Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-10 / 34. szám
19T1. február 10.' SZOLNOK MEGyEl NÉPLAP 3 A Szegény gazdagok színpadon A nézők tetszéssel figyelik a cselekményt A szolnoki Szigligeti Színház művészei nagy sikerrel mutatták be hétfőn este Kun szentmártonban Jókai: Szegény gazdagok című regényének színpadi változatát. A „Szakmunkástanulok színhaza” Szolnok, Kisújszállás, Tő- rökszentmiklós és Kunszent- tnárton után Mezőtúrra, Martfűre, Jászberénybe es Karcagra is ellátogat. Bókái Mária es Szombathy Gyula A legjobbak közölt Ha kilép az utcára, egyre- másra gratulálnak neki, akik vasárnap este látták a televízióban. Ö pedig —- mintha maga sem akarná elhinni — újra és újra megkérdezi : — Tényleg jó voltam? Nagyon boldog és- nagyon. fáradt volt, amikor hétfőn délelőtt felkerestem. Karcagon, a bíróságon dolgozik. Azt mondta, nagyon kevés ideje van, legfeljebb egy negyedóra. Sok a munka. Körrhendy Lajosné a televízió Váci Mihály emlékére rendezett szavalóversenyén bejutott a döntő tizenkét résztvevője közé. — Milyen előzmények után jutott el a vasamapí for dűlőig? — A televízió meghirdette a szavalőversenyt. Jelentkeztem és január elején behívtak a selejtezőre. Ekkor még vagy hatszázan voltunk. — Mit szavalt a selejtezőn? — Juhász Ferenc Tűziili- om az éjszakában című versét. Harmincán jutottunk tovább. — Vasárnap Nagy László A város címere című költeményét mondta el. Ezek után azt hiszem nem is kell megkérdeznem, hogy kik a legkedvesebb költői. — Juhász Ferenc és Nagy László mellett nagyon szeretem Weöres Sándor és Ladányi Mihály verseit. — Különböző hangú költőket sorolt fel. —■ Mindegyiket másért szeretem. De legjobban Nagy Lászlót. «— Sok verset olvas? — Nem tudom, hogy sokat-e, vagy keveset. Szeretem a verseket, amikor kedvem van hozzá, olvasok. Gyakran, de nem rendszeresen, nem napról, napra. — Mit választ a döntőre? rekedve. Néhány napja még azt hittem, nem is vehetek részt a versenyen. Beszélni is alig tudtam. Az adás előtt beszélgettem a zsűri tagjaival és ez megnyugtatott. Nagyon kedvesek voltak. — Milyen tervei vannak a verseny utáni időszakra? — Ha lesz újabb hasonló szavalóverseny, ismét szeretnék indulni. — Ez a siker tehát nem Hétfőtől az ország számtalan szaküzletében, áruházában sokféle ruházati cikket jelentős árkedvezménynyel lehet megvásárolni. A télvégi vásár első napján a mezőtúri ÁFÉSZ áruházba látogattunk el, ahol már a délelőtti órákban a szokásosnak duplájára nőtt a forgalom. Százhúsz féle cikk hoz változást az életében” Nem készül például a Szín- művészeti Főiskolára? Nem szeretne hivatásos előadó- művész lenni? — Még ennek a versenynek sincs vége. Úgy érzem, ennyivel nem lehet bizonyítani. Nincs szándékomban, hogy megváltoztassam az életemet, nem készülök a főiskolá“ B. A. árát szállították le 20—4u százalékkal. Az áruház átlagos árbevétele 200 ezer • forint; voit naponta, a kéthetes vásár alatt ennek a kétszeresére számítanak. Mint az aruház igazgatója, Sípos Gyula elmondta, jól fölkészültek a várható forgalomnövekedésre; 12 millió forint értékű áru várja a vásárlókat. A siker a módszert dicséri Arról már korábban hírt adtunk, hogy eredményes volt a múlt esztendő az alföldi olajtermelőknél. Sikerült leküzdeniük a vállalat dolgozóinak — elsősorban a szocialista munkaversenyben nyújtott kimagasló teljesítményekkel — azokat a nehézségeket, amelyek a szegedi olajmezőn az árvíz következtében álltak elő, egy időre visszavetették a termelést Kétszázkét brigád több mint kétezerayolcszáz tagja versenyzett tavaly a vállalatnál a szocialista cím megtartásáért vagy elnyeréséért. Elsősorban nekik köszönhető, hogy a termelési tervteljesítés végül is jól alakplt. Ám az a tanulság, ahogyan az eredmények előfeltételeit biztosították már túlmutat a vállalat keretein, s példaként szolgálhat másutt is a siker megalapozásához. Az első alapvetés, hogy a vállalati tervről véleményt mond a szakszervezeti tanács, amelynek tagjai ezután széles körben tudatosíthatják azt, s kiállhatnak a végrehajtás feltételeinek biztosításáért. Ezt a fontos mozzanatot követi az, hogy a gazdasági és a szakszervezeti vezetés közösen meghatározza — üzemekre, üzemegységekre szóló „bontásban” — azokat a versenyfeladatokat, amelyek a tervteljesítést, az elérendő üzemi eredménnyel összhangban segítik élő. A továbbiakban a verseny szervezése, értékelése és jutalmazása is — a decentralizált g-tdasági jogköröknek megfelelően — az adott üzemnél vagy üzeme^vségnél történik. Ezt a vállalat egymástól távol eső munkahelyei is Indok«1 <ák. De hogy a módszer ettől függetlenül Í8 célravezető, arra az elért sikerek szolgálnak bizonyságul és — dicséretük Fehér Lajos Abádszalókon Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese vasárnap az abád- szalóki Lenin Termelőszövetkezetben résztvett azon az ünnepségen, amelyet a közös gazdaság és a vadásztársaság rendezett. — Még nem tudom. Most keresem a számomra legalkalmasabb verset — Izgult, amikor a kamerák elé állt? — Az adáskor már nem. De előtte, a kamerapróbán nagyon. Többek között azért is, mert nagyon be vagyok Az angol „Electrolocation elnevezésű cég olyan műszert szerkesztett, amelynek segítségével fel lehet kutatni a föld alatt található tárgyakat A kísérletek kimutatták, hogy a készülék pontosan megállapítja egy 70 centiméter mélyen elhelyezkedő 3—6 centiméter átmérőjű és egy négy és fél méter mélyen található maximálisan 60 centiméter átmérőjű cső helyét. Földalatti felderítő Daniel Lang: Incidens a 192-es magaslaton 8. A zörgő levélzet elnémul A felkapaszkodás tovább tartott mint az előző napon. Manuel ezúttal maga vitte a hátizsákját. Rádiós lévén, Meserve-vel és Clarkkal az előőrsben haladt; Mao tíz méterre] utánuk holtfárad- tan vánszorgott a göröngyös talajon, elől Rafe őrizte, és végül leghátul haladt Eriksson. Egy óráig tartott, amíg felértek, és alig érkeztek a szírihez, amikor az alattuk etlerülő vidéken Rafe felfedezett öt parasztruhás vietnamit,. akik egy hegyi ösvényen a patakparti rizsföldek felé igyekeztek. Kiderült, hogy a Vietkonghoz tartoznak, mert amint észrevették, hogy meglátták őket, kézi fegyverükkel az osztagra lőttek. irányt változtattak és ideiglenesen eltűntek szem elől. Meserve azonnal rádióilzene- tet küldött a szakaszparancsnokságra, Reilly hadnaggyal beszélt, és azt indítványozta, hogy rajtaütnének a Viet- kong katonákon. Ulabb tüzérségi támogatás A hadnagy jóváhagyta a javaslatot, és közölte: a hegy lábánál működő más'k osztagnak narancsot ad hogy mozdulatait hangolja össze Meserve oszt««á'ak mozdulataival, és két további osztagot küld a körzetbe. Meserve ráadásul arról is értesült, hogy ismét tüzérségi támogatást fog kapni; Reilly közölte, hogy rövidesen óriáshelikopterek — rakétakilö- vővel és gépfegyverekkel felszerelve érkeznek a körzetbe. „Nagy erőbedobásnak hangzott, különösen ha meggondoljuk, hogy milyen kevés emberrel álltunk szemben” — emlékezik Eriksson. Az ilyen bőkezű támogatás rendes körülmények között felvillanyozta volna az őrmestert, de Mao jelenléte valahogy mindent megzavart Az őrmester undorral pillantott a lányra, Eriksson- nak és Rafe-nek megparancsolta, hogy maradjanak mellette, maga ped'g Clarkkal és Manurtlel óvatosan leereszkedett a szíriről, hogy a Viet- kong-osztag után looódzanak. Harminc méterrel lejjebb egy különös formájú szikla- kéoződményhez értek, amelyen két kiugró perem is volt. A felsőn megállapodva felfedezték a kis Vietkong- különítményt, amint a barlangrendszer menedéke felé nyomult, ami körülbelül még háromszáz méterre lehetett, a szurdoknak majdnem az alján. Az őrmester azonban nem rendelt el akc’ót a me- neWüők eben, mert figyelmét valarhi egészen más vonta magára: a távolból, még z»í4'’1anu', négy íriás- helikonter miniatűr alakja tűnt fel. Helí^ooterei iötlete Egy pillanatot sem vesztegetve az őrmester visszaküldte a dombtetőre Manu- elt, hogy Eriksson és Rafe azonnal jöjjenek hozzá a lánnyal. Tíz perc múlva újra együtt voltak mindnyájan, addigra megnőttek a helikopterek, már hallani is lehetett a motorok hangját. Rafe később ezt vallotta: — „Helikopterek kezdtek röpködni a fejünk fölött, és mindenki nagyon ideges lett, — hogy mit kezdjünk a lánynyal.” Meserve még el sem tudta dönteni, mi legyen a következő lépés, amikor Clark megragadta a lány karját. — „öljük már meg, essünk túl rajta” — mondta a bírósági jegyzőkönyv szerint. ..Rendben, kezdheted” — mondta Meserve, és nyomban az ellenségre kezdett figyelni; Erikssont a szikla alsó peremére küldte, maga és Manuel pedig, Rafe-fel a háta mögött visszatért a felső peremre. Rafe volt’ legközelebb Clarkhoz es Maóhoz — mindössze néhány méter választotta el őket —, ezért tulajdonított a bíróság különleges fontosságot vallomásának, »melyben leírta, hogy mi történt ezután. A tárgyaláson így nvilatko70tt: ..Ahol álltam. láttam, hogv Clark karon r*<sad 1a a lányt, és a közeli bozótba cipeli... Láttam, hogy Clark egyik kefében a vadászkáé lapul." E másodpercekben hallatszott a bokrok közül a szarvas-belezés hangja. Aztán hallottam, hogy a lány felsikolt, de nem túl hangosan” — folytatta Rafe. A sebesült kísérlet „Clark visszajött oda, ahol voltunk. Meserve megkérdezte, végzett-e a lánnyal.” Alig mondta ki Clark az igent, amikor sebesült kísérteiként Maót pillantották meg, amint sebesen lefelé mászik, és eltűnik a sűrű növényzetben. Rafe igy idézte fel a jelenetet: „Meserve meglátta és így szólt: ’Ott megy.’ Clark meg: ,Az istenit, a rohadék! Pedig többször is beleszórtam.’ Meserve mindnyájunknak azt mondta, lőjünk rá, nehogy elmeneküljön. Valamennyiünknek megparancsolta, hogy keressük a lányt.” Mind az öten tüzeltek, de Eriksson a maga fegyverét — vadászpuskához hasonló gránátvetőjét — a völgy felé irányította, távol Maótól. Rafe kereken úgy nyilatkozott, hogy „Eriksson nem láthatta a lányt”, de azt is. hogy , Eriksson azt mondta: .0, nem’, mintha megbánta volna, hogy tüzelt.” Rafe kiengedett egy sorozatot M—16-osából, ami érthetetlen módon azzal a következménnyel járt, hogy fegyvere csütörtököt mondott. Viszont felhívta Clark figyelmét egy közvetlen előttük elhelyezkedő bokorra, ahonnan levélzörgés hallatszott: „Nem tudtam, viet- kongos bújkál-e benne, vagy a lány” — vallotta Rafe. A jónéhánv méterrel előbb járó Clark visszakiáltott Rafe- nek, hogy a lány az. „Láttam, hogy felemeli fegyverét" — állította Rafe, hozzátéve, hogy ezután elindult Clark felé. Clark előrenyomult a bokor felé, M—16- osával tüzelt, és a zörgő levélzet azonnal elnémult. — „Akarod az aranyfogát?” — kiáltott a vállán keresztül Rafe-nek, aki, mint vallomásában elmondta, akkor egy félméterre lehetett Clarktól, és megdöbbenve bámulta Maót. „Mikor odaférkőztem a lányhoz, láttam, hogy fejét részben elvitte a lövedék” — vallotta- „Biztos, hogy halott volt.” Közvetlenül a gyilkosság után, emlékezik Eriksson, a katonák látnivalóan — önvédelemből nem is akartak tudomást venni a történtek ró!. Fölfelé kapaszkodva parancsnokuk felé igyekeztek, a ' háborítatlan nyugalommal állt a kiugró sziklaképződmény mellett, és a hadihelyzetet tekintette át. Dicséret a gyilkolásért Megérkeztek a könnyűtüzérségi megfigyelő gépek, jelezve, hogy hamarosan a földi tüzérség is bekapcsolód! U A bírósági jegyzőkönyv sze rint az egyre lobban köréj ü! záródó lármában Meserve1 rádióösszeköttetésbe lépett Reilly hadnaggyal, mégpedig csak azért hogy közölhesse: „egy Vietkong harc közben elesett.” Meserve hadbírósági tárgyalásán Reilly, mint a védelem tanúja, a keresztkérdésekre válaszolva így vallott: „Meserve őrmester felhívott, és a tűzharc kellős közepén közölte, hogy egy lány van menekülőben felfelé a hegyoldalon. Utasítottam, hogy fogja el. Néhány perc. talán két-három perc múlva visszahívott, és közölte, hogy nem tudta elfogni a lányt, le kellett lőnie. Visszahívtam, és megdicsértem teljesítményéért, s a hírt továbbítottam a Század- parancsnokságra.111 llo!0atjuWK rr\ rí r • r r leivegi vásár
