Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-10 / 34. szám
1971. február 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Miről írna On, ha újságíró lenne? Ismét feltettük a fenti kérdést néhány olva sónknak. íme a válaszok: SZŰCS JÁNOS a kunszentmártoni járási pártbizottság első titkára — A vezetők felelősségérzetéről írnék. Az természetes, hogy egy vezető felelősséggel tartozik üzeme, szövetkezete kollektívájának. De szerintem a vezetőknek a más üzemek és szövetkezetek munkásgárdája iránt is felelősséget kellene érezniük. Nagyon helytelenül értelmezi ez a vezető a felelősséget, aki a saját kollektívájának érdekeit minden más érdek elé sorolja, s csak azzal törődik. A csoportérdek előtérbe helyezése, bár nem a rosszindulat szüleménye, álérdek. A vezetőknek össze kell egyeztetni a részérdekeket a nagy közösség elvárásaival. — A járásban a termelő- szövetkezetek vezetőinek részéről jónéhányszor ért már az a vád, hogy az iparfejlesztés miatt nem támogatjuk kellőképpen a mezőgazdaságot. Az ipari üzemek a szövetkezetek rovására létesülnek, mert elvonják az amúgy is kevés munkaerőt a mező- gazdaságtól. Ez akkor azt jelenti, kár volt Kunszentmár- tonba üzemet telepíteni ? Csakhogy a tsz-vezetőknek ezt is figyelembe kellene venni, hogy a járásban ötezer Bőnek nincs állandó munkája. Tehát elsősorban nem a mezőgazdaságból kerültek ki az új munkahelyek dolgozói. A dolog másik oldala pedig az, hogy a jó tsz-ekből nem is mennek el a tagok az iparba. Az iparosítás konkurenciájával a szövetkezeteket a jobb gazdálkodásra, a fokozott gépesítésre, a korszerű agrotechnika alkalmazására akarjuk ösztökélni. Népgazdasági szempontból ugyanis ez az igazi érdekünk. MIHÁLY RÓZSA B kenderes! művelődési ház megbízott igazgatója — Mostanában ugyan elég sokat hallunk, olvasunk a népművelés problémáiról, én mégis erről írnék. Országos problémáról van ugyan szó, de úgy vélem, hogy falun ezek a gondok még fokozottabban jelentkeznek. Szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a községben van egy szép új művelődési ház. Az épület azonban még önmagában kevés. Egy éve bíztak meg a vezetésével, azóta sikerült három klubot, öt szakkört szervezni és rendszeres ŐRI rendezvényeink is varinak. Ennek ellenére egyáltalán nem vagyok elégedett. Egy ekkora községben többet, sokkal többet kellene produkálni. Sajnos, egyedül képtelen vagyok, a község vezetőitől pedig nem sok segít"éget kapok. Nehezíti a munkámat az is, hogy a szinte nélkülözhetetlen technikai felszerelések sem állnak a rendelkezésünkre. Régóta és sokat beszélünk arról, hogy a népművelés — főleg vidéken — nem áll a feladata magaslatán, tenni azonban annál kevesebbet teszünk. Itt például szinte teljesen magamra vagyok hagyatva, mindent nekem kell csinálnom. Egyedül természeteden nem tudok megbirkózni ezzel a feladattal. Az a tapasztalatom, hogy nálunk az illetékesek úgy vélik, hogy építettünk egy modern művelődési házat — ami kétségtelen előrelépés — és azzal mindent megtettünk a népművelés érdekében. Sajnos ez nem így van. Azáltal csak az alapokat raktuk le, a lehetőséget teremtettük meg, de nem élünk vele kellőképpen. Azt hiszem, hogy a község közös ügyéről van szó, mégis azt várják, hogy a népművelés szekerét egyedül a művelődési ház igazgatója tolja. Pedig együttes erővel könnyebben menne. a szolnoki zeneiskola igazgatója — Nem tartozom a fiatal korosztályhoz, mégis a fiatalokról szeretnék olvasni. Személy szerint én szeretem a mai ifjúságot — úgy vélem, hogy meg is értem őket — és állítom, hogy semmiben és semmivel sem rosszabbak, mint mi voltunk annakidején. Csupán műveltebbek, szélesebb a látókörük, ami a fejlődés egyenes következménye. Véleményem szerint rengeteg energia van bennük felhalmozódva, amelyet nem hasznosítanak kellőképpen, mert mi felnőttek nem nyújtunk ehhez elég segítséget A szülők többsége például anyagiakban mindent megad a gyermekének és azt hiszi, hogy ezzel teljesítette is a kötelességét. Pedig a fiatalok nemcsak jól öltözködni szeretnek, hanem legalább any- nyira igénylik azt is, hogy a felnőttek foglalkozzanak velük. Egy tizenéves gyereknek sokmindenről van már kialakult véleménye, ezt szeretné is elmondani, de rendszerint senki sem kíváncsi rá. A szülők azt mondják, hogy azért van az iskola, nevelje az őket. Az iskolákban viszont oktatás folyik elsősorban, a nevelés ott is háttérbe szorul, sőt sok helyen a fiatalok tömegszervezetének a KISZ-nek a véleményére sem sokat adnak. Ne csodálkozzunk azon, hogy csak legyintenek, ha az idősebbek csupán érvelnek: „bezzeg, amikor én fiatal voltam...” A ma fiatalsága nem ezt várja tőlünk, hanem segítséget problémáinak megoldásához, és sokkal több megértést. Hogy miért éppen erről írnék? A stafétabotot ők veszik át tőlünk, s nekünk arra kellene törekednünk, hogy ne hátrányos helvzetből startoljanak és ne mondhassák majd azt a gyerekeiknek, hogy „bezzeg, amikor én fiatal voltam../; SZANTHÓ ISTVÁN nyugállományú rendőrezredes — Sokat írnék a lapban jogi kérdésekről. Véleményem szerint a szabálysértők közül sokan nem ismerik a törvényeket, mások pedig későn vagy egyáltalán nem szereznek tudomást arról, hogy egy-egy rendelkezés megváltozott. Köztudott, hogy ilyen változásokról legkorábban a Magyar Közlöny, vagy a Tanácsok Lapja ír, ezeket azonban csak igen kevesen olvassák. Ezért lenne hasznos, ha a Néplap még több jogszabály-ismertetőt közölne. Ha én rajtam múlna, többször megjelentetnék a lapban olyan elemző írásokat, amelyek ismertetik a rendőrségnek a bűnözés megelőzésére irányuló munkáját Részletesebben foglalkoznék egy-egy bűncselekmény elkövetésének indítékaival. A rendőrség mind gyakrabban vonja be a nyomozásba a lakosságot Segítségét kéri egyik-másik körözött bűnöző kézrekerítéséhez. Ez a segítség akkor lehet igazán eredményes, ha az emberek többet tudnak a rendőrség munkájáról. Gyakrabban írnék á tanácsoknak a szabálysértőkkel szemben tett intézkedéseiről. A tanácsi fogadónapokról és a tanácstagok munkájáról. Sajnos, sok ember még azt sem tudja, hogy körzetében ki a tanácstag, pedig meggyőződésem, ha az emberek gyakrabban fordulnának hozzá tanácsokért, kevesebb lenne azoknak a szabálysértőknek a száma, akik a rendelkezések ismeretének hiányában szegték meg a rendeletet, a törvényt OLÁH JANOS a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára — A Népfront munkájával viszonylag nagy terjedelemben és gyakran foglalkozik az újság, ami sok segítséget jelent De nem akarom dícsérgetni a lapjukat hiszen nem a lapról kérdezték véleményemet Van viszont olyan, amit másképp csinálnék, ha újságíró lennék. Mivel munkánkban nagyon fontos helyet foglal el a város és községfejlesztés támogatása, nem csak azt írnám meg hol, mi épül és mennyiért, hanem azt is, hogy a lakosság társadalmi munkájával mennyire járul hozzá egy-egy helység, létesítmény fejlesztéséhez, alakításához. Több riport állíthatná példaként a társadalmi munkásokat, akár személy szerint is a közösség elé. _____ i . —- Arrdl la írni kellene, nem elég, ha a vállalatok vezetői kizárólag arra törekszenek, hogy minél több bért fizessenek a dolgozóiknak, többet törődhetnének azzal is. hogyan élnek a lakóterületükön. A kulturális létesítmények építése, fejlesztése érdekében a tsz-ek, üzemek, ÁFÉSZ-ek jobban összefoghatnának, több anyagi áldozatot is vállalhatnának. Azokat a helyeket pedig, ahol erre van már ilyen jó példa, népszerűsíteni kellene. VASS LAJOS alezredes, az MHSZ megyei titkára — Azt hiszem természetes kívánságom, hogy többet szeretnék olvasni