok használati tárgyát, eszközét. A munkálatok folyamatáról és eredményéről köriben számolnak be a kutatók. Harcoló ifjúság Április 24. a gyarmatosítás ellen és a békés együttélésért küzdő ifjúság világnapja. Ennek előzetes híradásaként közli a Központi Sajtószolgálat az APN összeállításában, szovjet szerzők írásai alapján e cikksorozatot, amelyből kitűnik, hogy az ifjúság mindinkább vállalja a hazája függetlenségéért, szabadságáért, az emberiség békéjéért, az elnyomott népek és osztályok felszabadításáért folyó küzdelmet. Egy nemzedék magára talál Tíz évvel ezelőtt az amerikai. fiatalságot általában „hallgatag nemzedéknek” nevezték. S ez az ifjúság valóban nem lázadozott. A vezető réteg sematikus gondolkodásmódot és fal- melléki konformizmust su- gallt a fiataloknak. Mire törekedjen egy fiatalember? Szerezze meg a maga Ca- dülac-ját, vidéki nyaralóját, érje el az évi 35 ezer dolláros fizetést, s fütyüljön a többi emberre... Az ifjúság akkor döbbent rá a valóságra és hallatta végre hangját, amikor megkezdődött a vietnami háború. Most ha azt kérdezik tőlem, mit kíván a 70-es évek amerikai ifjúsága — egy szóval felelhetek: békét. Torkig van az értelmetlen vietnami háborúval! A békeharcbarj való részvétel egyben politikai iskolát is jelent számukra. Az első pillanattól leckét kapnak a megtorlás rendszeréből, § maguk is a megtorlás áldozataivá válnak. Az Ohio állambeli kenti egyetemen a karhatalom tüzet nyitott a fiatalokra. A négy halálos áldozat gyilkosai ellen folyó eljárást megszüntették. A fiatalok saját bőrükön tapasztalták, milyen módszerekkel hallgattatják el a hatóságok az állampolgári lelkiismeret szavát Mindehhez hozzájárul még a fajgyűlölet amely 25 millió négert sújt közülük is elsősorban a fiatalokat Napjaink jelszava az lett hogy véget kell vetni a faji megkülönböztetésnek, annak, hogy egymásra uszítsák a fehéreket és a négereket, kigyomlálni a nézeteket, amelyek a sötétbőrűeket másodrendű állampolgárnak tekintik. Az ifjúság szeretné tartalommal megtölteni az életét, az ember életének pedig az ad tartalmat, ha a koz javára is dolgozik, ha erejét képességeit e célnak is szenteli. Mind több amerikai fiatal vállalja ezt az életformát A reakció azonban „felfegyverezve” fogadja ezt a törekvést. A kormány, amely oly engedékenyen szemléli a szélsőjobboldal tevékenységét, segíti szervezeteik létrehozását, extremista csoportjaik tömörítését lázasan keresi a fokozódó békemozgalom megfékezésének lehetőségeit. De az is nyilvávalóvá vált hogy a mai ifjúságot nem lehet egykönnyen megfélemlíteni. A békéért és az internacionalista testvériségért vívott küzdelemben kezdik megérteni a marxizmus-leni- nizmus álláspontját 1970 februárjában megalakult az Egyesült Államokban a marxista ifjúsági szervezet az Ifjúmunkások Felszabadítás! Szövetsége. Ez is bizonyítja, hogy a máj Amerika ifjúsága olyan erővé vélik, amely- lyel a washingtoni vezető- köröknek mindinkább számolniuk kell. Mi foglalkoztatja az olasz fiatalokat? A genovai óváros egyik szűk utcájában kis tábla jelzi: itt van a kommunista párt kerületi bizottságának ifjúsági klubja. A * klub mindössze néhány szobából és könyvtárból áll. Itt találkoztam Enrico Steardanó- val, a genovai egyetem 22 éves filológus hallgatójával. — Hogy mi foglalkoztatja az olasz diákságot? Nehéz lenne néhány szóban elmondani. Tíz évvel ezelőtt az olasz egyetemeken nem volt divat a politizálás. A diák- mozgalom többnyire lényegtelen belső szervezeti kérdésekkel foglalkozott. Ez alól csak az újfasiszta csoportok alkottak kivételt, amelyek erőteljesen népszerűsítették nézeteiket. Nálunk, Genovában 1967-ben változott meg a helyzet: ekkor harc indult az egyetem bürokratikus vezetése ellen. Az egyetemi hallgatók ezután kezdtek érdeklődni az olasz társadalom helyzete iránt, napirendre került az egyetemisták és a többi fiatalok kapcsolata. — A munkásfiatalokra gondolsz? — Elsősorban igen. Felismertük például, milyen kapcsolat van a vietnami háború és a genovai vasasak, kikötői munkások harca között. Ma már túljutottunk az anarchikus és ultrabalos ríézeteken. Az ultrabalosok hatása az egyetemen, sőt egész Genovában — minimális. Az egyetemi hallgatók zöme leninistának vallja magát; soha olyan alaposan nem tanulmányozták Lenin műveit mint ma! Az olasz fiataloknak sok számadásúk van a jelenlegi rendszerrel, radikális társadalmi változásokat kívánnak. S ez érthető is. Az ország déli részén, a kis apuliai városokban többszáz fiatal álldogál naphosszat a tereken, mert nincs munkája. Évente többszázezer délolasz fiatal kénytelen északra, vagy külföldre vándorolni, hogy munkát kapjon. Olaszországban sokszor robbannak ki tüntetések. A megmozdulásokat kiválthatja a magas lakbérek elleni tiltakozás, vagy a törvénytelen elbocsátások áldozatai iránt megnyilvánuló szolidaritás. Máskor a munkában megrokkantak vonulnak az utcákra. A felvonulások első soraiban mindig ott vannak a fiatalok. Az olasz ifjúságot a politikai aktivitás és az osztályöntudat soha nem látott növekedése jellemzi. A végső céh a szocializmus Nemrégiben Moszkvában járt a Conolly ír Ifjúsági Mozgalom főtitkára, Margaret Davidson. A szervezet, amelynek főtitkári tisztségét betölti, 1970 áprilisában alakult, az Északírországi Kommunista Liga és az Ír Köztársaságban működő, Connoly nevét viselő ifjúsági szövetség egyesülésével. A belfasti egyesülési kongresszuson elfogadott kiáltvány a szerve- , zetek fő feladatát a szocializmusért és Írország nemzeti függetlenségéért vívott harcban jelölte meg: „Szó-, cializmus nem lehetséges nemzeti függetlenség nélkül a nemzeti függetlenség szocializmus nélkül viszont erőtlen”. A Morning Star, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának lapja megírta, hogy a Connoly ifjúsági mozgalom szövetségesének tekinti a szocialista orszá- ( gok ifjúságát, amely a forradalmi párt vezetésével hozzájárul az új társadalom megteremtéséhez és elveti a kapitalizmust — Az ír ifjúsági szervezet James Connoly nevét vette fel — mondotta Margaret Davidson. — Connoly marxista nézeteket vallott, ő volt az 1916-os dublini felkelés szellemi vezére és katonai vezetője. Az elnyomó intézkedések ellenére az ifjúság aktívan részt vállai a polgárjogokért vívott harcban. Ifjúságunkat felháborítja az Egyesült Államok vietnami háborúja, * hadműveletek kiterjesztése Kambodzsára és Laoszra. Érthető, hogy igen soka» ^
