Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-28 / 23. szám

1971. január 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A sármalacoktól a művészi kerámiáig Egy ifjú népművész monológja A hajdúszoboszlói Bocskai Halászati tsz hat éve exportál békát Franciaországnak; ez évben mintegy 600 mázsát. A tsz kétezer holdas v.zterületáröl gyűjtik be és tárolják télire, un. tároló medencékben, ahonnan aztán szákok segítségével emelik hi. válo­gatják és ládákban szállítják a megrendelőnek. Képünkön: „Lehalásszák” a tároló tó­ból a békákat. (MTI foto — Hadas János felv. — KS) Egy martfűi délután margójára Népművelő számára alig­ha van lehangolóbb, mint a hideg, üres, rosszul takarí­tott (vagy takarítatlan) mű­velődési ház látványa, ahol az egyszem hivatásos kul- iúrmunkás az Irodájában gubbaszt, mint félős gyerek a kuckóban.., De sokszor ilyen kép fo­gadja a látogatót! Ezért is nagyon jólesett az a néhány éra, amit a martfűi mű­velődési házban töltöttem. Kora délután benépesültek a klubtermek, a szakköri szobák. A hatalmas előcsar­nokban fiatalok beszélgettek, nevetgéltek, munkásnők jöt­tek egészségügyi felvilágosí­tó előadást hallgatni. Nyug­díjasok. délelőtti műszako­sok a könyvtárba, az olva­sóba. .. Emlékszünk arra a jóné- hány évvel ezelőtti vitára, aminek az volt a magva, minek egy gyártelepnek ilyen hatalmas kultúrpalota? Sokáig bizony úgy festett, hogy a szerényebb építke­zést követelőknek lesz iga­zuk. Talán kisebb épület ts megtette volna __? F élreértés ne essék, sem­miféle hurrá hangulatot oem akarok táplálni, mert attól azért még messzi va­gyunk, hogy a művelődési ház maradéktalanul betölte- oé a feladatát. De az tény, — ezt a foglalkozási naplók ts a művelődési ház alkal­mazottainak elmondása, va­lamint személyes tapaszta­latom alapján mondom —, hogy a művelődési intéz­mény lassan megfelelő hely­re kerül az emberek tudatá­ban. Hatása azonban — saj­nos — még mindig nem plyan jelentős, mint építé­szeti jelenléte. Mit ad a művelődési ház a martfűieknek? Távirati stílusban a programról; két munkásakadémia és két if­júsági akadémia működik, egy ülnöki akadémia; két gyermek és két felnőtt szak­kör dolgozik; négy klub: a Kilián György ifjúsági klub, a diákklub, á magnós klub, és a műszaki klub. Három művészeti csoport „él”: né­pi tánc, énekkar és irodal­mi színpad... Minden hó­napban van egy színházi előadás vagy ORI-rendez- vény. A mozi heti öt al­kalommal tart előadást A látogatottság? Egy-egy munkásakadémiai előadás­nak 100—120 résztvevője van. A Kilián György ifjú­sági klubba ötvenen—hat- vanan járnak, a szakkörök húsz—negyven taggal dol­goznak. A műszaki klub esetében a megjelenés a le­hetőségekhez igazodik, az előadásokat az ország leg­kiválóbb bőripari szakembe­rei tartják. Egy-egy színhá­zi előadásra négy—ötszázan jönnek el. Az eredmények mutató­sak, — de ha a gyár és a lakótelep munkás és alkal­mazotti létszámát nézzük, bizony nincs okunk elége­detteknek lennünk. Elsőrendű fontosságú té­nyező, hogy a művelődési ház vezetősége még inkább megtalálja azokat a tartal­mas, kulturált szórakozási lehetőségeket, amelyek a martfűieket fokozottabban érdeklik. Csak így remél­hetjük a művelődési ház szolgáltatásai iránti igény növekedését, a szép kultúr­palota teljes kihasználását — ti — Szövetkezeti klubok A KISZÖV vezetőségé­nek szerdai ülésén többek között elfogadták a szövet­kezeti bizottság 1971. évi költségvetését. A kisipari és háziipari szövetkezetek dolgozóinak mozgalmi-, kulturális-, sporttevékenységét össze­fogó bizottság már elké­szítette beszámolóját az 1970. évi munkájáról. A beszámolót a szövetkezeti elnökök tanácskozásán vi­tatják meg február elején. Szolnok megyében a kis- és háziipari szövetkeze­tekben tizenötezer ember dolgozik, közte mintegy négyezer fiatal és nyolc­ezer nő. Főleg a fiatalok igénylik szövetkezeteikben a tartalmas kulturális munkát, a rendezvénye­ket, a sporttalálkozókat. Újabban a szövetkezetek­ben is előtérbe került az irodalmi színpadok, a kó­rusok és tánccsoportok mellett a klubok szervezé­se. Kunmadarason és Ti­szafüreden az építők. Szolnokon a fodrászok álakítottak klubot, A me­gyeszékhelyen a nyugdíja­sok klubja is kedvelt már. Az idén Kisújszálláson, Jászberényben és Mezőtú­ron avatnak új ifjúsági klubot Visszaélés a nikotinnal A 35 és 65 év közötti férfiak egyharmada, akik Angliában idő előtt halnak meg, a cigarettafogyasztás áldozatai. A visszaélés a nikotinnal — ahogy ezt egy angol vizsgálóbizottság a tanulmányában újra meg­állapította — súlyosan ká­rosítja a tüdőt és a szívet "Amióta az eszemet tudom, az agyag valamilyen módon mindig szerepet játszott az életemben. Négy éves ha le­hettem, amikor apuka már felültetett a szekérre, és ma­gával vitt, ha agyagért ment. Ott lábatlankodtam körülöt­te: a kezembe vettem, gyúr­tam a nedves agyagot. Fel­fedeztem, hogy életre kel az ujjaim között. Nagyon szeretem az állatokat. Elő­ször állatokat mintáztam. Sok-sok kunkorodó farkú sármalacot...” Ifj. Szabó Mihály hivata­losan 1959-ben kezdte tanul­ni a szakmát Karcagon, a Kántor Sándor mű­helyében. Öt éve jött el a Kántor-műhelyből. — Azt akartam, hogy min­den darab, ami kikerül a ke­zemből, a saját munkám le­gyen. Amíg tanul az ember, kell, hogy együtt dolgozzon tapasztalt mesterekkel, de nem szabad, hogy élete vé­géig megelégedjék a rész­munkák végzésével. Aki nemcsak megélhetést biztosí­tó mesterségnek tekinti a fa­zekasságot, annak nem sza­bad egyetlen részmunkánál megrekedni, az egészet egye­dül kell csinálnia. Elképzel­hetetlen, hogy egy szobornak a fejét, a törzsét és a lábait más-más szobrász faraaia ki. A mostani helyzetünkkel na­gyon elégedett vaevok. A népművészek szövetkezeté­nek tagjai vagvunk apámmal de önállóan, külön műhelv- ben dolgozunk ketten. így érezzük valóban magunké­nak, amit csinálunk. FI — A karcagi fazekasságon sokféle hatás érezhető. Leg­erősebb a „Tiszafüred—Me- zőcsát”-i és a mezőtúri faze­kasság hatása, és a debrece­nié, amely talán mindegyik­nek közös őse volt. Tudatosan ismerkedem az alföldi cserépkultúrával. Ahol csak találom, összesze­dem a régi cserépedényeket. Néha árokba dobott, törede­ző. lepattogzó darabokon ta­lálok gyönyörű régi motívu­mokat. Sok emeber még nem tanulta meg becsülni az ér­tékes szép cseréoedényeket, néha ki is nevetnek, hogy ócskaságakat gvűjtök. Jelen­leg a mezőtúri motívumok izgatnak legjobban de na­gyon szeretnék debreceni cse_ reoeket is szerezni. Sajnos ez már nem könnvű mert az ot­tani ősi fazekasság kihalt, kevés emléke van. hagyományt, de meg is kell újítani. A Kántor műhely­ben a Tiszafüred — Mező- csátról származó díszítést al­kalmaztuk. Munkánkban még ma is az az alap, de ahogy múlik az idő, egyre több a különbség is a két műhely munkájában. Két ember, még ha akarja sem tudja pontosan ugyan azt csinálni. De különben sem az a hiva­tásunk, hogy egyszerűen új­ra és újra lekopírozzuk a ré- . git. Azt kell csinálnunk a fa­zekasságban, mint Bartók és Kodály a népdalban. Meg­újítani a legtisztább ősi ala­pokon. Sajnos a tömegtermelés visszavetheti a népművésze­tet. Nemcsak úgy. hogy a fazekasok csupán egy rész­munkában szereznek jártas­ságot. amint ezt már emlí­tettem. A külföldi megren­delők néha ragaszkodnak ■ egy-egy általuk elkénzelt „magvaros” mintához. Aki a haszonért hajlandó ehhez al­kalmazkodni, annak a kezé­ben leromlik, mondhatnám úgy is. lezüllik az ősi hagyo­mány. Azért szeretnék a szö­vetkezetnek dolgozni, mert ott csak azt mondják meg, hogy milyen értékben szál­lítsunk. A többit ránk bízzák. Még azt sem szabják meg. mennyi legyen ebből a tá­nyér. váza, korsó... Sohasem tudunk annyit csinálni, hogy sok legyen. — Egy műhelyben dolgo­zom apámmal, de nem ugyanazt csináljuk. Ö a domború díszítést szereti. Ez ritkán fordul elő a régi cserepeken, ő terjesztette el. Persze sokat tanultam tőle. és tanulok még most is. A fazekasmunka legizgalmasabb pillanatai a kemencebontás­kor jönnek el. Akkor látjuk meg. mi lett az egész addigi munkánkból. Olyankor min­dig megbeszéljük a tapaszta­latainkat. Negyvennégy éve dolgozik, rengeteg tapaszta­lata van. Ö is Kántor Sán­dor bácsi mellett tanulta meg a mesterséget Sándor bácsi nagyon nagy művész, szinte nem ismer lehetetlent. Min­den fiatal fazekasnak kelle­ne a„ipír,/ni. 1—'«o 1 "T t'V) da­rabig a műhelyében. Azt mondja: aki tehetséges an­nak nem kell a fejébe verni a tudományt. De aki látja a kezéből kikerülő gyönyörű darabokat, abban, ha lega­lább egy kis tehetség van, föltámad a vágv, hogy elles­se titkát. Bistey András Kipusztulnak a vadnvulak ? Önkéntes kilövési tila’om több vadász­társaságban — Munkánkban kettős cél vezet. Meg kell őrizni a régi (Tudósítónktól) Aggasztó hírek érkeznek .Szolnok megye értékes, számban is jelentős vadnyúl- állományáról. Most a téli időszakban többfelé, főleg az idősebb nyúlállomány- ban elhullásokat észlelnek. A MAVOSZ szakállatorvosi vizsgálata a boncolásból megállapította, hogy az el­hullást általában májzsugo­rodás okozza. A súlyos be­tegség előidézője az, hogy a nyulak erősebb vegyszerek­kel permetezett növényi ele- séget fogyasztanak. A mé­reg 2—3 év alatt annyira felhalmozódik, hogy máj- gyulladást, májzsugort idéz elő. A kellemetlen jelenség­hez a vadásztársaságok is igazodnak. A szokásosnál kisebb méretű az élőnyúl­befogás, a kilövést pedig több vadásztársaság ön­ként korlátozta, vagy telje­sen felfüggesztette. Vad­kilövési tervüket fogolyból és fácánból próbálják pó­tolni. Intézkedésükkel fő­leg a fiatal nyúlállományt akarják megmenteni, hiszen ez biztosítja a tavaszi és a nyári szaporulatot. A vadnvúlállományra egyébként kedvezőtlen volt a múlt esztendő. A csapadé­kos időjárás, a sok belvíz következtében a tavaszi kis- nyulak szinte teljesen el­pusztultak, csupán az utolsó fialásból eredő állomány ma­radt meg. Mint a szakembe­rek elmondották, a kemizá- lás ártalmaitól nem tudják megvédeni a vadnyúlállo- mányL E. S. Az arany­hal A horgászok között mindig akad­nak olyanok, akiknek ritkán kedvez a szerencse. Mások eredményesebben űzik ezt a sportot. Egyszer nekem is nagyobb volt a szerencsém, mint az ügyességem. Fogtam egy olyan halat, amelyik na­gyobb és szebb volt, mint bármelyik korábbi zsákmányom. Egy vasárnap történt, és a hal, amit fogtam, aranyhal volt. Az ju­tott az eszembe, hogy előbb-utóbb talán minden horgásznak akad ilyen ragyogó napja; ez a kitartó niunka jutalma. Talán még más dolgokra is gondoltam volna, ha a hal hirtelen meg nem szólal: — Fiatalember! Én aranyhal va­gyok. Megismersz? — Természetesen...^— mondtam. — van egy aranyórám is... — Az egészen más! — tiltakozott. — Az én órám ne mjár rosszul! Az egy igazi aranyóra! — De én teljesítem három kíván­ságodat, ha elengedsz és visszadobsz a vízbe! Tedd meg, kérlek! — Nem értelek és nem is akarlak érteni. Megfőzlek és megeszlek, mint a többieket. Én az emberek között se teszek kivételt, miért tennék ép­pen veled? De addig-addig beszélt hozzám, míg végülis meggyőzött. Visszadob­tam a vízbe — és máris elkezdtem töprengeni, hogy mit kérjek tőle. Mert ugyebár, mit is kívánhat egy ember, akinek van egy jó felesége, autója, lakása, titkárnője (aki négy nyelven beszél), hűtőgépe és porszí­vója. televíziója és bélyegalbumai, villanyborotvája — amit még javít­tatni sem kellett — ugyan, mit kí­vánhat? Géppisztolyt? Minek! Repü­lőteret? Fölösleges! Oroszlánok ere­jét? — Nem keli! Szókratész bölcses­ségét? Még mit nem!... Végülis, amikor mindent végiggon­doltam, úgy döntöttem, azt fogom kí­vánni elsőnek: helyezzék át a főnö­kömet egy neki megfelelőbb -«- ala­csonyabb — munkakörbe. De nem helyezték át... Aztán azt kívántam, hogy az én kedves folyóm, a Száva, folyjék visszafelé. De nem folyt... A harmadik kívánságom az volt, hogy teljesítse az első kettőt. De nem teljesítette. Ekkor értettem meg, hogy a hal becsapott. Kimentem hát a Száva partjára és bevetettem horgomat a vízbe, azzal az eltökélt szándékkal, hogy megfogom az aranyhalat és nem kegyelmezek neki! Nem kellett sokáig vámom, ami­kor egyszercsak felbukkant a víz színén. — Becsaptál! — szóltam rá mér­gesen. — Mit várhat az ember a töb­bi haltól, ha egy aranyhal így cse­lekszik?! — szidtam össze. A hal azonban visszafeleselt: — Először Is: én nem vagyok igazi aranyhal. Csak aranyozott! Másod­szor: a jövőben ne higyj a halak be­szédének. Harmadszor pedig: az az igazi aranyhal, amelyben benne van a próba! Na, ég veled! Azzal örökre eltűnt a szemem elől. Milovan Ilies (Fordította: Antalfy István) 70«n darabbal több háztartási fűtőkészüléket adott át a tervezettnél a hazai keresked-leninek a Pánai Elekther- max a múlt év végéig. Az üzem — amelv nemrég ün­nepelt«* 50 éves Jubileumát — évente mintegy 3” ezer különféle tfnusú elektromos bők"«-ii1é'-et cry árt. élv-részt exportra. Kénflp,rön; Sorozatban készülnek az elektromos hőkandnllók az üzemben. — Jászai Csaba felv. — KS) (MTI foto

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents