Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-06 / 286. szám
Kép szöveg nélkül Vasárnap Megválaszolt Rémülten riadtam fel. Az ablakon világosság tört be. Elaludtam! Már felültem az ágyban, a paplant is félrelöktem, amikor hallihooó, hiszen ma vasárnap van. Vásárok napja, a pihenés, az édes semmittevés kerek huszonnégy órája-.. Már nem tudok aludni. Nem is akarok, hiszen ébren vasárnap csak a vasárnap. Nézzük csak, mit is kéne ma csinálni. Jó lenne elmenni egy matinéra, istenem, mikor voltam utoljára?! Vagy kimenni az állatkertbe, és megnézni azt az óriás medvét, akit most kaptunk cserébe valamiért. Vagy sétálni csak úgy az őszi avarban —- bokáig és hagyni, hogy elmémet borongós, elmúlásos gondolatok itassák át. Tetszetős gondolat... De egy óráig még minden körülmények között ágyban élvezen a lét örömét. Nejem messze a másik szobából, a nyitott ajtón keresztül. — Felébredtél, fiam? — Jó reggelt — mondom frissen, míg lelkem a közeljövő kellemességeinek tudatában pajkosan lubickolt. — Ugye megfőzöd a kávét?... Morogtam valamit, aztán felkeltem a sivár, kispolgári kényelmetlenséggel összetákolt szobába, és kimentem a konyhába megfőzni a kávét. A viták korát, saját jól felfogott érdekemben, már régen lezártam. — A vaj a frizsiben van... •— kúszott utánam lágyan a hang- Tehát az egész reggelit, az egész családnak, teljesen egyedül, nekem kell megcsinálnom. Második gimnáziumba jártam, amikor anyámat behívatta az osztályfőnököm, és aggódva érdeklődött, valmal nagyobbszabású marhaságom kapcsán, hogy nem vittek még el engem soha pszichológushoz? Á napokban írtam valamit a női egyenjogúságról, és most itt van ni. Már értem feleségem osztatlan lelkesedését a mű olvasása nyomán. Isten veled vasárnap, őszi avar, óriásmedve ... Ez a dög vaj kőkemény. Szeletekben tettem a kenyérre. — Csinálj vagy öt lágytojást, ha már úgyis bertne vagy. Egyszóval a konyha és a szoba között feleségem forró drót kapcsolatot létesített. Még a kagylót sem kell felvennem. Beledobtam öt tojást egy lábosba, és a gázra tettem. Ja, a víz... Mi ez a büdös? Gumiszag...? Na nem baj, majd valaki másik tömítőgumit tesz a kávéfőzőbe. •. A tojások, amikor kihámoztam őket, gyanúsan rugalmasnak bizonyultak. Bumm, keménytojás. Bezzeg a pincében, negyvenötben... — Kész a reggeli,.. Nagyobbik fiam a képembe röhögött, mert amikor a kenyérkosárból kivettem a kezem, egy szelet kenyér az ujjam hegyén maradt, lógva. Mindenesetre kapott egy pofont. — Papa, kérek harminc forintot kirándulásra. — Kérek húsz forintot papa, mert a... — Emlékszel fiam, megbeszéltük, azt a tompot, amit Olaszországból hoztam, lévittem a kalaposhoz. Holnap elkészül... — és jelentőség- teljesen nézett megtört szemeimbe—. Mennyi? — Nyolcvan. Délután hatkor visszafeküdtem az ágyba, a fal felé fordultam és csak hétfőn hajnalban, óracsörgésre ébredtem összetörtén, fáradtan. Amíg zötyögött velem a villamos a hivatalom felé, borúsan futott át az agyamon, hogy ma még csak hétfő van, uram atyám, mikor lesz még vasárnap... Deák Gusztáv — De kedves, hát visszautasít?! — álmélkodik az udvarló. — Kő van a szíve helyén? — Igen. A bölcsek köve. Ez is, az is Van, aki már bevezette a négynapos munkahetet, bár egyelőre még öt napot használ fel hozzá. • • • Akinek serdülő fiai vannak, nem hiszi él, hogy valaha is túltermelés lehet élelmiszerből. » • * Feleség: — Remélem nemsokára viszed annyira a munkahelyeden, hogy ott lehetsz mogorva! * • • Igazgatói székben is kifényesedik a nadrág- • * * Egyesek végleges elhatározása ritkán egyezik azzal, amit utána tesznek. Együttműködés (Kallus rajza)-kalk/S* Mfig-TKKI S> Q oó Mi jöhet á mini után? (Kallus rajza) Medicin roller A Nagy ígéret Kikelt sírjából az erényöv Van, akinek nagyon jól megy a dolga, aztán elcsúszik a narancshéjon. De fordítva is megtörténik. Valaki elcsúszik, aztán irtó jó dolga lesz. A sorsdöntő esemény az első félidő közepén következett be. A balszélről nagy erővel süvített el a labda a kapu előtt, úgy a tizenhatos vonalán. Mindenki azt hitte, hogy érintés nélkül távozik majd a pályáról. Így vélekedett Magodics is, aki a jobbszélen ücsörgött, és a vb-tit- kár lányának udvarolt. Aztán elköszönt, és alibiből rohanni kezdett a labda felé. Vágta közben elcsúszott valamin, ami egy forgalmas libalegelőn lépten-nyomon előfordul. Mint egy csapkodó szárnyú repülőgép, úgy közeledett vagy öt métert a légtéren át, és a földre szállás pillanatában a feje összeütközött a labdával. Méghozzá oly hatásosan, hogy a labda megrökönyödésében becsavarodott a a kapuba. Góóólül A hazai közönség tombolva ünnepelte a látványos dugó szerzőjét, kedvesen lecsür- hézte a vendégcsapatot, mert azért vidéken is megadják a módját, aztán izgatottan várta a folytatást. Egy középkorú férfi azonban, miután néhány szót váltott a szomszédjával, gyorsan feltűrte a kabátgallérját, és sietve távozott Ez a férfi nem volt más, mint Mamzell Ernő, a megye legjobb labdarúgócsapatának intézője, aki disznótorra szóló meghívás alapján, tehát civilként tartózkodott a tanya- központban, de a sok májas hurka sem nyomta el benne a hivatástudatot. így aztán, mire a libalegelőn vége lett a mérkőzésnek. Mamzell is megállapodott az öreg Mago- diccsal, hogy a Béla gyerek egy konyhabútor ellenében ezentúl a megyeszékhelyen rúgja a bőrt. — Felelősségem teljes tudatában állítom — mondta Mamzell másnáp a szakosztály vezetőségének rendkívüli értekezletén —, hogy az a Magodics gyerek fantasztikus dolgokat tud- Nagy ígéret! A többi már olyan volt, mint egy tündérmese! Magodics Pimpi először a tarta- lékcsapatban játszott, minden várakozást felülmúlóan rosz- szul. De azért néhány elképesztő mutatványt is produkált. Egyszer például villámgyorsan elfutott a jobbszélen, és csak harmadnapra találták meg a Zalaszentgrótra vezető országúton. Ezért egykettőre felhozták az első csapatba. A Nagy ígéreteket ugyanis egészen más szempontok alapján kell elbírálni, mint a közönséges sportolót. Minél gyengébben szerepel a Nagy ígéret, úgy fokozódik iránta a bizalom. Érthető. Hiszen ha folyamatosan jó teljesítményt nyújt egy labdarúgó, akkor mint Nagy Ígéret már el is veszett! Akkor mindössze egy jó kis focista. Olyan, amiből tizenkettő tesz ki egy tucatot. Ezzel szemben az igazi Nagy ígéretnél teljesen mindegy, hogy hogyan szerepel a jelenben, mert 6 a jövő embere. Magodics Pimpi ilyen igazán Nagy ígéretnek mutatkozott, nem okozott csalódást azoknak, akik bíztak benne» Annyira tökélyre vitte például a labda nélküli mozgást, hogy havonta legfeljebb egyszer találkozott vele. így aztán hamarosan országos hírnévre tett szert, felcsalták Budapestre egy régi, nagyhírű egyesületbe. Tündöklő tehetségtelensége itt érte el a csúcsot. Külön szótárt állítottak össze neki, mert sehogyan sem tudta megértetni magát társaival, ördöngős cselei is csák a szünetben sikerültek. Mindennek következtében gyorsan előlépett, ö lett a Legnagyobb ígéret. És természetesen a válogatott állandó tagja. Innen is vonult nyugdíjba, egy gebines presszóba, huszonhat éves korában. Kürti András Tudják-e, mi az erényöv? Gondolom, az idősebb generációbeliek jobban emlékeznek rá. No nem azért, mintha ők viseltek volna ilyesmit, hanem, mert talán abban a keresztyén erkölcsre épült ántivilágban többet tanítottak nekik erről a történelemórákon. Hogy tudniillik a szent középkorban, amikor a lovagi férfierény egyik fő kritériuma volt minél hosz- szabb kiszállásra távozni kereszteshadjáratra, — az itthon maradott hitves, avagy ara erényövvel ruházta fel magát. Vállalva a szűzi élet — bár savanyú —, mégis idvezítő állapotát arra az időre, míg az ember, a lovag arra messzi — esztendőkig aprítja miszlikbe a pogá- nyokat, A szelíd Jézus Krisztus nevében. Tehát akkor volt divatos ruhadarab a hölgyek derekán, az erényöv, ez a lakattal zárható tüskés, szöges, s egyéb módon férfit riasztó fémfelszerelés. Mikor a lovag elméne a csatába, hű felesége — menyasszonya — a szeme láttára csatolta fel az erényövet, s bizonyára legtöbb esetben a lakatot, kulcsot is odanyújtotta: „Zárd le te, édes!” így aztán a lovag nem idegeskedett a keresztesháborúban. Kardja jól hordott, mert tudta, hogy ha tíz évig is lesz oda, az asszony, a nő hűségesen ellenáll minden kísértésnek. Akkor is, ha a lakat, ennek kulcsa pedig a lovagnál van. No persze, nem egy esetben — hogy ne mondjunk többet — ez a helyzet szükségszerűen elősegítette a lakatosipar fejlődését. Idővel sikerülgetett azért kikísérletezni egy-egy jó mesterembernek az erényöv lakatja másodkulcsának (szükség esetén harmad-, negyedpéldányának) előállítását... A többit már elképzelhetik. Fő az, hogy a nagyságának csupán arra volt gondja, ne legyen zá- ratlan az erényöv lakatja, midőn a lovag — gyönyörű sebhelyekkel teleszórva, avagy kellemetlen helyeken megcsonkulva — évek múltán hazatér. Ha meg véletlenül őt kaszabolták le a pogányok. — r haszon volt a másodkulcs. Nagy idők, szép idők. Mit törődik már a késő utókor az erényövvel! Annyira nem érdekes ma már ez a régi szerszám, hogy még a Révai Lexikon sem említi az „E” betűnél. Az Üj Magyar Lexikon meg pláne hanyagolja, mivelhogy az erényöv nem tartozott a maga idejében sem a termelőeszközök hasznos családjához. Ami pedig a mai nők • erényeit illeti, erősebb jellé- > mek ők a lovagkor nyafka várkisasszonyainál, úrnőinél. Meg bölcsebbek is. Nincs szükségük szöges-tüskés erényövre. Felfedezték tudniillik, hogy van az erénynél is féltenivalóbb kincse minden nőnek, s ezt védi meg, a többi nem számít. Ez pedig a jóhíre. Az viszont — lévén erősebb eszmei valami — erényövvel még csak nem is istápol- ható. Állítom, hogy soha nem vetemedem erre az eszme- futtatásra, s az erényöv emléke is örökre temetve marad tudatküszöböm alatt, ha egy furcsa hír elő nem csalja onnét. Olvasom, hogy San Caros chilei városka kórházába vakbélrohammal szállítottak egy 59 éves parasztot, akit nyomban műteni készültek. — Igenám, de az orvosok majd hanyattestek meglepetésükben, amikor konstantálták, hogy a beteg fémből készült erényövet visel. Tetőződött a baj, mert az asszony — aki féltékenységből kényszerítette hűtlenkedő férjét a kínos felszerelés viselésére — nem volt odahaza, amikor az urát elvitte a mentő. -Az erényöv kulcsát viszont ő hordta — biztosan a nyakláncán. Idő nem volt, hogy a feleséget előkerítsék, ezért - lakatossal szerelték ki az erényövből a pácienst. Ügy látszik, az operáció hatására jottányit sem apadt a parasztember életereje, mert felesége határozottan követelte, hogy az erényövet — férje gyógyulása után — szereljék vissza. Miután az orvosok ezt megtagadták, az asszony beperelte a kórházat... Atyauristen! S ezt a sajtó világgá kürtölte... Mi lesz, ha — miként a miniszoknyáé — a férjekre szereltetett erényövek divatja is gyorsan elharapózik a kontinensen? Csak az ilyen vakbélrohamokra gondolva is — bírják majd a kórházak azt a töméntelen bírósági hercehurcát idővel, s költségekkel? Tóth István Űi.. — De az ördög igazodik el a mai férfiakon is. Lehetséges, némelyek majd azért húzzák fel az orrukat, mert a feleségük tökéletesen felesleges kiadásnak tartja erényöv csináltatását.
