Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
iVői labdarúgó bajnokságot,.. BUNDA NÉLKÜL (Komádi István összeállítása) — Jenőként, mit hordjak, minit, vagy maxit? — Semmit. Válás Ügyvéd: — Mikor tette ön először azt a megállapítást, hogy a felesége nem szereti? Ügyfél: — Tavaly ősszel történt valamelyik este. Éppen hazafelé igyekeztem és megbotlottam a lépcsőn. Olyan szerencsétlenül estem, hogy egészen a pincéig gurultam. Ekkor a feleségem lekiáltott: „Ha már úgyis ott vagy, hozz fel egy vödör szenet!” Nehéz sors Nehéz a tengerész élete, de nehéz a feleségéé is. Egy tengerész neje mesélte a minap: — A férjem két-három hónapot tölt távol, aztán egy hétig van itthon. — Őszintén sajnálom magát — mondja a szomszéd* asszony. — Ugyan miért, hiszen az a hét úgy elrepül, mintha nem is lett volna. A* 1971. pénzügyi költse rvetés terve ••• *— Biztos jól szabóit! A. Mutlim Ha megmarta a kígyó. •• ...ne essen kétségbe! Ne búsuljon, hogy nem marhatja vissza! A természet ugyan nem látta el halálos méreggel önt, de megáldotta egy nagyszerű fegyverrel, a tudománnyal, az ésszel! Hallgasson a tudomány szavára! Ha megmarta a kígyó, gyorsan nyissa ki az állattani kézikönyv 2. kötetének (Világosság kiadó, 1970) 101 oldalát, ahonnan megtudhatja: „Kígyómarás esetén amennyire csak lehet, ki kell feszíteni a megharapott Ujjat, kezet, vagy lábat, a sebet ki kell metszeni és kimosni.” Az állattani kézikönyv utasításait betartva nem kis büszkeséggel elmélkedhet az emberi gondolkodás győzelméről, amelyet a kegyetlen kígyó támadása fölött aratott. A kígyómarás elleni védekezés ismeretének elmélyítéséhez elővehet egy másik könyvet is., „Az állatok élete” (Világosság kiadó 1969.) 4. kötet, 2. rész 329. oldalon is olvashatja a már leírt elsősegélynyújtási eljárást. A következő együttérző mondattal kiegészítve: „Gyakran a gyógyítás fenti módja az oka a hirtelen bekövetkező halálnak, mintsem a kígyómarás.” — No látja, milyen jó! Milyen sokoldalú felvilágosítást kaphat... A „KrokogyiV’-ból fordította: BOGYÓ KATALIN Boldog újévet kívánok. És gratulálok. Igazán remekül viselkedett mindenki az éjszaka. Az ünnepi percekben sem feledkeztek' el róla, hogy az elért eredményeket tovább kell szilárdítani. Márpedig tavaly elértük, hogy az alkoholfogyasztásban már a kilencedik helyen állunk a világban. Hát nem szép eredmény ez egy kicsiny és szegény országtól, a mai bor és konyak árak mellett, nem szólva a pezsgő-ellátás nehézségeiről? Lám, lám: tud a magyar, ha nekidurálja magát. Ha a helyzet úgy kívánja, újesztendő napjától Szilveszterig bírjuk az iramot. Mert’ iszik a magyar, ha bánata van, s leöblíti, ha öröm éri. Vannak, akik azért isznak Szilveszterkor, mert elegük volt az óévből. Vannak, akik azért iszna, mert mindjárt itt az újév, amitől sokat várnak. Hogy mit? Hát bort, búzát, békességet. Amiből, ha jól meggondoljuk, akadt 1970-ben is, ha nem is annyi, mint szerettük volna. Borból és búzából az időjárás miatt, amit szabad és szoktak is szidni. Békességből pedig az imperializmus miatt, amelyet szabad szidni, s ugyancsak szoktak. Üjévkor elábrándozik a magyar: de jó lenne másképpen, szebben, jobban élni, az új esztendőben. Hogy hogyan? Hát például úgy, ahogy a maszek. Dől hozzá a pénz, öröklakást vesz magának, autója van, a Balatonnál a Marinában nyaralhat, belföldi létére, márpedig az a külföldiek számára sem Olcsó mulatság. Szóval, vannak, akik szerint így kell élni és kész. De vannak ellenvélemények is. Kik hangoztatják ezeket az ellenvéleményeket? Természetesen azok, akik úgy élnek, ahogy mások szerint élni kell. Vagyis a maszekok. A maszekok szerint az élet csupa gyötrelem. Folyton a nyakukra jár az adóhivatal. És hol engedheti meg magának egy maszek, hogy hónapokig egészségesen betegeskedjék, mint az állami dolgozó? A maszekok elégedetlenek, szerintük nem így kell élni, hanem másképpen. Némely maszek szerint csakis úgy, mint a színészek, írók, újságírók, s egyéb mezei hadak, szóval a szabadfoglalkozásúak. Mert ugyebár egy színésznek nem kell reggel hat órakor blokkolnia a színháznál, van havi fizetése is, az összes szociális juttatásokkal, de azért reggel hatkor kimehet a filmgyárba, a szinkronba, elmehet a tv-be, a rádióba, szóval úgy dolgozó, hogy maszek, illetve úgy maszek, hogy dolgozó. És így aztán egy színésznek is van kocsija, öröklakása, s ő is nyaralhatna a Marinában, ha akarna, de ő nem akar, mert ő nyaralhat külföldön is, mert nem maszek, hanem művész, akinek tálcán nyújtják át az útlevelet. A szabadfoglalkozásúak tehát megbeB. U. É. K., 1971! csülésük szerint dolgozók, jövedelmük szerint maszekok. A sportolók életét is sokan irigylik, s azt hangoztatják, hogy nagyszerű dolog, ha valaki már fiatal korában gondtalanul élhet. A vezetők lesik a kívánságait, mindent megkap, amit csak akar, s cserében semmi mást nem kell tennie, mint eredményeket felmutatnia. Ezt az életet csak a sportolók nem irigylik, akik azt panaszolják, hogy a fiatalságuk tele van gondokkal, mert igaz, hogy van pénzük, de nincs egy szabad percük sem. Mert aki nem próbálta, nem is sejtheti, mi az sportszerűen-élni. Nincs az az áldozatkész lány, aki miatt ne kellene meghozni azt az áldozatot, hogy lemond róla. A sportolók a tudományos kutatókat • irigylik. Kétszer kettő az mindig négy, a logaritmustábla értékei sem változnak, s az atom szerkezete sem függ attól, hogy mivel töltötték az előző éjszakát. A technika emberei erre szerényen megjegyzik, hogy az élet rendkívül bonyolult, éjszakánként ki sem látszanak a szakfolyóiratokból, évekig kell foglalkozniuk valamivel, s akkor jönnek rá, hogy tévutakon jártak, ráadásul pedig a pénzügyi emberek állandóan kézzelfogható eredményeket követelnek a pénzükért, ami tulajdonképpen az állam pénze, de annál inkább, bármilyen furcsán is hangzik, na. Hogy ők mit szeretnének. A kutatás izgalmai helyett a családi élet békéjét. A családapák szerint viszont, amint hazamennek, a feleségük megint a kevés kosztpénz miatt panaszkodik. A kisebbik gyerek intőt hozott, mert otthon felejtette a tornanadrágját, a középső nem tudja megcsinálni a számtanleckéjét, ami még nem lenne tragédia, ha az apja em felejtette volna el régen, hogyan kell áltörtet vegyesszámmal szorozni, a legnagyobb gyerek pedig két-három darab százast kér, mennek kirándulni, mert a dolgozók gyermekeinek meg kell ismerniük a dolgozók hazáját. Szóval, nem így kell élni, hanem valahogy másképpen. Az idősebbek fiatalok akarnak lenni, mert könnyű a mai if jóságak. A fiatalok idősebbek, mert azoknak fiatalkorukban nagyobbak voltak a lehetőségeik. A nők férfiak akarnak lenni, mert azoknak elég egy műszak, a férfiak nők, mert azoknak mindenki udvarol, nekik viszont legfeljebb a munkaerőgazdálkodási osztály vezetője. Megjegyzendő, hogy amikor tavaly" megvizsgálták az ifjúság és a nők helyzetét, kiderült, hogy sem a fiatalok, sem a nők nem irigylésreméltóak, S mivel az ő gondjaikat meglett férfiaknak kell megoldaniuk, ők sem. Mert ugyan elégedettek lehetünk az elért eredményekkel, de nem lehetünk elégedettek az el nem értekkel. Akármit is mutat az alkoholfogyasztási statisztika, mi alapjában véve józan ország-lettünk. Nem ártana persze, ha valamivel kevesebbet innánk. Most, Szilveszter másnapján ezt biztosan sokan meg is fogadják, mert nagyon rossz, ha a bor, a sör, a pálinka az ember fejébe száll. Még veszedelmesebb azonban a sikerektől megrészegedni. Nos, a X. pártkongresszus nagyon józan számvetést végzett, ösz- szegezte az eredményeket, megszorozta az erőket, elosztotta a jövő feladatait, és kivont egy csomó rémhírt a forgalomból. Akik féltek, hogy csalódni fognak abban, hogy nem csalódnak, csalódtak, akik — a nagy többség — bíztak abban, hogy bízhatnak, bizalmat adtak és kaptak. Kiderült, hogy alapjában teljes az egyetértés a vezetők és a nép között. Viták azért még vannak. Például senki nem bírálja a kormányt azért, hogy nem emeli fel az adókat, viszont élesen kifogásolják, hogy nem emeli fel a napidíjakat. Nem vitatkozunk arról, hogy fel kell emelni a nemzeti jövedelmet, de vitatkozunk róla: ki emelje fel? Élesen megvetjük a ha- rácsolókat, de nem tudjuk eldönteni, ki a harácsoló. Nem vitás: a boldog élet titka az elégedettség. Jó, jó, de ki elégedett nálunk? Senki, legkevésbé azok, akiknek mások szerint a legmegelégedettebbeknek kellene lenniük. Illetve tulajdonképpen mindenki. Legfőképpen azok, akiknek saját maguk szerint a legnagyobb okuk van az elégedetlenségre. Hiszen mivel legyen az ember elégedett, ha nem azzal, hogy elégedetlen lehet? No, de egyelőre még őrizzük meg kicsit szilveszteri mámorunkat, és csak azért se hagyjuk elszállni az ünnepi hangulatot. És egyezzünk meg abban, hogy 1971-ben sok mindent másképpen csinálunk, mint 1970-ben tettük. Illetőleg: határozottan szögezzük le, hogy 1971-ben sem szabad a dolgoknak másképpen történniük, mint ahogy 1970- ben történtek. És aki ezt nem érti meg 1971 január elsején, majd talán megérti 1971. december 31-én. 'Most szépen kipihenjük magunkat, aztán végigdolgozunk egy évet. És remélhetőleg olyan fegyelmezetten és szorgalmasan, ahogy mások szeretnék. És akkor talán úgy tudunk majd élni, ahogy mi magunk szeretnénk. Szóval: boldog újévet!
