Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-26 / 21. szám
1971. január 96. Szolnok mnrra puhap S A hős falu Hogy ez a darab Lope de Vega egyik legjobb műve — talán merészség kijelenteni. (Életművét mi magyarok kevéssé ismerjük — hiszen korabeli feljegyzések szerint több mint ezerötszáz színművet írt.) Mégis egyike a legpolitikusabb, majdnem forradalmi műveinek. Vega, Shakespeare kórtéren Puente Ovejuna, a hős falu történetében az esztelen zsarnokság felett diadalmaskodó nép, a parasztság erényeit, összefogását énekli meg. Megénekli a Szó szoros értelmében, hiszen a reneszánsz kötelező stílusjegyeivel tűzdelt dráma sodró lendületű, túlfűtött, érzelmi hatásra törekvő, szinte már- már dagályos. De épp ez a dagályosság eszköze annak, hogy — a történet cselekményén túl — a szerző a kor légkörét is érzékeltesse. (A darab legdrámaibb szakasza, mikor a zsarnok gyilkosát kereső inkvizítorok kínvallatás alá veszik a falu valamennyi lakóját, de még a gyerekek is azt felelik: a gyilkos Puente Ovejuna. Szerencsés megfogalmazásban került a Rádiószínház színpadára ez a darab, Török Tamás korhű felfogásban rendezte meg, s ehhez a színészvezetés egysége mellett nagymértékben hozzásegített Szokolay Sándor zenéje, a kórus szerepeltetése. A színészi alakítások között a zsarnok kényurat La- tinovits Zoltán alkatára jól illeszkedő, széles skálájú játékkal formálta meg. Bessenyei Ferenc alakítása emelkedik még ki, hangja nyugodt, magabiztosságot sugárzó. A Fehér Rózsa Jacinto időben távoli, szellemében nagyon is közeli rokona Lope de Vega bírójának. Nem véletlen, sőt szerencsés találkozás, hogy a méltóságteljes, mélyen érző és gondolkodó, ősei földjéhez ragaszkodó indiánt szintén Bessenyei Ferenc alakítja. A történet egyszerű. Az olajtársaság minden áron, eszközökben nem válogatva, meg akarja kaparintani a Fehér Rózsát, Jacinto földjét, mert alatta olajat remél. S hogy ez nem megy másképpen, csak Jacinto élete árán? Na és. Egy ember a nagytőke érdekeivel szemben — igazán nem nagy ügy. Moravecz Imre, aki Tra- ven regényét alkalmazta rádióra, igazán dicséretes munkát végzett. Ez a tömény próza olvasmánynak sem könnyű mű, így lényegre koncentráló, dinamikus rádiójátékot készíteni belőle — nem könnyű dramaturgiai feladat. Pontos arány érzékkel ragadja ki a regény legjeUemzoob pillanatait, állítja szembe a gát- talan, határtalan pénz- es élvhaj haszást. Mondatokban PéuteKen az Ujusu&i Na dió színpadon hangzott ei Végh Antal ügyedül a kastély oan című radiojateita. a szociológiai pontosságú, mozgalmas játék reális képét ad a sajnos még — különösen falun — elő szokásolt, babonák korlátolta világról. A Magyar pantheon sorozatban hangzott el Koroda Miklós hangjátéka, ■ Teleki Sándor eieteról, Petőfi, Liszt Ferenc jobaratjaról. Arról a Telekiről, akiről sokkal ke- veseboet tudunk, mint ille- ciék. A radiojatcruiaK, Kissé terjengős vpmatottsága ellenére is, nagy erenye, hogy megismertetett behnünkel egy színes életpályával és történelmünk egy értékes alakjával. irüatbüezky — Jót já tszo Munkás mindennapok Fiatalok komoly játéka volt a vasárnap délelőtti középiskolás területi KRESZ vetélkedő. Komoly volt a téma — a közlekedés — komoly a tét, hiszen a győztes csapat az országos döntőben küzdhet tovább ország-világ és a tévé nyilvánossága előtt, így a számos szurkoló fiatallal együtt sok komoly felnőtt is megjelent a szolnoki Ságvári Endre művelődési ház színháztermében. — Hajrá Szeged! Hajrá