Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-10 / 8. szám

1971. január 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A mezőgazdasági üzemek állami támogatásának tapaszta atai A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság — a járási-városi NEB-ek bevonásával — megvizsgálta a beruházások­ra adott állami támogatások hatékonyságát és szabály- szerű felhasználását a me­zőgazdasági nagyüzemekben. A vizsgálat alkalmával —- áz 1968-ban és 1969-ben — a termelő üzemekben a szarvasmarha, — a sertés- tartás és tenyésztés beruhá­zásai, üzemviteli, továbbá talajjavítás és a vízrende­zés, valamint a rét- és lege­lőjavítás üzemviteli állami támogatás felhasználását, azok hatékonyságát ellen­őriztük. Az álfami támogatás igénybevétele kezetek vállalatszerű gazdál­kodásának kifejlődését. Az ártámogatási rendszer bevezetésének évében az üzemek beruházási célkitű­zései még nem bontakoztak ki, sőt némi bizonvtálanság is tapasztalható volt a fej­lesztési célkitűzéseikben. Az állami támogatást megyénk Az állam a mezőgazdasági árakban nem fedezett, a termeléshez egyre nagyobb mennyiségben felhasznált ipari anyagok, eszközök és szolgáltatások után, továbbá a fejlesztés szempontiából népgazdaságilag is fontos, vagy nélkülözhetetlen beru­házások létesítéséhez, a sa­ját fejlesztési alapok kiegé­szítésére vissza nem térí­tendő állami pénzeszközöket bocsát a mezőgazdasági üze­mek rendelkezésére. 1967-ig a 3004. sz. kor­mányhatározatok a fő cél­kitűzések megvalósítását elő­segítették, de ösztönző ha­tásuk nem volt teljes, mert az ártámogatások odaítélése a beruházások megvalósí­tását követve, utólag tör­tént. Az új gazdaságirányí­tási rendszer bevezetésével egyidőben életbe lépett — az 1028/1967. sz. kormány- határozat — az állami támo­gatások új rendszere, amely automatizmusa mellett elő­zetesen biztosította az ár­támogatás finanszírozási for­rásaként való odaítélést. Ez elősegítette a termelőszövet­termelő üzemei fejlesztési terveik elkészültével, fej­lesztési alapjaik növelésével egyre nagyobb mértékben vették igénybe. A megye termelőüzemei (termelőszövetkezetek és ál­lami gazdasápok) 1968 év­ben 501.7 millió forint. 1969 évben pedig 570,2 millió fo­rint beruházási és üzemvi­teli állami támogatásban ré­szesültek. A fejlesztési alap­juk az 1968. évi 396 millió forintról 1969 évre 621 mil­lió forntra nőtt. A felhasz­nált állami támogatás íelen- tős részét — a magasabb tá­mogatást élvező — szarvas- marha és sertésférőhelyek létesítésére fordították. Az állami pénzeszközök felhasz­nálása általában a jogszabá­lyok előírásai szerint tör­tént. Hagyományos építőanyagok és e járások Az elhasználódott szerfa­vázas épületek cseréje kez­detét vette és még jelenleg is folyamatban van. Ezt iga­zolja az is, hogy — a nagy­mérvű építkezések ellenére — a tehénállomány a vizs­gált időszakban csak 5 szá­zalékkal nőtt, míg az anya­kocaállomány 11 százalékkal csökkent. A mezőgazdasági épületek döntő többsége hagyomá­nyos építőanyagok felhasz­nálásával létesül. Ezek az épületek az alkalmazott épí­tészeti megoldások miatt térbelileg nem változtatha­Tervlexikon tók, vagy csak nagy költ­ségek árán. Az ilyen jel­legű létesítmények a ter­melési technológiákat is konzerválják. Hiányoznak az olcsóbb, gyorsan felépíthe­tő, a hasznosítási igény sze­rint variálható épületekre kidolgozott tervek. Az állattenyésztés céliát szolgáló szaktelepek összes bekerülési költségén belül annál inkább nő a saját forrás aránya az állami tá­mogatás részarányához ké­pest. mennél modernebb az építészeti és az üzemeltetési technológia. Az építési be­ruházások tervezett és tény­leges bekerülési költségei mintegy 15—20 százalékkal nőttek. A beruházások kivitelezése 7. Nemzetközi versenyképesség Az ipari fejlesztés fő irá­nyainak, a termelés belső arányainak megtervezésénél nem indulhatunk ki más­ból, minthogy hazánk kis ország, belső felvevő piaca szűkös, nyersanyagforrásai korlátozottak. Egyetlen kis ország sem képes világcsú­csot ostromolni milliónyi termékfélével. (Pedig csu­pán a magyar gépipar 500 ezer féle gyártmányt és cik­ket készít.) Vagyis néhány, országunk adottságainak és az előre mutató piaci lehető­ségeknek leginkább megfe­lelő termékcsoport gyártásá­ra és fejlesztésére kell az anyagi és a szellemi erőket összpontosítani. Kiemelkedő eredményekre még így is csak akkor számíthatunk, ha élünk a nemzetközi munka- megosztás lehetőségeivel. A nemzetközi munkameg­osztás és a nemzetközi ver­senyképesség szorosan össze­tartozó fogalmak. A kiemelt fejlesztési programok ter­mékei is például csak akkor lesznek versenyképesek, ha hasznosítjuk azoknál a nemzetközi műszaki-tudo­mányos együttműködés, a kooperáció és a szakosítás lehetőségeit, főként a szocia­lista országokkal. Az elő­nyös. a versenyképes export­cikkekért cserében viszont egyre több olyan terméket importálhatunk, amelyet ugyan itthon is gyártanak, de nem elég olcsón és kor­szerű kivitelben. S az- im­port verseny hatására pedig kénvtelenek a vállalatok fel­zárkózni a magas világpiaci követelményekhez. vagy esetleg más korszerűbb, gaz­daságosabb termék gyártá­sára átállni. A nemzetközi tnunkamegosztás sokoldalú fejlesztése tehát hozzájárul a hazai adottságoknak leg­inkább megfelelő termelési szerkezet kialakításához, a gyors műszaki, gazdasági haladáshoz, a szükségletek magas színvonalú kielégíté­séhez, áruink versenyképes­ségének növekedéséhez. A szocialista üzemek kö­zött kibontakozó gazdasági verseny szintén a jobb, kor­szerűbb, olcsóbb termékek előállítására serkent. A gazdasági verseny hozzájá­rul a vállalatok, a szövetke­zetek differenciálásához, a nagyobb forgalom és nyere­ség eléréséhez attól függő­en, hogy melyik gazdasági szervezet képes magasabb színvonalon, a fogyasztók, a felhasználók számára is ked­vezőbb módon kielégíteni az adott szükségleteket. A gazdasági verseny lehetősé­gei azonban az iparban kor­látozottak. mivel a párhuza­mos gyártás, az azonos ter­mékek több üzemben való egyidejű előállítása bizonyos határon túl aránytalanul nagy társadalmi veszteséggel járna, ami szocialista vi­szonyaink között megenged­hetetlen. Termékeink jelentős része jelenleg még nem verseny- képes. Mégis vevőre talál­nak. főként — jobb híján — idehaza, s részben — állami támogatással — külföldön. A gyártó cégek ismerik, vágj' piackutatásaik révén megismerhetik áruik piaci helvzetét, műszaki gazdasá­gi rangsorolását. S ha előre tekintenek, jól tudiák, hogv a vevőnek kedvező piaci feltételek kialakulásával, az állami visszatérítések csök­kentésével a vers°nvkénte- len terc-ék^knek nincs jö­vője. ReáPsan. a növekvő követelményekhez kell te­hát igazítani a gyártmány- és gyárfeilesztési ter­veket, á vállalat, a szövetke­zet profilját. K 3. A bonyolítást és a mű­szaki ellenőrzést a beruhá­zók általában átadták vala­mely szervnek, 1—1,5 száza­lékos bonyolítási díjért. Mi­vel építőipari kapacitásban hiány volt, s az üzemek, — különösen