Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-10 / 34. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. február W. A DZSUNGEL IGAZSÁGA Megjelent a Nemzetközi Szemle februári száma Katonai hírmagyarázónk írja: Január 4-én Nixon elnök a televízió kamerája előtt ismét „békés szándékairól” beszélt, az amerikai csapatok Délt-Vietnamból történő közeli kivonásáról, s arról, hogy ez .a kivonulás a „jó békéhez” vezet. Eközben azonban ,.^B—52”-es bombázók szórtslk bombaterhüket a falvakra' és „feltételezett partizán-tűzfészkekre”, va- dászbombázóik pilótái kerestek célpontot rakétáiknak. Az amerikai imperialista politika képviselőinek sajátos logikája szerint a háború befejezéséhez a háború ki- terjesztése visz; közelebb. Ez azonban csak olyan leszűkített katonai szemlélettel látszik igaznak, amely csak a csapatmozdulatokat, a fegyveres alakulatok erőviszonyait veszi figyelembe. Csak ezzel a szemlélettel fogadható el az a feltételezés, hogy Dél-Vietnam szomszédainak, Laosznak és Kambodzsának katonai ellenőrzése szilárdítja a saigoni bábkormány helyzetét és ez a továbbiakban lehetővé teszi az amerikai csapatok kivonását. Az „U. S. News and World reports”, míg egyfelől megpróbálja elfogadhatóvá tenni' Nixon, Laird és Kogers érveit és ígéreteit, másfelől amérikai tiszteket es altiszteket idéz, akik így beszélnek: „Az itt a probléma, hogy a helybeliek akcióit a nép támogatja, ezért sokkal nagyobbak az esélyeik”. Ezzel a felismeréssel közelebb állnak a valósághoz, mint vezetőik. A hivatalos nyilatkozatok és érvelések szerint ugyanis „a kommunizmus veszélye” ellen folyik a harc és az amerikai csapatok, bombázók és csatagépek kizárólag „északvietnami kommunistákat” keresnek Dél-Vietnam, Kambodzsa és Laosz dzsungeljei- ben. Az igazság viszont az, nogy mindezekben az országokban maga az ott élő nép küzd szabadságáért, függetlenségéért, puszta életéért. Ez az oka annak, hogy a hadműveleti terület kiterjesztése nem csökkenti, hanem növeli az amerikai vezetők gondjait. Az év elején a nyugati sajtó kénytelen volt elismerni, hogy a kambodzsai hazafiak az ország felét ellenőrzésük alatt tartják. November vége óta a hazafiak kezében van az az út, amely a fővárost Kambodzsa egyetlen tengeri kikötőjével, Kompong Sommal köti ösz- sze. Pnom Penhtől száz kilométerre nyugatra, a Kiri- rom hegyszorosban a hazafiak erős állásokat építettek ki, ahonnan december vége óta hiába próbálják őket kivetni a Lón Nol kormány csapatai. A Pnom Penh és a Kompong Thom közötti 6. sz. út „megtisztítására” húsz zászlóaljat vetettek be eredménytelenül. Másik tíz zászlóalj a 7. számú úton kísérelt meg sikertelen áttörést a partizángyűrűn Kompong Cham felé. Elvágták a hazafiak az 5. sz. utat is, amely Phnom Penhet a tőle északnyugatra fekvő Bat- tanbanggal köti össze s melynek különös jelentőséget ad, hogy Battam- bang az ország fő éléstára. Az utak elvágásával Pnom Penhet gyakorlatilag elzárták a hazafias erők az ország többi részétől. Kambodzsa államformája — Lón Nol államcsínyéig — alkotmányos monarchia volt. Norodom Szihanufc- kormánya a békés egymás mellett élés elvei alapján rokonszenvezett a szocialista világ- rendszer országaival és belpolitikai elgondolásai között jelentős szerepe volt a dolgozó nép életének megjavítására iránvuló törekvésnek. Az amerikai légierő bombázásai és a dél-vietnami csapatok kegyetlenkedései közepette uralkodó Lón Nol rezsim módot adott a kambodzsaiaknak az összehasonlításra. Ez az oka annak, hogv mind többen választják a fegyveres ellenállás útját. A „Newsweek” térképe a kambodzsai hadjárat kezdetén. A nyilak a támadási irányokat jelzik, a satírozott részek a „kommunisták által ellenőrzött” területeket. Ma a kambodzsai felkelők a* ország nagyobb részét tartják ellenőrzésük alatt. Lon Nol, a „bábok bábja”, aki dél-vietnami csapatok és amerikai repülőgépek segítségével próbál hatalmon maradni. S most, mint legújabb fejlemény, előtérbe került a dél-vietnamiak és persze az amerikaiak laoszi inváziója. Az Egyesült Államok Laosz- ban a maga javára akarja megváltoztatni az erőviszonyokat azáltal, hogy iparkodik megerősíteni a jobboldali elemeket és elfojtani a nemzeti mozgalmakat. Ily módon próbál hatást gyakorolni a dél-vietnami helyzetre. Ez azonban Laoszban csakúgy, mint Indokína egész térségében, kudarcra ítélt próbálkozás. Hiszen az agresszo- rok, az amerikaiak és helyi csatlósaik mindenütt a néppel állnak szemben. Ez hosszabb távon még akkor is kilátástalanná tenné a helyzetüket, ha az amerikai fegyverek segítségével átmenetileg katonai sikereket tudnának elérni. Mészáros Ferenc őrnagy Kambodzsában kétszázezer hektárnyi kaucsukfa-ültetvény nyújt ilyen látványt, az amerikai vegyszeres „lombtala- nító akció” következtében. Középkori kazah üvegfúvók Kazahsztán régi történetének kutatói számára meglepetés volt, milyen nagy mesterségbeli tudással készítették termékeiket a mintegy ezer évvel ezelőtt dolgozó kazahsztáni üvegfúvók. A Tiensan északi és nyugati hegynyúlványainak térségében elterülő öntözhető oázisokban és középkori városokban végzett ásatások során a kazah régészek ékes kivitelű üvegedényeket és sötétkék, világoskék, zöld, sárga és színtelen üvegből készült dísztárgyakat gyűjtöttek ösz- sze, közöttük palackokat, talpas poharakat, tálakat és serlegeket, A leggazdagabb lelőhely a tarazi körzet, amely a kazah városi kultúra legnagyobb területi központja volt az i. e. I. 6a II, évezred fordulóján. Üvegkészítmények maradványain kívül tömeges üveggyártásra utaló műhelyhulladékokat és salakot is találtak ezeken a helyeken. A leletek elemzése kimutatta, hogy a tarazi üvegfúvók kiváló mesterei voltak szakmájuknak. Sok más mellett tetszetős külsejű, jól megformált üvegeket tudtak készíteni, amelyeket vékony üvegfonalakkal és színes üvegdarabkákkal díszítettek. Ablaküveget is előállítottak a használati célokat szolgáló díszített üvegkészítményeken kívüL Mindezek a leletek arról tanúskodnak, hogy a kazahok elődei, akik a IX—XII. században a jelenlegi Kazahsztán déli területén éltek, már széles körben használták az üveget A folyóirat ez alkalommal négy kérdéscsoportra irányítja olvasói figyelmét. Az SZKP XXIV. kongresz- szura előtt a Szovjetunió Európában betöltött szerepével foglalkozik Monori István. A. Szidorenkótól, a Szovjetunió geológiai miniszterétől közöl egy beszámolót arról: milyen ásványi kincseket rejt a föld méhe a Szovjetunió európai részén? Dokumentumokkal világítja meg a lap a lengyelországi eseményeket. Külön cikkcsoport foglalkozik az egyház politikai szerepével, ezúttal elsősorban spanyolországi viszonylatban, ahol a kormányra döntő befolyást gyakorol „Isten ötödik hado'zlopa”, az Opus Dei szervezete. Gömöri Endre egy másik tanulmányban az Opus Deinek a hagyományos francoista párthoz, a Falange-hoz való viszonyát elemzi. Egészen más vonatkozásait tárja fel a keresztények és a politika kapcsolatának az az interjú, amelyet George Marchais, az FKP főtitkára adott a Croix című lap munkatársainak, a kommunisták és hívők párbeszédéről. A lap folytatja Marxizmus és futurológia cím alatt a tudományos jövőbe látás és prognosztika problémáinak kritikai taglalását, s ezzel kapcsolatban ismerteti Lukács Györgynek a L’Esp- resso című olasz lapban megjelent interjúját, Napóleon és a matematika címmel. Cikket közöl a Guineában élő magyar professzor, Marton Imre tollából a legutóbbi Guinea-ellenes invázió okairól és arról: miért, hogyan sikerült a támadók terveit meghiúsítani. Immár állandósuló Vita rovatában ezúttal a folyóiratban egy korábban megjelent cikkel, Chrudinák Alajos „Az EAK belpolitikai helyzete” című írásával száll vitába Makai György, aki az osztályok és az osztályharc egyiptomi problémáiról fejti ki egyéhi álláspontját. Válság a kőolajpiacon A nemzetközi kőolajpiacon továbbra is bizonytalanság uralkodik, miután a 8 legnagyobb kőolajvállalat csupán részben volt hajlandó elfogadni 10 kőolajtermelő ország követeléseit. Nem zárható ki az az eshetőség sem, hogy a viszály válságot idéz elő az államközi kapcsola- tokbah is. Nixon elnök egyébként már személyes megbízottat küldött a közel-keleti országokba, hogy tárgyaljon az illetékes kormányokkal a problémáról. A kőolajpiacon a helyzet akkor éleződött ki, amikor a nyolc legnagyobb kőolajvállalat ultimátumszerűén bejelentette, hogy hajlandó tárgyalni 10 kőolajtermelő országgal, az OPEP nevű szervezet tagállamaival. A viszály nagy nyugtalanságot keltett a nyugati kormányok köreiben. Washingtoni hírek szerint a nyolc kőolaj vállalat javaslatáról előzőleg tanácskozott az amerikai, a francia, a brit és a holland kormány. Ez is fontos A halász kiment egy fuldoklót. — Maga a megmentőmi Egész életemre le vagyok kötelezve magának! — Jól van no... Inkább azt mondd meg, lehet-e halat is fogni ebben a folyóban? — kérdezi türelmetlenül a halász. , KÉPERNYŐJE ELŐTT A hetedik kft esi Békés József írta, Gaál Albert rendezte és a televízió „Péntekesti bemutató” színháza adott helyet neki. A tévéjáték drámai eseménysorát, az indítja el, hogy Gódor, az egyik próbakocsi vezetője, miután már lelkiismeretével nem bír, mert állandóan nyugtalanítja az a tudat, hogy az ő hibájából legjobb barátja nyolc hónapos börtönt szenvedett, felkeresi a járműgyártó igazgatóját, Dobos elvtársat, hogy bejelentse: azon a bizonyos próbaúton nem a fék volt rossz, másért fordult ő vissza, személyes jellegű okok vitték rá a meggondolatlan cselekedetre. Nos hát, mi is lehet ez a személyes ok, ezzel a gondolattal és a fék alkalmazásának, illetve bevezetésének akadályaival bíbelődik az igazgató, a tévéjáték szereplőgárdája — s legfőképpen a dráma írója. Végül is megtudjuk, minden baj oka, hogy az igazgató ugyanannak a kacér hölgynek tette a szépet, akibe Gódor is, az ominózus próbakocsi vezetője esett bele. Közben az is kiderül, hogy az igazgató és a csinos Icu- ka között már mindennek vége, Gódor pedig feleségének mondhatja a kissé mozgalmas múltú leányzót. Közben nem kevesebbről van szó, mint a tehetséges Brá- nyik találmánya sorsáról. Ugyanis, ha az igazgató „játékaira” fény derült volna, akkor az igazság is kiderült volna, azaz a Brányik-féle fék jónak minősült volna. S akkor jöhetett volna az 500 autóbuszra szóló megrendelés. Mindezt azért mondtam el, hogy nagy vonalakban emlékeztessek a tévéjáték cselekményére. Hogy egy kicsit a dráma igazi mondanivalójához is közelítsek. Mert a tévéjátékban bizonyára nem csupán a Brányik-féle fék bevezetésének sorsáról akart szólni a szerző, hanem áttételesen, közvetve olyan társadalmi fékekről, emberi gyengeségekből, botlásokból származó, önmagunkat és másokat is fékező erőkről, amelyek az előrehaladás az előrelépés ütemét lassítják, visszafogják. Lám, Brányik esetében is hónapok kellettek, hogy okos és hasznos találmánya, mely egy gyártóüzem jövőjével kapcsolatos, megérdemelt sorsára juthatott, azaz elfogadták. Ha esetleg Gódor nem tudja meg, hogy Icája abban a bizonyos kérdéses időpontban igazgatójával randevúzik, akkor talán nem fordul vissza. Akkor nem történik meg a baleset sem, s akkor minden nannál világosabb lesz időben: Brányik találmánya nagyszerű. Nem részletezem tovább, egyet azonban meg kell ál- lam'tanom: a kiszámított cselekmény, a jól kigondolt, de már-már gyanúsan pontos üzemi figurák nem tudták velem elhitetni a drámai történés teljes hitelét. Azon is csodálkoztam, hogy Gódor, aki legjobb barátjára hamisan vallott, s akit ezáltal nyolc hónapra elítéltek, csak hónapok múltán jut el odáig, de akkor aztán ész nélkül rohan, hogy felfedje, meggyónja. úgymond igazgatójának, súlyos botlását. Vagy talán azért kellett ez a megoldás, hogy így el lehessen sütni a visszaemlékező építkezési technikát, a drámai események modernnek tűnő visszaper- getését, mert így a történet bonyolultabban komollyá válik. Nekem épp ezért, a túlságosan kigondolt voltáért, és gondolati bizonytalanságáért, mondhatnám felszínességéért nem tetszett az A hetedik kocsi. Az igazi konfliktus kibontása, elmélyítése helyett felszínes konfliktusaival könnyűnek találtam. Nem éreztem a mondanivaló súlyát, és így a Péntekesti bemutató számomra nem hozta a premier jóleső izgalmait; a gondolat, a gondolkodás szellemi gyönyörűségét. Röviden Régen láthattunk olya» szellemes és ötletes zenés portrét, mint a könnyűzene egyik tehetséges, sok sikert megért képviselőjével készült zenés beszélgetést, amelyben egy rendkívül gazdag életmű — egyetlen „szűk udvarra” korlátozott keretében — élvezetes keresztmetszetét kaptuk. Ta- mássy Zdenkó zeneszerzői életművének legjavából kaptunk ízelítőt, néhány dalt csupán a lehetséges több mint 350 közül, de olyan előadásban, kiváló énekes-színészek tolmácsolásában, akik meg tudták velünk éreztetni, hogy Ta- mássy Zdenkó a könnyűzenét is szívvel műveli. Jól sikerült Kaján Tibor bemutatkozása a Telegro- teszk sorozat első adásában. Nemcsak a karikatúra műfaját világította meg, és nemcsak a műfaj történetéből villantott fel eseményeket, sokkal inkább értékes volt, amit karikatúrista szellemi és érzelmi valójából nyújtott át a tévénézőknek. Egy papírszalvéta egyetlen motívumából kibontott rajz- sorozatában rendkívüli tehetségének szellemes sziporkáit csodálhattuk meg. Kaján Tibor bemutatkozásával alighanem a karikatúra és a televízió barátsága született meg. Jó képekben és jó ritmusú közvetítésekben kísérhettük végig a műkorcsolyázó EB eseményeit. Valamit azért megjegyzésül. Számomra érthetetlen, hogy a svájci televíziósok miért éppen a sikertelen mozzanatokat — a bukásokat — ismételték meg előszeretettel. És csak elvétve a parádés pillanatokat. A kellemetlent elég lett volna egyszer is látni. A másik megjegyzés, az európa-bajnoki cím kérdésére vonatkozik. Furcsának találom, hogy például a nagyszerűen korcsolyázó, káprázatos műsorral szereplő NDK-s lányok, de a mezőny többi szépen korcsolyázó versenyzői közül is hogyan lehet, már-már elemi iskolás fokú bukásokkal teli korcsolyázással az élre kerülni. Lásd Beatrice Schuba. Végre egy versmondó, Körmendy Lajosné, aki nemcsak elindult megyénkből egy televíziós szavalóversenyen, hanem be is jutott a döntőbe. Eddig példa nem volt hasonlóra. S ami külön örvendetes: egy valóban színvonalas mezőny legjobbjaként. Megtört a jég. Egy közép- iskolás lány félbeszakította saját szándékából a bar- kochba játékát; visszalépett a fogalom kategóriától. Ezt eddig senkj sem merte vállalni. A másik két fiatal versenyző annál megnyugtatóbban vette az akadályokat. Még azokat is megnyugtathatták, akik az ifjúság irodalmi műveltségéért a múltkori Arany-ballada kapcsán aggódó véleményüknek adtak hangot. Lám most bebizonyosodott, hogy ha Kund Abigél tőrét nem is ismerik, Kukorica Jancsi furulyáját igen. (Feltételezem, hogy a rokonszenves fiatalember azon a bizonyos tőrön sem vérzett volna el.) ........... y, m. .