Csongrádi Hajrá Bács-Kis- kun! Hajrá Szolnok! — Ezzel a biztatással küldte színpadra Tóth Tibor, a Szolnok megyei tanács vb művelődésügyi osztályvezetője a csapatokat. Izgalmas volt a játék és Csíki Antal főhadnagy játékvezető érdeme, hogy ment minden, mint a karikacsapás. Jólesett hallani a fiatalok szakszerű válaszát a legkülönbözőbb közlekedési kérdésekre. A játékvezető a közönséget is mozgatta kérdéseivel, minden jelenlevő egyben versenyző is volt és igazán csak örülni lehetett annak, hogy a helyes válásztadók közül nem egy fiatal úttörőkorú volt. A szegedi és a szolnoki csapat már az elején elhúzott a másik két asztaltól és az elsőséget egymás között döntötték el. Az utolsó kérdésnél még minden lehetséges volt — az is, hogy a szolnoki fiatalok nyernek. — De aztán a szegediek KRESZ dominója végül is összeált és az ezzel szerzett pontokkal kivívták a győzelmet. Második Szolnok, — harmadik Csongrád és negyedik Bács- Kiskun megye csapata lett. Soós István, a megyei tanács vb elnökhelyettese a vetélkedő után sportszerűen sok sikert kívánt az országos döntőbe jutott szegedieknek. Ehhez a kívánsághoz mi is csatlakozunk. A győztes szegediek <mt| ák a j©get Szombat reggel sűrű robbanásra ébredtek Tószegen. Mi történt? Kiderült, riadalomra nincs semmi ok: a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság ár- és belvízvédelmi szolgálatának robbantó csoportja, valamint a budapesti ÁBKSZ a jeget „hasogatja” a közös főcsatornán. Megelőző intézkedés ez. A közös főcsatornán ugyanis megállt a jég és a Szolnok— lakitelki vasútvonal hídja, illetve a mellette lévő Szolnok—tószegi közúti híd, valamint a mellette lévő zsilip fel torlaszol ja a sok nagy tábla jeget. Ez visszatartaná a víz lefolyását, s így veszélyeztetné az ár a mezőgazdaságilag művelt területet és a községet is. Robbantással „darabolják, aprítják” a jeget. Major István, a VlZIG robbantó csoportjának vezetője, Krajcso- vics Józsefi, a budapesti ÁBKSZ robbantó mestere és Henter György (aki a tavaszi árvédelemben végzett munkájáért kormány ki tüntetésben is részesült)^ a szolnoki VlZIG robbantó mestere végzi ezt a munkát. Ha Tószeg felől elmúlt a „Vész”, tovább megy a robbantó részleg. Zagyvarékas, Üjszász, Szászberek térségében dolgoznak a Zagyva-hi- daknál. ín Harmincéves korban, tízéves nagygyerek után kicsit várni? T. Tibomé sokszor elhallgatta így is, durvábban is a kérdést. Volt rá idő bőven. A boltban, ahol munkásnapjai teltek. Fiatalasszonyokkal dolgozott. Volt, aki azt mondta, igaza van. Egy gyerek nem gyerek. Olyan is volt, aki lehülyézte. A csinos barna asszony erre se, arra se szólt Mérte egy forintért áz élesztőt, szeletelte a szalámit, kikereste a legszebbre sült kenyeret. Azt hamar észrevette, hogy az egesz bolt vigyáz rá. • Az orvos azt javasolta, egy hónappal előbb menjen el. Pihenni. Nem tiltakozott A íábai miatt Vastag visszerek kéklettek már az utóbbi időben. Mindig állómunkája volt. Karácsony előtt búcsúzott a boltból. Az egyik idős pénztárosnő megsiratta. Egy fruska azt mondta: de jó is lesz Eszti néninek! A kismamának olyan jő. Aztán — még kicsit korábban is — megjött a gyerek. A férje nagy csokor virágot hozott, s azt is megmondta, a zsebpénzéből. A második kislány örömére. A kórházi napok jól, gyorsan teltek. A boltból bejött a brigáéfja. Narancsot, bonbont, virágot hoztak. Szóltak, küldheti a férjét a központba. A szakszervezet pénzt ad, nem is keveset. Év eleje van, még telik. A férje ktsz- ében meg azt mondták: a névadón takarékbetétkönyvet kap a kis Nóra. Amikor a kórházból hazamentek, kicsit megijedt. Egy hét alatt felfordult a lakás. Rögtön takarítani akart. Eszti a nagylány nem engedte. Majd ő, apuval. Mégse így történt. Délután megérkeztek munkatársai. Eljött az idős pénztárosnő, aki megsiratta, a fruska, aki irigyelte, s még Bobákné is, aki kétszer is azt mondta: de hülye vagy, édes lelkem. Estére ragyogott a lakás. Férj uram terített asztalra érkezett. „Gyerekágyas” vacsora, gyenge csirke jó levese, sült tyúk várta. És már második szombat, egy-két asszony mindig becsönget. Takarítanak, még pelenkát is mostak már. Mert Esztinek a városban „csak” a munkatársai, s immár négytagú családja van... A kampány nem üdülés. Aki vállalja ilyenkor a munkát, tudja, hogy nincs vasárnap, s nincs esti program. Csak a munka, ahogy a beosztás szól. A nyugdíjasok talán ezért is jelentkeznek szívesen. Dolgoznak két, három hónapig, s megvan a kis pénz. Az egész évre lehetséges. Az idő úgyis ősszel, meg télen telik a legnehezebben. ■M*rú darabokra zúzódnak a robbanás nyomán a nagy jégtáblák. D. Dezső bácsi is így okoskodik már vagy hat éve. Várja is őszön nagyon a hívó szót. Esténként, ha egy-egy gyárit lát munkából jönni, megfogja az utcán. Mi van már, mikor indulnak. Ágyánál a kis szekrényben, az első fiókban készen tartja a papírokat. Előre elmegy röntgenre, hogy ha jő a szolgálat, ne futkározzon. Van egy öreg aktatáskája. A fiától kapta. Neki fából volt, szépen fényezett. Most aktával jár, abban viszi a hazait. Friss kenyeret, szalonnát, mogyorónyi apró hagymát. Néha egy szelet húst is, jó kövéreket, kicsit sütve. Rend a lelke — legalább két órával előbb indul mindig „műszakba”. Rá soha nem panaszkodik a váltótárs. Az idén hamar kitelt. Valamikor nagyon fiatal korában — eltartott a kampány öt hónapig is. — A technika már ilyen — sokszor mondogatják. A pénzt, amit a munkáért kap, gondosan egy régi vászonzacskóba gyűjti. Abból egy fillér sem mehet el, amíg ki nem telik az esztendő. Most már napok óta indulásra készülődött, az asszonynyal együtt. Ügy tervezték, vesznek néhány meleg ruhadarabot, egy-egy pár cipőt. A felesége két szép lábast nézett ki, meg szőttes kenyérruhát. Csakhogy a hó, a jég akadály egy öreg párnak. Olvadás jönne, az kellene. Tegnap, enyhe kellemes időben végre elindultak. A vásár végén Dezső bácsi vett egy tábla finom tejcsokoládét a feleségének. Az unokára is gondolt. Három éve már egy táskával, viseltessel jár az iskolába. Igen jó tanuló. Szép, aranyozott csattos aktatáskát vett neki. A felesége elmondta a szomszédasszonynak. — Jó ember az én Dezsőm. Nem sajnált háromszáz forintot az unokájától. De az asztán táska, úgy ám. B. Mihályék házaséletük hat éve alatt megjárták már a. poklokat is. Először a feleség szüleinél laktak. A kis szoba nekik igazán megfelelt. Az öregek azonban mindenbe beleszóltak. Amikor új bútort akartak venni, ellenezték. Ha néha táncolni mentek, csodálkoztak. Minek az már? Az asszonyka egyre többet magyarázott, vitázott a szüleivel. Óvta urát, a maga boldogságát. Pedig utazással együtt napi tíz órába tellett a munkája. Gyári segédmunkás volt, könnyű, szép tiszta munkán. Csomagoló. A férje ugyanott a segédüzemben asztalos. Olyan fiatal munkás, aki nemcsak érti, érzi is a szakmát. Jól kerestek. Két év múlva úgy határoztak, keresnek lakást. A környéken, kis családi házakban gyakran adnak ki ötszáz forintért szobát, konyhát. Ók is kaptak. A háziak kedvesek voltak. Vehettek bútort, aztán tévét — végül mosógépet is. Már kellett. Űtban volt a harmadik. A kisfiú három éves koráig ötször hurcolkodtak. Az első lakás tavasszal csuromvizes volt. A második egy öregasszonyé volt. Meghalt, újat kellett keresni. Volt durcás háziasszonyuk és pletykás, még lopós is. A viták, veszekedések sokszor akkor is folytatódtak, ha magukra csukták az ajtót. Kitartásuk volt. Egy éve kitették nevüket a szövetkezetit kapók táblájára. Január elején költöztek. Még mindig hitetlenkednek. Ha a szomszédból magasan átszáll hozzájuk a hang, megrezzen a gyerek is. Majd elfelejtik. Egyelőre a fürdőszobával nem tudnak eltelni. Állnak esténként a kád előtt, benne hagyja magát illatos szappanhabokkal fürdetni a gyerek. Azelőtt félt, rettegett a víztől, az óriási fehér lavórtól. Kiszámolták. Jobban jártak, mint bármikor. Legutóbb hatszázat, plusz villanyt, vizet fizettek egy földes konyháért és mestergerendás, pislogó ablakú szobáért. Az asszony szülei már kétezer vendégeskedtek náluk. Másodszorra ők is megfüi’öd- tek. A legjobban a kézizuhanyozó tetszett. Mint a gyerek, úgy játszottak vele... Sósbuti Júlia Magyar tudós a bulgáriai tatárok között Dr. Henkey Gyula kecskeméti muzeológus, aki tavaly két hetet töltött Bulgáriában, előadást tartott útiélményeiről és kutatásairól a megyeszékhely művelődési központjában. Részletesen szólt az ottani tatárok gazdasági-társadalmi helyzetéről, szokásairól, hagyományairól, embertani sajátosságairól. Elmondta, hogy a tatárok általában közepes termetűek; a férfiak 168,3, a nők pedig 156,3 centiméter magasak. A Duna—Tisza közén általa eddig vizsgált 10 000 felnőtt emberhez Képest a tatár férfiak átlagosan mintegy fél centiméterrel magasabbak, a nők termete viszont teljesen megegyezik a hazaiakéval. Minden tatár nő barna és fekete hajú, s ugyanilyen a férfiak 99 százaléka is. Érdekes eredményeket mutatnak a szemszín-vizsgálatok is. Megállapította: leggyakoribb tatár embertípus az úgynevezett turamd, pamiri és a mongoloid. Figyelemreméltó, hogy az elsó kettő a Duna—Tisza közén is jelentős számarányban fordul elő, s hogy a honfoglaló magyarokat is elsősorban e két típus jellemezte. Az ösz- szehasonlitások szerint a vizsgált tatárok lényegesen közelebb állnak például a zömmel kun eredetű szabad- szállási lakossághoz, mint a közép-ázsiai kazahokhoz. A kutató 50 színes diával illusztrálta témáját, s a résztvevőkre meglepetésként hatott a tatár és a Duna—Tisza közi nép hasonlósága. Rendkívül érdekes, hogy az előzőleg Kalocsán tartott előadás alkalmával ugyanígy nyilatkoztak a jelenlévők. A tatár és magyar embertani adatok további ösz- szehasonlítása még újabb érdekes eredményeket hozhat Mesterséges gége Szovjet orvosok, tudósok és mérnökök olyan készüléket készítettek amely a gége működési feladatát helyettesíti. A készülék mozgó lamellákkal ellátott elektromos vibrációs rendszerből áll, mely membránra hat A készülék 160 mm hosszú, 38 mm széles és súlya 300 gr. Az energia- forrás szerepét négy akkumulátor látja el. Ezek elég energiát szolgáltatnak ahhoz, hogy a készülék (amelyet gombnyomással helyeznek üzembe) az egész munkanapon keresztül, utántöltés nélkül működőképes állapotban maradjon. Az eddigi kísérletek eredményeképpen kivétel nélkül valamennyi páciens, akiknek gégéjét el kellett távolítani és akik ezek után a készülék segítségét vették igénybe v: ’anyerték beszéd- készségüket. ' a
