Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-14 / 38. szám
1971. február 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A Jászsági belvízi evezető csatornából két szivattyúval emelik át a vizet Szász* bereknél. Még mindig nem sikerült elfojtani a tiszakécskei melegvízkitörést Ami máé* nem a rendőrség „asztala44 A megyei kczlekedésrend^et velőjének nyilatkozója a E ESZ módosításáról *n*zakécske határában az elmúlt év decemberében eddig még tisztázatlan okokból melegvíz tört fel, egy még 1958-ban szénhidrogén kutatásra fúrt kútból. A kút jelenleg a tiszakécskei tanács birtokában van, és a szóbeli információk szerint kitörését valószínűleg felelőtlenség okozta. A lezárt kutat szabályellenesen megnyitották és a meleg, sós vizet használták. Még nem derült fény arra, mi okozta a légzőtolózár Abból kiindulva, hogy a inegye közművelődési helyzetének javítása elképzelhetetlen szakképzett népművelők nélkül, hogy a gyakori személycserék folytán előálló gondok is csak megfelelő szakemberképzéssel enyhít- hetők, a megyei tanács decemberi határozatában úgy döntött, az 1971—72-es oktatási évben létre hozza a debreceni Tanítóképző Intézet kihelyezett első osztályát Szolnokon. Lehetőséget teremt, hogy a már most is népművelési munkát végző, gyakorló népművelők megszerezhessék a szükséges elméleti ismereteket. letörését,, ami miatt —■ a szakemberek szerint — a kút olyan homokos vizet kezdett termelni, hogy a felszíni zárószerelvényeket is tönkretette. A több hónapja tartó kitörés következtében a kút körül öt méter átmérőjű homokkráter keletkezett, amelyből gejzír-szerűen tör fel a 40—50 fokos sós víz. A szakemberek szerint a kitörés fokozódik és most már a béléscső mögül is meleg A megye közművelődésének különböző területein dolgozó népművelők körében váratlanul nagy visszhangra talált a megyei kezdeményezés: mintegy hatvanan jelentették be továbbtanulási szándékukat Valamennyien szeretnék megszerezni a népművelő-könyvtáros képesítést. A tagozat jellege egyébként megegyezik a levelező oktatás kialakult jellegével; sajátos benne, hogy a rendszeres konzultációra Szolnokon kerül sor. Az egyes foglalkozásokat minden alkalommal az anyaintézet oktatói vezetik, illetve irányítják. víz tőr fel. A vízhozam eléri percenként a 2—3 ezer litert A feltörő meleg víz a belvízmentesítő csatornákon kere~-ztül egyelőre a Tiszába folyik. A kút elfojtását a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem szakemberei még decemberben megkezdték, azonban az első kísérletek nem jártak eredménnyel. A csak kútjavító berendezéssel végezhető elfojtás költségei meghaladják a félmillió forintot Erre a formára azért van szükség, mivel a Tanítóképző Intézet az évek során csupán helyhiány miatt a sikeres felvételi vizsgát tett jelentkezők egész sorát utasította el. A jelentkezők sikeres felvételi vizsgája érdekében született meg az a tíz foglalkozásból álló előkészítő tanfolyam — a TIT megyei központjában, minden második hétfőn — amelynek keretében kiváló szaktanárok vezetésével a felvételi anyagát képező irodalmi, nyelvi és történelmi ismereteiket frissíthetik fel a kihelyezett tagozat leendő hallgatóL Nyugatot járt autós turisták szoktak példálózni azzal, hogy arrafelé ha két gépkocsi összeütközik, nincs vita, veszekedés, rendőrkeresés, — egyszerűen és előkelőén névjegyet cserélnek, mennek tovább, a többi már a biztosító dolga. Nos, február 1-től hazánkban is hasonló a helyzet, s akinek névjegye van, megtisztelheti vele autóstársát, de biztosabb az adatok kijegyzése a személyi igazolványból. A többi már itt is a biztosító dolga. A , február 1-én életbelépett módosított KRESZ egyik leglényegesebb paragrafusa, hogy ‘ ha a gépkocsik összeütközésénél nincs személyi sérülés, s az anyagi kár egyik gépkocsiban sem haladja meg a 15 ezer forintot, nem szükséges a rendőrséget értesíteni. EZ a változás teljesen eltér a régebbi gyakorlattól, s a modern közlekedés egyik fő jellemzője. Erről beszélgettünk dr. Sarkadi Imre rend- őrőmaggyal, a közlekedésrendészet Szolnok megyei vezetőjéveL ^ — Mi indokolta a KRESZ módosítását? Nem lazítja-e az új lehetőség a közlekedési fegyelmet, nem válnak ezentúl felelőtlenebbé a gépkocsivezetők? —• A közlekedés jogi szabályozása két irányba fejlődik. Egyrészt arra törekszünk, hogy a kevésbé veszélyes forgalmi eseményekkel a hatóságok lehetőleg ne foglalkozzanak, hanem azok rendezését a felekre és a biztosítóra hárítjuk. A jogi szabályozás másrészt arra is irányul, hogy a súlyosabb eseményeknél a határ ságok eredményesebben tudjanak fellépni, ezekre több idő jusson, kisebb ütközések, koccanások — amelyek a növekvő forgalomba egyre gyakoribbak — ne aprózzak fel a rendőrség idejét. Az új jogszabály életbelépésével nem lazulhat a közlekedési fegyelem, sőt a közlekedési kultúra, etika javulását várjuk. Az, hogy nem szükséges rendőrt hívni az ütközéshez, ' még nem szünteti meg a gépjármű- vezetők felelősségét, hiszen a biztosító csakis az ütközésnél vétlen fél kárát téríti meg. Az ütközést előidéző félnek a saját gépkocsijában keletkezett kárt vállalnia kell, azt nem téríti a biztosító a jövőben sem. — Mi a teendő, ha a kár ugyan 15 ezer forinton aluli, de személyi sérülés is van? — Első teendő a sérült ápolása, ezután a rendőrséget kell értesíteni, s azok engedélyével lehet csak a helyszínt elhagyni. Ilyen esetben természetesen továbbra is a rendőrség intézkedik, s ha szükséges, büntet is. I — Hogyan hat az új rendelkezés a közlekedési etikára, kulturált magatartásra? — A KRESZ eddig udvarias, előzékeny magatartást kért a gépkocsivezetőktől. Most viszoni már előbbre lépett, s egyes esetekben „önbíráskodási joggal’’ is felruházta a gépkocsivezetőket. Meg kell tudniuk állapítani, hogy a kár a 15 ezer forintos határt elérte-e. A gépkocsivezetőknek kell egymással megegyezniük a kár mértékében, a felelősség megállapításában, s az ő megegyezésük alapján fizet a biztosító a rendőrség bevonása, értesítése nélkül. — Mi történik, ha a felek nem tudnak megegyezni a kár nagyságában, esetleg mindegyikük a másikat okolja az ütközésért? — Ilyenkor természetesen rendőrt kell hívni. Törvényeink szerint minden állampolgárnak joga van az őt ért sérelem miatt jogvédelmet kérni. Ezt a jogvédelmet teljesíti a rendőrség. Ezért ha hívják, csekély kár esetén is a helyszínre megy. Ilyenkor azonban számolni kell azzal, hogy a rendőrség joga és kötelessége, hogy a szabálysértővel szemben — akár mindkét szabálysértő féllel szemben — az eset súlyosságától függően figyelmeztetést, helyszínbírságot alkalmaz, esetleg szabálysértési feljelentést tesz. v A vita, a meg nem egyezés, a rendőrség kihívása tehát alaposan megdrágíthatja az összeütközést. — Megegyezés csak a két fél jelenlétében történhet. De mi a teendő, ha nincs a helyszínen az egyik gépkocsi vezetője? Ha parkírozó gépkocsinak ütközik a másik? — Az ütközést előidéző gépkocsi vezetője köteles megállni, személyi adatait a helyszínen hátrahagyni. Ha mód van rá, az álló gépkocsi tulajdonosát meg kell keresni — És ha nem áll meg a vétkes fél ? — Ez a közlekedési etika durva megsértése, szinte cserbenhagyásnak minősül. Szigorúan büntetjük, sőt a jogosítványt is bevonjuk. — Az előbbi esetnél nyilvánvalóan a vétkes fél felelősség-biztosítása alapján megtérül a vétlen fél kára. Mi történik viszont akkor, ha a kárt okozó gépkocsi ismeretlen marad? Ilyen esetben is fizet a biztosító? — Igen, de csak akkor, ha a, rendőrség igazolja, hogy a kárt egy másik gépjármű okozta. Ilyen esetben a ka rosultnak minél előbb jelentkeznie kell a rendőrségnél. I — Ütközés után közös megegyezésnél nem keli a feleknek attól tartaniuk, hogy a rendőrség utólag büntet? — Az Állami Biztosító ezeket az eseteket nem is jelenti a rendőrségnek, saját hatáskörében rendezi a felekkel a kárt. Természe tesen más elbírálás alá esik, ha a vezető vagy a vezetők szeszesitalt fogyasztottak, esetleg valamelyikük jogosítvány nélkül vezetett. I — Befejezésül egy gyakorlati kérdés: mi a teendő a megegyezés után? — Az ütközött gépkocsi vezetői 24 órán belül személyesen, írásban, vágy telefonon jelentsék a biztosítónak az eseményt. Onnan kapnak egy nyomtatványt, amelyek kitöltése után rendezik az anyagiakat. Még- egyszer hangsúlyozom; az új rendelkezés egyszerűbbé teszi a kárrendezést, de a felelősség-biztosítás alapján csakis a vétlen fél kára térül meg. Aki az összeütközést okozta, az saját kárát önmaga rendezi. Ha hibáját a helyszíni megegyezésnél elismeri, mentesül a rendőrségi felelősségrevonás- tól. Ilyen esetben a gépjárművek összeütközése a jövőben „nem a mi asztalunk”. — egy — Népművelőképzés — kihelyezett tagozaton Daniel Lang: Incidens a 192-es magaslaton i2. A legfájóbb felfedezés Az őrülettel volt határos Erikssonnak az a felismerése, hogy Mao újra áldozatul eshet a katonai fegyelemnek, ugyanúgy, mint a 192-es magaslaton, ahol Meserve parancsait csakis őrmesteri rangja szentesítette. „A kiképzés alatt beleijesztik az embert ebbe a fegyelembe” — mondta Eriksson. „Engedelmeskedj a fölöttesednek, kövesd a szolgálati utat, vagy sötétzárkába kerülsz.” És még valami fokozta csüg- gedését: nem tudta meggyőzni magát arról, hogy vorstot tekintse a főbűnös- aek, minden aljasság forrásnak' „Csak úgy látszott, mintha f fuserálta volna el az egészet, de tudtam, hogy neki gs van fölöttese, és a fölöt- tesének is van. Hát ilyen dolog a szolgálati út — az em- ber sose tudja, ki hibás, és fni miatt Az ember ott nem felel a viselkedéséért. Ha Jam tís Isi a sorbél ha nem akasztja meg a rendszert, azt csinál, amit akar.” A háború anyanyelve Ennek a boldogtalan Időszaknak talán a legfájóbb felfedezése az volt, emlékezik Eriksson, hogy katonatársai sem lelkesedtek .azért amit Mao érdekében tenni igyekezett Persze voltak né- hányan, mint például Rowan, akik ugyanúgy gondolkoztak, mint 6, de a nagy többség éppen úgy látta az ügyet mint a tisztek. Újra és újra megtörtént, evés közben vagy nyílt terepen, amikor pihenőt tartottak, hogy valaki azt mondta neki (amit Vorst), hogy nincs értelme egy szenvedést még több szenvedéssel tetézni azzal, hogy elítéljék Meserve-öt és társait, hiszen (Réilly is ezt mondta) a háborúnak az erőszak az anyanyelve, és természetes, hogy ezt nem mindig lehet fékezni. Eriksson folyton hallotta az! a jól ismert érvet is, hogy a Vietkong tagjai is elragadtak lányokat, erőszakoskodtak, és kivégeztek lakosokat „Mondd csak, Sven, honnan tudod, hogy az a lány nem tartozott a Viet- konghoz?” — kérdezte tőle egy oklahomal lövész egyik este, amikor Erikssonnal lefekvéshez készülődtek körletükben. Napról napra úgy érezte, emlékezik Eriksson, mintha háborúba keveredett volna a háborúval, mintha bajkeverő volna, aki alá akarja ásni az életbenmara- dás pontosan kidolgozott létfontosságú szabályzatát Mikor visszatért a táborba a 192-es magaslatról, azt hitte, hogy csak egy szerencsétlen véletlen hozta össze osztaga pszichopatáival, de minél több katonatársa kelt az osztag védelmére, annál tarthatatlanabbnak tetszett ez a gondolata. „Ahogy hallgattam őket, az az érzésem támadt, hogy számtalan Meserve és Clark vesz körül” — mondta. „Mintha egy túlszervezett dzsungelbe kerültem volna” — csupa név, rang, és sorszám, alig valami más.” Bár lehangolta a szakasztábor légköre, folytatta Eriksson, azért találkozott elvétve a tisztességgel is. Időbe tellett, amíg erre rájött, és furcsa módon a tisztesség hatóerejéről annál inkább megbizonyosodott, minél többet töprengett Vorst „elsimító” ügykezelési módszerein. Ahogy százszor is végiggondolta az egészet, egyre inkább gyanút fogott, alighanem foghíjai vannak a százados magabiztos, látszólag megtámadhatatlan álláspontjának. Ha nem volnának ezek a foghíjak, kérdezte magától Eriksson, akkor miért nem mondta neki mindjárt a százados, hogy hordja el magát? Miért volt fontos neki, hogy háromszor is megtárgyalja Mao halálát? Csak ezekkel a foghíjakkal magyarázható, hogy a századparancsnok ennyi buzgalmat tanúsított, hogy Eriksson biztonságba kerüljön- Mi. másért oszlatta volna fel Vorst az osztagot, s hagyta csupán Manuelt „16- távolon belül” Erikssonhoz? És csakis ezért ajánlhatta fel neki, hogy elhelyezi a századtól. Üzlet-szaga volt a dolognak, de miért kell egy századosnak ahhoz folyamodnia, hogy alkudozzék valakivel, aki a ranglétra legalján áll? Ei segíthet? Miért igyekezett annyira elpalástolni egy ismeretlen parasztlány halálát, ha nem azért, mert rájött, hogy a tisztesség erőivel is számolnia kell? Ahogy így tépelö- dött, emlékezik Eriksson, kialakult a fejében egy stratégia. „Hogy mennyit tehetek Maóért, az csupán attól függött, találok-e valakit, akinek a rangja és a tisztessége is megvan ahhoz, hogy segíteni tudjon” — mondta. „Ha nem találok senkit, akkor megrekedtem a szolgálati út csapdájában.” November utolsó napján Eriksson osztaga két vagy három Vietkong-katonát üldözött egy ösvényen, két sor sövény között, amikor az egyik oldalról hirtelen tüzet nyitottak rájuk. „Feküdj!” — ordította az osztagparancsnok. és a katonák a földre vágódtak; a még mindig láthatatlan támadók golyói porfelhőt csapva pásztázták körül a lapuló katonákat. Néhány pillanat múlva abbamaradt a tüzelés, és a sövény mögül Reilly szakaszának egy másik osztaga bújt elő. Eriksson osztagának parancsnoka durván lehordta kollégáját, aki szabadkozott. Tévedés történt, mondta, embereivel éppen szundikált, amikor futó lábak zaja ébresztette fel őket. és ösztönösen arra gondoltak, hogy az ellenség közeledik. A két osztag esetlenül ücsörgött egymással szemben. és Eriksson őrmestere, még mindig haragosan, kijelentette, hogy amióta Vietnamban van, ilyen „tévedést” még nem tapasztalt. Miközben arra vártak, hogy őrmesterük haragja csillapodjék, Eriksson, más dolga nem lévén, végignézte a másik osztag tagjait. Szeme hirtelen megakadt egy kifejezéstelenül bámuló, ismerős arcon. „Manuel volt az!” emlékezett Eriksson. „Csak egymásra néztünk, nem is üdvözöltük egymást Ahogy az arcát néztem, eszembe jutott egyszerre két kérdés is, amit tőle vagy az őrmesterétől szívesen megkérdeztem volna. Hogy ki nyitott tüzet először Manuel osztagából- És hogy ki adta le az utolsó lövést. Nem tudom, mit feleltek volna — azt mindenesetre tudtam, hogy Manuel alaposan benne érezhette magát a slamaszti- kában.” (Folytatjuk) j t
