Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-14 / 38. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. február 14 Á pártegység erősítése Mi'.ől van 2gy kommunista poi’uicuí — számarányánál jóval nagyobb — ereje? Attól, hogy minden más politikai erőnél jobban kifejezésre tudja juttatni a munkásosztály — és valamennyi dolgozó — valóságos érdekeit Eire je abban a képességében rejlik, hogy meg tudja szervezni és szervezett harcra tudja vezetni a dolgozó osztályokat az érdekeiket kifejező célkitűzésekért Ehhez a marxizmus—leniniz- mus alkotó eszmeisége ad eligazító iránytűt a párt számára. Ilyen történelmi hivatásra azonban csak az esz- meileg-politikailag egységes, a ennek alapján egységesen cselekvő párt képes. Mióta létezik a komunista világ- mozgalom, azóta ismeretes ez a törvényszerűség, de az utóbbi évtizedek sajnálatos tapasztalatai — a magyar párt egységének megbomlása 1956-ban, a csehszlovák pártegység szétesése 1968- ban, számos tőkés országban működő kommunista párt kettészakadása, vagy frakcióharcai — különösen megerősítették ennek a törvényszerűségnek az igazságát. Ez feltétele minden sikernek, e nélkül csak kudarc érheti a munkásosztályt. Különösen érvényes ez a törvényszerűség egy hatalmon levő párt esetében. A Magyar Szocialista Munkáspártban, a mi pártunkban az egység a párt tagjainak önkéntes és tudatos fegyelmén alapszik. De miből táplálkozik ez az önkéntes fegyelem? A kommunizmus eszméjébe vetett hitből, valamint abból, hogy az a politika, amit a párt hordoz, helyes, megfelel mind a magyar társadalom mai és jövőbeni szükségleteinek, mind a proletárszolidaritás követelményeinek. Tehát — mint arról a X. pártkongresszuson a KEB jelentése számot adott Ü mi pártunkban ma nincs frakciózás; eszmei, cselekvési, politikai egység van. így a jövőbeni siker egyik fontos feltétele, az egység, biztosított, í Hiba lenne azonban azt hinni, hogyha jelenleg nincs is a párton belül megosztó véleményeltérés, frakciózás, ezzel annak a lehetősége is egyszer és mindenkorra ki van zárva. Az egység olyan jelenség — miután ezt emberek hordozzák, ha még oly öntudatosak is — ami ma megvan, holnap azonban felborulhat. S ezt csupán a párt számára rendelkezésre álló fegyelmi eszközökkel tartósan nem lehet fenntartani. Tartóssá lehet azonban tenni helyes politikával. Ilyen politikai vonalat egy vagy néhány ember nem képes kialakítani. Csupán a párt, mint kollektíva képes erre. S itt jut rendkívül fontos szerephez a párton belüli demokrácia. Ezt mint pártunk munkastílusának fontos vonását Kádár János elvtárs kongresszusi előadói beszédében így foglalta össze: ,,Gyakorlatunkban a döntések demokratikus előkészítését, a kérdések sokoldalú és szabad megvitatását a különböző vélemények meghallgatását és figyelembevételét szorgalmazzuk, éppen úgy, mint a meghozott határozatok egységes, kötelező és pontos végrehajtását. A pártdemokrácia nélkül nem lehet igazi eszmei, politikai egységet teremteni nem lehet a belső meggyőződésen alapuló magas fokú tudatosságot ikifejleszteni. Centralizmus, szervezeteinek fölé és alárendeltsége nélkül a párt nem szervezett erő, elvész élcsapat jellege, ereje és egységes cselekvésre képtelen vitaklubok tömegére esik szét.” Az utóbbi években nagyon sok fontos, érdekes és izgalmas vita folyt a párton belül. Gondoljunk c?ak olyan nagy kérdésre, mint a gazdaságirányítás reformjának koncepciója. Mitöbb, elmondhatjuk, az utóbbi években egyetlen olyan fontos kérdésről nem hozott határozatot a Központi Bizottság, amiről előzetesen — és széles körben — ne kérte volna ki a párttagság és a pártonkívü- liek véleményét. A konstruktív vitáktól sohase félt a párt, sőt minden lényeges és megérett kérdésben maga kezdeményezett. Ez volt a helyes politika kialakításának helyes módszere. Ez döntő feltétele volt — és lesz a jövőben is! — a kollektíván kialakított politika egységes végrehajtásának, a meggyőződésből történő egységes cselekvésnek. Amit a lövőben ebben a vonatkozásban fejleszteni kell. amire a X. kongresszus is felhívta a figyelmet, a munkásvéllemé- nyeket még több türelemmel kell meghallgatni, s politikánk kialakításánál — minden szinten, minden területen — figyelembe venni. A mi pártunkban az az alapéiv eiveiiycsoi, hogy pártfórumon minden párttag kifeitheti minden kérdésről a véleményét, még akkor is, ha az többé-kevésbé eltér a párt politikai vonalától. Ez joga a párttagságnak. Az viszont kötelesség, hogy egyetlen percig se maradjanak válasz és visszautasítás nélkül a téves nézetek. De a vita azért vita, hogy a fő módszer a meggyőzés legyen. Persze, hogy egy-egy párttaggal milyen kérdésben és meddig kell vitatkozni, azt is elvi szigorral kell megítélni, hiszen a párt mégsem vitaklub. ahol a vita kedvéért vitatkozunk, egymással. A kérdéseknek — a döntések előtt való — árnyalati eltérésekkel színezett megítélése természet'zerű. A párt, noha eszmeileg az egyazon nézetet vallók szövetsége, tagságát illetően nem egyértelműen homogén. A párt tagjait a különböző dolgozó osztályokból és rétegekből verbuválja, ez önmaga is oka lehet egy-egy kérdés eltérő megítélésének. A párttagok politikai és általános műveltsége is különböző. Ezek alapján is lehetségesek eltérések. A kérdés másik oldala , - nevezetesen: a oe- muuaiikus módszerekkel kialakított álláspont határozattá emelkedése és a határozat alapján történő azonos cselekvés — a pártegység másik, olyan követelménye, amely a párt minden szintjén, az alapszervezettől a Központi Bizottságig, az első vezetőktől a legegyszerűbb párttagig mindenkit kötelez. A demokratikus centralizmus alapvető szervezeti elvünk. Amint a X. pártkongresszus határozata mondja: ,,Mindenütt érvényt kell szerezni annak a követelménynek, hogy a meghozott döntések után minden párttag kötelessége az aktív állásfoglalás a párthatározatok mellett, s a végrehajtásban való részvétel a kapott pártmegbízatásoknak megfelelően.” Csakis így töltheti be pártunk történelmi hivatását — politikai vezető szerepét, a szocializmus teljes felépítésében. Rácz Lajos Oda a búbos, meg a kilenc liba Aki nyáron Tószegen járt, soha nem felejti el, milyen látvány, amikor a Tisza a házak között már a kiskertek alját nyaldossa, s az út két oldalát védő homokzsák alagúton egyesével közlekednek a homokszállító dömperek. Hősies, gigantikus, emberfeletti — írtuk akkor, s a jelzők nem az újságírók fantáziájában, hanem ott kinn születtek. A községi tanács rb elnöke, a Munka Érdemrend aranyfokozatát kapta. Nemrégen jött ki a kórházból. Két hónapig kezelték. Altatták, de a „kizsigerelt”, agyonhajtott szervezet még ma sem tudja megbocsátani azokat a napokat Kimegyünk a hídhoz. Nyáron ott fogadták a honvédelmi minisztert, ez volt a legveszélyesebb pont. Egy idős nénike, sírva kérdezte az érkezőktől. „Isten hozta magukat, ugye nem éngedik, hogy elvigyen minket a víz?” — meséli mosolyogva az elnök. A medrébe visszahúzódott Tisza most szerényen, valahol az ártéri erdőn túl szürkéllik. — Gátat kellene építeni, a magaspartot már lepusztftot- ták az évenként megismétlődő árvizek. leérték, a IV. ötéves terv idején talán lesz rán^ is pénz, s megépítik a falut védő 5 kilométeres vé- dőgátafe Addig? Beméljuto még egyszer nem lesz ekkora víz. Fent lakunk az emeieten — Az árvíz 11 házat tett tönkre. — Kettőt azóta újjáépítettünk, a többi csak javításra szorult. Olyan takaros házak épültek a régiek helyén, hogy ma már a tulajdonosaik sem bánkódnak. Vékony néni öreg házába — jelenleg szerszámos kamrának használják — lehajtott fejjel lépünk egyet lefelé. Mestergerendájára 1839-et vésett egykori építője. — Jő meleg ház volt ez. Mi még kihaltunk volna belőle. Nyaranként kitapasztottam, kimeszeltem. Dehogy gondoltunk mi újra. Az űj, betonalapú házba egyhete költöztek be Vékonyék. Négy lépcső vezet fel az előszobába, ahonnan egy tágas, világos nagyszoba, meg a konyha nyílik. — Nézzen csak ki az ablakon! A régi házunk padlásával vasvunk egymagasság- ban. Mondtam is az uramnak. felköltöztünk az emeletre. Ez a fürdőszobánk, ez pedig a kamránk. Van itt minden, am! két öregembernek kell. Csakhát a régi jő kemencét nem tudtuk meg-: menteni. A sütőben nem úgy sül meg a tészta. Nem is ettem még jó kenyeret, amióta nem a kemencében sütöm. Ráment a kilenc liba Aztán az elnökhöz fordulva panaszkodik; — Tessék mondani, nem lehetne valahogy kevesebbre venni a havi fizetni valónkat? Az uram 1500-at keres a cukorgyárban, amiből 515 forintot kell törleszteni. A piacra se tudok vinni semmit, mert mind a kilenc libám ráment a házépítésre. Az elnök megígéri, hogy segíteni fog. — Bizony nem könnyű az idős házaspár helyzete — mondja. — Nehéz telük volt, a régi, egészségfelen házban húzták ki a hideg időt. — De tessék ám belevenni az újságba azt is, hogy a lányom, a vejem, meg a bátyáim mind segítettek nekünk. A cukorgyártól bontott téglát és faanyagot is kaptunk. Nem hagytak minket a nagy baiban magunkra. Dehogvis saináltam tőlük a kilenc libámat, mindet megsütöttem nekik. Tavasszal az öcsárn kezd bázat énlteni. mondtuk neki az öregemmel, visszaseeitfink neki, csak erőnk leg"°n. H M, Munkás kulon- vonat Szolnok megyéből Tallinnba Szolnok megye és Tallinn párt, állami és tömegszervezeti vezetői által a múlt évben aláírt barátsági, együttműködési egyezmény keretében májusban ipari munkások, mezőgazdasági dolgozók, illetve a termelést közvetlenül irányító műszaki vezetők látogatnak észt testvérvárosunkba. A Tallinnba indulók között a kereskedelem, a közlekedés, az építőipar, s a helyiipar is képviselteti magát. A háromszáztíz személyes különvonatta 1 utazókat a vállalatok és üzemek gazdasági, párt és szak- szervezeti vezetésének javaslata alapján választják ki. Így jutalmazzák a kongresz- szusi munkaversenyben kiemelkedően dolgozó szocialista brigádvezetőket és brigádtagokat, valamint a társadalmi funkciójukat régóta eredményesen betöltő aktivistákat. Mivel jutaloméiról van szó, a 4200 forintos költséget vagy teljes egészében, vagy annak 50 százalékát fedezik a munkáltatók. A résztvevők pedig 78o forintért 55 rubel költőpénzt válthatnak be. A különvonat május 13-án este indul Szolnokról. Ütja Leningrádon keresztül vezet Tallinnba. Utasai két napot töltenek a Néva parti városban, s megtekintik az Er- mitázst, a Szmolnijt és az Auróra cirkálói Tallinnban és Moszkvában szintén két napig áll majti a barátság- vonat, amely május 22-én indul vissza Szolnokra. Patkánymen'esítés (? I) Országszerte csaiknem azonos szöveggel közölték a lakossággal, hogy „általános és