Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-19 / 297. szám

1976. december 19. SZOLNOK MEGTKt NÉPLAP .5 Pedig szép ajándék lett volna Ülésezett az országgyűlés „.Mezőtúron az új száztíz személyes szociális otthon, ha az eredeti tervnek megfe­lelően ez év végére átadták volna rendeltetésének. Ha így történt volna a régi intézmény hatvan gondozottján kívül újabb ötven Idős ember tölthette volna a karácsonyi ünnepeket barátságos, meleg otthonban. A szolnoki építőipari vállalat szakipari részlegei azonban meghiúsították a szép tervet. Azokat a belső munkálatokat, amelyeket vál’alása’k szer'nt december 31-!g be kellett volna fejein’fik, csak jövő év január eleién kezdik cl. Az új szociális otthon ezért „előreláthatólag” 1971 március végén készül el. Az új létesítmény „átadás” előtt. Tűz után Kisújszálláson A tűz a legpusztítóbb elem. Irtózatos a tűz. Sár­kány András, a lakatos, a délutáni műszakra jött. Meg­ebédelt. Átöltözött. — Kinyitom az ajtót, sza­ladnak az emberek, Arra né­zek, amerre szaladnak. Ég a hordóüzem! Már akkor Bíró Andris lakatos, meg Németh Miska bácsi négy­— Félkettő lehetett. Kiál­tások hangzanak, tűz van! Én szaladtam telefonálni. Bíró Andris — aki a megye pártkongresszusi küldötte is volt — meg már futott a hegesztőaparátért. Ha az fel­robban, az egész üzemből nem marad semmi. De még az állomásból se sole. Nincs még végleges szak­értői vélemény, de minden valószínűség szerint az tör­tént december 2-án, a kis­újszállási gépjavító állomá­son: a villamosvezeték zár­latot kanott, a festék rög­tön tüzet fogott. A szalag­rendszerben itt festették, na- gvon korszerű technológiá­val a hordókat. Élemi erő­vel csantak fel a három mé­teres lángok. Mennyezetet ótfú’-óan, óriási hővel. Élet­veszélyes volt megközelí­teni. Ä tűz nem tartott sokáig. Ponyokai Bálint állomásve­zető nézelődik az üzem előtt. — Milyen volt az épület? Még magam előtt látom. Mint a háború után. A fes­tőrészleg teteje beszakadt. A szalag leégett. Az egész üzemben ép ablak nem ma­radt. Füst és korom. Az em­berek nagyon szomorúak voltak. De..; De nem vesztettek el lé­lekjelenlétüket Azt mondja Ponyokai Bálint olyan jó volt, hogy a nagy bajt, min­denki a maga bajának vet­te. Az emberek már akkor este nem akartak haza­menni, hogy azonnal kezdik a talpraállítást A vizsgálat miatt még le volt zárva az kézláb másztak befelé a tűz­be, hogy kihozzák a hegesz- tőaparátot ( Az, Sándor László mű­vezetőnek jutott rögtön az eszébe. A műhelyirodában volt a műszakot átadni. A délelőtti műszak lelépett, a délutáni még nem kezdett munkához. — Hallottam, hogy rám is kiabálnak — emlékszik visz- sza Sárkány András — ne menj, mert ott veszel. Ki törődött akkor azzal? Égett az üzem. S percek pillanatok alatt ott termet­tek a munkások. Az elme­mében lévő délelőttösök, az ebédelő délutánosok. Még mindig jól emlékszik rá Né­meth Mihály: „Legalábbkét­száz ember szaladt össze. Horváth Lajost tudom, Va- tai Albert asztalost meg Szatmári Zoltánt, meg Da- ku László munkásőr gép­kocsivezetőt, hogy az éle­tüket sem kímélték. A te­nyerükkel elhordták volna, elfojtották volna, ha tehe­tik, Rögtön jöttek a kisúj­szállási tűzoltók. De mire a karcagiak ideértek, a lán­gokat már elfogták.” üzem. De másnap reggel már jöttek a szocialista bri­gádvezetők. Ponyokai Bálint mind megjegyezte a segíteni aka­rók névsorát. — Guba Mihály, a faipari vállalat vezetője már akkor délután kijött személyesen, tud-e segíteni, jön akár har­minc emberrel is. A kunhe­gyest állomás főmérnöke, Novák István, a túrlcevei autójavító vállalat főmérnö­ke, Fehérvári Rudolf tele­fonon szóltak, mit tehetnek értünk. A budapesti gépzsír gyár igazgatója is értesített És a MEZŐBER igazgatója azzal fogadott: már vártunk. És soronkívül csinálták az épület helyreállítási tervét. A tószegi gépjavító állomás igazgatója, Sziráki András, hét szerelőt azonnal idekül- dött Sokan akartak kezet nyújtani, szerencsére a mi munkáskollektívánk erejéből kitelt minden. A munkások rögtön úgy érezték, az üzemről, a ke­nyéradó üzemről van szó. Ahogy Sárkány András mondja: — Nekem a KISZ-titkár Makai Laci szólt: ezt, így kellene fiúk. Szabad szom­baton, meg a vasárnapon be­jöttünk mindnyájan. Az asszonyoknak ugyan megmondták, ők maradjanak otthon vasárnapon, takarít­sanak, mossanak, csináliák a hétvégi munkát. Mégis jöttek asszonyok is. Ügy em­legetik, minden ablaküvegre jutott öt ember. Hordták a romokat, takarítottak, rend- betették a gépeket, festettek, tetőt ácsoltak. Márkus Já­nos géplakatos, Fülöp Ist­ván TMK-Lakatos, Bíró András lakatos, Sándor László művezető, meszeltek, festettek. A falak olyan kor­mosak voltak, hogy Walkyd- dal tüntették el a nyomo­kat. A vasasok üvegeztek. Nem a szakma számított, a tenniakarás, a munkásszív. Ponvokai Bálint vezetőt meg­viselték ezek a napok. — Nem tudtam aludni, ki­jöttem még éjjel is. Akkor hallom, Daku László meg Barabás János gépkocsive­zetők negyednapja nem száll­tak a volán mellől, hordják a sódert, Utasítottam, hagy­ják abba. Nem hallgattak rám. Tíz nap esett ki. A tize­dik napon indult a terme- lés. Még csak kezdetlegesen, az állomás más üzemeiben festik a hordókat. Mast is dolgoznak a helyreállításon a munkások. Nyoma van még a tűznek. Kívülről már nem lehet látni. Sőt, azt mondja Sándor László: „Szebb lett, mint volt”. Friss festésen — piros betűk Éves tervét már valóravál- totta az üzem. De a kong­resszusi vállalás egy része még hátra van. A frissen festett falakra piros betűk­kel már kiírták; „Előre a kongresszusi vállalás telje­st tés!éórt!” Néevezer hordóval készült kevesebb a tűz miatt. Ám mióta dolgozik az üzem, még minden nap többletük volt. Ponyokai Bálint szá­mol. Be tudják hozni. Biztos is benne. A nehéz napokban igazán megismer­te a munkásembereket. <—* botiak mm JÁSZLADANYI VEGYESIPARI KTSZ azonnali belépéssel gyakorlattal rendelkező gyors és gépírót keres Jelentkezés: Jászladén?, Kossuth Lajos u, 106. Ha felrobban... Füst és korom (Folytatás ez 1. oldalról) minden rétegénél gyorsab­ban aőndk majd, mint az árak. Körülbelül 90 milliárd fo­rint értékű beruházást ter­vez a kormány — mondot­ta a továbbiakban Vályi Pé­ter, de miután az igény en­nél valamivel nagyobb, to­vábbra is feszültség várható a beruházási piacon. Ezért az erre vonatkozó hiteleket is csak az elhatározott mér­tékben folyósítják. Viszont nagy erővel fejlesztik az épí­tőipart és az építőanyag ipart, hogy tovább javulja­nak a beruházási lehetősé­gek és a lakásépítés ki­látásai. A költségvetés 1971-ben is valamelyes hiánnval számol, amit a gazdálkodás eredmé­nyességének növelésével mérsékelni lehet. A hiányt jelenleg a népgazdaság hi­telrendszerében meglevő megtakarításokból fedezzük. Erőteljesen növekednek a társadalom közös fogyasztá­sával kapcsolatos kiadások, ezen belül elsősorban a nyugdíjasok és a többgyer­mekes családok ellátására szánt öszegek. Jövőre már 160Ü00 anya veszi igénybe ■a gyermekgondozási segélyt, növekszik az óvodai és böl­csődei férőhelyek száma, az állam a gyermekek még na­gyobb hányadának nevelésé­hez nyújt támogatást, tekin­télyes összegeket fordítanak az ifjúság képzésének, ne­velésének előmozdítására. Tudományos kutatásra 8 százalékkal adnak több pénzt, mint ebben az esz­tendőben, amellyel erőtelje­sen fejleszthetők a kutatás bázisai és az egyetemi tan­székek. A tanácsi költségvetés fej­lesztéséről szólva a pénzügy- miniszter hangsúlyozta, hogy az önkormányzati szervek fokozott mértékben válnak érdekeltté a területükön mű­ködő vállalatok munkájának eredményességében, ami pe­dig az eltérő területi adott­ságokat illeti, az állami tá­mogatás jól szolgálja majd a társadalmilag és közigaz­gatásilag egyaránt indokolt kiegyenlítődést. Igen fontos azonban, hogy a megyék ma­guk is jól szervezzék meg városaik és községeik gaz­dálkodását. Az állami támogatások rendszere minden téren a gazdaságosság növelését cé­lozza. — hangsúlyozta a mi­niszter. A követelmények reálisak és természetesen fi­gyelembe veszik a gyors mű­szaki fejlesztés lehetőségeit, a tudományos eredmények alkalmazását és a beruházá­sok idejének lerövidítését. Befejezésül annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy mindenki, aki köznónzekkel gazdálkodik, a lehető legtöb­bet teszi majd annak érdeké­be»., hogy a jogos és elis­merhető igényeket még job­ban ki lehessen elégíteni.. Egri Gyula képviselő, aki a terv és költségvetési bi­zottság előadójaként szólalt fel, nagy fontosságot tulajdo­nított a közgazdasági szabá­lyozók módosításának, ame­lyek hatására a vállalatok ér­dekeltebbekké válnak a mun­kaerő jobb kihasználásában és általában a fegyelmezet­tebb munkakörülmények megteremtésében. Ez azonban színvonalasabb vezetést kí­ván. A vállalatoknál ne túl­zott biztonságra törekedjenek, hanem előrelátó kockázatot és egyben felelősséget is vál­laló intézkedésekét tegyenek. Ez az egyetlen mód, mondot­ta, hogy ne kelljen a költség- vetésre hárítani a gyengébb munka következményeit. Dr, Tímár Mátyás a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se egvebek között részletező­en szólt a kormány bérpoli­tikájáról. Kiderítette: Job­ban kell differenciálni, a jobb munkát jobban meg kell fizetni és a rosszat nem szabad eltűrni. Továbbra sem támogatjuk az egyeri- lősdit. A kormány tudatában van a meglévő aránytalansá­goknak és azon igyekszik se­gíteni. De miután a javítás „felfelé” történik, ez csak fo­kozatosan oldható meg. Fon­tos feladat, hogy csökkent­sük a családok közötti egy főre jutó jövedelem különb­séget, — mondotta. Igen lé­nyeges azonban, hogy az utóbbi években jelentékenyen csökkent a legkisebb jöve­delműek száma. Ennek elle­nére mihelyt erre lehetőség nyílik, a kormány nem kés­lekedik, hogy a csekély jö­vedelműek helyzetén javít­son. ugyanígy szándékában áll a nők igazságosabb bére­zésének és az induló diplo­mások iobb fizetésének meg­oldása is. A felszólalók közül többen foglalkoztak az oktatás és különösen a szakképzettség javításának lehetőségeivel. Tímár Mátyás is hangsúlyoz­ta. hogv az oktatásnak min­den szinten követnie kell a termelési feladatok változá­sát. Nagyon elgondolkoztató pé'dánl. hogv a munkásnők­nek még mindig igen cse- kélv hányada rendelkezik szakkéozettséegel. ami befo­lyásolja helyzetüket. Inokai János budapesti kéoviselő a felsőoktatásról szólván a kor­szerű konstruktőr kéDzést hiányolta. holott a konstruk­tőröknek mind nagyobb a szereoük a gazdaság feilesz- tesáben. A rajztáblákon — jelentette ki — sokat lehet nverni, de igen sokat el is lehet pocsékolni. És példa­ként elmondotta, miiven meg- engedhetet’enül nagymérté­kű még gépiparunkban a forgácsolás, mennyi anyagot, szerszámot, energiát és nem utolsósorban munkaerőt használunk szükséetplenül. Oktatási, művelődési és ebből kifolyólag társadalmi feladatokat állított felszólalá­sa középpont:iába Simon Ist­ván Veszprém megyei kép­viselő. a neves költő is. Vé­leménye szerint ugvanis a fizikai dolgozók gyermekei­nek színvonalas, nyugodt ta­nulása, különösen faluhe­lyen, máig sem megoldott. A külön foglalkozás ezekkel a gyerekekkel nem vezet kellő eredményre, ezért az erre fordított összegek igény­bevételével inkább fokozato­san kollégiumi hálózatot kel­lene létrehozni, amely bizto­síthatná az itt tanuló falusi, tanyai gyermekeknek az eredményesebb felkészülést. Németh István Baranya me­gyei képviselő, egyébként általános iskolai igazgató ugyancsak a falusi iskola­gondokról beszélt. Elmondot­ta, hogy megyéjében viszony­lagosan igen sok a kislétszá- tnű iskola és ez a telepü­lésből adódó hátrányos helyzet kihat az oktatásra is. Kérte, ennek megfelelően részesüljön nagyobb támo­gatásban a megye oktatás­ügye. A legtöbb felszólaló kép­viselő mezőgazdasági kér­désekkel foglalkozott. Sár­vári István Vas megyei ál­lami gazdasági igazgató mindenekelőtt arra intette a mezőgazdasági üzemek Fő­zetőit, hogy gazdaságuk tisz­ta jövedelmét úgy osszák fel, hogy jusson elegendő eszköz gazdálkodásuk fej­lesztésére, a szükséges mű­trágya- és gépbeszerzésre. És hogy mennyire időszerű volt ez a figyelmeztetés, azt jól mutatta Pályi Sándorné Veszprém megyei képviselő felszólalása. A képviselőnő a gyárakban felhalmozódott, eladatlan műtrágya mennyi­ségekről szólott, amelyek sajnálatos módon nem ke­rültek ősszel a földekbe. Említést tett Sárvári Ist­ván a rendkívül nagy kü­lönbségeket mutató gabona- termésről is, és ezzel kap­csolatban a megfelelő vegy­szeres kezelés és gépi meg­munkálás hiányáról. Főleg az alkatrész ellátás zökke­nőit nehezményezte. Tűz Ferenc Komárom megyei tsz elnök szintén megem­lítette, hogy fontos gépek állnak a gazdaságokban né­hány alkatrész hiánya miatt, Böhm József, a Somogy me­gyei tanács vb elnöke azon­ban arra is rámutatott, hogy nem csupán az átgondol­tabb mezőgazdasági gép és alkatrész ellátás nagy fon­tosságú, hanem a gépesítés egészének előrelátó meg­szervezése, amihez hozzátar­tozik például a gépjavító üzemek megfelelő fejleszté­se is. Késő délután szólalt fel Huszár István államtitkár, a Központi Statisztikai Hi­vatal elnöke. A költségvetés­ből világosan kiderül, hang­súlyozta. hogy a termelés jobban alkalmazkodik a ke­reslethez, az ipari értékesí­tés megnyugtató módon nö­vekszik és a mezőgazdaság Is megfelelően fejlődik. Egyenletesebben növekszik most a reáljövedelem is, mint a korábbi években, a fogyasztás is jóval erőtelje­sebben bővül, mint megelő­zően. A szolgáltatások fej­lődése azonban nem kielé­gítő. Számos adat egybeve­tésével bizonyította, hogy még amiben egyik vagy má­sik évben nem is volt telje­sen kielégítő a fejlődés, a most befejezett ötéves idő­szakot, vagy különösen az elmúlt két-három évet vizs­gálva, igen örvendetes elő­rehaladásról beszélhetünk. A pénzügyminiszter vála­sza után az országgyűlés a jövő évi költségvetés vala­mint a tanácsok 1971—75. évi pénzügyi tervének költ­ségvetési szabályozását el­fogadta és törvényerőre emelte. Ezután került sor Dr. Bélák Sándor interpellá­ciójára, a közúti forgalom biztonságosabbá tétele tár­gyában. A belügyminiszter válaszát az interpelláló kép­viselő és az országgyűlés tudomásul vette. Ezzel a parlament idei utolsó ülés­szaka befejezte munkáját. (K£)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents