Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-17 / 14. szám

Karan - téma A történet a tavalyt kolerajárvány (szerű­ség) idején játszódik, de akkor nem akar­tam közzétenni, ne­hogy úgy történjék va­lami is, ahogy megír­tam. • * • A csoda tudja miért, elhí­reszteltem magamról, hogy megkaptam a kolerát. Pana­szoltam tüneteit fűnek, fá­nak — biztos Buga doktor okosított ki, hogy milyen is az igazi kolera —, sápítoz- tam, sajnáltattam magam. Az emberek furcsa módon viselkedtek. A többség, na én megyek, dolgom van fel­kiáltással elrohant, majd messziről kikerült. (Csak mellékesen jegyzem meg, fő! eg azok voltak, akiktől a legtöbb ajándékot — földi mogyorót, pattogatott kuko­ricát és sülttököt — kap­tam akkoron, amikor azt a képjelen marhaságot talál­tam ki magamról, hogy fia­tal vagyok, nőtlen és pénte­ken már biztosan millio­mos is.) Voltak persze a környeze­temben lényeglátóbbak is. Amikor elterjedt, hogy a kézfogásom egyenlő a kole­ra megkanásával, nagyon népszerű lettem. Betértem például az egyik hivatalba, ahol tudták ró­lam, hogy kólerás vagvok. A hivatalvezető helyettes felug-ott szeretett íróasz'ala mellől, kezét a vá’lamra tet­te. és így szólt: jöjjön drótra Tiszaikám, hagy mutassam be a mi ió főnökünknek. Pamlázzanak le ... A főnöknek gyenge volt a mája, nem bírta ki a kézfo­gásomat, belehalt. Az esetnek híre ment. Et­től kezdve a levelek özönét hozta címemre a posta. Meg- pr'bá’om összegezni a kéré­sek tartalmát. „Tisztelt Szer­kesztő Űr, úgy is mint ko- leratulaídonos! Tudiuk. hogy ön az igazság rettenthetetlen bajvívója. (Amikor ezt le­írom. felrémlenek ebbéli emlékeim és már. és csak- csunán az emlékek hatására Is jeges priyiicet teszek a fenekemre. Resszúrás tőlem, ti.) De azt ön is tudja, hogy milyen szerény hatásfokkal dolgozik! Jobb lenne, ha egy­szerűbb mód szabadítana meg minket a gonosztól...” S ezután a javaslatok: men­jek el X. vállalathoz, N. főemberhez és fogjak vele kezet... Rázzam meg B. hátramozdító jobbját, paro- lázzak egyet A., A., B„ C., stb kiirthatatlan „kelj fel Jancsi” természetű szélhámo­sokkal stb. Kaptam néhány levelei epekedő szerelmesektől: nyújtsak kezet a nagy ö fér­jének; írt néhány színész, készítsek kézfogásos, baráti interjút kollegájával, aki méltatlanul első szereposz­tásban játssza az ő megérde­melt nagy szerepét stb. Éber hatóságaink azonban működésem első féléves ju­bileumán felfigyeltek tényke­déseimre. Akiket megfertőz­tem, azokat karanténba zár­ták. Engem furcsa mód nem. Az a hír járta, azért járha­tok még mindig szabadlábon, mert a felsőbbség elképzelé­se szerint működöm. Vagyis azokat juttatom tartós tét­lenséghez, akiknek amúgy is életelemük a semmittevés. Csakhát szabadlábon nem táppénzért művelik, hanem jó fizetségért. Így hát szabad bejárásom van mindenhová, sőt még szájkosarat sem kell hordanom, — ahogyan azt a karanténbeliek köve­telték. Hanem egyszer jön az egyik kollegám. Nyújtja a kezét. Csodálkozom, de ő csak mondja: „adj rá kezet, hogy hozzásegítesz beteljesü­letlen vágyaim beteljesülésé­hez. Megkeresed Gizikét, a falepárló vállalatnál, Sárikát a hókonzerváló intézetben. Juliskát a hajtűkiegyenesítő trösztnél. tT és mondta, mondta, mondta, pontosan harminc címet jegyeztem fel. Na, de mire jó ez? Bará­tom titokzatosan a fülembe súgta: „hát karanténba ke­ndők velük, hehehe”. Aztán még arra kért, (de nagyon), hogy amíg az ügy jó elinté­zést nem nyert, nehogy va­lahogy összefussak ám a feleségével... Meglátogattam az érdemes hölgyeket. Másnap vitték őket. Ment minden símán, barátom reszketeg betűjű le­velekben hálálkodott... Míg­nem valahogy csak kitudó­dott a turpisság, s azután messze földről jártak hoz­zám kollégáim, a sajtó em­berei, egy kis koleráért. Hogy tegyek igazságot? Alii érdemeset tud mondani az olvasóknak, azokat nem küldöm karanténba, de akik csak hátramozdítói a szak­mának, mennek ... Ebhői persze senki se vonja le azt a következtetést, hogy aki semmit se csinál, az jól jár. Működtem volna tovább, de aztán leintettek. Miért, rossz, amit csinálok? Hát nem hasznos? Dehogynem — mondták, de hiába: megtel­tek a karanténok. Most vámom kell, amíg a következő költségvetési idő­szakban újra pénzt szerez­nek valahonnan az illetéke­sek, hogy nagyobb befogadó­képességű karanténokat épít­senek, tiszai Lajos Szöveg nélkül (a Stem-ből) Slágerévá ros A Népszava 1971. Év­könyvében olvasom, hogy „Az egyik fiatal magyar slágergyáros akinek minden dala utat talál a legkülönbö­zőbb korosztályú hallgató­hoz: Dobos Attila”. Hát igen. Utat talált. Egérutat. Pedig milyen szépen hangzik: slá­gergyáros. .. Ez a rang az évi fél millióval bagatel! volt számára. Most bizonyára arról ál­modik, hogy milliomos lesz. De slágermilliomos aligha. — CSANI — UrhaóséVnál »■> Hát mégis van élet a Holdon? Megcsapott a múlandóság szele. Azt eddig is tudtam, hogy bennünket, egyszerű ha­landókat ilyenkor télen ala­posan megtizedel a nátha, az influenza, a szamárköhögés és a többi életveszélyes be­tegség. Ez még csak hagyján, de szörnyű katasztrófa elő­szelét érzem, amikor kiderül, hogy a nyavalyák a tűz kö­rül lévőket sem kímélik. Azo­kat, akik csinállák az egész­séget. Az elmúlt napokban ugyanis arra ébredtem, hogy fáj a fejem és hogy a szoká­sosnál csúnyábban köhögök, prüszkölök. Rögtön éreztem, hogy valami veszedelemes kór támadott meg. Nosza ugrás a telefonhoz, tárcsázom ke­belbéli doktor barátomat. Mi­niszoknyás asszisztensnője ve­szi fel a kagylót és közli, hogy a főorvos úr sajnos nincs bent, mert beteg. — Betegnél van? — kérdezem, mert nem akarok hinni a fü­lemnek —. Nem kénem, nem a betegei betegek, ha­nem a főorvos úr. Megdöb­benve ejtem vissza a kagylót. Most mit tegyek, ha az orvos is beteg? Sebaj — vidulok fel tudom én magamtól is, hogy fejfájásra, köhögésre milyen acizlmicsoda gyógyszert kell kémem. Irány a patika. A Tisza híd tövében csapott meg az elmúlás szele. A gyógy­szertár bejáratának rácsa le­húzva, alián hatalmas lakat, szemmagasságban pedig fe­hér papírlapon nyomtatott betűkkel: BETEGSÉG MIATT ZÁRVA! • • • A rendkívül) időjárási vi­szonyok... A váratlanul nagy hideg... A hatalmas mennyi­ségű hó... stb..., stb. Ki ne is­merné ereket a manapság di­vatos kifejezéseket. ügyes mondatkerdések. a magyaráz- gatás lehetőségét is maguk­ban hordják. A gyakorlott új­ságolvasó, rádióhallgató már oda sem figyel, csak azt a részt jegyzi meg. hogy a köz­lekedési zavarok maradnak, a hó is, a hideg is. A na­pokban viszont gyönyörű új magyarázkodó mondatot hal­lottam a reggeli krónikában. Hogy aszond ja az illetékes a rádió mikrofonjába: a nagy hó ellenére a távolsági autó­buszok menetrendszerint köz­lekednek. rs-ik a végállomás­ra érkeznek késve. — Hát nem gyönyörű? * * » Csodát láttam Szolnokon. Saját két józan szememmel. A szolnoki Kossuth téri ÁFÉSZ üzletben. Kimért zsírt kértem két kilót. Az eladó levágott a zsírtömbből egy darabot, rátette egy ak­kora zsírpapírra, amire éppen ráfért. Lemérte, levette a mérlegről, az egészet rátette egy akkora zsírpapírra, amibe kétszeresen belecsavarta az egészet és átadta. Megdöbbe­nésemben kértem húsz deka füstöltkolbászt is a szára­Egy s más zabbjából. Levágta, kis pa­pírra tette, lemérte, nagy papírba csavarta, átadta. Meg tetszettek fgyelni a csoda sor­rendjét? Kispapíron mérte, utána tekerte nagyba. Kap­tam tehát a zsír és a kol­bász áráért a kért teljes súlyt, plusz vagy 5—6 deka papírt. Vagyis nem a zsír és a kol­bász árában vettem a pnpfrt, hanem grátisz kaptam. Cso­dálatos volt. Először gyana­kodtam is, hogy esetleg én egy olyan kiválasztott va­gyok. akivel csodák szoktak történni. Be is jártam a szolnoki üzleteket sorba, de a csoda nem ismétlődött. Vettem méregdrága dióbelet húsz dekát, jó vastag barna zacskóba mérték. Kifizettem húsz deka diót. kaptam 17 dekát plusz 3 deka zacskót — természetesen a dió árá­ban. Vettem disznókaratt, tarkababot, sültcsirkét, de a csoda nem ismétlődött. — fizettem a papfrgöngyö'eeet disznókaraj, tarkabab, sült­csirke árában. Űsy látszik nem én. hanem a Kossuth téri üzlet a kiválasztott. Csak a jóisten le ne vegye róla vigyázó szemét. • • * Egy évvel ezelőtt vált össz­népi divattá a kárfvanaptár gv" tése. (Gyengébbek ked­véért; a kártyznantár egy olyan kis fényes kar'on'ap. amelviknek egv<k oldalán nap'ár van. de ezt soha sen­ki n-m nézi, a másik oldalán pedig Jél-rossznl sik-riilt nyomatban majdnem ruhát­lan lányok hirdetik a cég n"g-szer’"ségét I Egy éve mindenki gyű itiitte. most pedig tn’ndenk] nantárirípdó lett. Nantárt nyomat a Haj­dúnánási K *sz, az wtprzo- rui fodrászok. a d-f-recmi pévrk, a fnna m«« hMá- sz.ok. Nzyfú-Hadó lőtt Rn- daik, Envirg. Me-fífalva. ’rvas. »* áEtfsz. a ’óv­szer, a Videoton — hogy csak a kezembe kerteteket idényem. On ye ten hi lehet az a OYOV? PniAnk az eev’k nantéj-nn három len­geruhás magvar lány vi-so­ré" rám, s fenn a holsa- rokhan há-nm titokzatos he- tíí prCV VmeSehthn top- ináe-et/j láván fellőne—te-n a ín n’efl ♦efeCenhltnv*»-# ”ef_ töt !s *p! 'ltom a íttot-te* pevílhel. Gyéé és gA— Vállalat a 7 pmák. C-awí-á és e «„'rá Verce——1.1-aIIaá— a (nácik. **nct (Mai—U- a V»tM k e—-1| f„„r* e piti í-á-Aa s-ni g*’á r nines A hA^..Ant evek A '"tll'C lánvnk. T ehet. jte—v t H d „a k VereeM—c—erASen frá— pe'lll — tehát ezek hirdet­nek. De ennyi erővel és eny­nyl nihamaradékkof gyárat is szerelhetnek. Mindeneset­re ahol *ven HnveJj a S7e_ r"'"k. a *ár»| —etáeneh «elf) Irhef réce— ffn’-a, Bizonyára ez a munkaruháinV s a 'ér- fióké klotf-atva. De lehet, hogv a gyere *én<ró verseny- hizo'tsá- 'petal a lenge lá- pvok Akkor v's-nnl érdemes megpályázni a halnoki ef­mI V»»n n’ő't. ha gver«*ráchan nem is de remold McKín szán cik-rek..i A—Arct e| a férfi­ak r gvéhlránt cá-nl-Mccnek ta-Ae-n. hn-v A P'’e.v raafc A 'érf! no-«—rtlígkre gnn del' '"»—rí, CÍ, lenne há­rom d ' U.)c fióké sr—dnermlnl picéké^ g 9 badarokban GTGV. * * * Van olyan oktondi ember, aki csak fogja magát és egy­szerűen beül egy moziba, vagy színházba. Beül anél kül, hogy tudná milyen Is az, amit látni fog. A gyakor­lottabbak megvárják a szín darabról az első kritikákat és csak azután döntenek. Ha nagyon lehúzzák a darabol, akkor máris rohannak je­gyért. Ha nagyon dicsérik, máris törlik a megnézemlők listájáról, a harmadik em­berfajta az optimista. Elöl vassa az előzetes híreket, hisz is nekik és derűs lélek­kel ül be a nézőtérre, tudva, hogy most a világ legtöbb darabja köve'kezik. Beval­lom, én is ebbe a szektába tartozom. Elolvasom a ren­dező, a színész, a fővilágost- tó, a statiszta, a iegvszedő előzetes nyilatkozatát, s elő­adás kÖ7hen azon töprengek, hogy miként mondhatott mindenki jót erről a rossz darabról. Meri ugve az ter­mészet es hogy a készülő mű érdekes, izgalmas, nagy­szerű. százas széria garan'ál- va. Mindezt elolvasom, s az­tán élvezem az elmélet és gyakorlat közötti különbsé­get. Salnos most megrendí­tettek hitemben, szórakozá­somban. Méghozzá kedvenc délutáni tnnom tette ezt ab­ból az alknlomhól. hogy a pesti Sztnhá- hemuta'éj-a ké­szé! A 7 picá beke—úAcolchen még a szokásos a szöveg El- mondia a rendezd hogy mi­iven nagyszerű lesz a darab. Kamaralelle-ű h-telmas fő­szeren stb po ebkor osan be a mennvkö As-oorHa Mal-k Kérőlv bogv a darab egyet­len pagy szerep pev női sze­ren az egész, amit Rntikai Éva létszib maid. c* erre nai­van helebérdez az úisáeíró: Ki ez a nő, s hol látr-édik a darahz A vá'asz: Olaszor­szágban iátszé^lk és igen pehé7 megmondani ki ez az pec-onv: egy lpl1'* l-'r és láb pé’kiitl pő. . puff neki. Égy nő akinek nemhogy a valódi, de még a le]ki kar­jai és léhaj is hiányoznak. Tessék mondani. miért keli már előre elvenni a ked”iinkpt a r>os(| Színház új bemutatójától? — egy — Nem tetszett nekem .. hang­súly, ahogy igent mondtál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents