Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-21 / 68. szám

1971. március 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Sakkfigurák Mauthausenból A kis asztalkán egy — első pil­lantásra közönséges — sakkfigu­ra. Az Qveg alatt a mauthauseni foglyok képei: elcsigázott gyer­mekek, nők, öregek. Egy papir- szeleten fekete tusfelirat: R—65937. Érteti en pillantásainkat látván az Ulánbátort Lenin Múzeum tár­latvezetőle felgyújtja a szomszé­dos asztali lámpát. A sakkfigura mintha hirtelen életre kelne: a sajátos vetítővászonként szolgáló fehér papírdarabon megjelenik Iljics ismerős sziluettje. E kü- i lönleges kiállítási tárgy érdekes 1 történetét a múzeum Igazgatója mondta el. A mauthauseni foglyok között volt egy hallgatag öreg, akit minden barakklakó csak apónak hívott. Ezt a mindenben jártas mesterembert gyakran gyötörte álmatlanság. Reggelente feléb­redvén, sokan találták őt a szo­kásos pózban: meggömyedve fa­ragott valamit zsebkésével. — Miben mesterkedsz, apó? — j érdeklődtek a többiek. Az öreg, összerántva sűrű szemöldökét, kurtán válaszolt: „Semmiség, csak úgy magamnak” — és a nagy. eres kezek fürgén és ügye­sen dolgoztak tovább a késsel. Eltelt jónéhány nap, és ime egyszer, egy tavaszi hajnalon a mester feltárta titkát. Fából ki­faragott néhány sakkfigurát tett az asztalra. A kis ablakocskán behatoló felkelő nap sugarai megvilágították a bábúkat, és a barakk falán megjelent — njics mindenki által jól is­mert árnyképe. — „Ma, ba­rátaim, Vlagyimir Iljics Lenin 13 éves” — mondotta elgondol­kodva az öreg. A varázsfigurá­kat az apó ott helyben ajándé­kozta a foglyoknak. Attól kezd­ve a barakk falán minden reggel feltűnt Lenin szeretett alakja. Amikor bejöttek a felügyelők, a bábúkat összekeverték a sakk­figurákkal, lehetetlen volt meg­különböztetni őket. Lenin képe lelkesítette a foglyokat, megerő­sítette a régenvárt felszabadulás­ul vetett hitüket. Az öreg nem érte meg a győ­zelmet. A tábori felügyelők ki­szagolták a „varázsfigurákat”. Miután felforgattak minden ba- rakot. „zendülést” fedeztek fel és kegyetlenül megkínozták az öreget. Valakinek azonban mé­gis sikerült elrejtenie és meg­őriznie az értékes relikviákat. Ezt a sakkfigurát — fejezte be a múzeum igazgatója — egy Csemovicból való szovjet orvos, Vaszilij Jermolájevics Genyi- szenkó, volt mauthauseni fogoly ajándékozta múzeumunknak. Né- ' hány évig nálunk dolgozott. Mon- ! goliában. Sajnos az öreg mester nevét nem tudtuk meg. Csak tá- [ bori száma maradt meg: R—69937. 1 v—v-mi— — mmm Szovjet tudomány — 1971. Szovjet energetikai gépek hatvan országban Korunk műszaki-tudomá­nyos forradalma új vonáso­kat visz az energetika fejlő­désébe, átformálva az ener­gia-termelés, a továbbítás és a felhasználás technikáját és technológiáját. Az energeti­ka fejlődésének alapvető tendenciája a Szovjetunió­ban és világviszonylatban is a generátorok egységnyi tel­jesítményének növelése, amely alapvető szerepet ját­szik a villamoserőművek tel­jesítmény szerinti fejleszté­sében. Most terveznek és pró­bálnak ki 1200—1600 ezer kW teljesítményű generáto­rokat. Az elköveikezendő év­tizedekben pedig várható két-, illetve három és fél millió kW teljesítményű ké­szülékek létrehozása is. Hasonló a helyzet a hid- rogenerátoroknál is. amelye­ken már elértek 225 (B- atsz- ki Vízierőmű) és 50o (Krasz. nojarszki Vízierőmű) kW-os teljesítményt is. A Szaján- Susenszkojei vízierőművet pedig 650 ezer kW-os gene­rátorokkal szerelik fel majd. Nem férhet kétség ahhoz, hogy az ország vízienergia készleteinek további haszno­sítása a hidrogenerátorok teljesítményének újabb nö­vekedését eredményezi majd. A turbogenerátorok egy­ségnyi teljesítményének nagyütemű növekedését gya­korlatilag a gépek méretei­nek növelése nélkül, a konst­rukciós lehetőségek és anya­gok jobb kihasználása ré­vén érik el, ami a világ­szerte összegyűjtött tapasz­talat, maximális félhaszná­lását igényli a gépóriások tervezése során. A szovjet szakembereknek a gépek egységnyi teljesít­ményének növelésére irá­nyuló törekvése nem „gi­gantománia”, vagy eredeties- kedés, hanem józan mérnö­ki és gazdasági számítások­kal alátámasztott irányvo­nal. Az energetikai gépgyár­tó vállalatok mellett műkö­dő speciális tervező- és ku­tatóimézetek által kidolgo­zott tervek és konstrukciók je’entős megtakarítást ered­ményeznek az állam számá­ra. így például a turboge­nerátorok egységnyi teljesít­ményének 50 ezer kW-ról 800 ezer kW-ra való növelé­se kb. 21 százalékkal csök­kenti az 1 kw/ó energiára eső fűtőanyag ráfordítást, 52 százalékkal az egy teljesít­ményegységre eső felhasz­nált fém mennyiségét és 58 százalékkal az erőmű saját szükségleteinek kielégitésé­tizenhárom hő- és vízierő­művet építettek kb. 2 millió kW összteljesítménnyel. Bul­gáriában tizenkét erőmű épült. Lengyelországban már üzemel az 1400 kW teljesít­vízierőmű teljes teljesít­ménnyel való üzemelés ese­tén 234 millió forintnyi jöve­delmet hoz Egyiptomnak. Az építkezésre fordított költsé­re fordított villamosenergia mennyiségét. A tökéletes szovjet elekt­rotechnikai berendezések külföldön is népszerűek. Az „Energomasexport” nevű szovjet külkereskedelmi egyesülés, bármely rendelte­tésű komplett energetikai be­rendezést képes szállítani, legyen az hidraulikus, hő-, vagy diesel stb. meghajtású. Különösen szoros a szov­jet energetika együttműkö­dése a szocialista országok­kal. Kicserélik tapasztalatai­kat az energetikai hálózat tervezését, építését és üze­meltetését illetően is. így . például Romániában szov­jet szakemberek segítségé­vel, és nagyszámú szovjet berendezés felhasználásával ményű Turoz nevű elektro­mos centrálé.A Szovjetunió szállítja az NDK-ban épülő Bochsberg nevű hőerőmű berendezéseinek alapvető ré­szét is. Jelentős segítséget nyújt a Szovjetunió a fejlődő orszá­gok energetikai fejlesztésé­hez is. Az 1952-es forradalom után Egyiptom egyik legna­gyobb problémája a Nílus vízháztartásának szabályo­zása volt. És most, tíz évvel a?- építkezés megkezdése után, a Nílust kordába szo­rították. Az Asszuáni vízierőmű tel­jesítményét tekintve felül­múlta az összes eddig létező villamos erőművet Egyiptom­ban. Arab gazdasági szak­emberek számításai szerint a gek három év alatt megté­rülnek. K. L. Rao, India Öntözési- és Villamosenergetikai mi­nisztere a Soviet Review tu­dósítójának adott interjú­jában kijelentette: „A Szov­jetunió segítsége az energia- termelésben, a most rendel­kezésre álló tizenöt millió kW villamosenergiából két millió kW-nyi új teljesít­mény létrehozását tette lehe­tővé országunkban. A ne_ gyedik ötéves terv idején újabb egy millió kW telje­sítményt hoztunk létre szov­jet segítséggel”. A Szovjetunió — az atom- ehergetika úttörője — számos más külföldi országnak is nyújt segítséget, illetve szál­lít berendezést atomerőmű­vek építéséhez. Jakutföldön, a Viljnai erőmű már elkészült első fokozata. Ez a világ egyik legésza­kibb vízierőműve. részt vettek azon az ame­rikaellenes tüntetésen, ame­lyen a Dél-Vietnami Nemze­ti Felszabadítási Front zász­laját kitűztük az amerikai konzulátus épületére. Ma azért küzdünk, hogy közös oktatási rendszert vív­junk ki Észak-írországban a katolikus és a protestáns gyermekek számára. A je­lenlegi oktatási rend ugyan­is éket ver az ifjúság közé, elősegíti, hogy a reakció egymásra uszítsa őket. A mi feladatunk az, hogy egye­sítsük a fiatalokat az elnyo­mók ellen. Bár a Connoly Ifjúsági Mozgalom taglétszáma nem nagy, a szervezet jelentős szerepet tölt be Írország po­litikai életében. Domingos, akit nem lehet megtörni Néhány évvel ezelőtt egy kis portugál tengerparti vá­roskában illegális találkozó­ra jöttek össze a haladó fia­talok. Ott volt egy Domin­gos Abrantes nevű magas, sovány fiatalember, aki Lisz- szabon ifjúmunkásait képvi­selte. Nehéz feladat várt rájuk, hiszen a legtapasztaltabb if­júsági vezetők Salazar börtö­neiben sínylődtek, s e talál­kozó részvevőinek kellett újjászervezniük a sorokat, folytatni a harcot. Domin­gos néhány más hivatásos forradalmárral együtt akkor elkerülte a letartóztatást, így aztán Lisszabonban és több más városban ő vezette az ifjúsági mozgalmat. Domingos Abrantes kitűnő szervező. Jól megtalálja a közös nyelvet a parasztokkal és a diákokkal, a fiatal értel­miségiekkel és a katolikus fiatalokkal. Tudja mi foglal­koztatja a katonákat, az al­kalmazottakat, a munkáso­kat. Akivel csak beszélt, min­denkit magával ragadott. A portugál titkosrendőrség, a hírhedt PIDE arra számí­tott, hogy Abrantes letartózta­tásával komoly csapást mér­het a portugál ifjúsági moz­galomra. Abrantes kénytelen volt illegalitásba menni, de néhány hónap múlva letar­tóztatták. Megpróbált meg­szökni a börtönből, de elfog­ták. A portugál fasiszták ke­gyetlenül megkínozták a PIDE börtönében, ahová — szavaik szerint — „soha nem pillant be a törvény”. Domingos Abrantes egy idő múlva a következő üze­netet juttatta ki elvtársaihoz: „Hét napot töltöttem alvás nélkül, aztán hat napig, majd újabb négy napig nem hagy­tak aludni egy percet sem... Megkínoztak, magánzárkába csuktak, de teljesítettem kö­telességemet, egy szót sem húztak ki belőlem”. Katonai törvényszék elé ál­lítottak. Domingos Abrantes a tár­gyaláson nem magát védte, hanem a pártot, a portugál nép szabadságjogaiért mon­dott védőbeszédet. A bírák többször meg akarták vonni tőle a szót, de ő tovább be­szélt- Akkor a PIDE nyomo­zói a tárgyalóteremben neki­estek és kivonszolták. Még volt rá ereje, hogy ezt kiált­sa: „Éljen a Portugál Kom­munista Párt! Le a fasizmus­sal!” Domingos Abrantes immár ötödik éve van börtönben, de az az ügy, amelyért küzd, mind több fiatalnál talál tá­mogatásra.. Piros bárét, csillaggal A moszkvai Junoszt szálló­ból felhívtak telefonon: — Itt Ebahon. Emlékszel még rám? — harsogott egy hang a készülékből. Hogy is feledhetném el Ebahont! Először 1962-ben találkoz­tunk, a lagosi nemzetközi ki­állításon, a szovjet pavilon­ban. A nigériaiak akkor „fe­dezték fel” a Szovjetuniót, emberek eerei vonultak vé­geláthatatlan sorokban a ki­állítási csarnokban. Egy özön­vízelőtti autóbuszon fiatalok csoportja érkezett, s amikor elmentek, teletömték a buszt a Szovjetuniót bemutató brossúrákkal. Köztük volt Ebahon is. Ott találkoztunk először. Később a Nigériai Ifjúsági Kongresszus nevű szervezet székházában beszéltem vele- Az ifjúsági szervezetről be­szélt, amelynek munkájában részt vállaltak a különböző nigériai törzsekhez tartozó fiatalok: ibók, jorubák és így tovább. A szervezetben eltűn­tek a törzsi ellentétek, ame­lyeket pedig sok évtizeden át szítottak a gyarmatosítók. Később, alig néhány héttel a véres polgárháború kirob­banása előtt Enuguban jár­tam szovjet szakértőkkel, akik egy kohómű építésének lehetőségét tanulmányozták. A szállodában felkeresett bennünket tíz nigériai fiatal­ember, aki Moszkvában, a Lumumba egyetemen szer­zett diplomát. Feszült volt a helyzet. Itt tudtam meg, hogy a törzsi viszályok végül is megbontották a Nigériai Ifjú­sági Szervezet egységét. Az imperialista ügynökök a bal­oldali nézetek terjedését lát­va szították a szenvedélyeket és elérték, hogy sikerült meg­osztaniok a sarjadó nemzeti­demokratikus erőket. Akkori­ban nagyon kemény, meg- győződéses embernek kellett lenni ahhóz, hogy valaki szembeszálljon a soviniszta hangulatokkaL Ebahon e ke­vesek közé tartozott. Akkor csak a hangját hallottam, La­gos utcáin, az autóbusz hang­szórójából... ...Szobájában kerestem fel, a Junoszty szállóban- Ahogy beléptem, asztalán két piros barettet láttam, rajta fekete ötágú csillag. — A lagosi fiatalok sok­szor vonultak fel ilyen sap­kákban a főváros utcáin, til­takozásul amiatt, hogy az imperialisták beavatkoznak Nigéria belügyeibe. Együtt vonultunk mind, hauszák, ibók, jorubák az amerikai nagykövetség elé is. Most ezt a sapkát emlékbe hoztam a szovjet Komszomolnak, a má­sikat meg neked, régi barát­ságunk emlékére. A sapkát azóta is íróaszta­lom fölött őrzöm. Emlék Ni­gériából, amely elegendő erő­vel rendelkezik a testvérgyil- kos háború után, hogy fel­épüljön. (APN <==. KS) Analfabéták eldorádója A portugál rendőrség meg­állapította, hogyt. többezer vezetői jogosítvány tulajdo­nosa nem tud sem olvasni, sem írni. A gépkocsivezetői vizsga letételekor hamis bi­zonyítványt mutattak be elemi iskolai végzettségük­ről. Az okirathomisító banda vezére ugyancsak írástudat, lan. Elkészült a világ leghosszabb autóútja Ez az autósztráda-óriás nem Észak-Amerika, vagy Nyugat-Európa szülcltte. A transzázsiai út 14 ázsiai or­szág 12 éves erőfeszütésénett eredményeként jött létre. Bz a világ leghosszabb útja, Ma már nem tartozik a jövő vágyálmai közé. hogy száz kilométeres óránkénti sebességgel haladó autóink­kal — anélkül, hogy - sebes-), ségét csökkentenék •— Ki'á- Ázsiából a távol-ke? íeti s$i- getvilágba jusson valaki, a két hatalmas egyse gből állő utat 1970 őszén /kapcsolták össze, amikoris rrv Jgnj/itották a Teherán és Da< :ca (Kelet- Pakisztán) közötti 6#00 kilo­méteres útszakaíáj.t. Ez a hatezer 'kilométeres szakasz azonban,, csak a ha­talmas transzár-zsiai út 'egy kisebb részét jelenti. Első, 10 590 kilómé? teres része a török határ 'menti Bazargán. ból Saigonig; vezet. Áthalad Teheránon Órán), Kabulon (Afganisztán). Izlamabadon (Ke’et-P kúsztán'. Delhin. Calcuttán (India), Manda- lay-n (Bur ma). Thaiföldön és Phnom Penh-en (Kambod­zsa). A második rész hossza 12 530 kilométer. Ez az iraki határtól Sing"pore-ig vezet. iSrircti Teheránt, Lepahant, JDelhit, Romt. Lahnret. Kat- mandut. Daccát. Rangoont, Bangkokot, Kuala Lumpurt A transzázsiai autóút asz­faltból, cementből készült, részben Dedig kövezve van. Hatmillió négyzetkilométe­res területei „szolgál ki”, ahol mintegy 700 millió em­ber él. Az útvonal teljes hosszában több mint 100 alagutat fúrtak. Az afganisz. táni Himaláján, a 7000 mé­ter magas hatalmas Hindu- kus hegységen keresztül ve­zet egy 2750 méter hosszú, 3300 méter mag:,s alagút. Ez a világ legmagasabb alagút- ja. A világ legnagyobb autó­árának építési költségei ed­dig 700 millió dollárt tettek fei. Az autóút finanszírozá­sát legnagyobb részt a Vi­lágbank végzi az Iránnak, Indiának, Thaiföldnek és más országoknak nyújtott kölcsönök formájában. KÜLPOLITIKAI

Next

/
Thumbnails
Contents