Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-10 / 8. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. január 10. / Ere a méTytengerekből Duisburgi mérnökök tervezték meg a felvételünkön lát­ható szívó berendezéssel ellátott „tengeri baggert”, amivel 5000 méteres mélységig lehet lemerülni és aztán a tenger­fenekéről az ott elfekvő mangángumókat felszínre hozni. Automatikusan működik, akárcsak a mélytengeri kitermelő­berendezés közbeiktatott állomása, ami 500 méter mélyen lebeg a vízben. A berendezés, minekután a mangángumókat felszívta, ezeket szétmorzsolja és végül a felszínre juttatja. Csendélet 1970-ből A nyugati sajtóforrások 1970-et a sztrájkok évének is nevezik. Ez a kép tehát, ahol a gumibotos rendőrök a sztráj­koló, tüntető munkasokat ütik, bármelyik nyugati főváros­ból származhatna. Egyébként egy milánói tüntetés alkalmá­val készült, ahol hatvanegy sebesült volt. A polgári tepü'és fejlődése a népi Kínéban A kínai kérdések Hong Kong-i specialistái szerint a népi Kina ig.) ekszik nemzetközi lég-'.iál.za- tot kial&kí.ani; amint azt a kí­nai polgári repülés képviselői­nek nemrégiben I ran ao.s/.á;;- ban és Nagy-Britanniában tett látogatása is mutatja. Becslések szerint a kínai pol­gári íégifiott» állománya 35J és 500 repülőgép között van, ezek­nek többsége régi típus. A jelek szerint Peking arra a döntésre Jutott, hogy légül Otíl­iának korszerűsítéséhez a kü- löld se:;í s gét vesz. Igénybe: ez év junlu aban Kíi-.a n. gy, „Haw­ker Síddé y” haj.ómüvei felsze­relt „Trident** típusú repülőgé­pet vásárolt; ezeket a gépeket Pakisztánban adták át, és ez az ország a gépeket továbbadta Kí­nának. Bizonyos források sze int Nagy-Bri annia ez év januárjá­ban 10 millió fontos üríeteí ja­vasolt, amelynek értelmében 25 rcndbebozott repülőgépet szám­tana, mégpedig lökh-lt'sos „Co- met”-eket és turbólégcsavaros ,,vtscount”-okat. Egy amerikai jelentésből az tűnik ki, hogy a jelenleg csak katonai rendeltetésű repülőgé­peket gyártó kínai repülős'’r). ipar képes volna polgári repülő­gépek gyártáséra is. Fz az ipar­ág. ame'ynek legnagyobb üze­mei a mandzsuriai Sen'an-ban talilha ók, a „Tupo'tev—16” szovjet bombázókhoz közel’lló renii’őgőpeket g-árt, — továbbá „MÍG—19** típusú vrdá-zgé —két (évi 300 és 400 között), és MÍG— 21 tfpusúakat. Marx Károly dédunokája Szibériáról Robert Longuet Párizsban él nagyapja, Charles Lon­guet hazájában, aki annak­idején Marx idősebb leányát Jennyt vette feleségül, s a párizsi kommün tevékeny személyisége, hivatalos saj­tóorgánumának szerkesztője volt. Rpbert Longuet, a ha­ladó szellemű ügyvéd és új­ságíró a fasizmus ellen ví­vott háború idején Spanyol- országban, Barcelonában a francia rádió tudósítójaként dolgozott, s részletes beszá­molókat adott a köztársa­ságiak hősi küzdelméről. Nemrégen feleségével együtt körutazást tett Szibériában. Sajátos légkör —■ Milyen benyomásokat szerzett Szibériáról ? — Ez az első látogatásom Szibériában és most járok negyedszer a Szovjetunió­ban. Indulásunk előtt fele­ségemmel sokat olvastunk Szibériáról. De természete­sen nincs olyan könyv, amely pótolhatná a személyes be­nyomásokat. Szibériában pe­dig olyan élményeket sze­reztünk, hogy ezt nem köny- nyű szavakkal kifejezni. Üzbegisztánban, a Volgán, Leningrádban tett előző uta­zásaink idején sok érdeke­set láttunk. Egyébként min­denütt őszinte barátsággal fogadtak bennünket és mi nagyon hálásak vagyunk ezéjrt a szovjet élvtársak­nak. Szibériának azonban van valami különleges, sajá­tosan vonzó légköre. Ezt nehéz szavakkal megmagya­rázni. Azt mondják, hogy aki egyszer itt járt, vissza­vágyik ide. Ez így is van. Különösen megragadónak találtuk a természetet és az embereket. így éreztük, hogy a szibériai táj és az itteni emberek sajátos együttest alkotnak. Etős, bátor emberek — A szibériaiak milyen jellemvonásai nyerték meg az önök tetszését? — Nagy úton lévő tenge­reszekhez hasonlíthatnám az itt élő embereket. A szibé­riaiak is, a tengerészek is hatalmas, beláthatatlan tér­ségeket járnak be, ahol a természet számos veszélyt rejt az emberekre nézve. Az óriási távolságok, a ne­héz körülmények, a szibé­riaiak jellemére is rányom iák a bélyegüket. A szibé­riaiak erős, bátor emberek. Úgy velem, hogy bennük is, akárcsak a tengerészekben, rendkívül fejlett a szolida­ritás érzése. Csodálatramél­tó, hogy milyen rendíthetet­len akaraterővel és kitartás­sal építenek, s teszik lak­hatóvá Szibériát. Itt sok fontos feladatot bíznak a fiatalokra és meg kell álla­pítanom, hogy az ifjúság komoly felelősségtudattal fgadja ezeket a megbízatá­sokat. Nagy építkezéseket, új erőműveket, gyárakat lát­tunk Szibériában. Ezek a lé­tesítmények mind ékesszóló­an bizonyítják, milyen ha­talmas erőfeszítéseket tesz­nek a szovjet emberek ter­veik megvalósításáért. Haqvszerű emlék Eljutottam Susenszkojéba. Nagyon hálás vagyok a szov­jet elvtársaknak, akik ép­ségben megőrizték Lenin Jenyiszej-menti tartózkodá­sának e nagyszerű emlékét. Most megértettem, hogyan dolgozott, hogyan alkotott itt halhatatlan műveket Le­nin a száműzetés nehéz kö­rülményei ellenére, leküzdve az akadályokat Rendkívül nagy hatást tett rám, hogy Lenin milyen egyszerű környezetben éit itt. Ez a környezet bizonyá­ra elősegítette, hogy kon­centrálni, dolgozni tudjon. Sokat olvastunk és hallot­tunk arról, hogy Lenin egész életét egyszerűség övezte, s hogy a fényűzés, a pazarlás ellenszenves volt számára. Az ember megérti ezt, a Susenszkoiéban ta­pasztalt egyszerűség mégis a meglepetés erejével hatott ránk VÉSZ JELEK NYUGATON Szovjetunió még ebben az évtizedben átveszi a vezető szerepet ? A A hamburgi Die Weltben, a nyugatnémet üzleti körök általában tárgyilagosságra törekvő l.eíilapjáb&n jelent meg az alábbi figyelemreméltó cikk; Túlszárnyalja-e Moszkva a Nyugatot? — címmel. Anélkül, hogy a cikk adatait feltétlenül elfogadhatónak tekintenénk, érdemes odafigyelni a nyugat­német üzleti körök vészjelzésének tekinthető magállapításaira, illetve feltételezéseire. A cikket teljes terjedelmében közöljük. Minden jel arra mulat, hogy a Szovjetunió abban a könyörtelen technikai ver­senyben, amelyet az Egyesült Államokkal a világ legelső államának pozíciójáért foly­tat, még ebben az évtizedben átveszi a vezető szerepet. Az Egyesült Államok, amely az’ első ember holdraszálláSával bebizonyította űrkutatásának technikai fölényét, visszaesik. Egyik nagy technikai progra­mot a másik után törli, vagy drasztikusan csökkenti. Az oroszok ezzel szemben a leg­szélesebb alapon gyorsítják programjaikat. Vezető ameri­kai kutató mérnökök meg vannak győződve arról, hogy a Szovjetunió már 1975 körül eléri célját és megszerzi a technikai vezetést. John Fosternek, az ameri­kai katonai kutatás igazgató­jának az a véleménye, hogy az Egyesült Államoknak évente 5 milliárd dollárral többet kellene kutatásra és fejlesztésre fordítani, hogy megállítsa ezt a folyamatot. A Szovjetunió, dollárra át­számítva, évente 16 milliárd dollárt fektet be a kutatás és a fejlesztés céljaira. Az Egye­sült Államok jelenleg kere­ken csak 11 milliárd dollárt ad ki arra a technikai ver­senyre, amely a kutatóinté­zetekben a döntő szektorok­ban: a plazmafizika, az anti- gravitációs kutatás, a lézer­sugárfegyverek, a nukleáris technika, vagy egyszerűen az aerodinamika vagy az alap­anyagkutatás területén folyik­Számos aggasztó példáját láthatjuk annak, hogy a Szov­jetunió rövidesen uralkodó szerepet tölt be a fegyertech- nika területén. A Szovjetunió kereken 1400 interkontinentá­lis rakétájával az Egyesült Államok 1054 rakétájával szemben nemcsak mennyisé­gileg van fölényben. A nuk­leáris robbanófejek robbanó­energiája ötször akkora, mint a legnagyobb amerikai rob­banófejeké. Moszkva körül már évekkel ezelőtt felállítot­tak rakétaelháritó rakéta- rendszereket. Az amerikai „Safeguard” rendszernek ez­zel szemben egyetlen ütege sincs védelmi állásban. Évek óta kipróbálás alatt vannak és rövidesen bevetésre kész állapotban lesznek bombát szállító műholdak, amelyek, mielőtt megkerülik a Földet, délről támadhatják az Egye­sült Államokban levő célpon­tokat. Ilyen globális atom­fegyvereket felhasználó offen­zív technika kifejlesztésén az Egysült Államok nem dolgo­zik. A Szovjetunió a katonai és nem katonai hasznos terhet szállító szovjet műholdakat is egyre sűrűbb időközökben bo­csátja fel. Az Egyesült Álla­mokban a Cap Kennedy-i és a vandenbergi kilövőtámasz­pontokon egyre nagyobb idő­közökben követik egymást a kilövések. A Szovjetunió több mint 70 nukleáris meghajtású hajójával rövid időn belül a világ legnagyobb atomtenger­alattjáró flottájával rendelke­zik. Az oroszok technikai fölé­nyének tendenciája nemcsak tisztán katonai területen ta­pasztalható. A TU 144 típosú szuperszonikus szovjet utas- szállító repülőgép sebessége többször is elérte a hangsebes­ség kétszeresét. Amerikai megfelelőjének, a Boeing 2707- nek a terve a napokban a szenátusban valószínűleg megkapta a halálos döfést Az Egyesült Államok vezető he­lye a világ légiforgalmában veszélyben forog. Nagyon kétséges, hogy az amerikai kongresszus megsza­vazza-e azt a további évi 5 milliárd dollárt, amelynek meg kellene akadályoznia a Szovjetunió technikai túlsú­lyát Véget kell végre vetni a Nyugaton az új műszaki meg­oldások párhuzamos kidol­gozásának. Miért kell például három európai államnak a „Starfighter” F 104 és a Fiat „G 91” utódaként egy új, többcélú vadászgépet (MRCA) kifejlesztenie, amikor a mun­ka technikai eredménye na­gyon bizonytalan és amikor fel lehetett volna használni az amerikai F 111 egyszerűsített változatát? Miért kell a mozgatható szárnyú repülőgép techniká­ját az Atlanti-óceán mindkét partján párhuzamosan kidol­gozni? Miért foglalkoznak léaibusz-tervekkel mindkét oldalon? Miért kellett, ami­kor az európaiak a hangse­bességnél gyorsabb utasszál­lító repülőgépek az amerikai­ak pedig a függőlegesen star­toló repülőgépek konstruálá­sában előnyt szereztek, pár­huzamos munkát végezni? Miért nincs közös atlanti technika? Egy atlanti igazga­tóság irányíthatná a Nyugat, nagy technikai és pénzügyi tartalékait. Az egymást fedő programokat félre kell tenni. •. Több milliárd dollárt lehetne a közös törekvés és a Nyugat technikai fölényének megtar­tása céljára latba vetni Jugoszláviában sok vita folyik most a hat szövetségles köztársaság egymáshoz való viszonyáról. Az újvidéki Magyar Szó karikaturistája is hozzászólt a vitához. Neki ez a véleménye. egyenlőtlen áldásai A kultúra Egyre több könyvet ol­vasunk. 1968-ban 487 000 könyvújdonság jelent meg a világpiacon. Gyorsan hódít a tévé is: 1968-ban 236 mii lió készüléket tartottak nyil­ván. Ezzel egyidejűleg azon­ban csökkent a mozik láto­gatóinak száma. Az átlagos­angol 1968-ban négyszer ment moziba, az amerikai hétszer, a bolgár tizennégy­szer, a szovjet hússzor. Mindezeket az adatol<at az UNESCO 1969-es statisztikai évkönyvében találjuk, ame­lyet a napokban adtak ki Párizsban. Az évkönyv a rohamos fejlődés mellett azt is tanúsítja, hogy Földünk lakói rendkívül egyenlőtle­nül részesülnek a kultúra áldásában. Európában a világ lakos­ságának 13 százaléka él, de itt jelenik meg a könyvek 44 százaléka. Afrikára, ahol a világ lakóinak 10 száza­léka él, az új könyvek 1,6 százaléka jut, s Ázsiára — itt él a világ lakosságának 55,9 százaléka — 20,5 száza­lék esik. Észak-Amerika 14,4 százalékkal szerepel a listán, a Szovjetunió pedig 15,6 százalékltal. Kevés lehetőségük van az afrikaiaknak a moziba já­rásra Is. Felső-Voltában pél­dául 1000 lakosra csupán 1 moziszék jut, Maliban és Burundiban azonban még ennél is rosszabb a helyzet. A fejlődő országok azonban rgyre több filmet gyártanak inig a fejletlen országok filmipara stagnál. A film­gyártók 1968-as listáján Ja­pán és India vezet, évi 350 nagyfllmmet Az Egyesült Államokban 265, Olaszor­szágban 254, a Szovjetunió­ban 163. Hong Kongban 156 film készült, Afrikában mindössze két ország mutat fel e téren eredményeket: az EAK (54 film) és Algé­ria (3 film). Hasonló a napilapok kon­centrációja is. Legtöbbet a svédek olvasnak, ezer em­bere 518 napilap példány jut. A további sorrend: Ja pán (492), Anglia (463), NDK (445). A? évkönyv megjegyzi, hogy 1954-ben még a britek erősen vezet­tek: ezer emberre 573 napi­lap példány jutott Afriká­ban ezek az arányok is rendkívül rosszak. A napilapok olvasottsá­gának csökkenéséhez nyil­ván hozzájárult a rádió és tévék gyors ütemű fejlődé­se. A világon 674 millió rá­diót tdrtanak nyilván —- ennek felét Eszak-Ameri- kában találjuk. Az UNESCO évkönyve azt is vizsgálja, hogy a különböző országok bruttó nemzeti terméküknek hányadrészéi fordították kulturális célokra.

Next

/
Thumbnails
Contents