Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-26 / 21. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. január 28. Egy vitorlás megoldatlan rejtélye magát: felkészüljön, hogy egymagában vitorlázza kö­rül a világot. Úrrá lett a leglehetetlenebb helyzeteken, átélt sok vihart és nélkülö­zést, és gyakran csak haj­szál híján menekült meg a hajótöréstől. Mégis mindig felül kerekedett. A Föld kö- rülvitorlázása kalandos éle­tének csúcsteljesítménye volt. Baljós fordulat Ezután visszatért hazájá­ba és sikeres könyvet írt világkörüli útjáról. Az idős kapitány bizonyos hírnévre lett szert és barátságot kötött még az amerikai elnökkel, Roosevelttel is. Életében még­is baljós fordulat állott be, amely végül tragédiához ve­zetett. Első félesége, Virgi­nia, aki minden bajban jó társa volt meghalt hajója fe­délzetén. Tizenhárom évi há­zasság után ott maradt gyer­mekeivel egyedül és megtört szívvel, „mint kormánya tört hajó” — amint égjük fia később kifejezte. Slocum utóbb ismét megházasodott, második felesége azonban kifejezetten szárazföldi pat­kány volt és a kapitány éle­te utolsó éveiben már külön élt tőle. Földkörülf" vitorlázása Után Slocum tucatnyi új tervvel tért visza, de egyet sem va­lósított meg. Elhajózott az amerikai partok mentén, egészen Nyugat-Indiáig. Köz­ben azzal kereste kenyerét, hogy látogatóknak 10 cent­ért vitorlását megmutatta. Végletes ősr Talán a nyomasztó adós­ságok és a nem szívelt ász- szony ébresztették fel benne a vágyat a kalandos magány után. Ez indította Slocumot arra, hogy azon a végzetes őszön ismét vitorlásra száll­jon. Mi történt valójában Slo- cummal? Senki sem tudja. Fia, Viktor Slocum kapitány, aki apjáról életrajzot jelen­tetett meg, azt állítja, hogy Spray jó állapotban indult út­nak. Viktor Slocum kinyom­tatta apja útjának térképét és erről látható, hogy a vi­torlás iránya öt gőzhajó- utat keresztezett. A kapitálív fiának is az a nézete, hotjy a Spray összeütközött egy hajóval — ironikus és tragi­kus sors. Könnyen meglehet hogy gyenge olajlámpásfit valamelyik gyorsjáratú gt- zös figyelő matróza nem vet­te észre és a gőzös fedélze­tén még az összeütközés is észervétlen maradhatott. Csak 15 év után Egy másik életrajzban W­M. Teller azt a nézetet vau­ja, hogy a Spray az amerikai partok szikláin szétzúzódott, mielőtt a nyílt óceánra kiju­tott volna. A magányos embert a leg­kisebb balszerencse megöl­hette. Esetleg elvesztette az eszméletét és az egyrei to­vább vitorlázó Spray talán napokon és heteken át hur­colta magával hajósa testét, messze ki az Atlanti-óceán- déli vizeire. Ki tudhatja? És mégis 15 évbe tellett, amíg egy amerikai bíróság Slocumot hivatalosan Folt­nak nyilvánította. A halál napjaként azt jegyezték be. amelyen Slocum utoljára vi­torlát bontott. Joshua Slo­cum eltűnésének rejtélye valószín Z'.eg sohasem oldó­dik meg. Papp Zoltán: Kalandozások kora 11. A Néva-parttól a Finn-öbölig F ortuna kegyeltje Évek óta tartó, intim kap­csolat alakult ki a szerencse 'stenasszonya, s egy dorogi kőműves mester között. A Komárom megyei bányász­község lakója immár hétesz­tendeje a lottó kódszámaival levelezget Fortunával, s a rendszeresen érkező válasz aiTól tanúskodik, hogy az is­tennő viszonozza hódolója ér­zelmeit. A kitartó lovag alig hogy ej kezdte a lottózást, két né­gyes, négy hármas és tizen­hat kettes találat erejéig ré­szesült a bőség szarujából. E 1 SS 000 forintos nászajándék után a tárgynyeremények so­rozata következett. Elsőként egy négyezer forintot érő magnetofonnal, majd tízezer forintos vásárlási utalvány­nyal kedveskedett Fortuna huszadik századbeli kegyelt­jének. Tavaly egy lukulluszi éléskamra utalvány, a jubi­leumisorsoláskor pedig újabb vásárlási jegy bizonyította e gyengéd szálak eltéphetet- lenségét. E sírig tartó szere­lem apotheozisaként legutóbb egy márkás kocsi ára, száz­ezer