Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-04 / 2. szám

1971. január 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I 5 FÉLI TÁRLAT 1970 Akik egész évben versenyeztek A Damjanich János Múzeum 1970. évi kiállítási programját a hagyományos Téli Tárlat zárta, amelyen a megyénkben dolgozó művé­szek mutatják be alkotásai­kat. Az alkotóművészettől, különösen a képzőművészet­től nem vitathatók el a vi­zuális hatás tartalmi-tudati tényezői mellett az érzelmi kí^érőmotívumok. Éppen a festészet rendelkezik leg­bővebben azzal az eszköztár­ral, amely leginkább épít a színek, formák- hangulati töltésére. Ezzel az érzelmi és tudati hatásegyüttessel képes csak a kívánt tarta­lom kibontakozni, megértés­re, átérzésre számíthatni. A megyei művészek anya­gának így együtt a mai al­földi élet problémáit, gazdag összetettségét, jelenét kellene a nézőben képileg és hangu­latilag is érzékeltetni, vagy­is szűkebb mikrokozmoszun­kat egész világunk viszony­latában. Ezt az igényt a tárlat egésze nem elégíti ki. Igen sok az érzelem, szen­vedély nélküli, tartalmában, művészi megoldásában is problémátlan, közönyös munka, amely nemcsak al­kotója számára jelentette „csupán” a beküdési határ­idő teljesítését, de sajnos a nézőket is közömbösen hagyja. Nincs értelme, de lehetősége sem, hogy vala­mennyi kiállító művész munkájáról beszéljünk. Ál­talában a művészek a tőlük megszokott, ismert módon képviseltetik magukat alko­tásaikkal. Mégis közelebbről vizsgálva néhány konkrét művet, elsősorban a szobrá­szok munkásságáról kell be- »zélni. Náluk érezhető leg- tnkább az anyaggal és a ki­fejezéssel folytatott ered­ményes küzdelem. Nagy István nemrégiben rendezett egyéni kiállításán már '"érezhető volt a samott erősödő szerepe művészeté­ben. Most kiállított munkái giár érett alkotásokat mutat­lak. „Örömben fogantak” kompozíciójánál a bővérű, expresszív formák meleg ér­zelmi telítettséget kapnak az anya ölében kuporgó két gyermek játékos elhelyezé­sétől, hármójuk stilizáltságá- ban is eleven kapcsolódásá­tól. Korábbi plasztikai mun­kásságának eredményei, _ s az utóbbi évek iparművé­szeti- érdeklődése ötvöződött megkapó „Kecskecár” al­kotásán. A jól komponált szobrász! formákból kibon­tott büszke kecskefej díszít­mény együttese a népművé­szeti elemektől a pompa-idé­ző színes ékkövekig, fémapp­likációkig terjed, s összessé­gében vidám népmeséi ha­tást kelt. Szabó László hegesztett munkákkal, domborítással, konstruktív igényű andezit. — illetve márvány, bronz plasztikával jelentkezik. Mindegyik anyagban ottho- flosan mozog. Különösen szép „Család” domborítása. Simon Ferenc „Napszédítő tollak” lemezdomborítása a kiállítás egyik legfigyelemre­méltóbb alkotása. Érett mű- vesség, a bronzlemez adottsá­gainak kihasználása, a tárná­lak megfelelő elemekből épí­tett lírai szimbólum-együttes ízesül munkáján. Papi Lajos két szépen meg­munkált kőfeje bizonyítja, hogy teljes eszköztárral és plasztikai érzékkel zárkózott fel a kisújszállási szobrász- művész szolnoki társai mellé. A Közép-Magyarországi Területi Szervezet alkotókö­zösségében speciális és rangos hely illeti a fiatal Sáros András Miklóst. Asszociatív készségével a századunkra jellemző konkrét jelenségek­ből olyan rendszert alkot grafikai laojain, amely éppen negatív előjelével protestál a humanizmus mellett. Fazekas Magdolna néhány éve alakuló, fejlődő stílusa kiteljesedett, s „Anya gyer­mekével” munkáján már egy határozott lírai egyéni­ség mutatkozik teljes for; mai és eszközbeli érettség­gel. Meggyes Lászlónál az utóbbi tárlaton bontakozó konstruktív festőiség lett a döntőbb irány, s míg „Ta­bán alkonyaikor” képénél, még az előző, oldottabb folt­hatás is jelen van, „Rőzse- hordó munkások”-jánál egyéni konstruktivitása már teljes szándékában érezhető. Baranyó Sándor szenvedé­lyes színvilága, erőteljes határvonalakkal tematikus rendbe kényszerített foltjai egységes kvalitást mutatnak lila virággal pompázó „Bú­zatábla” munkáján, akár a témában eltérő „Vegyimű­vek kéntárolója” alkotásán. Berényi Ferenc munkái között hadd szóljunk néhány szót „Tengerpart” képéről. A friss, piros-sárgaernyők, a tenger kékje, a föld szín­csíkja éppen egyszerűségével ragad meg, s hangsúlyozza, milyen fontos szerepe van egy téma képélménnyé va­rázsolásában a színeknek. Néhány ernyő, néhány jelző szín — és kiteljesedik ben­nünk a tengerpart élménye minden hozzátartozó asszo­ciációjával együtt. A tárlat további ré­széről nagyjából ugyanazt mondhatnánk el, mini amit a megelőző évek tárlatain elmondtunk. Lehet, hogy az „elvárásban” van a hiba, s hogy „túlzásnak” tűnik szel­lemi izgalmat várni az évi tárlatoktól. De a művészet- történet, különösen a XX. század művészetének törté­nete nem ezt bizonyítja. — egri — Vasutasok. Ünnepkor ön­kéntelenül is fokozottabb a figyelem irántuk. A nagy, for­galom sikere vagy balsikere rajtuk áll. De nem csupán ezért kerestük fel néhány szocialista brigádjukat, ha­nem azért is, meri egész év­ben helytálltak. dicséretes eredményeket értek el a munkaversenyben. Így a vasútállomás 22 tagú Lenin brigádja, amelyet Nagy József vezet. Ez év elején vál­tak külön a Május 1. brigád­tól. amelyben a zöldkoszorús jelvény tulajdonosai lettek. Túlzottan nagy volt a létszá­muk. ezért döntöttek a ketté­válás mellett, s az új kollek­tíva a Lenin-centenárium tiszteletére választotta nevét. Feladatuk a nevelés Adminisztratív irányítói ők a szolnoki személypályaudvar munkájának; üzemmérnöktől a bizonsági megbízotton át az adminisztrátorig! sokféle be­osztású, képesítésű ember van a brigádban. Feladatuknak tartják az állomás dolgozói­nak szakmai oktatását, politi­kai továbbképzését, nevelését, tanulmányi kirándulások és más rendezvények szervezését, kezdeményezését. Anyák nap­ját, gyermeknapot, vasutas­napi ünnepséget szerveztek például az állomás dolgozói­nak, s egy jól sikerült, a munka szemponjából is hasz­nos tanulmányi kirándulást Záhonyba. Július 15-én a brigád röp­lap-formájú baleseti hiradót adott ki. Az állomás vala­mennyi dolgozója kézhez kap­ta ezt és személy szerint ki­ki megismerhette belőle a kárveszteségek és a személyi balesetek csökkentéséhez nél­külözhetetlen tennivalókat Másfél napi káresetüket ajánlották fel a brigád tagjai májusban az árvízkárosultak megsegítésére. Később pedig az üzemmérnöki csoport egy belvízkártól megrongált ház helyett új családi ház építé­séhez szükséges tervdoku­mentációt készített Vágó Pál állomási dolgozó részére. Mintegy 500 munkanapot fordítottak az idén a brigád­tagok annak a felajánlásuk­nak a teljesítésére, hogy sza­badság vagy betegség idején elvégzik a távollevő munká­ját is. A kongresszusi verseny sikere érdekében szintén több önkéntes vállalt felada­tot láttak el, főként azzal a céllal, hogy elősegítsék az ál­lomás dolgozóinak jobb tájé­kozottságát mind a pártkong­resszus előzményeiről, mind az ott elhangzottakról. Méq tob’-re kéjesek Mindezt és még más ered­ményeket is a Lenin brigád gondosan vezetett naplója kö­zöl az érdeklődővel. Ebből Január 6-ig tart a szakmunkás tanulok téli vakációja Tizenhét napot töltenek pihenéssel az idei téli szü­netben a szakmát tanuló fiatalok. A vakációt legtöb­ben családjuknál töltik, ám nem mindenkit várt hazfc a családi otthon. Az árvák, félárvák, rossz családi kö­rülmények között élő szülők gyermekei — akiket az ál­lam vett gondozásába — ré­szint a barátok, ismerősök, tanulótársak vendégszerete­tét élvezik, részint pedig kollégiumokban üdülnek ezekben a napokban. Több mint 400, zömében 16—17 esztendős fiatal budapesti, illetve győri diákotthonok­ban tölti a vakációt. A szakmunkás tanulók téli szünete január 6-án ér vé­get. azonban az is kitűnik, hogy — noha az első kísérletekről olvashatunk már — a jövő­ben a brigád még többet te­het az , állomáson dolgozók kulturális életének gazdagítá­sára. Ezzel a brigád vezetője is egyetértett, sőt hozzáfűzte: általában még többre képes a kollektívájuk, s ezt a lehe­tőséget a jövőbén hem hagy­ják kihasználatlanul. A vontatási főnökségen — korábbi nevén: a fűtőházban — több brigád vezetőjével is találkozhattunk. Így a moz­donyfelvigyázókéval, amely Komarov nevét viseli, az ugyancsak Komarovról elne­vezett üzemkarbantartókéval, amely tízéves múltú közösség. A főnökség anyaggazdálkodá­si csoportjának dolgozói a fű­tőház 1919-es mártírjár ik, Hoksári Jánosnak a nevét vették fel s a bronzplakett tulajdonosai. Szintén tízéves — az arany­koszorús jelvény várományo­sa — a Dózsa György nevét viselő, négytagú szocialista brigád. A kocsijavító részleg bognárműhelyének asztalosai, famunkásai alkotják ezt a kis közösséget, amely azonban csak létszámában ilyen, vol­taképpen ennél sokkal jelen­tősebb a munkája. Mind a négy brigádtag kiváló dolgo­zó, egyikük — Fazekas László brigádvezető — az Árvízvé­delmi emlékérem tulajdonosa (34 napig vett részt a védeke­zésben). A közjóért teszik A kocsijavító részleg a Le­nin-centenárium tiszteletére felajánlotta, hogy 102 száza­lékra teljesíti tervét, majd ugyanezt vállalta a X. párt- kongresszus tiszteletére is. Mindezt az őt szocialista bri­gád kezdeményezte, de a ki- vülállók sem maradtak adó­sak az igyekezettel. S mind Fazekas László mondta, a legújabb értesülésük szerint a közelmúltban eleget tett a részleg a terv túlteljesítésével kapcsolatos vállalásának. Eb­ben nem kis része van a Dó­zsa György brigádnak is. Okét azonban nemcsak a termelésben való helytállás jellemzi, bár még e tekintet­ben is büszkélkedhetnek va­lamivel. Amikor az idei ered­ményeikről számot adnak, az import faanyag megtakarítá­sában elért sikereiket is elé­gedetten sorolhatják közéjük. A művelődés dolgában szin­tén kitesz magáért a brigád. A társadalmi munka sűrűjé­ben találjuk őket, a közjóért megtesznek minden tőlük tel­hetőt. Érthető tehát, hogy mun­katársaik között azt tapasz­talják: rangja, tekintélye van a Dózsa brigádnak. A tagjai­tól mások nem egyszer kér­nek tanácsot is munkahelyi ügyekben. Ez a megbecsülés — úgy tartják — egyszers­mind a munkájuk legszebb jutalma, elismerése is. M. L Harmat Endre: ts. RASZPUTY1N-REJTELY Gyilkosság Az arisztokrácia elhatá­rozta: végez a cári trón mö­gött álló paraszttal. Orosz­ország egyik leggazdagabb embere, Feliksz Juszupov herceg állt az összeesküvés élére. Társa volt többek között Dmitrij Pavlovics nagyherceg, az uralkodócsa- lád tagja. Juszupov a szta- rec bizalmába férkőzött és egy éjjel — azzal az ürügy­gyei, hogy felesége, Irina nagyhercegnő meg akarja is­merni — palotájába csalta a muzsikot. Maga ment érte a Goro- hovajára. A címeres, nagy, fekete kocsi megállt a Moj- kán, a 94-es számú épület, a Juszupov-palota udvarán. Raszputyin levetette a bundáját és szemügyre vet­te a szobát. Azonnal megállt a pohárszék mellett. ' Lát­szott rajta, hogy gyermeteg örömét leli az értékes bú­tordarab belső labirintusá­ban. Nyitogatta a kis ajtó­kat. nézegette a rekeszeket. Eddig minden simán ment. Az első bonyodalom most következett. Juszupov rémü­letére a muzsik -visszautasí­totta mind a teát. mind a bort „Csak nem gyanak­szik?” — kérdezte magától a palota ura. Görcsösen is­mételgette magában, hogy Kaszputyinnak nem szabad a palotában élve hazajutnia, de ebben a pillanatban csak egyetlen dologban volt biztos. Abban, hogy fél. „Esek túl édesek,,,* Az élet agyonkényeztetett kedvencének idegeit eddig kellemesen felborzolta a ké­szülő akció. De amikor szem­ben ült a szálfatermetű szta- reccel, amikor áldozata ár­jái beszélt, hogy mindenki belebukott, aki ellene for­dult. — a lányos képű her- cegecske lába alól kicsúszott a talaj. Azokra gondolt, akik megpróbálták eltávolí­tani a szibériait, és tudta, hogy Raszputyin igazat mond. Egy pillanatra az is megfordult a fejében, hogy feladja a játszmát. De vá­ratlan fordulat következett. A vendég teát kért. Juszupov töltött és egy süteményes tálat tett a szta- rec elé Előbbi félelme fel­engedőben volt. de nem múlt el teljesen: csak ezzel ma­gyarázható. hoey egy olvan tálat választott, amelvnek tartalmát nem méree-ték meg. Szerencséié volt Rasz­putyin nem evett ebből, és ez alkalmat adott a házi­gazdának arra, hogy más­fajta csemegével próbálkoz­zék. Ezúttal már mérgezet­tel. A vendég először erre is nemet mondott. — Nekem, drágám, ezek túl édesek. Később mégis vett egyet. Majd még egyet. A herceg sápadtan nézte a parasztot. A méregnek azonnal hatnia kellett volna. A sztarec azonban nyugodtan csevegett tovább. Juszupov ajka kissé remegett, amikor javasolta, kóstolja meg a család híres krími borait. Raszputyin Kö­szönettel visszautasította az ajánlatot. Múlt az idő. Ju- szupov elhatározta, hogy megpróbálja a dolgokat si­ettetni Egyszerűen töltött két pohárral. Ezúttal sem a mérgezettből. A muzsik ha­tározatlannak látszott: — Hát jő — mondta vé­gül —, lássuk. — És a bor felé nyúlt. Látható gyönyö­rűséggel ivott. Dicsérte az italt, és megkérdezte, sok van-e belőle. Elismeréssel nyugtázta, amikor megtudta, hogy tele van vele egy pince. — Es most adjál madeirát E'ry ooh^r eltörik A herceg itt kétségtelenül hibát követett el. Fél Péter- vár tudta, hogy a sztarec szinte kizárólag madeirát iszik, abból viszont mérhe­tetlen mennyiséget. Ö pedig krimi borral kezdte. De sze; rencsére madeira is akadt Juszupov most már olyan pohárba akarta tölteni a bort, amelynek az aljára porrá tört ciánkristályokat szórtak. Belereszketett ami­kor vendége hangja várat­lanul felcsattant. — öntsd csak ebbe! És nyújtotta az előbbi poharát. — De ez lehetetlen, Gri- gorij Jefimovics. Csak nem kever vörös bort madeirá­val? A sztarec az utóbbi évek­ben elszokott attól, hogy el- lentmondjanak neki: — Ne törődj vele! Ontsd csak ide. ha mondom! A herceg „véletlenül” meglökte a muzsik eredeti poharát, az asztal lábának vágódott és eltört. Most már jöhetett a ciános pohár. A herceg kimeredt szem­mel figyelte áldozata min­den mozdulatát — várta, melyik bizonyul az utolsó­nak. Raszputyin lassan, kis kortyokban ivott, mintha zsűritag lenne egy borver­senyen Az arca nem válto­zott, de időnként a torká­hoz kapott, mintha légzési zavarai lettek volna. Felkelt és szokása szerint járkálni kezdett. Juszupov megkér­dezte. van-e valami baj. —- O, semmiség, valami nincs rendben a torkom kö­rül. Idegtépő szünet követke­zett. — Kitűnő madeira. Adjál belőle még. Ezt már gyorsabban itta meg a sztarec A herceget kiverte a veríték. Raszpu- tyinnak hosszú percek óta holtan kellett volna hever­nie a perzsaszőnyegen. Ehe­Iíjúságiklub Karcagon Régi vágya teljesült a kar­cagi művelődési ház vezetői­nek, de méginkább a karca­gi ifjúságnak, amikor több hónapig tartó átalakítás után végre elkészült a MEDOSZ székházban az új városi ifjúsági klub. Tekin­télyes összeget, 1 millió, fo­rintot áldozott a városi ta­nács az átalakítás céljaira. A belső felszerelési tár­gyak előteremtésében a vá­ros különböző vállalatai és intézményei siettek a klub­fenntartó művelődési ház se­gítségére. A helyi ÁFÉSZ például egy televíziót aján­lott fel; a Lenin Tsz pedig magnetofont vásárolt; a Ve­gyesipari Ktsz társadalmi munkában készítette el a klub bárpultját, a Ruházati Ktsz a függönyök elkészíté­sét és felszerelését vállalta, míg a függönytartó karniso­kat a Május 1. Ruhagyár dolgozói készítették el díj­talanul. Az ízléses és esztétikus klub házi bemutatóját már megtartották. A város vezető testületéi, illetve azok kép­viselői örömmel állapították meg, hogy az 1 millió jó ke­zekbe, illetve jó helyre ke­rült. A klub igazi premierjé­re azonban csak január 16- án kerül sor: ugyanis a vá­ros ifjúsága ekkor veszi bir-. tokába a régen várt klubot Petőfire emlékeztek Szilveszter éjszakáján, Pe­tőfi Sándor születésének év­fordulóján, a nagy költőre emlékeztek szülőhelyén, Kis­kőrösön. A fiatalok szép hagyomány szerint pontosan éjfélkor fáklyás menetben vonultak a 200 éves öreg szülőházhoz, ahol rövid meg­emlékezést tartottak és meg­koszorúzták emléktábláját. A másik jeles kiskunsági Petőfi emlékhelyen, Szalk- szentmártonban a helyi Pe­tőfi múzeum baráti körének tagjai gyertyákat gyújtottak a költő apja egykori kocs­májának és mészárszékének ablakaiban. Az új Petőfi szobornál pedig fellobogtak a fáklyalángok. lyett tovább járkált. Házi­gazdája úgy tett, mintha nem vette volna észre, hogy a sztarec feléje nyújtja po­harát. Leemelt egy másik, mérgezett poharat és azt töl­tötte tele A muzsik vissza­ült a helyére. Ravaszkás mo­sollyal nézte a herceget. Az úgy érezte hogy ez a tekin­tet ezt mondja: — Na. látod. drágám. Mindegy, hogyan próbálko­zol. Nem árthatsz nekem. As orvgy Ikos sxerenádja Juszupov valamennyire összeszedte magát és teát ajánlott. — Jó, adj egy csészével — válaszolta gyenge hangon a muzsik. — Borzalmasan szomjas vagyok. Aztán felemelte a fejét. A villogás eltűnt, a szeme most homályos és zavaros volt. kerülte a másik férfi tekintetét Amíg á herceg a teát öntötte, a sztarec újra járkálni kezdett. Pillantása a falra akasztott gitárra esett. —• Játssz valamit! Valami kedveset Szeretem, ahogy énekelsz. Ült, figyelmesen nézett és hallgatta Juszupov játékát. Aztán újra lehanyatlott a feje. Vendéglátója is abba­hagyta a különös műsorát. De a sztarec szomorúan rá­nézett és azt mondta: — Énekelj még. Mérhetetlenül sokfóle gyil­kosság esett meg már a tör­ténelemben. De arra aligha volt még példa, hogy tette elkövetése közben a gyilkos szerenádot adjon áldozatá­nak. ITjilytatjukl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents