Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-04 / 2. szám

* 1971. Január 4, szór NOK MEGVET NÉPLAP 3 Elhunyt Nógrádi Sándor Fáj da'más szívvel veszünk végbúcsűt Nógrádi Sán­dortól, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemel­kedő, nagyrabecsült harcosától, a veterán kommunistától, akinek életműve példaként szolgálhat minden generációnak. Nógrádi Sándor forradalmár volt. fontos vezetői posztokon részese annak a nagy átalakulásnak, amely hazánkat, a szo­cialista útra vezette. Kora ifjúságától eljegyezte magát a társadalmi haladás eszméivel, egész életét a küzdelemnek, az alkotásnak szentelte és a szó legszorosabb értelmében a halál ütötte ki kezéből a tollat, élete utolsó munkaeszközét. Ifjú vasmunkásként került a munkásmozgalomba és ott volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának bölcsőjénél. Harcolt a Tanácsköztársaságért, majd annak bukása után külföldön folytatta a kommunista mozgalom szervezését. A csehszlovák ifjúkommunista szervezet titkára volt, majd a kommunista internacionálé megbízásából Románia, Fran­ciaország és a Szovjetunió volt további tevékenységének szín­helye. A második világháború kitörése a Szovjetunióban érte. A háború első időszakában a fogságba került magyar kato­nák nevelője, felvilágosítója, tanítója volt, majd — éppen ötven éves korában — ejtőernyővel egy partizáncsoport élén visszatért hazájába. A Nógrádi-partizánegység harcairól ma már legendák szólnak nemcsak hazánkban, hanem Szlová­kiában is, ahol antifasiszta felszabadítóharcuk egy részét kifejtették. A felszabadulás után fontos állami és pártfunkciókat töltött be. Kezdetben partizánharcainak színhelyén, Észak- Magyarországon szervezte és irányította a kommunista párt munkáját, majd iparügyi, illetve miniszterelnökségi államtit­kárként a munkásosztály hatalmának kivívásában, a népi Magyarország megteremtésében szerzett elévülhetetlen ér­demeket. A fordulat éve után a néphatalom védelmének meg­szervezésében kapott vezető munkakört: a néphadsereg po­litikai főcsoportfőnöke, vezérezredes, a honvédelmi miniszter első helyettese lett. Az ellenforradalom után újra a párt vezetésében vállalt munkát, majd diplomataként egyaránt szolgálta hazáját és a Szocialista közösség érdekeit. Négy évvel ezelőtt nyugdíjba ment, de azóta sem pihent: memoár­jainak két kötete izgalmas és tanulságos kortörténeti doku­mentum. i Sn'r munkával, harccal, eredményekkel teljes élete volt Nógrádi Sándornak. Örökké emlékezünk emberségére, kiváló kommunista vezetői stílusára, fáradhatatlan munkabírására, az ifjúság iránti különleges szeretetére, a marxizmus—leni­ni zmus iránti állhatatosságára. Emlékét a legkiválóbb ma­gyar munkásmozgalmi vezetők között őrizzük meg. (KS) Ötszáz ember védi a goto at Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság dolgozói az ó-esztendő utolsó éjszaká­ját és az újév eddigi napjait munkával töltötték a gáta­kon. A .rendkívüli — hol hi­deg, hol enyhe — csapadé­kos időjárás hatására meg­áradt Tárnán és Taktán Szilveszterkor elsőfokú ár- vízvédelmi készültséget ren­deltek el, majd szombaton árhullám indult el a Bodro­gon is. A folyó vízgyűjtője területén vasárnapra virra­dóra tizenöt milliméter eső és mintegy tizenhét mil­liméternek megfelelő havas csapadék hullott. Ez tovább növelte a Bodrog vízszintjét és Felsőbereckinél vasárnap reggel már 547 centiméter magas vízállást mértek. Ezért a folyó gátjain másod­fokú védelmi szolgálatot tartanak. Mindössze 3 centi­méter hiányzik ahhoz, hogy harmadfokú készültséget rendeljenek el. Arad a Tisza is és a hét árhullám Tokaj­nál már találkozott, ahol a vízállás elérte a 620 centi­métert. A vízügyi szakembe­rek szerint a két folyó a Bodrogközben, a Taktaköz- ben és Dél-Borsodban elönti a hullámterek mélyebben fekvő részeit. A gátak meg­védésére máris számos intéz­kedés történt. A magas víz­állás miatt a Bodrog és a Ti­sza mentén a főcsatornák zsilipjeit lezárták. Jelenleg a csehszlovák határtól egészen Dél-Borsodig 11 szivattyúte­lepet üzemeltetnek, amelyek másodpercenként 26 köbmé­ter vizet emelnek át a csa­tornákból a folyókba. ’ Előbbre lépnek az ország elmaradottabb vidékei A negyedik; ötéves tervidő­szakban lényegesen meggyor­sul egyes területek gazdasági szerkezetének átalakulása, az elmaradottabb vidékek ipa­rosítása. A felmérések szerint a vállalati beruházások 40— 50 százalékát az iparilag fej­letlenebb országrészekben realizálják, s e területek biz­tosítják majd a többletlét­szám 55—60 százalékát. Az iparilag elmaradott körzetek támogatására központi terü­letfejlesztési alapot létesítet­tek, amelyből a következő öt évben 11 megye elmaradot­tabb városainak, járásainak iparosítását, gazdasági szer­kezetének átalakítását támo­gatják. Ezek központi támogatásá­ra öt év alatt mintegy 1,4 milliárd forint áll rendelke­zésre. A negyedik ötéves tervidő­szakban az Alföld ipara fej­lődik a leggyorsabban. A területfejlesztési telapból támogatott alföldi megyékben öt év alatt 22—25 ezer új munkahelyet létesítenek. így 1975-re az Alföld foglalkoz­tatja az ipari dolgozók 20—21 százalékát, a ielenlegi 18 szá­zalékkal szemben. A legnagyobb összeget — 480 millió forintot Szabolcs kapja. Ez az egyetlen megye, amelynek egész területére ki­terjed az iparfejlesztés támo­gatása. Mintegy 30 nagyüzem és több kisipari szövetkezet ipartelepítésének támogatásá­ra tesz majd javaslatot a vb a tanácsnak. Elsősorban olyan nagyvállalatok beruházásait akarják segíteni, amelyek a nehéz fizikai munka gépesí­tésére, az üzemek korszerűsí­tésére vállalkoznak. Ezek kö­zé tartozik majd valószínű­leg a hajtómű és felvonógyár, az Országos Gumiipari Válla­lat, a MOM, a Csepeli Motor­kerékpárgyár, az Ipari Szerel­vények Gyára, amelyek már megkezdték és a negyedik ötéves tervben tovább kíván­ják folytatni Szabolcsban az ipartelepítést. Szabolcs me­gyében a területfejlesztési alapból támogatott ipari be­ruházások együttes összege öt év alatt valószínűleg túlha­ladja a 3 milliárd forintot, s e fejlesztések segítségével 14 500 új munkahelyet hoz­nak létre, főleg nők és fia­talok számára. Hajdú-Biharban a megyei tanács munkaprogramot dol­gozott ki, amelyben ipari kör­zetté nyílvánította Balmazúj­várost, Berettyóújfalut, Haj­dúböszörményt, Hajdúnánást és Püspökladányt. E körze­tekben a 250 millió forintos állami támogatással együtt összesen 850 millió forintos beruházást hajtanak végre, s újabb 7000 ember számára te­remtenek munkaalkalmat. Az Elzett Fémlemezipari Művek például Berettyóújfaluban üzemet hoz létre. Hajdúbö­szörményben az Egyesült íz- , zó, Hajdúnánáson a Szellőző- művek bővíti üzemét, míg Püspökladányban kéziszer­számgyárat létesítenek. j Békés megyében a szeghal- j mi járás gyorsütemű fejlesz­tését tervezik. Szeghalmon j többszáz nő részére teremte­nek munkaalkalmat, Szarva­son a szövetkezeti ipart bőví- • tik, Békéscsabán a kötöttáru- gyár fejlesztésére költenek nagyobb összegeket, Gyulán a Telefongyár leányvállalatát bővítik 600 munkást foglal- j koztató középüzemmé. Szolnok megyében már a korábbi években megkezdő­dött az ipar fejlesztése. I HONTALANUL Máig sem felejtem el mit mondott Wurm úr Bécsben, amikor néhány évvel ezelőtt a magyar disszidensek hely­zetéről beszélgettünk. Az épí­tési vállalkozó több száz em­bert foglalkoztat: „Nálam is dolgoznak magyarok. Dolgoz­nak és én megfizetem őket. Valamivel kevesebbet adok nekik, mint a mieinknek. Ne vegye sértésnek, de én nem nagyon bízom a honfitársai­ban. Szerintem azok az em­berek, akik a saját fajtáju­Az útlevelet nyugat-európai útra állították ki, úgy mint az A. 112 492-eset. A tulajdo­nosok két kiskorú gyerme­kükkel egyetemben augusztus 7-én Volkswagen gépkocsi­jukkal elhagyták az országot. Környezetük, barátaik, mun­katársaik úgy tudták, csupán baráti látogatásra mennek. Másképpen történt. Déván László mérnök az Országos Villamostávvezeték Vállalat szolnoki üzemegysé­gének vezetője elismert em­bernek számított a szakmá­ban. Viszonylag fiatalon — 34 éves korában — került vezető beosztásba, többször kapott miniszteri dicséretet, kiváló dolgozó kitüntetést, sőt, birto­kosa lett a Munka Érdemrend bronz fokozatának. A havi keresete meghaladta az 5000 forintot. Felesége — aki a Ti- szaparti gimnáziumban taní­tott kémiát—biológiát — szin­tén megbecsült tagja volt a tantestületnek. Igaz, hogy a férjjel — aho­gyan mondani szokás — két éve „elszabadult a kiscsikó”. Nagyképüsködni kezdett, sőt szabálytalankodásért írásbeli figyelmeztetést is kapott. A Déván család barátságot kötött — égyik külföldi útja alkalmával — Hermann Stam úrral, a zürichi kerületi bank cégvezetőjével és családjával. Augusztusban is hozzájuk in­dultak látogatóba. Ám haza Nem egészen egy esztendeig volt alkalmazásban a mező­túri kórházban dr. Várkonyi Pál belgyógyász főorvos. Volt, aki ellenezte odakerü- lését, volt aki közömbös ma­radt iránta, egy biztos: az el­ső főorvosi értekezlet után a legtöbben úgy vélekedtek, hogy demagóg, nagyképű em­ber. Ennek ellenére kívánsá­gára neki megfelelő lakást is teremtettek. „Annyi bizonyos, jó belgyó­gyász” — mondták róla. És senki sem tette szóvá neki: miért nőtt meg osztályán oly nagy mértékben és indokolat­lanul a gyógyszerfogyasztás. Valóban jó orvos, ennek is köszönhette, hogy 1953-ban Koreában járt, majd 1966-tól 1968-ig Algírban dolgozott. Amikor hazatért, kijelentette: Debrecenben akarja belgyó­gyász főorvosként gyógyítani a betegeket. Természetes azonban, hogy az addigi fő­orvost nem küldték el a ked­véért, annál is inkább nem, kát, a saját hazájukat elárul­ják, azoktól mi sem várha­tunk semmi jót. Minket még inkább cserbenhagyhatnak, elárulhatnak. Azt hiszem, nem én vagyok az egyedüli, aki így gondolkozom. Ezért azután ezek a szerencsétlenek még hosszú évek múlva is csak bevándorlók, hontalanok a szemünkben.” Vajon gondolnak e ilyes­mire azok, akik a hontalanság kenyerét választják maguk­nak. már nem érkeztek, csupán le­veleket írtak: a férj a válla­lat budapesti központjánál!. Bejelentette, hogy lemond ál­lásáról és mellékelte szolgá­lati lakásának kulcsait. Ha­sonló tartalmú levelet küldött a felesége is a megyei tanács vb művelődésügyi osztályá­nak. A két 17 esztendős iker­lány nem írt sehova sem — tudomásul vették szüleik ha­tározatát. sőt lebet.' osy Vfli tek is sorsuk eme váratlan fordulatának. Váratlan — ezt bizonyítja, hogy Déván László hivatali íróasztalában több mint 20 00o forintot találtak. Milyen pénz volt az? A „gondos apa” — bizonyára kevesellte a csalód hétezer forintnál is több havi jövedelmét, mert mint kide­rült, fiktív munkaszerződések, hamis okmányok alapján vet­te föl ezt a pénzt. Ezt az ösz- szeget minden bizonnyal ha­zatérte után akarta elkölte­ni, de közben megváltoztat­ták terveiket. Miből élnek most? Az asz- szony szeptemberben küldött levelében arról értesítette öcs. csét, hogy valamennyien (ezek szerint a kislányok is) dolgoznak, egyelőre svájci ba­rátaiknál laknak. Mit dolgoz­nak, mennyit keresnek, ho­gyan élnek, arról • nem szól­nak. Bizonyára' boldogulnak is majd — de hogy boldogok lesznek-e? mivel hosszú évek óta becsü­lettel végezte munkáját. És dr. Várkonyi Pál ezért meg­sértődött — Csak kényszerűségből fo­gadtam el a mezőtúri állást — mondogatta ismerőseinek. Ezt alapjában véve bizonyí­totta azzal is, hogy egyszer csak minden bejelentés nél­kül eltávozott a kórházból, s csak néhány nap múlva ke­rült elő. Amikor felelősségre vonták: azt felelte: „Betegnek éreztem magam, elmentem Debrecenbe kivizsgálásra”. Vajon amig távol volt, nem jutott eszébe, hogy ő a kór­házban az egyetlen belgyó­gyász főorvos, és mi történik, ha valamelyik beteg hirtelen rosszul lesz? Amikor augusztusban sza­badságra ment, közölte, Ju­goszláviába megy pihenni. Kicsit hosszú lett az út: on­nan Olaszországba ment, s a mostani legfrissebb értesü­lések szerint Albánia főváro­sában, Tiranában van. Bizo­nyára ott remél nagy karriert csinálni. Higgyük el, hogy si­kerül neki. Ez nr karácsonyfái írá- nem anyu csinálta Nem írom meg az asszony nevét, tekintettel 13 éves kis­fiára, özvegy idős édesanyjá­ra: akiket szó nélkül itt ha­gyott, akiknek ő volt a táma­sza, az egyetlen, a kedves. Rokoni látogatásra utazott — de turistaként Olaszország­ba. Aztán mór helyette is csak egy levél érkezett vissza: egyelőre Olaszországban van, de tovább utazik az amerikai rokonokhoz. Szegény özvegy, azóta mindig könnyes a sze­mé, s a kis Jóska — nevezzük így — egész karácsonyig re­ménykedett: hátha anyu még­is hazajön. Miből akar élni ez az asz- szony külföldön? Szakmája nincs, csupán gimnáziumi érettségije, és még idegen nyelveket sem ismer. Kollé­gáival beszélve kiderült: ők is értetlenül állnak Éva tette előtt. Hogyan tud tovább ide­genben, minden érzelmi kap­csolat nélkül egyedül élni? „A jó parti reményében ment ki” — mondták egyesek. A józa­nabbak csak legyintettek: „ugyan kérem, majd pont rá vár egy milliomos...” És szinte refrénként tért vissza a mondás: „Szegény, buta Éva, de keserves lesz a ki­ábrándulása!” Miért, rr iért, miéri ? Emberek, akik azt hiszik az idegen jobb, kényelme­sebb, gazdagabb életet nyújt nekik. És ezért felégettek ma­guk mögött mindent: elhagy­tak barátot, biztos munkát, kényelmes otthont, családot! Miért tették? , Ki tudja! Egy bizonyos: akik ilyen könnyen elmennek, azokra nincs is szükségünk, azokkal sokat nem vesztettünk. Akik nem tudnak idehaza egész szívvel élni, dolgozni, azokhoz mi sem ragaszkodunk,,. Legyen sikeres az életük idegenben. Csak honvágyuk ne legyen soha — mert akkor százszorosán érzik, hogy még­iscsak idetartoznak ők ehhez a cserbenhagyott, de mégis oly kedves hazához. Varga Viktória Példánvszómok A Szovjetunióban össze­sen 8000 napilap jelenik meg, ezek össz-példánvszá- ma meghaladja a 130 mii'i't. A legnagyobb néldácv-szá- mú lap a Pravda (9 milliói, utána következik az Izvesz­tyija' (8,3 millió). a Kon szomolszkaja Pravda (7.7 millió), a parasztság napi­lapja a Szelszkaja Zsiznv (6.6 millió) és a szakszerve­zetek napilapja, a Trud (4.1 millió). » Az Ä.112483 s7Ómú út’évé 'ulo;d:no?a A főorvos úr eltávozott Történelmi lecke Nóg’ádi Sándor könyvéről „AmikoY elvégeztem a gimnázium negyedik osztá­lyát és tizennegyedik élet­évemet betöltöttem —, hogy nagy szóval éljek — pálya­választás előtt álltam. Én könnyen megadtam a választ a, kérdésre, hogy mi legyek. Elbűvölve apam mesterségé­től. pék akartam lenni. Meg voltam győződve róla. hogy annal költőibb mesterség nincs, mint ahogy arról is meg voltam győződve, hogy az agámnál jobb perecet senki a világon nem tud sütni. Igen ám, de a pálya választásba apámék is bele­szóltak. Ő szelid ember volt. de egyben nem enge­dett. — Pék nem leszel — je­lentette ki. — Menj el bor­bélynak, az könnyű mester­ség, vagy bármi másnak, de pék nem leszel!’’ így kezdődik a könyv, amelynek már aligha lesz folytatása. Hisz aki írta, ép­pen most költözött el az élők sorából; Nógrádi Sándor könyvének első sorait, gon­dolatait idéztük. Ügy kez­dődik tehát ez a könyv, amely valójában csak két régebbi emlékiratának újabb, valamelyest módosított ki­adása. mint az önéletírások általában. Közvetlen hangon, személyes hangvétellel. De aztán aki tovább olvassa a könvvet annak az olda'nk szaporultával az egyéni életút képe egvre inkább ki­tágul. s az elmondott ese­mények. emlékek szélesebb útra visznek, általuk 1 társa­dalmi látóhatár is egyre bő­vül, egyre messzebbre nyú­lik: a hazai és európai mua- ' kásmozgalom történetébe. Nógrádi Sándor életét írta könyvbe. Egy valóban gaz­dag munkás életpálya bonta­kozik ki a könyv soraiból. De az alkotójára mindig jellemző mértéktartással és szerénységgel szól önmagá­ról. Sehol egy cseppnyi hi­valkodás. a történelmi ese­ményekbe beavatott ember magakelletése, ezért a Tör­ténelmi lecke tiszta, becsüle­tes könvv. Tartalmában a személyes hangvétel jól fér meg a politikus tárgyilagos­sággal és a szenvedélyes tárgVÍRCC'Wcfql, Nó-v-ádi könyve valójában az emlék­irat műfaiénak hagyomá­nyait tükrözi. S ahogyan hajdan Bethlen Miklós, Rá­kóczi Ferenc, Kazinczy vagy Kossuth — hogv a műfaj­ban maradandó értéket al­kotó klasszikusok közül idéz­zek — éppúgy Nógrádi Sán­dor is egy rendkívül moz­galmas történelmi korszak krónikásaként áll előttünk. De nemcsak önmagáról, ha­nem az eseményekről is mindig őszintén és kritiku­san szót. Ez teszi könyvét valóban hiteles, igaz olvas­mánnyá. Mert ne feledjük el. Nógrádi Sándor könyve ol­vasmány, valódi szórakozás. Tanulságosan szórakoztat. A könyvből a történelem le- hellete csapja meg az 'olva­sót. de anélkül, hogy valami­féle iskolás történelmet kap­nánk. Vagv éop száraz tu­dományt. Nem a dokumen­tumok és a ténvek teljessé­gének felsorakoztatáséra vállalkozik, még csak az évek és emberek sokoldalú slanos. mayviata mérlegelé­sére sem, azt m»"=’1'''rryia a tudósoknak, legyen az az ő dolguk. Aki a magyar partizáno­kat szervezte a második vi­lágháború idején, most él­ményeit áhította csatasorba világos, áttekinthető had­rendben. írásaiban ugyanaz a stratégia vezérli, mint életében; hűen a forrada­lom, a munkásosztály ügyé­hez, híven a párthoz, amely­nek alapításától haláláig tagja. A könyv talán egyik leg­szebb erénye, hogy egy elkö­telezett életút titkaiba pil­lanthatunk be. Igaz, valójá­ban a titok nem is titok. S a nyitja is egyszerű: „Ne engedjük meg sem eredmé­nyeink lebecsülését, sem azok felnagyítását; legyünk szigorúak hibáinkkal szem­ben és ne akarjuk azokat szépíteni; legyünk őszinték önmagunkkal és népünkkel szemben, A kommunisták szívleljék meg Lenin szavait; a kommunista legszebb eré­nye a szerérniség. Ne akar­janak egyénileg tündökölni, és éliék a dolgozó tömegek életét. Számukra mindig a nép, a szocialista haza le­gyen az első" íme a lecke, a könyv igazi tanulsága, Az, amire Nógrádi Sándort. a könyv íróját a megéli tó; • ténelem tanította. A Törté­nelmi leckében most az utó­korra hagyományozza, s fő­ként a fiataloknak szánja, akiket életében mindig any- nyira szeretett — a használ­ható tanulságot. És mint minden ió könyv­nek, Nógrádi Sápdnr (-"■■ív- vének is sajátja, hogy bár önmagáról kevesebből : el, inkább a körülötte és a vele történt eseményekről szól, mégis amikor letesszük könyvét, belőle maga az író néz vissza ránk: a munkás­mozgalom bölcs veteránja, aki úev járta meg a hadak útját, hogy a véeén tisztán állhat pvéi elé. És most már, hoev többé nem vehet kezé­be tollat, a Történelmi lecke. Nógrádi Sándor politikai végrendelete, írói hagyatéka lett, ■ s nekünk pedig, az utókornak, becses örökség. Valkó Miháh

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents