Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-04 / 29. szám

1971. február 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Műanyagcsövek gyártása (MTI foto — Mező Sándor) Együtt­működés „Korszerűbb, jobb szak­munkásképzős” címmel ■ ta­nácskozást tartottak a szol­noki kereskedelmi és ven­déglátóipari szakmunkás- képző iskola tanárai, vala­mint az élelmiszercikk kiskereskedelmi vállalat, valamint a szolnoki ÁFÉSZ KISZ szervezetének titkárai, A tanácskozáson megálla­podtak abban, hogy a KISZ- szervezetek segítik a vállala­tukhoz tartozó fiatalokat a tanulásban. Megbízzák a KISZ-szervezet egyik fiatal­ját, hogy összekötőként ál­landó kapcsolatot tartson fenn a vállalat és a szak­munkásképző iskola között, így figyelemmel tudják kí­sérni a tanulók előmenete­lét, ahol szükség van rá, időben tudnak segíteni. A tanárok vállalták, hogy a lehetőségekhez mérten részt vesznek a KISZ alap­szervezetek rendezvényein és rendszeresen tanulmá­nyozzák majd a tanulók élet- és munkakörülményeit. „A gondok ellenére elégedettek vagyunk" Beszélgetés dr, Hódosi Gábor sebésszel Órákig beszélgettünk. Nem saját magáról, hanem róluk, a fiatal orvosokról. Jól is­meri a helyzetüket, gondjai­kat, nem csak azért, mert maga is fiiatal, hanem „hi­vatalból” is. Ö ugyanis a me­gyei kórhái KISZ szerveze­tének csúcstitkára. — Mint általában minden­kinek, nekünk is vannak problémáink. A kórházban sokan vagyunk fiatal orvo­sok és az átlagfizetésünk kö­vesebb, mint egy szakmun­kásé. Egy-két éve itt dolgo­zó orvos 1800 forintot kap, aki öt éve csinálja ezt, az 2000—2200-at. Én 1964-ben kerültem ide és jelenleg 2200 forintot keresek. Ehhez persze jön még némi plusz, de az jelentősen nem vál­toztat a helyzeten'. Egy 1« órás ügyeletért 100 forintot kapunk, vagyis alig többet a 6 forintos órabérnél. Vannak akik mellékál’ést vállalnak rendelőintézetben, vágy­üzemben, viszont ez nagyon fárasztó dolog. Sokszor nem is a saját „szakmájukban” látják ezt el; a röntgenor­vos például bőrgyógyászként rendel. Én is megpróbáltam, de huzamosabb ideig semmi pénzért sem csinálnám. A fiatalok legtöbbjének egvéb- ként ugvanez a véleménye. Az, hogy az orvosok „mi­lyen jól keresnek” nemigaz, csak a közhiedelem tartja úgy. Ebben a kórházban nincs olyan orvos, aki 3—4 év alatt a saját keresetéből kocsit vett volna. Akinek mégis van. az a szüleitől kapta, vagy örökölte. Ne­kem sincs autóm és még nagyon hosszú ideig nem is lesz. Az elmondottak — és a tények is — ezt bizonyítják, hogy a fiatal orvosok, a „másodorvosok” bizony nin­csenek túlf'zetve. Ha a ke­resetüket a nővérekével ha­sonlítjuk össze, akkor is eléggé torz arány jön ki. Igaz, kereshetnek plusz pénzt, másodállásban, de az a szabad ideiük, a tovább­képzés rovására megy. — E!éged»*1euek emiatt a fiatal orvosok? •>r Lehet, hogy furcsán hangzik, de nem. Az orvosi pályát nem a pénzért válasz­tottuk, hanem hivatásnak, amit szívvel -1 élekkel kell csinálni. Frre- kötelez nem­csak az orvosi eskü. hanem glt becsület, a lelkiismeret is. Nálunk a selejt nem vasda­rabokban, hanem emberéle­tekben nyilvánul meg. A parasolventia magyarra fordítva melléadást jelent, az orvosok így nevezik a borítékban kapott pénzt. Régóta folynak a viták, hogy szabad-e, erkölcsös-e a be­tegtől ilyen pénzt elfogadni, hiszen az orvosnak köteles­sége amúgy is mindent meg­tenni a gyógyulás érdeké­ben. Megtörtént, hogy egy főorvos súlyos betegen pesti kórházba került, ahol a fe­lesége érdeklődésére a „kol­légák” azt kérdezték; vá­lasztott-e már magának or­vost? Egyértelműen elíté­lendő az ilyen magatartás. Nem lehet megróni viszont azt az orvost, aki a meggyógyított páciensétől kapott pénzt elfogadja. — A fiatalok körében ugyanez a vélemény alakult ki. Elfogadjuk a pénzt at­tól, aki egészségesen távozik Innen és honorálni akarja fáradozásunkat, de nem vár. juk el senkitől. Nagyon örü­lünk mi annak is, ha a be­teg megköszöni, hogy meg­gyógyítottuk. A Szolnok megyei tanács kórházában negyven fiatal orvos dolgozik. Fizetésük nem magas és a „parasol­ventia” sem sokat hoz a konyhára. Mégis jól érzik magukat, nem vágynak el máshová, sőt nagyon sok kezdő orvos szeretne ebbe a kórházba kerülni. — Azt hiszem, ennek több oka is van. Olyan egészsé­ges légkör alakult ki nálunk, ami nagyszerű feltételeket teremt ahhoz, hogy jól vé­gezhessük munkánkat. Nincs' féltékenység, nincs „könyök- lés” és nincs létbizonytalan­ság. A főorvosok krvéte’evel mindegyikünk szerződéses állományban van. vagyis kellő indok alapján bármi­kor elküldhetrtek" bennünket. Ennek ellenére itt nincs mi­től tartanunk* Az igazga­tónknak az a törekvése in­kább, hogy jó közérzetet biz­tosítva, itt tartsa a fiatalo­kat. Nekem is kínáltak mér más helyeken állást, de eszembe se jut innen elmen­ni. A kórház orvosainak több mint fele harminc éven alu­li. Közülük harminchármán KISZ tagok, nyolcán a párt­nak is tagjai. KISZ megbí­zatásként gyakran tartanak különböző helyeken ismeret- terjesztő előadásokat, nya­ranta nyolcan-tízen építőtá­borba mennek. Hosszú évek óta senki sem kapott fegyelmit, sőt kirívó fegyel­mezetlenség sem fordult elő. Legutóbb a „másodorvosi kar és a főorvosi elbeszél­getésen” a megyei főorvos azt mondta: most már értem, hogy miért akar minden fia­tal orvos ide kerülni. A mezőgazdasági termelés rr H • fi e- • • műszaki bazumi Beszélgetés Pesti László vezérigazgatóval Zámbó Árpád A Minisztertanács néhány héttel ezelőtt megtárgyalta a Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt és vállalatai tevékeny­ségét. A határozat előírta, hogy a tröszt szélesebb pro­filban és nagyobb mennyi­ségben elégítse ki a mező- gazdaság különböző műszaki igényeit. Magát a trösztöt egyébként nem ez a minisztertanácsi határozat hívta életre. Evek­kel ezelőtt a akult, a volt gépállomásokból és megyei gépjavító vállalatokból. Most csupán bizonyos tovaöbi át­szervezés következett be. Új­évtől a tröszthöz tartozik a MEGÉV vállalat is. Ez egy kereskedelmi szervezet, — amely mezőgazdasági gépal­katrészek beszerzésével és szétosztásával foglalkozik. Az összevonás célja az volt, hogy a MEGÉV igényeit meg­felelő ipari bázis támassza alá. A mai felépítésben a tröszt­höz 21 vállalat tartozik, több mint száz telephellyel, mond­hatjuk úgy is, hogy kisebb, vagy nagyobb gyárral. A dol­gozók létszáma meghaladja a 40 ezret, az évi termelési érték pedig a 6 milliárd fo­rintot. A minisztertanácsi határo­zatot követően munkatársunk kérdésekkel fordult Pesti Lászlóhoz, az — új nevén — Mezőgazdasági Gépgyártó és Szol gáltató V állalatok Tröszt­jének vezérigazgatójához. — A kormányhatározat kapcsán mondhatjuk-e, hogy a MEZŐGÉP Tröszt visszatér a mezőgazda­sághoz? — Én úgy fogalmaznék, hogy el sem hagyta a mező- gazdaságot. Tudom, hogy at szakmai közvéleményben vol­tak ezzel kapcsolatos előíté­letek. Ezek azonban ma már gondolom csak múlt időben emlegethet.ők. Mind a két félnek voltak érvei. Csak­ugyan előfordulhatott, hogy a gépjavító vállalatok nem olcsón é# nem elég jóminő­ségű munkát végeztek. Ami­kor a tsz-ek átvették a gép­állomások traktorait, az a természetes igényük támadt, hogy a gépjavítást is maguk végezzék. Erre be is rendez­kedtek. A gépjavító vállala­toknak viszont nem volt elég munkájuk, vácum keletke­zett. — Ebben, a helyzetben olyan munkát végeztek, ami­lyet szerezni tudtak. Való­ban, jelentős mértékben me­zőgazdaságon kívüli megren­delők részére dolgoztak. Ez azonban — ismétlem — kény­Évenle 400 tonnányi készáru hagyja el a várorióji ma­jolika járat. A folyamaiban lévő üzembővítés befejezté­vel — 1971-től — termelési r tké. megkétszer zi a nagy­ra últú eyár. Szükség is van ré. hiszen a modern vona­lú, ízléses dísztárgyáig keresettek belföldön, 1- üiföldön egyaránt. Képünkön; Hajgató Kálmán kézimunkával dí­szíti a Miska-kanesókat. (MTI foto — Jászai Csaba felv, KS) szerhelyzet volt, ami már megváltozott, illetve folya­matosan változik. — Hogyan alakul a tröszt vállalatainak tevékeny­sége a minisztertanácsi határozat után? — Vállalataink profiljának átszervezése megkezdődött. Tevékenységük már koráb­ban úgy alakult, hogy nem egyedi gépjavítást végeztek, hanem komplett fődarabokat* készítettek elő, és ha a tsz- ek ilyet javíttatni akartak, akkor már a kész fődarabot azonnal odaadták, a behozott alkatrészeket pedig későWo kijavították. Megkezdődött a mezőgazdasági gépek gyártás ;a is. Mi már legalább annyi ntű- szaki cikket szállítottunk a mezőgazdaságnak, mint az ipari minisztériumok vállla- latai. Most pedig tovább fej­lesztjük ilyen irányú tevé­kenységünket. Bekapcs elő­dünk például a húsprog ram megvalósításába, 1975*-ben már egy milliárd forint ér­tékben szállítunk gépek*’t és felszereléseket a konhplex állattenyésztő telepekne(c. — Erőteljes ütemben fejleszt­jük a mezőgazdasági: üze­meknek nyújtott szolgáltatá­sainkat, mint amilyenéit pél­dául a komplex telepejt víz­vezeték-, villany-, csatorna építési-szerelési munlj álatai és ezek folyamatos működé­sének biztosítása. Elvégzőnk olyan gyártási feladj tokát, amelyeket az ipari miniszté­riumok vállalatai nenji vál­lalnak. Ilyen például a kis­szériás gyártás, a mezőgaz­daságban szükséges ajtók, ablakok, könnyűszerkezetes épületelemek elkészítése stb. Amint ezek a tevékenységek kifejlődnek, úgy szőrűi visz- sza nálunk a nem mezőgaz­dasági megrendelőknek; vég­zett tevékenység. Nyomtala­nul eltűnni persze nem fog, mert ilyesmire például a ka­pacitások kihasználása és a népeazdas|g érdekében is szükség lehet. — A Minisztertanács az Önök kötelességévé tette a mezőgazdasági alkat­részhiány megszüntetését Mit mondhat erről Pesti elvtárs? — Itt nagyon fontos, hogy pontosan fogalmazzunk. A mi kötelességünk most az, hogy segítsünk enyhíteni az alkat­részhiányt. Ennek érdekében vállalatainkat — az eddigiek mellett — további alkatrész- gyártási feladatokkal bíztuk meg, amelynek végrehajtása­ként üzemeink többezer féle új alkatrész gyártását megkezd­ték. Azt is szükséges ponto­san meghatározni, hogy a bel­földön gyártott új gépekhez, vagy az importból származó berendezésekhez később sem mi gondoskodunk alkatrész­ről, hanem a belföldi gyár, vagy a külföldi szállító. El­viselhetetlen teher lenne a népgazdaságnak, ha minden alkatrészből önellátásra ren­dezkednénk be. Azonban az úgynevezett kifutott gépek al­katrészeit, vagy az importból be nem szerezhető alkatrésze­ket mi fogjuk gyártani és ezt A tevékenységet teljes egészé­iben átvesszük majd, de c?ak fokozatosan, amint képessé válunk rá. Mint nehezítő kö­rülményt megemlítem, hogy ezekhez az alkatrészekhez műszaki rajz, dokumentáció sehol nincs. A mintadarab alapján a gyártmány-szer­kesztési munkát is nekünk kell elvégezni. — Egy vállalat nyilván haszonra törekszik. Mi­lyen üzlet az alkatrészek gyártása? — Megfelelő műszaki szín­vonal és szervezettség esetén nem rosszabb, mint a többi. Ezt bizonyítja talán, hogy a mi budapesti, Forgács utcai gyárunk évek óta kizárólag alkatrészeket gyárt. Több mint ötjezer félét Ez a gyár évente 350 millió forint ter­melési értéket állít elő, dol­gozóinak pedig 30—40 napos nyereségrészesedést oszt — A szakmai közvéle­mény az utóbbi időben nem kifejezetten tröszt­párti. Nem lennének ru­galmasabbak a vállalatok tröszt nélkül, önállóan? — Véleményünk és a gaz­dasági vezetés véleménye sze­rint nem. Ez az igen jelentős kapacitás rendkívül szétapró­zott, vállalataink az ország egész területét behálózzák. A feladatok viszont központiak. Kis sorozatokat gyártani, al­katrészeket készíteni csak ak­kor lehet, ha erre egy üzem berendezkedik. Nélkülözhe­tetlen tehát ma még az a te­vékenység, hogy a Mezőgaz- dasági és Élelríiezésügyi Mi- nisztériumtól kapott műszaki közgazdasági feladatok elvég­ezését az élelmiszer-gazdaság érintett területein koordinál­juk. Vállalataink egyébként önállóak. Maguk készítik ter­veiket, maguk gazdálkodnak a béralappal, a nyereségré- szesedéssel, a fejlesztési ala­pokkal. Mi az amortizációs és a fejlesztési alap 30 százalé­kát központosítjuk, ezt hasz­náljuk fel centralizáltan, az országnak fontos feladatok megoldása érdekében! — Kérdés nélkül is szeret­ném még ehhez hozzátenni, hogy vállalataink ma is ad­nak fő darabokat, ma is készséggel elvégeznek, ap­róbb javításokat, sőt még szántóföldi gépi munkát is végzünk. Persze mindez már munkánk töredéke csupán. Nincs akadálya annak sem, hogy a fejlettebb tsz-javító- műhelyek és vállalataink kö­zösen oldjanak meg bizonyos feladatokat De erőnk javát a kormány, által jóváhagyott programunk teljesítésére össz­pontosítjuk. Földeáki Béla Az Építőipari Javító és Szolgáltató Vállalat 1971—72 tanévre beiskoláz szakmunkástanulónak az alábbi szakmákra: / kőműves, szobafestő, másoló, vízvezetekszerclő, vas- és fémszerkezet! lakatos, villanyszerelő. — épületasztalos, ács» tserépkályhás. burkoló. Jelepkezhetnek a jelenleg VIII osztályos tanulók. Jelentkezni lehet: Szolnok* Kossuth tér Irodaház. — személyzeti előadó*

Next

/
Thumbnails
Contents