kötelező patkánymentesítést rendeltek el”. A hirdetményben szerepel a patkány- irtás összetétel is. Milyen viszonyban áll egymással ez a két szóalak? A hivatalos szöveg megfogalmazója a hivataloskodás, a szakszerűsködés helytelen gyakorlatának megfelelően nem találta elég szakszerűnek a patkányirtás összetételt, s ezért óvakodott a p atkánytalanítás képzett formától is. Így született meg a patkánymentesítés nyelvi forma. Űjabban a mentes hangsor, mint összetételi tag is igen gyakran vállal nyelvi szerepet: lázmentes, problémamentes, kendőzésmentes, önkritikamentes stb. Találkoztunk a féregmentes nyelvi képlettel is, és éppen ennek az analógiájára beszélnek és írnak a hivatalos jelentések patkánymentes házakról s pincékről is. Ezt a szóalakot képezték tovább, s így kaphatott szerepet a pat- kánymentesít furcsa igealak is. A szócsalád tovább bővült a patkánymentesítés szóalakkal. Bár nem szabálytalan képzésű, mégsem örülünk neki. Mentesítsünk valakit a bajtól, a rossztól, a veszélytől, mentesítsük földjeinket az árvizektől, de ne mentesítsük pincéinket a patkányoktól. Még a patkánytalanítás is elfogadható, mert eddig is lombtalanításról és lomtalanításról szoktunk beszélni s nem lommentesítésről és lombmentesítésről. A patkánymentesítés szóalakot nem értékelhetjük sajátos és szükséges szakszónak, hanem csak a túlsza- kosítás, az elhivatalosítás szülte felesleges nyelvi forr mának. i Rendeljünk tehát el patkányirtást, rágcsálóirtást, így is szakszerűen közöljük a tennivalókat. Ezek a szavak valóban egyértelműen utalnak a teendőkre. A pat- kánymentesítés összetétel pedig túlságosan általánosít, és éppen ezért alig van mozgósító hatása- és az olvasót befolyásoló ereje. Mivel az elhivatalosodás, az elszakosítás továbbterjed, erősödik, rostára kell tennünk minden olyan nyelvi formát, amely éppen^ ennek a folyamatnak ad erőt. Ha nem szükséges, feleslegesen ne hivatalosítsuk a nyelvi formálást, ne bonyolítsuk a közlést. A címül adott ősz- szetételt is elsősorban ezért tettük rostára. Reméljük, nem terjed tovább, s még hivatalos jelentésekben sem kap nyelvi s-'n-ooet. ■ Dr. Bakos Józsiét Tíszakécskei jó pé’da Érdekes kezdeményezés indult el Tiszakécskén: a község vezetői, társadalmi szervezetei és a helyi ÁFÉSZ igazgatósága „virágos falu — virágos Magyarország” jelszóval felhívták a helység lakosságát, díszítse virágokkal a köztereket és az utakat, ültessen virágágyakat a középületek, áruházak, üzletek előtt A kezdeményezők szeretnék, ha a tavaszi ünnepekre — elsősorban a felszabadulás évfordulójára és a szövetkezeti mozgalom tömegessé válásának 25 éve§_.jubileumára — már virágdíszbe öltöznék a falu. Napi postánkból Mégegyszer a színházról Az igazgató véleménye Lapunk január 31-i számában tudósítást közöltünk Miért? Miért? Miértg címmel a szolnoki . Szigligeti Színház szakszervezeti üléséről. Olvasóink bizonyára emlékeznek a cikkre; munkatársunk tudósításában felidézte azt a sok gondot, aggodalmat, amiről a szakszervezeti ülés felszólalói beszéltek. A cikk a megye színházszerető közvéleményében nagy visszhangot keltett. Sokan mondták el véleményüket, vagy írták meg szerkesztőségünknek. E véleményeket tükrözik a február 2-án és 5- én megjelent olvasói levelek, valamint a február 7-i számunkban megjelent, körkérdésünkre adott válaszok. A szakszervezeti ülésről közölt tudósításról kifejtette véleményét Berényi Gábor, a színház igazgató-főrendezője is. Noha levele a felmerült problémákra nem ad érdemi válaszokat, s állításainak jó részét is vitatjuk, mégis közzétesszük; ismerje meg a közvélemény e változatlanul gyűrűző vitában az egyik legilletékesebb, felelős személy véleményét is. ft „...Furcsa eset... egyenesen példátlan, hogy az intézmény vezetője próbálja megakadályozni egy szakszervezeti gyűlésről szóló cikk megjelenését” — írja a Néplap. Magam is furcsának találnám, ha így lenne. Csakhogy „nem égé :en” így történt. A Szigligeti Színház szak- szervezeti taggyűlésének elején nem én, hanem az elnöklő Balog Elemér gazdasági osztályvezető jelentette be: minthogy a túlzsúfolt műn« ka. a közelgő bemutató és a „Fehér akácok” délelőtti próbája miatt mindössze 2—2 és fél óra áll a vezetőségválasztó taggyűlés rendelkezésre — ezért az évad első felének alapos értékelését és megvitatását az operett bemutatója után, február első felében tartjuk meg társulati ülés keretében, amelyre a színház vezetősége egy teljes próbamentes napot biztosít. Ettől függetlenül természetesen lehetőség volt arra, hogy aki akarja, ezt megelőzően is, felvethess az őt foglalkoztató kérdéseket. így került sor a cikkben idézett néhány felszólalásra. A felvetett problémák egy részére a szavazás lebonyolítása után, a szavazatok összeszámlálásá- nak ideje alatt válaszoltam. Gondolom, ez még a legjobb indulattal sem nevezhető a cikkben idézett „alapos vitádnak. A fentiek alapján teljes mértékben érthető és indokolt, hogy a taggyűlés után a szakszervezeti bizottság újonnan megválasztott vezetőivel teljes egyetértésben arra a véleményre jutottunk: kérni fogjuk, hogy a Néplap csak a társulati ülés után foglalkozzon részletesen a színház problémáival. (Nem értjük az szb állásfoglalását, hisz az ülést megelőzően az szb hívta meg lapunkat, kérve, hogy arról részletes tudósítást közöljünk — a szerk.) Az volt a közös véleményünk, hogy csak egyoldalúan felvetett és megvilágított, tisztázatlan kérdések nyilvánosság elé tárás nem segítené. inkább zavarná és akadályozná a problémák megoldását. Miután telefonon sem a taggyűlésen résztveft újságírót, sem a lap főszer-; kesztőjét nem tudtuk megtalálni, ez ügyben az szb elnök személyesen beszélt a tudósítást készítő újságíróval. Ekircs dolog — egy nem túl sikeres zenés vígjáték néhány rossz bérletszüneti háza alapján olyan látszatot kelteni, mintha a színházat általában üres házak, ...„általában lagymatag színházi estek” jellemeznék. — Furcsa ez akkor, amikor a színház bevételi és látogatottsági tervét rendszeresen túlteljesíti, amikor — hogy csak idei példákat hozzak fel — a Szovjet Dráma Hetének keretében bemutatott „A delfin hátán” c. produkciónk résztvevői nemcsak minisztériumi művészeti nívódíjat, de az előadások bevételi túlteljesítéséből származó jelentős jutalmat is kaptak; mikor a cikk megjelenésének napján is olyan előadás volt műsoron (Örkény István: Macskáján ték), amely nemcsak egyike az elmúlt 12 évben bemutatott legjobb, országosan elismert produkcióinknak, de a pénztári forgalom tekintetében meghaladta minden eddigi prózai bemutatónk bevételét. A taggyűlésen felvetett kérdésekre —- amelvek egy része valóságos és reális problémákat is takar —most nem kívánok részletesen reflektálni. Megteszem ezt majd az alapos és mélyreható vitára alkalmas társulati ülésen. Abban teljesen egvetértek a Néplappal — „a megye lakosságának joga van tájékozódni a 'zínház gondiairól”, de azt hiszem, a ..gazda jogán” azt is joggal elvárhatják, hogy személyes indulatoktól mentes, tárgyilagos és elfógulatlar tájékoztatása kapjanak.