nagy beruházások esetén — magasnak tartot­ták a bonyolítási díjat, ezért egyre több saját építőbrigá­dot szerveztek és főállású, megfelelő képzettségű mű­szaki vezetőt alkalmaztak. Ezáltal a beruházások álta­lában gyorsabban, olcsóbban valósulnak meg. Az állattenyésztés céljait szolgáló beruházások dön­tően pótlás jellegűek. A ma­gas bekerülési költségű ál­latférőhelyeket általában a korábbi állomány­nyal népesítik be, vagy annál alig jobb termelőké­pességű egyedekkel. A meg­térülés ideje így rövid időn belül nem várható. A szarvasmarhatenyésztési ága­zatok szinte minden vizsgált esetben ráfizetéssel, míg a sertéstenyésztési és hizlalási ágazatok ráfizetéssel. vagy ráfizetés nélkül, esetleg mi­nimális jövedelmezőséggel zártak. Az üzemek részére az új beruházások jövedel­mezőségének biztosítása te­hát nagy feladatot jelent. A vizsgált időszakban át­adásra került létesítmények eddig ugyan alig. vagy egy­általán nem módosították a korábbi jövedelmezőségi, gazdaságossági mutatókat. A növénytermelés céljait szol­gáló beruházások, (talajja­vítás, vízrendezés, öntözés, rét-, legelő-javítás) min­den esetben a termelés bő­vítését szolgálták, s a befek­tetések megtérülését, bizto­sítja a korábbinál nagyob jövedelmezőség. A vizsgálat által feltárt problémák megoldását elő­segíti a támogatásokra vo­natkozó 1045 1970. Kormány sz. határozat és a végrehaj­tást szabályozó 43/1970 PM —MÉM rendelet. Buezkő András Mohácsi Ottó 81 nagyberuházás, 71 ezer lakás, az építőipar idei feladatai Jubilál a szegedi Kos-rut h-kaktusz A szegedi József Attila Tudományegyetem botani­kus kertjének legnagyobb becsben tartott növénye, a Kossuth-kaktusz. Most két­szeresen jubilál: 90 évvel ezelőtt ültette el Kossuth Lajos száműzetése idején torinói kertjében és 40 év­vel ezelőtt került a szegedi füvészkertbe. A Cerdus Pe- ruvianus nevű oszlop kak­tusz eredeti példányát Hel- fy Ignác politikus — aki a szabadságharc alatt Kossuth irodájában dolgozott — az 1880-as években vitte Er­délybe Kossuth barátjának, Rosenberger Bernátnak. A Rosenberger család később a kolozsvári botanikus kert­nek ajándékozta és innét került Szegedre az egyik sarja, amely az idők során számtalan viszontagságon ment keresztül. 1940-ben 4 méternél is magasabb és 15 centiméter vastag volt, s csak úgy fért el az üvegházban, hogy an­nak tetejét kupolával bő­vítették ki. 1944-ben, ami­kor a front Szegedhez ér­kezett, ágyúdörgés közben szállították Űj-Szegedről a kaktuszt Szegedre, az egye­tem pincéjébe. Az úton az egyik oldalhajtás letört. A kerttel szomszédos ház la­kója ezt észrevette, de már nem tudta a szállítók után vinni a csonkot, s így elül­tette. Ez volt a szerencse, mert a kaktusz-óriás az egyetem betört ablakú pin­céjében megfagyott, tönkre­Az idei népgazdasági terv a múlt évinél 6,5 százalékkal több beruházást irányoz elő, amelynek fele építési feladat. Az építőipari ágazat fejlődé­sét 7—8 százalékban hatá­rozták meg — ez a fejlesztési ütem tehát lehetővé teszi, hogy valamelyest meggyor­suljon a beruházások kivite­lezése. Az építési kapactást azonban — a tervezett kor­látozó intézkedések ellenére is — meghaladják még a be­ruházási igények. Összességé­ben tehát még az idén sem le­het az építési piac egyensú­lyával számolni. Egyes terü­leteken azonban már sor ke­rülhet a helyi igények foko­zottabb kielégítésére, a loká­lis egyensúly megteremtésére. Az idén az építők összesen 81 egyedi nagyberuházás Az átlagost meghaladó fej­lődési