Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-10 / 8. szám
1970. január 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 MÉSZÁROS LAJOS RAJZA Medgyessy Ferenc emlékezete „Az egész tudománnyal nem lehet versenyre kelni" Beszélgetés Erdey-G.úz Tiborral Kilencven éve született modem szobrásza tunk egyik legnagyobb mestere, Medgyessy Ferenc. Debrecen szülötte volt, a patinás múltú cívisvárosé, amely legszebb munkáit őrzi. A Déri Múzeum lépcsőMedgyessy Ferenc: Móricz Zsigmond jét díszítik híres heverő férfi- és asszonyszobrai, a művészet és a tudományok paraszti súlyú megszemélyesítői. Velük keltett feltűnést itthon és Párizsban az ifjú művész, aki eredetileg orvosnak készült, s csak később adta magát a tulajdonképpeni mesterségére. Mert arra termett, a szépség szolgálatára, s programja volt ideállá magasztosítani a magyar parasztot, akit addig csupán népszínműves hamissággal és inkább mellék- szereplőként tartottak szobortalapzatra méltónak. A nagyszerű Izsó Miklós után legföljebb Pásztor Jánosnak volt szeme hozzá, hogy meglássa a Búcsúzkodók kézfogásában, meg a Korsós parasztlány tartásában a megörökítésre érdemes, eredeti szépséget. Igaz, a festők gyakran vették ecsetjükre a falu népét, a mélyen látók Munkácsy színeivel és az ő szenvedélyével vallottak a paraszti élet sanyarúságáról. Medgyessy az ő harcostársuk volt, de szobrász, akinek tiszte elsősorban az emberi test szépségének a dicsérete, ezért munkáiban hiába keressük az éhezésben, robotban és megaláztatásban megnyomorítottak esettségét. Gyermekkori élményei határozták meg a szépségeszményét. A Hortobágyról, és a Tisza tájáról hozta magával zörhök arányú, mökány, szemükben, arccsontjaikban a kun ősök vonásait őrző parasztférfiak, meg telthúsú, szerelemre termett asszonyaik képét, ezt a kevés beszédű, méltóságos tartású emberfajtát örökítette meg a műveiben. Szűkebb pátriá- • jónak-az emberei voltak a modelljei, bármit mintázott is, munkás Magvetőt, vagy a Művészet múzsáját, író, festő, vagy a világjáró vándor emlékművét, hun lovast, vagy a bánat súlyától komoly kőasszonyt, síremlékül. Inkább ösztönös alkotó volt, mint tudatos. Nem latolgató esztéta-szemmel, hanem erős ráérzéseivel alakította ki minden ízében modern stílusát. Kiváló érzéke volt az anyaghoz, kiváltképpen a tömör formálást igénylő kövekhez. Látásmódja lényegre törő, és szigorúan konstruktív, formálása összegező és érzékletes; — architektónikus nyugalmú figurái mindezért elsősorban monumentálisak. Kőbe faragott gyermekes Anyá-ja, ez a magzatát bensőséges mozdulattal ölelő, modern földi Madonna az egyiptomi emlékművek erejét árasztja magából, akár a Súroló asszony; a Szüreti menet emberei pedig a babiloni és antik görög domborművek nagy lélegzetű ritmusával lépnek. Eredeti művészete, már életében is nagy hatást gyakorolt a kortársakra. Alkotásait múzeumok őrzik — Hódmezővásárhelyt, mely várost második hazájaként szerette, külön gyűjteményt állítottak össze a munkáiból — s számos szobra áll Budapesten és vidéki városaink közterein. Medgyessy Ferenc; Kisleány Pártunk X. kongresszusán ő is a meghívottak között ült. Olykor villám-véleménycserére összesúgott szomszédjával: „Nagyszerűen beszél dr. Márta Ferenc, a szegedi egyetem rektora”. „Szellemes ember Keres Emil”... Érdekes portréját neves rajzoló a helyszínen megörökítette. Ismerősök: tudósok, pártmunkások, régi barátok és tisztelők vették körül a szünetben. S a fárasztó figyelés, a teljes-embert kívánó hat nap közben szakított néhány percet az újságíró számára is. Erdey-Grúz Tibor fiziko- kémikus, a budapesti Tudományegyetemen tanít és az Akadémia elnöke. Kétszer tüntették ki Kossuth-díjjal. Tudományos munkái a fizikai kémia, különösen az elektrokémia, az elektroditoldatok- ban és az elektródok felületén végbemenő folyamatok tanulmányozásából születtek. Jelenleg a vizes oldatokban bekövetkező szállítási folyamatokról ír könyvet, a belső szállításról, a diffúziós vezetésről. Könyveiről szűkszavúan nyilatkozik, egyéb kutatásairól azonban örömmel tájékoztat. Évek óta szünet nélkül kísérletezik: — melyek jelenlegi viszonyaink között a legmegfelelőbb módszerek a felsőfokú oktatásban. Korunk egyik jellemző ellentmondásának megoldásában szeretne segíteni, hiszen gátló kísérője fejlődésünknek az oktatás mai módszere. Tudomásul kellene venni, mint mondotta —, hogy bármennyire erőltetjük, az emberi agy befogadó képessége nem nő arányosan a technikai, tudományos élet gyorsuló folyamatával. Az egyetemi oktatásban sem lehet versenyezni a tudomány rohamos fejlődésével. Arra kellene koncentrálni, hogy a fiatalság képes legyen önállóan gondolkodni, önmagától kiválasztani a lényegest. Az egyetemi tanulmányok elvégzése után legyen olyan készség, képesség a fiatalságban, hogy önállóan is megszerezze alaptudásához azt a konkrét tudást, amire társadalmi és szakmai munkájához feltétlen szüksége van. Az egyetemi tanulmányi idő rövid ahhoz, hogy mindannak az ismeretanyagnak birtokába jussanak, amelylyel egy emberöltőt hasznosan végigmunkálkodhatnak. Sajnos a felsőfokú oktatásban eddig azon érvek előtt hajoltak meg, amelyek annak hasznossága mellett szállnak síkra, hogy mindent megismertessenek az egyetemistákkal: a régi és az arra épülő gyorsan fejlődő mai, holnapi tudományt is. Minden tanár súlykolja saját tantárgya anyagát és nincs tekintettel tanítványai véges erejére. Kevés oktató hajlandó észrevenni, hogy ez a módszer kudarcra ítéltetett Az egyetemisták pedig éjjelnappal tanulnak, hogy megfeleljenek a követelményeknek, jól vizsgázzanak, s az állandóan frissülő tudomány teljes megismeréséért kelnek versenyre. Ezt az igyekezetét azonban nem kísérheti siker, legfeljebb idegeskedés, a fiatalok gyakori „kiborulása”. Ha „mindent” meg akarnak tanítani a tanárok és feltételezzük, hogy az egyetemisták „mindent” megtanultak, akkor is a tanulmányi évek befejezése után két-három esztendővel már részben elavult ismeretekkel rendelkeznek, mert a technika, a tudomány a kor követelményeinek megfelelően, hatványozottan fejlődik tovább. Az a véleményem, — mondotta Erdey-Grúz Tibor — nem az egész tudománnyal kell bírókra kelni, hanem meg kell vizsgálni, mennyi az a tárgyi ismeretmennyiség, amennyivel az ifjú szakembereknek feltétlenül rendelkezniük kell. A tudomány alapjait, a tudományos gondolkodásmódot sajátítsák el, legyenek arra képesek, hogy felkutassák, honnan kaphatják a korszerű információt, miképpen teremthetik meg önmaguk továbbképzését, így biztosíthatja az egyetem az alapokat, az igényesség felkeltését, különösen akkor, ha az egyetemi tanároknak sikerült megértetniük diákjaikkal: az egyetemi tudás nem az a fajta tőke, amelynek kamataiból egy életen át gond és tanulás nélkül megélhetnek. Csupán indulási lehetőség, amellyel alkalmazkodni lehet a változó, alakuló viszonyokhoz, amelyre építeni lehet a választott hivatáshoz szükséges újabb és újabb ismeretanyaggal. Erdey-Grúz Tibor a ter- mészetludománnyal foglalkozik Fontosnak tartja, hogy a természettudomány eredményeit, tanításait felhasználják a modern életben. Különböző körülmények között a törvények különösképpen érvényesülnek. Mindig a konkrét helyzet konkrét elemzése alapján lehet csak vizsgálódni. Ami tíz esztendeig talán jónak is bizonyult, ma minden valószínűség szerint nem állja meg a helyét. MáS'-a, újra van szükség. S ebben semmi következetlenség sincs, csak az állandó változás hű tükröződéséről van szó. Példaként említette Erdei- Grúz Tibor az ismert gravitációs törvényt. A kő, ha elengedjük, lefelé esik. Lehet azonban olyan körülmény, amikor a kő felfelé „esik”, azaz marad. A követ egy fonalra függesztjük, a fonalat csigára fűzzük és másik oldatára nehezebb követ akasztunk. IIven esetben az előbb még lefelé eső kő. most ellenkező irányban felfelé fog mozogni. Ebben és a hasonló fizikai példá’-ban semmi kü’önös sincs. Ettől még a gravitáció törvénye változatlanul igaz. érvénves. Ez egyszerű, primitív példa, de ez is hozzásegít csodálatos dolgok megértéséhez. Mint, ahogy a tudós elmondotta, a kongresszuson is az ragadta meg. hogy a társadalom Összetett és ellentmondásos helyzetének részletes, tudományos elemzéséből alaku't ki a megítélés és a cselekvés, A kongresszus előkészítésében és a határozatok meefoaai- mazásáhan is ugvanaz a gondolkodásmód volt ie’iemző, mint ami a természettudományok saiátia. S ez is természetes: nem lehet válaszfalat húzni a természet és a társadalomtudomány közé. Csunán móds-ereiben, el tárásaiban más. mint ahbsy más az eljárás az új technikai megismerés és a természettudomány megismerés során is A feüődés mindig az objektív törvények alapján megy végbe. és ezt tükrözik a vizsgálódások. amelyeknek módszerei sajátosan alkalmazkodnak a vizsgálandó témához — fejezte be nyilatkozatát Erdey-Grúz Tibor. keinek” csak viszonylagosan jogosult képzete játszotta. Ez addig, amíg a szocializmus alapvető kereteinek kialakítása volt a fő feladat, nem akadályozta, hanem elősegítette a munkásosztály osztálycéljainak elérését. Amikor azonban létfontosságúvá váltak a gazdaságpolitikának olyan céljai, mint az összes dolgozó rétegek életszínvonalának rendszeres emelése, a lakáskérdés megoldása, a magasabb színvonalú gazdasági együttműködés a szocialista és nem szocialista országokkal, a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának biztosítása a gazdasági fejlődés kívánaA régi gazdaságirányítási rendszer kritikai felülvizsgálata során kiderült, hogy a szigorúan értelmezett, részletes központi előírásokra épült tervgazdálkodás mellett is a nemzeti jövdelem elég nagy (15—20) százaléka a tervtől függetlenül „mozgott” sokszor pozitív, sokszor azonban negatív értelemben, népgazdasági szintű pazar1 ásókat okozva, amit semmiképpen sem lehetett csupán az „öntudat” számlájára írni, s fel- Siiágosító munkával megtos üteme mellett, a műszaki fejlesztés és a népgazdaság helyes ágazati arányainak kialakítása, akkor, e problémák természetéből következőleg is, világossá vált, hogy mindezt csakis a társadalmilag szervezett termelő munka hatékonyságának növelésével oldhatjuk meg. Ebből szinte egyenesen következik, hogy a munkásosztály történelmi érdekei és valamely konkrét népgazdasági, vagy munka- megosztási ág, valamely konkrét termelő üzem kollektívájának mai törekvései közötti kapcsolat jóval bonyolultabb, mint azt korábbi szemléletünk feltételezte. szüntetni. Be kellett látnunk, hogy a történelmi értelemben vett öntudat, osztályöntudat és az osztály mai és távlati érdekei között reális ellentmondások feszülnek, amelyek tudomásulvétele és tanulmányozása a célravezető, nem pedig ideológiai munkával való „áthidalásuk”. Ez az új — nem elméletileg új. mert a marxizmus— leninizmus már régen ismerte ezt az összefüggést — szemlélet és megközelítés már érvényesült, a gazdaságirányítási rendszer reformjának előkészítése és bevezetése során. A Központi Bizottság, majd a IX. kongresszus által elfogadott koncepció először is számot vetett azzal, hogy a szocializmus teljes felépítéséhez a minőségi munkát, a munka termelékenységének növelését, s a fejlődés magasabb színvonalon való folytatását igénylő feladatok megoldásához, „többlépcsős eljárásra” van szükség az osztályérdek, a közérdek konkrét tartalmának megfogalmazásában (a népgazdaság távlati és rövidebb távú terveinek elkészítésében). Másodszor, ezek megvalósításában is nélkülözhetetlen a vállalati dolgozók kollektív érdekeinek elimert és szabályozott, de önállóbb, szabadabb hatása a közérdek, a népgazdasági célok realizálása. S harmadszor: a vállalati kollektív érdekeken belül nélkülözhetetlen az egyéni érdek differenciáltabb érvényesülése, illetve érvénvesí'ésének törvénye^ ’ehetősége. Ezen új körülmények között új módon vetődik fel az érdek és az öntudat, az érdekeltség és az öntudatosság problémája. ÖnfuJat egyenlő: hozzáértő cselekvés Először is: új, önállóbb gazdasági szerepének megfelelően. A vállalat most már nemcsak végrehajtója a központban kidolgozott tervfeladatoknak, hanem részt vesz a népgazdasági tervek kidolgozásában is. Ebben önálló, csak általa elvégezhető funkciója van, ami nagymértékben növeli a vállalati vezetők, társadalmi szervek, az egész vállalati kollektíva felelősségét és érdekeltségét a terv megvalósításában, az ehhez szükséges feltételek feltárásában, megteremtésében. Másodszor a vállalati kollektíva, ß vezetők, társadalmi szervek, üzemrészek, brigádok és egyének öntudatosságának fokát most már nem felülről készen kapott és „rájuk rótt” feladatok megoldásán mérhetjük, hanem mindinkább azon a hozzáértésen, szakértelmen, találékonyságon és szorgalmon is. amely- lyel feltárják és kihasználják saját tartalékaikat, okosan és hatékonyan gazdálkodnak saját adottságaikkal, a nép rájuk bízott vagyonával. A központilag helyesen „beállított” szabályozók mellett ebben messzemenően érdekeltek is. Harmadszor, az anyagi és erkölcsi ösztönzés egységét helyesen megvalósító gyakorlat — amelynek kialakításához nélkülözhetetlen az üzemi, munkahelyi demokrácia meglevő lehetőségeinek kihasználása és továbbfejlesztése — olyan légkört, olyan helyi hangulatot, ideológiaierkölcsi klímát teremt, amelyben nem elég „fórumokon szerepelni” és szép szavakat mondani az öntudatról, közérdekről, hanem gyakorlatilag is példát kell mutatni hozzáértésből, készségből, szorgalomból, minőségileg is kifogástalan munkából. És ha a valódi, a munkahelyi közvélemény előtt, annak demokratikus tájékoztatása és kontrollja mellett is igazolható tényleges teljesítmény szerint differenciáljuk a béreket, prémiumokat, jutalmakat, kitüntetéseket és az erkölcsi megbecsülés egyéb módjait, akkor ez a demokratikus vitákban edződött munkahelyi közvélemény olyan erkölcsipolitikai erővé válik, amely képes a konzervatív, káros egvenlősdi ellen hatékonyan fellépni szocialista elveink védelmében, csakúgy, mint elejét venni az igazságtalan, nem a teljesítmények különbségén alapuló differenciák keletkezésének. A X. pót'koncresszus beszámolóján, határozatán végigvonul az az egyetértés kísérte szemlélet, amelyet az utóbbi évek tapasztalatai megerősítettek, s a kongresz- szus előtti taggyűlések, pártértekezletek újra összegeztek: a szocialista tudat, az öntudat fejlődése elválaszthatatlan mai és távlati érdekeink helyes értelmezésétől, s ezek tényleges érvényesítésétől. A munka, a termelő munka körülményei és eredményei gyakorolnak a legnagyobb és legközvetlenebb hatást a szocialista öntudat és erkölcs fejlődésére, s ezek alapján szállhatunk szembe, elveink és érdekeink védelmében, társadalomban még továbbélő, olykor megélénkülő kispolgári jellegű nézetekkel és magatartásokkal, a teljesítmények különbözőségét is tagadó s ezek méltó megbecsülését elítélő konzervatív egyen- lősdivel. a tényleges teliesít- ménnyel nem igazolható bérdifferenciákkal. valamint a rajtuk élősködő, belőlük táplálkozó gátlástalan harácso- lás, haszonlesés, korrupció jelenségeivel. N*m lehel az öntudaf számlájára írni
