Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-06 / 286. szám
Midi-mini Szolnokon — Forgattam... a — ??! — A lottó-kereket a sorsoláson 1 Táskarádió a%. (Kallus rajza) Szöveg nélkül Szabvány, az szabvány —- Itt tilos parkírozni... EGYENJOGÚSÁG Vígasztalás A férj hazajön a munkából és látja, hogy sír a felesége. „Pirogot sütöttem neked, de amikor kimentem a konyhából, a kutya felfalta az utolsó darabig.” A férj ezt mondja vigasztalásul: „Ne sírj, kedves. Ha valami baja esik a kutyának, veszek neked egy másikat, egy sokkal szebbet”. Hencegők Egy éltesebb hölgy papagájt akar vásárolni. Az eladó mutat neki egyet a készletből. — No, kis butám, hát tudsz-e beszélni? — kérdezi a vásárló. — Természetesen, te madárijesztő, és te tudsz repülni? — Bocsánatot kérek főnök úr ... A feleségem küldött, hogy kérjek fizetés» Melóit — Rendben van, de csak holnap reggel adok választ. Előbb meg kell kérdeznem a feleségemet, beleegyezik-e. Bizonyságok Két cimbora tűnődik a sö- röskancsó felett. — Ha egy kicsit sokat iszom, azonnal kék foltok jelennek meg a testemen. — Ezt ismerem. Nekem is ilyen energikus a feleségem! • • * • A kritikustól megkérdezik: — Ha már. állandóan arra oktat, hogyan és mit kell írni, miért nem próbálkozik meg maga is az írással? — Akkor ki tanítaná az írókat? Akadály — Jár lányok után? — kérdezi az ideggyógyász a betegtől. — Nem. — És szeretne járni? — Nagyon. — Mi akadályozza ebben? — A feleségem. Ügy fest a dolog, hogy forrongó divatvilágunk nagy csatáiban világosan meg kell húzni a frontvonalakat- Történetesen kinek-kinek el kell döntenie azt, hogy e divatharcokban milyen párton áll. Egyáltalán nem könnyű tisztázni az alapállásunkat e tekintetben, mert végletek harcának idejét éljük. Itt most nem arról van szó: helyeseljük-e, hogy két milliméterrel még rövidebb, vagy ne adj’ isten ennyivel hosszabb szoknyát öltsenek-e leányaink és ifiasszonyaink, hanem arról, hogy portörlő- aljú vagy csupán féllábszárig lengő-lógó kabátokat vegyenek-e fel. Márpedig — úgy vélem, sokunk szerint — ebben annyira problematikus határozott álláspontra jutni, hogy arra jószerivel nincs is szó. Mert hát itt megfontolás tárgyát kell képezniük az anyagiaknak is. De ez alighanem a kisebbik baj, habár egyáltalán nem csekélység, nem elhanyagolható körülmény ez sem. Ámde itt van még a szépérzék, amely ugyancsak berzenkedik a modernnek mondott, ám nagyon is ódon hacukák kordivatja ellen. S ez az, ami döntően befolyásolja álláspontunk, elvi alapállásunk kialakítását. Hogy elvi dologról is sző van, ahhoz nem férhet kétség. S ilyen ügyekben fő a gerincesség. No, ha már itt tartunk, meg kell valljam: fölöttébb biztató, hogy midikabátot viselő leányainkon — legalább is Szolnok városában — csaknem minden lépésnél kivillan a kabát nyílásán át a miniszoknya. S ez azért tölti el szűmet oly nagy bizakodással, mert ilyenkor — úgymond — látom a tavaszt. A tavaszt látni, s annak legszebb formáiban a gyönyörűt felcsillanni — ez igazán lélekemelő. Azzal biztat, hogy itt még nincs minden veszve, itt még az ódon hóbort hamari múlását remélni lehet. Gondolom, sokan vagyunk így — elvileg. S hogy a gyakorlati biztatás dolgában a mini mennyivel veri a midit — a maxit jobb szóba se hozni —, annak fejtegetése legalább is regénybe kívánkozik. Lehet, hogy azt is meg kell még írnom e nagy harci viaskodásban?! (m — r — n) A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 479. csípés Jön a szeretet, az ajándékozás édes ünnepe Ezüstfenyő... m (Kallus rajza) Sokallom Közel a karácsony. Naptárt sem nézek, hó sem esik, hideg sincs, — mégis tudom, hogy közelít. — Három vadonatúj bu- gyogóm, s két hálóréklim van — mondta vasárnap este a magymama, amikor meglátogattuk. — Két pár új kesztyűt, kalapot vettem a héten — mondta kedvesen tegnap a nejem. — A tavalyi Parkerem még mindig jó — közölte az este a lányom. — Azonkívül három pár harisnyám is van, s legalább öt évig zsebkendőt sem kell vennünk. — A holdautóm, a villany- vasutam olyan, mintha most vettük volna — szólalt meg reggel az ágyban a fiú. A nővérem felhívott telefonon, s közölte, hogy az orvos eltiltotta az édességtől. A sógorom tegnap meghívott egy málnaszörpre, s megsúgta, hogy a mája csődöt mondott. Nincs többé féldeci, de még egy nyomorult három cent sem. Jön a szeretet, az ajándékozás édes ünnepe! Megkezdődött a szervező, felvilágosító munka. Hanem, hanem. Az éjjel rájöttem, mit tehetek. íme: A nagymama kap egy kalapot. A feleségemnek két kézcsók között átadok két bundabugyogót; „vigyázz magadra, kedves” — felkiáltással. A lányomnak veszek egy PAX-tallat. Hadd tudja meg, mennyire jó a tavalyi Parker. A fiamnak veszek 12 szárazelemet. A nővéremnek viszek egy liter tokajit, a sógoromnak egy doboz bonbont teszek a fa alá. Ha minden jól megy, ötszázból megúszom az egészet. A dugipénzből marad ötszáz. Abból a szeretet ünnepén, hárojn napra felmegyek a Mátrába. Mert hogy itthon a rokonoknál nem kapok ünnepi ebédet — vacsorát, az olyan biztos, minthogy december 25—26: karácsony! — sj — Az 1-es élelmiszeráruház szomszédságában — Szolnokon — a tejboltban hosszabb ideje arra hívják fel a kedves vásárló nagyra becsült figyelmét egy feliraton, hogy szombaton kétnapos tejet adnak a tisztelt vevőnek. Sokallom — morfondírozok magamban valahányszor ezt a figyelmes intelmet elolvasom. Ha szó szerint veszem, tényleg sokallanom kell, hogy szombaton — kivételesen a hét végén — kétnapos tejet vehessek a gyermekeimnek. No, de velem együtt mások is tudják, hogy ezt nem szó szerint, hanem úgy kell érteni, hogy két napra adnak jegyes tejet minden szombaton- Más kérdés, hogy az ilyen figyelmeztetők megfogalmazóinak illenék úgy szö- vegezni magyarul, ahogyan a mondondójukat mondani, s főképp értetni akarják... Eltérítés *“• A legközelebbi italboltnál, megáll!!! (Kallus rajza) I Horgászok télapó,ja