ütemet kell elérni eb­ben az évben a mezőgazda- sági és a lakásépitésnél. Or­szágosan mintegy 71000 la­kás átadását irányozta elő a terv. Az ÉVM vállalatoknak 35 500 lakást kell felépíteni­ük, két-háromezerrel többet, mint tavaly. A tanácsi válla­latok lakásépítési program­ja 10—12 százalékkal emelke­dett, de ugyanakkor sok mun­kát ad a lakóházak fenntar­tása, karbantartása is. Az épí­tőipari szövetkezetek a ko­rábbi visszaesés, majd a múlt évi mérsékelt előrehaladás után ebben az évben jelentő­sen növelik a lakásépítési megvalósításán dolgoznak Ebből hétnek a munkálatait az idén kezdik meg, s különö­sen nagy feladatot jelent, hogy összese/i 34 nagyberu­házást kell befejezni. Többek között át kell adni és üzembe helyezni Leninvárosban a Ti­szai Vegyíkombinát polietüén gyárát, Kazincbarcikán a Borsodi Vegykombinát PVB II. beruházását, Százhalombat­tán a Dunai Kőolajipari Vál­lalat első építési ütemének létesítményeit, a székesfehér­vári szélesszalaghengerművet és a debreceni házépítő kom­binátot. Az idén kezdődő egyedi nagyberuházások Bor­sod, Szabolcs, Győr-Sopron .és Tolna megyében, valamint Budapesten adnak újabb nagy feladatot az építőknek. programjukat. A terv azzal számol, hogy mintegy nyolc­ezer lakást adnak át az épí­tőipari szövetkezetek, 1500-zaI többet, mint tavaly. A kis­ipari és a lakossági sajátház­építés volumenében kisebb csökkenés várható, de még mindig változatlanul jelentős, mert az országos lakásépítés 37—38 százalékát jelenti. . A terv számol azzal is, hogy a beruházók és a kivitelezők egyaránt a korábbinál na­gyobb gondot fordítanak a munkák előkészítésére, hogy egyenletesebbé, ütemesebbé teszik a lakásátadásokat és jelentősen csökkentik az év­végi hajrát. könnyűszerkezetes építési technológia kiterjesztése. Emellett jelentős gépesítéssel, az automatikus betongyárak hálózatának fejlesztésével, újabb gépláncok üzembehe- lyezésvel gyorsítják a közmű- vesítési. alapozási, különféle betontechnológiái és anyag- mozgatási munkákat. Vég­eredményben az idén a múlt évinél 22 százalékkal több, összesen 3.3 milliárd forintos befektetéssel fejleszti álló­eszközeit az építőipari ága­zat. Emelkedik tehát az épí­tőipar részesedése a népgaz­daság beruházásaiból, s ezzel meggyorsul az ágazat fejlő­dése. !\em okoz gondot az elhelyezkedés Az idén mintegy 71 090-en fejezik be tanulmányaikat a szakmunkásképző iskolák-' ban. Ezek a harmadéves ta­nulók május végén, június elején osztályvizsgákon vesz­nek részt, majd ezt követően kerül sor a szakmunkás vizsgákra. Az 1971-es év első fele számukra tehát a tanulás utolsó erőpróbáját jelenti, hogy minél jobb eredmények­ről adhassanak majd számot, minél jobban elsajátíthassák mesterségük tudnivalóit. Az utánpótlásból többek között 5000 forgácsolót. 12 000 gép­szerelőt, 4000 villanyszerelőt, 3500 autószerelőt. 3800 kőmű­vest kap az ipar, míg a mező- gazdaság 3500. a kereskede­lem és a vendéglátóipar pedig együttesen körülbelül 6400 ifjú szakmunkás munkába ál­lására számíthat az idén­Amint a munkaügyi • mi­nisztériumban elmondották, a végzősöknek nem lesz elhe­lyezkedési problémájuk, hi­szen változatlanul nagy a munkaerő kereslet, a népgaz­daság nagy számban igényli a jól képzett fiatal szakmun­kásokat. De ellentétben áz igények növekedésével — mi­vel a demográfiai hullám ezeknél a korosztályoknál már túljutott tetőpontján — a következő években csökken az utánpótlás. Nem lehetett ezt figyelmen kívül hagyni az úl felvételi tervek kialakítá­sánál sem. Ennek megfele­lően az 1971—72-es tanévre — az idei 82 000-rel szemben — már csak 75 000 elsőéves­sel számolhatnak, holott van­nak olyan megyék, ahol két­szer annyi szakmunkás kép­zését igényelték, mint ameny- nyl fiatal területükről tanuló­nak jelentkezhet, ment, a letört maradvány viszont megmaradt. Vissza­adták a füvészkertnek, ahol ma is őrzik. Az utódaiban 90 eszten­dőt megért kaktusz hajtá­saiból az ország több in­tézményének küldtek, töb­bek között a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegye­temnek is. A nagyon ritkán, legfeljebb 20—30 évenkint nyíló kaktuszfajta Szege­den két ízben virágzott. Korszerű módszerek Az idén a házgyárak terme­lésének növelésével el kell érni, hogy az összes új laká­soknak csaknem a fele, a szo­cialista építési szektor kivite­lezésében pedig a lakások 70 —75 százaléka korszerű mód­szerrel épüljön. Eszerint pa­nelekből kell felépíteni az idei új otthonoknak 30, blok­kos módszerrel 14. és öntött építési technológiával a laká­sok három százalékát- Az építés gyárjellegfl, ipa­rosított módszereinek tovább­fejlesztését célozza az előre­gyártott vázas építésmód és a Száz éve nevezte*« ki nőt postahivata’noknak A postahivatalok megnö­vekedett forgalmában, amelynek nagy részét női dolgozók bonyolítják le, mert hiszen a postahivata­lok legtöbbje ma már főleg női munkaerőt foglalkoztat, vajon kinek jut eszébe, hogy százegy-néhány évvel ez­előtt, mint annyi más pá­lya, a posta is el volt zárva a nők foglalkoztatása elől. A Vasárnapi Űjság című egykori hetilap 1870. évi egyik számában (az évfo­lyam 485. oldalán szerényen meghúzódó néhány soros hír található: „Az első magyar nő-postahivatalnok. A kor­mány ama rendelete nyo­mán, amely szerint a posta­kezelésben jártas nők is le­tehetik a kiadói vizsgát, leg­újabban Anton István csó­kái postamester leánya le­tette Temesváron szép si­kerrel a postakíadói vizs­gálatot és ily minőségben fel is esküdött. Már több év óta vezeti egész önállóan atyja hivatalát”. Iskola kevés növendékkel Nem kis küzdelem előzte meg a hírt, vagyis, hogy nő­ket is alkalmazhatnak a postánál és a távirdánál. Ebben a küzdelemben nagy része volt Veres Pálnénak. Felhívás a nőkhöz címen 1865-ben kiáltványt jelente­tett meg Jókai Mór „Hon ’ című lapjában, hogy a nők tömöriilienek Önképzés vé­gett. 1867 májusában meg­alakult az Országos Nő­képző Egyesület. Veres Pál- né fáradhatatlanul küzdött a nők magasabb oktatásá­ért, a már kétszáz tagot számláló nőképző egyesület végül is 1869. október 17-én megnyitotta egv osztállyal, mindössze tizennégy növen­dékkel az első magasabb képzést nyújtó nőiskolát, amelynek igazgatója Gyulai Pál lett Ki gondolná mo már? Veres Pálné később egy női minta főtanoda létesíté­sére terjesztett javaslatot a kormány elé, s amellett ér­velt. hogy a nők az egyete­meden is tanulhassanak. To­vább ostromot ts a kormányt a taröevi iavaslatpival. ki- fp'tntte. hogy a nők maga­sabb fokú képzése esetén számos munkakörben alkal­mazhatók így az oktatásban, a kereskedel°mben. a sokfé­le iparban, a pénzügyi vál­lalatoknál, a postánál és távirdánál, gyógyszerészek, gyermek- ós nőgyógyászok lehetnek belőlük. Ma már ki gondol arra, a nők nagyszerű eredmé­nyeit látva a magasabb kép­zettséget kívánó megannyi pályán, hogy müven sok küzdelem előzte meg az ilven egyszerű néhánvsoros hírt a Vasárnapi Újságban: „Az elő magyar nő-posta- hivatalnok.” Többet mint tavaly

Next

/
Thumbnails
Contents