a lapban az MHSZ-ről, főképpen az ifjúság honvédelmi nevelésével, előképzésével foglalkozó színes riportokat, tudósításokat Többet kellene írni a klubok munkájáról, az ejtőernyősökről, rádiósokról, a könnyűbúvárokról és azokról a társadalmi aktivistákról is, akik nagyon sok szabadidejüket áldozzák a szövetségi munkára. Fontos feladatunk a honvédelmi sportágakban résztvevők számának növelése, amelyhez az érdekes újságcikkek is hozzájárulhatnak. A községekben és az üzemekben jól működő szakköreinket példaként lehetne állítani a többi elé. Az általános- és középiskolákban folyó honvédelmi nevelőmunka elemzése, értékelése is gyakrabban a nyilvánosság elé kerülhetne. A nevelőket szinte a feladatok végrehajtásával egyidőben kellett és kell felkészítenünk a honvédelemi ismeretek oktatására. Néhány bevált módszer ismertetése bizony hasznos lenne és segítene abban, hogy ne száraz, kötelező tantárgynak tekintsék a honvédelmi nevelést — Gondolkoztam már rajta, hogy vajon az igazán nagy tömegeket megmozgató összetett honvédelmi és lövészversenyekről, a járási, városi szintű fordulókról miért nem közöl ecv rövid tudósítást a lap, illetve miért nem ismerteti oly rendszeresen az eredményeket, mint a többi sportágét? A honvédelmi sportokban évről évre többen vesznek részt, s a megyei eerdményeken kívül részeredmények is érdeklődésre tartanak számot. NÉMET TIBOR felszolgáló — Két dologról. Az Egyik a Vosztok lakótelepi sártenger. Még tavaly felbontották az autóbusz végállomástól az épületekhez vezető utakat és azóta sem csinálták meg újra A buszról leszállva csak bokáig érő sárban lehet hazajutni. Nap mint nap mérgelődöm ezen, — a Vöröscsillag úton lakom — de rajtam kívül még sok száz lakónak a panasza ez. Ha valaki nagyjából száraz lábbal akar hazajutni, akkor kénytelen már az ABC áruház előtt leszállni, mert onnan kerülő utakon még hazaérhet. Ugyanígy nem lehet megközelíteni száraz lábbal a környék szórakozóhelyeit sem. Sokan csizmában járnak, de remélem, hogy nem ez lesz a végleges megoldás, hanem az, hogy megjavítják az utakat Jó lenne minél előbb. — A másik amiről írnék a munkámmal kapcsolatos. Hivatalos néven felszolgáló, másképpen pincér vagyok. — Nemcsak én, hanem a munkatársaim is igyekszenek megtenni mindent, — hogy a vendég jól érezze magát Ez természetes is, hiszen ez a kötelességünk. Előfordul azonban, hogy olyan dolgokért okolnak bennünket amikről nem mi tehetünk. Bejön a bárba például egy vendég aki Pest nívósabb szórakozóhelyein is járt. Különleges italokat kér, amelyekkel nem tudunk szolgálni, mert nincs. Kit okol érte? Természetesen a pincért. Jelenleg portás nincs a bárban. Sokan dörömbölnek az ajtón, amit nekünk kell nyitogatni és zárni. Közben egyes bent ülő vendégek is türelmetlenkednek, >hogv miért az ajtóhoz rohangálunk, miért nem őket szolgáljuk ki először. Vannak olyanok is, akik ha ittak, akor is normálisan tudnak viselkedni. Bejönnek viszont józan emberek, akik az elemi illemszabályokat sem tartják be. Odaülnek mások asztalához, zavarják azok szórakozását. Ki a hibás? Természetesen a pincér. A tapasztalatom az, hogy általában az idősebbek „tudnak viselkedni”, a fiatalok közül egyesek csak akkor érzik jól magukat, ha úgy viselkednek, ahogy nyilvános szórakozóhelyen nem illik. A legtöbb ember szórakozni akar, azért jön a bárba. Ha ez nem mindig sikerül. arról azt hiszem, nemcsak mi felszolgálók tehetünk. PARÓCZAI ERNÖNÉ a megyei pártbizottság nőfclelőse A párt Központi Bizottsága nőpolitikái határozatának 1. évfordulójához érve a kivitelezés eddigi eredményeiről és az előttünk álló feladatokról írnék. Az eredménvev közül arról, hogy a nőmozgalom kereteit sikerült kiszélesíteni a határozatnak megfelelően. Ezt az állításomat a nőbizottságok megalakulása, valamint a pártalapszerveze- tekben, a szakszervezeti bizottságokban megválasztott nőfelelősi hálózat bizonyítja. Pártmunkások és társadalmi aktívák hozzáértő, kitartó szervező munkájának eredménye ez. A Pártirányítás fokozása, az állami, társadalmi szervek, gazdasági intézmények vezető testületéinek felelőssége egyik biztosítéka annak, hogy a nőnol'tikai határozat minden szinten össztársadalmi üggyé váljon. Miiven feladatok állnak előttünk? A nőpolitikái határozatot újra és úira értelmezni. Kettős céllal: egyfelől a múlt maradvánvaként még mindig tapasztalható téves szemlélet felszámolásáért. Másfelől annak bizonvftására, hoev időszerű a határozat. Ugyanis a törvényeink szerint a nők egvenie£ni<!ága biztosított. A gvakorlati kivitelezésben mutatkoznak fogvntékosságok. Mint például a vezetésben me<mvil- vánuló alacsony aránvszá- muk, politikai és szakképzettségükben található problémák. A kettős hivatásból származó fizikai és pszichikai túlterhelés, melyen a családi, a munkahelyi és a társadalmi munkamegosztással is lehet változtatni. Mit tartok lényegesnek még a gyakorlatban? A helyi adottságoknak megfelelő konkrét intézkedéseket, a párthatározatból eredő politikai bizalmat és bátorítást ahhoz, hogy a nők rátermettségüknek megfelelő munkakört töltsenek be minden szinten. A nők részéről tudatos, aktív bekapcsolódást a gazdasági, politikai, kulturális lehetőségek maximális kihasználásába, mert így juthatunk el az egyenjogúság teljes kibontakoztatásához. Miért írnék ezekrui? Mért a nőpolitika társadalmi ügy, mely elképzelhe-' teilen nők és férfiak, vezetők és vezetettek egységes szemlélete és cselekvése nélkül. BOZÓ FERENC a szolnoki GEI.KA szerviz vezetője — Régóta foglalkoztat egy probléma. Gyakran előfordul, hogy az üzletekben egy-egy elárusító nem éppen a legudvariasabban szolgálja ki a vásárlót. Sok bejegyzés került már emiatt a panaszkönyvekbe, sokszor olvashattunk hasonlókról a sajtóban is. Nem egyszer előfordul persze az is, hogy a vevő türelmetlen, vagy nagyon is türelmes és teszi próbára az elárusító idegeit a hosszas válogatással. Joga van hozzá, hiszen mint gyakran hangoztatja is: „ő a vásárló”, akiért a kereskedelem meg a bolt és annak személyzete létezik. Sajnos a tévé, rádió és a sajtó is többnyire csak olyan példákat említ, amelyekben az eladót marasztalják el. Azzal már senki sem törődik, hogy nyolc órát a pult mögött végigdolgozni egy forgalmas üzletben milyen fárasztó dolog. Sokan lassan már hajlamosak két részre osztani a társadalmat: „eladókra”, — akik alatt értendők a szerelők, a kalauzok, a pincérek, a taxisofőrök és így tovább —, valamint a „vásárlókra”, vagyis azokra, akikét kiszolgálnak. Én Q£- zel nem értek egyet, hiszen a kalauz is jár vásárolni, a taxisofőr is elmegy a vendéglőbe. Az emberek az egyik pillanatban „eladók”, a másikban vásárlók. A tapasztalatom az, hogy nagyon sokan nem gondolnak, vagy nem akarnak erre gondolni. Hadd idézze^ erre példát a mi szakmánkból: Nem egyszer előfordul, hogy új tv tulajdonosok jönnek reklamálni, most vettem a készüléket és mégis nagyon rossz a kép”. Kiderül, hogy az antennát a földtől mindössze három-négy méter magasságban helyezték el. Hiába magyarázzuk akár fél óráig is, hogy tetőantennát kell fölszerelni, végül ők sértődnek meg, mondván, nem akarjuk a tv-t meeiavítani. Félreértések elkerülésére nem a szerelődet, nem az „eladókat” akarom védeni, hiszen a munkaid“:”i- ]pigr_ ta után már a másik táborba tartoznak. És a'-kof nekik is joguk lesz udvariotlan- kodni. türelmetlenkedni í?) Valahogy ezen a szemléleten kellene változtatni, és ebben sokat segíthetne az úiság. Ha én újságíró lennék, többet foglalkoznék „a pult mindkét oldalával”. A kérdést feltették: norváth Mária, Zámbó Árpád, Illés Antal.
