Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-04 / 2. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NEPLAE 1971. Január 4. Tíseser kilométer (5) Riviéra mögött a hegyek Az örök kaméleon, a tenger, millió színben játszik, hintáztatja a haragzöld pálmák, a lila és sárga cserjék, a rőtbama sziklák tükörképét. A szikrázó, messzi horizonton fehér és narancsszínű vitorlások; ezüstszivar luxus jachtok... A nők hatalmas, fehér cowboy kalapokban libegnek, fekete fürdőruhában (a ruha kifejezés erős túlzás), jókora piros, sárga és mindenféle feltűnő strandtáskákkal, — amikről először azt hittem, hogy hajóbőröndök. Később aztán már azon sem csodálkoztam, mikor félcombig érő aranycsizmában láttam grasszálni a fövenyen egy földfekete, aranyhajú hölgyet, egy akkorácska fürdőminek nevez7emben, hogy csak-csak ki lehetett volna szabni az őszi prüsszögő zsebkendőmből. As olasz part kibírhatatlanul zajos. Ez a Riviera dei Fiori, a Virágpart. A franciák a múlt században hangzatos címet találtak ki mediterrán fürdőövezetük nek: Cote d’ Azur, — Azurpart. Nyilván üzleti, idegen- forgalmi okok sugallták a szép titulust, ami persze nem alaptalan. De erre az olaszok Virágpartnak keresztelték el a nyugat-liguriai fövenyt N?m erőltetett ez sem, s már-már földrajzi fogalommá is vált. Az öreg világjárók azt mondják, hogy szépségben csak kaliforniai tengerpart és a Krím délidélkeleti csúcsa vetekszik a2 olasz virágállammal, amelynek fővárosa”, San Remo. A lakosság az idegenforgalomból él. Nem is rosszul, mert a világ elitjének jórésze itt tékozolja el megszámlálhatatlan pénzét • Jönnek a korosodó hölgyek a messzi metropolisokból, gáláns kalandokat keresnek... A fantasztikus áru luxushotelok lakosztályaiban öregurak laknak... Az otthoni puritán, üzleti körök és a család erkölcse nem ér idáig. Portofino aranysárga homokján — Levantel Riviéra — Rapallo pálmasétányki alatt. San Remo virágrengetegeiben sztárok fotóztat- ják magukat, nyűgösködnek lovagjaikon, sajtótitkáraikon. Kétes trónusú maharadzsák ülnek udvartartásaikkal a tenger feletti bárok teraszain. Kedvenc feleségeik nem sajnálják megmutatni bájaikat az azúr napnak. Csillagászati összeget érő luxusjachtokat vezetnek be a kikötőbe a révkalauzok, magán hidro.Iánok. repülőgépek röpködnek. Amit az ember kitalálhat szépet, kényelmeset. itt minden megvan. De kinek, kiknek?! A varosok közvetlenül a partra települtek, az út és a hegyek közé. A másik oldalon a tenger. Minden talpalatnyi hely lakott, vagy művelt. Az egyik város utcája átvezet a másikba. Ahol nem megmászhatatianul meredek a száz-kétszáz méterről leszakadó sziklafal, a part. mindenhol bekerített strandok vannak. Hiába hívogatja a kispénzű, pirosra Bűit utast tíz-húsz méterről a tenger, a bejárata csak a pénztáron keresztül. Száz kilométereket mehet a jámbor turista, amíg végre talál egy olyan partszakaszt, ahol nyaktörő mutatványokkal ugyan, de le tud mászni a tengerhez, s megfürödhet, Ingyen. Ó, szépséges. humánus, zsebünknek való szigligeti, siófoki strandok, a ti aranyos két. három forinos belépőitekkel. Mammon istene egyeduralkodó úr a pálmasorok alatt, *z aranyló homokon. A Riviera mögött a hegyek csúcsosodnak, bányáikkal, műnké sverítékükkel. A nagy kozmopolita világstrandok fölött, — csaknem szó szerint — a tengerre futó hegyek oldalában, parányi faluk. Bányászkodó, földművelő emberek lakják. Sziklába épített, faragott köves házacskákban laknak. Elmaradhatatlan a lugasos tornác. Keskeny utcák kanyarognak a 100—150 házból álló községek között. Az útszegély fehér dolomit, ez védi az olajligeteket az eróziótól. A hegyek déli oldalán a ter- raszos művelés. Ritka vendég ugyan az eső. a hegycsúcsok kapják sűrűbben a csapadékot, de ha esni kezd, könnyen kimossa a földet a meredek hegyoldalból. t asta, háromszáz lelkes falucska a büszke pálmasoros, ragyogó, Imperia fölött, nem messze San Remootól, de a hegyek túlsó oldalán, a vörös csúcsok között. így hívják erre felé az Alpok rőtbama nyúlványait. Kétszeresen is találó ez az elnevezés. A napsütésben vöröslenek a földek, sajátos arculatot adnak a tájnak, de ami ennél többet mondó: a környékbeli apró falucskák lakói szinte kivétel nélkül kommunisták. Vasiaban hetven tagja van a pártnak. Egymásért tűzbe mennének, csodálatos megnyilvánulásait tapasztaltam itt az együvé tartozásnak, az elvtársi segítségnek. A társadalmi élet mozgalmas központja „Signor Guido” albergoja. Rendeltetését nézve a mi régi, falusi fogadóinkhoz áll közelebb, amolyan penzióféle. Hét végén mindig itt ül az egész falu. Cserélgetik a raffiával fonott üveget, beszélgetnek, politizálgatnak. Nagygondú, szegény emberek. A bányák már elég rosszak, kimerülő félben vannak, a tulajdonosoknak nem éri meg, hogy új gépeket vegyenek. A legnehezebb munkát is kézzel végzik. Fiatalembert alig látok. „Signor Guidoék” bólogatnak, a tenyerüket mutatják. Vastag, kérges munkás kéz. , Ezért maradjanak, ezért?” Elviszi a fiatalokat a nagyváros, a tengeren túl. Mire viszik? Orvosok lesznek, mérnökök, tanárok... No, no...” Nincs pénz iskolára. Majdhogy minden bányász- ' nak van egy-két hold olajültetvénye. Különben nem tudnának megélni, még szegényesebben volnának. Az asszonyok, a gyerekek kínlódnak a ligetekkel, jámbor, nagyfülű szamarak segítik őket, húzzák föl a kordélyt. Mindennapos kép ez... iV*>m messze, délebbre, repülőgépek járnak ilyen magasságban, reklámfeliratokat húznak maguk után, a bárok specialitásait, az úszó luxusszállodák kényelmét hirdetik. A tenger fölött tűzijátékok reklámozzák a pezsgőmárkákat. A vörös csúcsok között pedig kincset ér a víz is. Az idén hét hónapig egy csepp eső sem esett. A bányászok fizetése alacsony. Az élelmüket kis föl- decskéjükön termesztik meg. Maguk préselik az olajat, „kalákában” darálják a spagettit, főzik a paradicsom lekvárt, közösségben legeltetik tehénkéiket. Az Alpok füveivel illatosított jóízű sajtokat gyártanák. Aprócska robogókra telik, és biciklikre, vagy nyolcan- tízen vesznek egy kimustrált terepjárót, dzsippfélét, azon járnak munkába. Az Unita minden kommunista családnak jár, a nemzetközi politikában, a munkásmozgalom kérdéseiben jól tájékozottak. A Virágpartra tereltem a szót. Legyintenek, az nem Olaszország. Azt hiszem, ennél lényegi átóbban nem is jellemezhetnénk a Riviera dei Fiori világát. Tiszai Lajos (Következik: Hová tűnt a sok virág?) t Maxi romantika London luxusnegyedében, a Bond Streeten nyílt meg az Elisabeth Arden féle divatfodrászat. A „premieren” külön figyelmet szentelték a hosszú haj fésülésének, mivel az a midi és maxi hosz- szúságú ruhákhoz nem maradhat lazán. A frizurák egyszerűek és tetszetősek. A hajat többé nem tupírozzák, hanem lesimítják, középen elválasztják és vagy dekoratív fémcsatokkal díszítik, vagy a viktoriánus stílusnak megfelelően kontyba csavarják, avagy — kagyló módjára a fülekre tűzik. Aforizmák A kis tett is jobb a nagy illúziónál. ☆ Egyetlen erkölcscsősz sem élt még úgy ahogyan az embereknek előírta. ☆ Az ember embernek farkasa, de úgyszólván mindig rókája. ☆ Saját bőrünk mindig drágább a másénál — mégis inkább a másét visszük vásárra. ☆ Mihelyt megszületett, felakasztotta magát — a családfájára. Mit Iá*hatunk az állatkertben? Lehet, hogy ez a kérdés sokaknak túlságosan banálisnak tűnik; hiszen ezt még a gyermekek is tudják. Azonban ne siessük el a választ. Tokiótól 40 km-re, a Tama állatkertben most hozzák létre a világon a legnagyobb, kb. 6000 négyzetméteres rovarházat. Elsősorban a japán gyermekek kedvéért létesítik, mért közöttük sok olyan van, aki még a legközönségesebb bogarat sem látta. A házban kb. 1500 fajta rovart fognak őrizni: többek között szentjánosbogárpavilon, szöcsketenyészet, lepkeház is épüL India választások előtt Logikus volt, hogy Giri, India köztársasági elnöke bejelentette, a parlament feloszlatását, és új választásokat írt ki, — majd egy évvel korábban, mintsem azokra sort kellett volna keríteni. Előzőleg ugyanis a legfelsőbb bíróság döntése alkotmány- ellenesnek ítélte azt az elnöki rendeletet, amellyel megfosztották kiváltságaiktól a maharadzsákat. Ez a „trónfosztás” azonban Indira Gandhi miniszterelnök politikai útjának fontos állomása. Valójában ezért nem Giri elnökről, hanem Indira Gandhiról van szó. Az igazi kérdés tehát az, hogy miért akar Indira Gandhi egy évvel korábban a választók elé állni, mint különben kellene? Elsősorban azért akar, mert abban bízik, hogy a választáson mindenképpen több képviselőt szerez majd, mint ahány pártja padsoraiban jelenleg van. Most olyan a helyzete, hogy csak bonyolult szövetségi politikával tudja biztosítani kormánya stabilitását. Azt reméli, hogy a választások után könnyebb lesz a dolga. Joggal bízik ebben. A bankállamosítások, a maharadzsák trónfosztása, s maga az a tény, hogy sokévi szélcsend után végre aktív politikai élet indult meg a Kongresszus Pártban. Újra megcsillantotta azt a lehetőséget, hogy az indiai nemzeti burzsoázia képes arra, hogy mind a nagy monopóliumktól, mind a kommunistáktól függetlenítse magát és egyedül kormányozzon. Másodsorban pedig azért akar Indira Gandhi választásokat, mert ha a maharadzsa ügy kapcsán áll a választók elé, akkor helyzete nyilván sokkal kedvezőbb, mintha egész politikai koncepcióját kell egy általános választáson megvédenie. A nagy kérdés persze az, hogy az új választásokon Indira Gandhi Kongresszus Pártja milyen szövetségesekkel lép fel. Azt már leszögezte, hogy nem kísérel meg koalíciót alkotni semmilyen párttal sem. Arra azonban mindenképpen lesz módja, hogy megegyezést kössön: egyes választókerületekben nem lép fel a partner-pártok jelöltjei ellen, viszont azok sem támadják az ő jelöltjeit más helyeken. Ez a „kecske is jóllakjon...” választási taktika Indiában régen ismert. A kongresszus és a kommunisták között azonban országos szinten még sohasem valósult meg. Nem ezért, mert ezt a kommunisták nem akarják, vagy ez nem lenne Indira Gandhi számára hasznos, — hanem azért, mert saját pártjának jobboldala hallani sem akar róla. Ha a kérdés, úgy állana, hogy ki az erősebb, a jobboldali, szindikátus vezette pártok, vagy a baloldali pártok, kongresszis- ták, kommunisták, szocialisták együtt, nyilvánvalóbb lenne a helyzet. De nem így van. A két kommunista párt közül csak az egyik ismeri fel, milyen érdek- differenciák vannak Indira Gandhi kongresszusa és a szindikátus vezette, mono- poliumpárti kongresszus között. Hasonlóképpen a két szocialista párt közül is csak az egyik áll mögötte. Tehát a baloldalnak nem sokkal több mint fele, — míg a másik fele azért, mert nem fogadja el Indira Gandhit baloldalinak, sokszor hajlandó a jobboldalt támogatni, a lényeg csak az, hogy Indira Gandhit próbálják kiütni a nyeregből. Az indiai politikai térkép fehér foltja a baloldali egység. Ezzel szemben a jobboldal inkább össze tud fogni, bár neki is vannak nehézségei. A szindikátus vezette jobboldali Kongresszus Párt nem vállalja nyíltan a jobboldali pártokkal való közösséget. Ha ezt megtennék, saját tömegeik előtt járatnák le magukat. A szindikátus vezette kongresszus tömegei ugyanis semmivel sem kevésbé baloldaliak, mint Indit-a Gandhi táborába tartozók. Csak személyi, történelmi, provinciális okokból azokhoz a kongresszuspárti vezérekhez kapcsolódnak, akik a pártszakadás során Indira Gandhi ellenfeleinek táborát alkották. K. Gy. Az Egyesült Államokban emelkedett a munkanélküliség A munkanélküliség az Egyesült Államokban októberben tovább növekedett, 0,1 százalékkal és elérte az 5,6 százalékot. 1964 januárja óta ez a legmagasabb arány. A növekedés alig kevesebb mint amennyit megjósoltak a demokraták, akik azzal vádolják a Nixon-kormányzatot, hogy szándékosan eltitkolja a munkanélküliség adatait. Az utolsó néhány hónap számításai jelzik a munka- nélküliség növekedésének folytatódását. A személyzet megvásárolta az egyik nagy amerikai vasúttársaságot A „Chicago and North Western Railway” amerikai vasúti társaságot, amelytől a „Northwest Industries” hosz- szú évek óta igyekszik megszabadulni, megvásárolta saját személyzete.' Sor került már a szerződés aláírására a „Northwest Industries” és a vasút 14 000 alkalmazottjából alakult „North Western Employees Transportation” társaság között. A szerződésben előírt ár 2,3 milliárd frank. Nem ez az első eset az Amerikai Egyesült Államokban, hogy az alkalmazottak csoportja megvásárolja a vállalatot. Bekövetkezett ez már a textiliparban és a széntermelésben is. Vagyis az elmaradozó szektorokban a vállalat megvásárlásában keresik a válságos helyzetből kivezető utat. A vásárló csoport vezetője, Lorry S. Provo úgy véli, hogy a személyzet sokkal jobb munkát fog végezni, ha egyben tulajdonos is. Ennek a tényezőnek a segítségével kívánja felszámolni a társaság deficites voltát. Az évi átlagban 140 000 frankot kereső 38 felső káder befizette a Szükséges tőke egyharmadát. Sok bérmunkás is hajlandó pénzügyi áldozatokra, hogy részt- vehessen az üzletben. A román élelmiszeripár fejlesztési perspektívái Az 1971—1975. évekre vonatkozó fejlesztési terv szerint a román élelmiszeripar teljes egészében ki fogja elégíteni a hazai szükségleteket, és növelni fogja külföldi versenyképességét. A következő öt év legfontosabb feladatait a következőkben jelölték meg: a termelés növelése és további iparosítása, a külföldi piacokon jql értékesíthető termékek választékának bővítése és a fokozott devizabevétel. A termelés évi növekedését az elkövetkezendő ötéves periódusra 10,2 százalékban állapították meg. míg az eeves élelmiszerfajták termelésében a húskészítmnyek (76,3 százalék), a sajt (105.6 százalék) és az élőhal (314 százalék) termelésben kell a legnagyobb növekedést megvalósítani. Hárommilliárd dollárba az új Panama-csatorna Az új Panama-csatorna építésével megbízott amerikai munkacsoport befejezte munkáját, s tervezetét átadta a washingtoni' kormánynak. A Csendes-óceánt és az Atlanti-óceánt összekötő új csatorna kevés híján 3 milliárd dollárba kerül, építése pedig legalább 14 évbe telik. A hegyvidékeken föld alatti atomrobbantásokkal törnek utat a csatolnának. A jelenlegi Panama-csatorna, amely több mint fél századdal ezelőtt épült, ma már nem bírja el a szakadatlanul növekvő hajóforgalmat. Az új csatorna építésének nem csupán műszaki és pénzügyi nehézségei vannak. Mindenekelőtt Panama és az Egyesült Államok viszonyáról van szó. A panamaiak nem hajlandóak beletörődni, hogy kerül a Panama-csatorna övezet* amerikai kézen van, s a kis ország csak szimbolikus használati díjat kap. A csatorna övezete tulajdonképpen Panama függetlenségét és szabadságát teszi kérdésessé, az amerikaiak ugyanis ebben a térségben stratégiai támaszpontot építettek. Emiatt hét évvel ezelőtt Panamában véres tüntetések történtek, s a nép követelte, hogy a kormány bontsa fel a csatorna használatáról szóló szerződést Akkoriban megállapodtak, hogy az amerikaiak Panama területén újabb csatornát építenek, s á mostanit teljesen átadják a panamaiaknak. A kis ország azonban nem hajlandó lemondani a salát területe fölötti szuverenitásáról. Iparosítási tervek Argentínában Az argentin ipari és külkereskedelmi államtitkár. Oscar Hescotta tábornok bejelentése szerint az argentin kormányzat hamarosan hozzálát az alapvető iparágak kiépítéséhez az országban, továbbá a nemzetközi piacok meghódításához. Az államtitkár többek, között említést tett acélipari üzemek, petrokémiai üzemek, szénvegyészeti. alumín iúmfel- dolgozó, műtrágyagyártó és cellulózgyártó, üzemek építéséről. Bejelentette, hogy hamaroCsökken a kisparaszti Finnországban san megindítja a termelést egy évi 200 ezer tonna kapacitású műtrágyagyár, továbbá Patagóniában egy alumíniumüzem, amelynek évi termelése 150 ezer tonna körül lesz. Ezzel egyidejűleg a kormányzat különböző intézkedéseket hoz az ország iparának védelmére, többek között eme'ni foeia az import-vámokat és nem eneed°b-ezi új autótípusok gyártását, hogy ezzel eleiét vegve az általa fontosnak nem tartott anyagok importjának. 'Az argentin autógyártás évente 24 ezer autót bocsát ki.) gazdaságok száma . Finnországban is csökken a törpegazdaságok száma. A mezőgazdaság szerkezeti változásai tehát ebben az országban is hasonló tendenciát mutatnak, mint más nyugati államokban. Ugyanakkor növekszik aozknak a gazdaságoknak a száma, amelyek Rekord szilvatermés Az idén Boszniában és Szerbiában fél millió tonna szilva termett. A rekordtermés miatt bizonyos értékesítési nehézségekre számítanak. nagyobb földterületen gazdálkodnak. Míg 1959-ben Finnországban 60 024 1—5 hektáros gazdaság volt, tavaly e törpebirtokom száma már egynegyedével csökkent. A 15—25 hektáros gazdaságok száma viszont az elmúlt tíz évben nőtt: az 1959-es 11117-ről 1969-ben 12 819-re. minthogy a tavaly! termésből is megmaradt még 13 000 tonna aszalt szilva. Az utóbbi három év szilvatermése .700 00(1 tonna körül yolt»