forint erejéig nyilvá­nult meg az istennői figye­lem. Ahogy hírlik, e diszkrét „családi háromszög” ellen a földi halandó élete párjának sincs semmi kifogása. Mi­után kiszámította, hogy férje hét esztendeje tartó kaland­jának egyenlege eddig csak­nem háromszázezer forint. Leningrad szomorúan, majdhogynem komoran kez­dődik. Járjuk- a Piszkarjov- kai-temető útjait. Akik itt nyugszanak — mintegy fél­millióan — azoknak egy év­szám a nevük: 1942, 1943, 1944. Amelyik évben meg­haltak. Szürke márvány la­pok sorakoznak egymás mellett. Föléjük a Szülőföld szobra magasodik. A kande­láberekben örökláng lobog, a hangszórók lassú gyászze­nét sugároznak. Később mo­ziba megyünk. Az épület, amelyben a vetítőterem van, ott áll a temetők területén. A kilencszáz napos blokád­tól szól a film. Azok szen­vedéseit, hősiességét örökíti meg, akik most itt pihen­nek. e márványtáblák alatt a tömegsírokban. Ágyútűz, barikádok, repülőgép, halot­tak, romok. A történelem égjük leghosszabb és legvé­resebb epizódját örökíti meg a kissé már megkopott cel­luloidszalag. A szereplők úgyszólván valamennyien meghaltak. Valószínűleg az operatőrök többsége is. Csak az élettelen anyag egy ré­sze maradt meg. Most azt látjuk. A hagyomány hatalmas úr Az élményektől még órá­kon át nem tudunk szaba­dulni. Csak később a Nyev- szkij Proszpekt tudja újra visszairányítani figyelmün­ket a jelenre. Két sor ház­nyi Párizs — szovjet földön. Akik megalkották, azok lel­ki szemei előtt minden bi­zonnyal egy „granbulvár” ké­pe lebegett. Hogyan lett be­lőle végül mégis hamisítat­lanul helyi hangulatot su­gárzó főutca? — ez az itte­niek titka. Valószínűleg úgy, hogy előbb részletei­nél!, majd összképében hoz­A tisztázatlan kimenetelű vitorlás tengeri kalandok kö­zött aligha van még egy, amelynek ennyi emberi vo­natkozása lenne és amely oly sok találgatásra adna alkalmat, mint az a kérdés, hogy mi történt Joshua Slo- cummal azon a bizonyos no­vember 14-én, 1909-ben. A régi vágású, napbarnított, erőteljes tengeri medve Rho­de Island-en (Egyesült Álla­mok) szállott a tengerre a „Spray”-vel, hogy Dél- Amerikába hajózzék. Azóta senki nem látta többé. Nem szólt róta Slocum kapitány nem volt kezdő sem útjának megvá­lasztásában, sem a tengerész­mesterségben. Az egyik leg­jobb tengerész volt. aki va­laha létezett. Néhány évvel korábban világhírre jutott a neve: ő volt az első, aki egymagában vitorlással kö­rülhajózta a világot. Akkori útján kikötött Fokvárosban is és ott a dél-afrikai állam­elnök banketten látta vendé­gül. Az eset nem volt híján a komikumnak, mert ez az államfő még 1896-ban ren­díthetetlenül hitt abban, hogy a Föld tányér alakú. Slocum, hogy meg ne bántsa vendéglátóját, egy szóval sem említette, hogy körülha­józta a földgolyót. Sok vihart óiéit Húsz éven át hajózott Slo­cum mint a kereskedelmi tengerészet kapitánya a vi­lágtengereken és ez alatt az idő alatt olyan navigációs is­meretekre tett szert* mint ta­lán senki más. Ötvenegy éves korában feladta ezt a foglalkozást, hogy régóta dé­delgetett vágyának szentelje záasszimilálódott az orosz- Szentpétervárhoz. A hagyomány itt hatalmas úr. Ami nemcsak abban nyilvánul meg, hogy kődo­bozt építettek Péter cár egy­kori faházikója köré-fölé, ahonnan a rendkívül agilis és tetterős atyuska a város építését irányította. Hanem úgy is, hogy a városképet megőrzendő, egyes esetek­ben eltekintettek még a tör­ténelemkönyvek szigorú summázataitól is. Így pél­dául meghagyták a Sándor- emlékoszlopot és nem távo­lították el a rosszemlékű II. Miklós cár lovasszobrát sem. Az ittlakók tréfálkoztak velünk, amikor figyelmez­tettek bennünket: ne na­gyon bízzunk meg a külön­féle kifüggesztett táblák, teleírt kartonlapok informá­ciós értékében. Lehet, hogy még 1897-ben vagy 1902- ben kerültek mostani he­lyükre. Ami enyhe túlzás ugyan, de hangulatilag jól hitelesíti e hatalmas város történelmi patináját. Ritkán ejtünk róla szót, pedig tény, hogy a lenin- grádiak kissé háttérbe szo­rzottaknak érzik magukat. Kétszáz éven át e falak kö­zül irányították a hatalmas ország életét. Furcsa is len­ne, ha a főváros-tudat né­hány évtized vagy fél év­század alatt kihalna az it­teniekből, különösen az idő­sebb generáció tagjaiból. Hatására szebbnek tartják szülőhelyüket a világ min­den városánál. E nagyszerű város minden támogatást és megbecsülést megkap a szovjet államtól, így hát pa­naszra nincs is oka, s nem is panaszkodik. Polgárai leg­följebb néha engedik át magukat annak az enyhe rezignációnak, mely azzal kapcsolatos, hogy az első heljTŐi a másodikra kerül­tek az ország életében. A rangsorolás megfogalmazása természetesen távolról sem pontos, hiszen tulajdonkép­pen nem is erről van szó. Az elmúlt ötven esztendő­ben megváltozott Leningrad szerepe és funkciója A társadalmi, a gazdasági, a politikai élet fővárosából a tudomány és a művészetek fővárosává lett. Amellett a turisták zarándokhelye. A Finn-öböl bugyrában Az biztos, hogy más össz­hatást kelt, mint Moszkva. Itt valamivel lassúbb az életritmus, a városkép né­miképp nyugodalmasabbnak tűnik. És egységesebbnek. Az üzlethálózat a mi vi­szonyainkhoz mérten most van igazán kifejlődőben, amellett még mindig elég­gé központosított. A ma­gunkfajta turistának ezért furcsa végiggyalogolni olyan utcákon, amelyek kilométe­reken át hasítanak maguk­nak utat e nagy város tes­tében, s amelynek egyik há­zában sincs üzlet. Magas­földszinten elhelyezkedő ab­laksorok, öblös kapumélye­dések váltják egymást sza­kadatlanul, utcasaroktól ut­casarokig. A házak melegsárga szine még nem törlődött le reti­nánkról, pedig már egy masszív kis hajóban ülünk, amely épp az imént rugasz­kodott el a Makarov-rak- parttóL Még néhány perc, és köröskörül mindenütt víz övez bennünket. A Finn­öböl bugyrában vagyunk, ráadásul már itt a vihar is. A szél, amely errefelé vala­mivel erősebb izomzatú az átlagosnál. galambtojásnyi esőcsepekkel bombázza a hajócska fedélzetét. Néha egy-egy pillanatra kihagy a motor, ilyenkor azt hisz- szük, gépfegyverek ropog­nak fölöttünk. Lent ülünk a hajó gyom­rában. Druzsbázunk három voronyezsi tovarissal, akik oldalkocsis motorbiciklivel kerekeztek idáig. Sörrel ön­tözzük frissen sarjadó ba­rátságunk tövét, húsz kope- kes, üveges pivóval. A kapi­tány is. A negyedik rundó bátorrá tesz. Ilyenkor az ember különben is úgy érzi, a hajó ingásába a viharon kívül más erők is belejátsz­hatnak. Felkapaszkodom a lépcsőn. A fedélzeten még egy olyan tengerészeti anal­fabéta is könnyen rátalál a kormányosfülkére, mint amilyen én vagyok. Bőrig ázottan érek oda. Látom, a kormány stabilizálva van egy nadrágszíjjal. Szürke, ködös vízfüggönyben halad­va szeljük a hullámokat. Mire visszaérek, lent ép­pen a tengerészek egészségé­re ürítik a poharakat. Ma­gyarjaink gyűrűjében a há­rom voronyezsi. A szobrok színaranynak tűnnek A közmondás úgy tartja, ha az öbölt víz áztatja, Petrodvorec fölött süt a nap. Majdnem így van. Az eső tényleg elállt. Ott állunk a híres szökőkutas lépcsősor alján. Nyaranta a cárok pi­hentek itt, most kirándulók tömege sétál helyettük a nedvességtől még lucskos ágyások közt. A bronzszob­rok aranyozottak. Messzebb­ről színaranynak tűnnek. Ám közelebbről látni, meg van vallatva az oldaluk. S a vastag karcolások helyén sötétbarnára oxidálódott alapanyaguk, a bronz. Az aranyozott szobrok a ma­guk túlzott ragyogásával kissé talán riasztóak lenné­nek, de ezekkel a karcolá­sokkal az oldalukon nagyon is emberik. A kíváncsiság, amely meg akart ismerked­ni titkukkal, közelebb hozta valamennyiőjüket a realitá- sokhoz, tehát mihozzánk is. Következik: FURCSA HOBBYK, AN­GOL HUMORRAL Védekezés a pusztító sugarak ellen A rádióaktív izotópok su­gárzása nagyon veszélyes az emberi szervezetre. Ezért az atomiparban és a kutatólabo­ratóriumokban szigorú biz­tonsági előírások szerint csak különleges védőöltözékben dolgozhatnak a kutatók, a reaktorszerelők és az atomsa­lak eltávolítói. Munka előtt gondosan ellenőrzik az öl­tözékük védőképességét, a fel­adatok befejeztével pedig megmérik a szennyezett ruh* radioaktivitását. A védekezés technikája — érthető módon — egyetlen iparágban sem olyan fejlett, az előírások se­hol sem olyan szigorúak, mint az atomiparban. Felkészülés a munkára. A lebegő fúrótorony Évtizedek óta foglalkoztat­ja a szovjet tervezőket és mérnököket, hogyan lehetne a soktonnás .berendezé­seket mozgatni és más helyekre történő szállí­tásra felhasználni a légpárna segítségét. Három fiatal cselja- binszki mérnök hat évvel ez­előtt kezdte meg a kísérletet a Dzsumenyi területen. Ta­lálmányuk kidolgozását és el­veit már néhány évvel ezelőtt bejegyzeték ugyan, de a leg­fontosabb területen, a fúró­tornyok megmozgatásánál és szállításánál nem sikerült ér­vényesíteni ezt az elvet. V. Sibanov mérnök és két társa éveket töltött feszült munká­ban. Mint ahogy minden ku­tatómunkában, így ebben is számtalan kudarc érte a kí­sérletezőket. A munkát azonban nem hagyták abba. Fáradozásuk és kitartásuk végül is ered­ményhez vezetett, mert a tomszki területen végrehajtott kísérlet, amelynek során egy fúrótornyot légpárna segítsé­gével igyekeztek tovább vin­ni, sikerrel zárult; a 160 ton­nás óriás-berendezés egyetlen traktor és a légpárnás mód­szer segítségével elindult. Fel­tűnő volt és ez külön sikere a kísérletnek, hogy a hatal­mas test, sőt a kifúvó levegő alig hagyott nyomot a havon. Azt jelenti ez, hogy az egyik legsúlyosabb hátrányt, amely a légpárnás közlekedésben eddig jelentkezett, sikerült a felfedezőknek kiküszöbölni. Idegek — huzalból Szívinfarktus és mozgás Építőanyag — szemétből leva doktornő — de csak az utóbbi nyolc év hozott ered­ményt. Ehhez hozzásegített az elektronikai technika, kü­lönösen az elektronikus szá­mítógéptechnika erőteljes fej­lődése, hiszen az ideget elekt­rotechnikai szempontból sajá­tos vezetéknek tekinthetjük. — A sikerrel végrehajtott kísérletek szolgáltak alapul ahhoz, hogy arcideg-sérülé- seknél is alkalmazzuk az idegpótlást. Moszkvában, a II. számú Sebészeti Klinikán már több mint 40 ilyen műtétet Irina Jakovleva doktori disszertációt írt a hátsógarat- idegek pótlásáról. A téma szovjet orvoskörökben rend­kívül nagy érdeklődést keltett. Ismeretes, hogy ha a hátsó- garat-idegek, vagy a hangszá­lak megsérülnek, az ember elveszíti a hangját. Jakovle­va sok kísérlettel bebizonyí­totta, hogy a hangképzési készséget úgy lehet visszaál­lítani, ha a sérült idegrészt huzallal pótolják. — Az idegpótlás problémá­jával több mint 15 éve fog­lalkozom — mondotta Jakov­lámpákat. szögeket, játékokat, fazekakat, rongyot stb. nagy nyomás alatt különböző for­mákba préselik és vékony acéllemezzel vonják be. Az így kapott anyag gránitke­ménységű és az építőiparban kiválóan alkalmazható. Egy japán cég eredeti be­rendezést szerkesztett, mely­nek segítségével a háztartá­sokban található hulladék (az ílelmiszermaradékok kivéte­lével) állítólag kiváló minő­ségű építőanyaggá alakítható át. A régi biciklialkatrészeket, szonylag kevesebb az infark­tusok száma, mint az Egye­sült Államokban, bár a dánok rendszerint bőségesebben ét­keznek: több zsíros ételt, húst és szénhidrátot fogyasztanak, mint az amerikaiak. A dánok viszont többet mozognak: autó helyett szívesebben men­nek biciklivel vagy gyalog. Egy illinoisi kutatóintézet munkatársai a szívinfarktus világszerte tapasztalható nö­vekedésének okait vizsgálva összehasonlították az utóbbi két évben az Egyesült Álla­mokban és Dániában feljegy­zett szívinfarktusok gyákorfr ságát. A vizsgálatok azt mu- tnHák hopv Dániában vi-

Next

/
Thumbnails
Contents